Többféle tanulsága is van a tegnapi jobbikos zászlóégetésnek. Az egyik, hogy ezzel a mozzanattal súlyos robajjal vasfüggöny zúdult a Fidesz és a Jobbik közé. Nem mintha Orbán maga is nem lenne euroszkeptikus, csak éppen a pillanatnyi politikai érdeke homlokegyenest ellentés a Jobbikéval. Orbánnak meg kell állapodnia az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal. Ha nem teszi, államcsőd lesz. (Ha teszi, akkor is bukás a vége, minimum a brutális megszorítások miatt, de ez most mellékes körülmény.)

A zászlóégetéstől kezdve Orbán semmilyen gesztust nem tehet a Jobbiknak, esetleges 2014-es választási koalíciójuk is füstbe ment. A világ még inkább látni és figyelni fogja a Fidesz örök és megbonthatatlan vezérének minden lépését. Bármilyen, a Jobbiknak tett gesztus szorítani fogja a gazdasági prést Orbánon, a Fideszen és Magyarországon. Az Európai Unió tagállamainak vezetői nem hagyhatják - saját országaikban elnöki és kormányfői pozícióikba kerülhet -, hogy egy olyan rezsimnek utaljanak a dán, a spanyol, a német, a brit, a francia stb. stb. polgárok adójából pénzeket fejlesztésre, működő tőke bevonására, bármiféle gazdasági együttműködésre, amely az európai család létezésének alapjait gyalázta meg.

Jó, ha tudja a kedves Olvasó, a Fidesz most azzal próbálkozik amerikai és uniós diplomáciai körökben, hogy azért ne bántsa őket az USA és az EU, mert ha nekik nem sikerül a terveiket megvalósítani, akkor jön a Jobbik és a nyilasvilág. Ezt a hazug szöveget nyomják kint a nagyköveteink, itt meg a Fidesz politikusai az ide akkreditált nagyköveteknek. A mindennemű fideszes jogtiprás ellen közel két éve beoltott Martonyi János (MSZMP) most kezd nyugatbarátságról, meg piacról, nemzeti együttműködésről papolni.

Nem hiszünk neki.

Remélem, a magyar ügyekkel foglalkozó illetékesek sem hagyják magukat megvezetni. A Jobbik nem tud választást nyerni Magyarországon, és kormányra is csak Orbán segítségével kerülhetne. A Fidesz pedig nem elszenvedője a Jobbiknak, hanem saját politikai édesgyermeke. Az uniós zászlót égető párt elnöke Orbán Viktor polgári körében kezdte pályafutását. A Magyar Gárdát - Sólyom László némasága mellett - Wittner Mária, Bencsik András és Für Lajos pátyolgatta. Orbán 1992-ben, Göncz Árpád kifütyülése idején még tudta, mit jelent az árpádsávos lobogó, csak aztán kezdte el ártalmatlan történelmi jelképként befogadni a Fidesz tüntetésein, miután szüksége lett erre a brigádra. 2006 ősze sem lett volna a Fidesz és a szélsőjobb csürhe együttműködése nélkül. Ha Orbán mögött sosincs uniós zászló, miért ne hihetné néhány negyedkegyelmű, hogy akkor azta másikat akár el is lehet égetni.

Pintér Sándor most majd jól eljárást indít garázdaság miatt. Lesz vita a Tisztelt Házban a mentelmi jog kiadásáról, és a Fidesz meg is szavazza. A Jobbik pedig kirakatpert kreál az ügyből, abban bízva, hogy Orbán már annyira elutáltatta Amerikát és az uniót a házi sajtójában, hogy a Fideszből kiábrándultak hozzájuk vándorolnak. Orbán ostobaságára jellemző, hogy manapság Budai Gyula komisszár szólogat be Amerikának, nyilván "segítve" ezzel a mentőcsomag mihamarabbi átutalását.

Végül a lángnyelvek perzselő hőségén át is érzékelhető, hogy a schifferi gondolat, miszerint "akár az ördöggel is együttműködünk", illetve a Jobbikkal az orbánváltás érdekében kötendő "technikai koalíció" szintén halott koncepció. Az LMP azonban egy másik történet. A demokraták vagy elkezdik a együttműködést, vagy káoszba fordul az ország. Olyan hely leszünk, ahol március 15-én egyszerre fog tüntetni a további áfaemelésért, a végtagok nélküli döntetlen kimondásáért a Fidesz tömege, a rajtuk kívüli demokratikus világ, valamint mindkettő ellen a Jobbik.

Onnantól pedig ebben az országban bármi megtörténhet. A három demokratikus ellenzéki párt és a civilek felelőssége egyre nagyobb.

Nehéz ellenállni annak a pletykának, miszerint ami Schmitt Pálról kiderült, az csak a jéghegy csúcsa. Az terjed szájról szájra, mintha Orbán Viktornak lenne egy vaskos mappája, amelyre az egykori párbajtőrvívó nevét írták fel. Akadhat benne háromperakárhányas karton, egy rejtélyes körülmények között elmeszelt közúti baleset, egy ugyancsak rejtélyes körülmények között megúszott gazdasági bűncselekmény, amelynek rajta kívül minden közeli szereplőjét meghurcolták.

Ott lehetett ez a disszertációs lopás is, és most ezt fújta ki a szél. (Ez semmit nem von le a hvg.hu munkatásainak ügyességéből.) Éppen akkor történik ez, amikor Orbán élete legnagyobb latyakjában ül, és jószerivel senki és semmi nem képes őt ebből megmenteni. Sem a békemenetnek hazudott gyűlöletmenet, sem a majdani, a Fidesz által szervezett március 15-ei nyájas autodafé a "Büszkék vagyunk az áfaemelésre" jeligével.

Orbán Viktor egy bulgáriai levlapon nevezte meg a következő legfőbb közjogi méltóságot, most pedig egy bolgár úrról derül ki, hogy mit sem sejtett arról: az adataival itt visszaélnek. Lehet, hogy mindez véletlen, de az is lehet, hogy nem az. Amúgy Joszip Tot és Kaya Ibrahim sem tudta, hogy a nevét itt használják. Fideszéknél ez a módi.

Nehezen lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy a Fidesz áll az új Schmitt-blama mögött. Különben mi a fenének kellett beleírni az alaptörvényükbe, hogy hivatali ideje alatt eljárás sem indítható a köztársasági elnök ellen, nemkülönben, hogy neki már két év szolgálat után is jár az örökké tartó szolgálati ház, a titkárság, az autó a sofőrrel.

Ki másnak lehet érdeke a gojóstoll alázása, mint Orbán Viktornak, akinek egyetlen menekülési útvonala lehet a Sándor-palota. Övé a kinevezés felelőssége, övé az elzavarás lehetősége.

Annyi nyugodtan kijelenthető: Schmitt Pál zsarolható állapotban vállalta el az alkotmány védelmét, a honvédelem főparancsnokságát, a nemzet egységének képviseletét. Ha elétették a papírt és azért vállalta, az a tragédia, ha csak tudta, hogy elővehető, akkor az. A díszmagyarba vedlett komcsi káder útja véget ért. Akkor is, ha marad, akkor is, ha megbízója elzavarja. 

Olvasom, hogy az LMP első embere szerint akár Gyurcsány Ferenccel is összefogna az új alkotmányozó többségért. Az "akár" kifejezés alkalmazása a dehonesztálás szándéka, a leereszkedés gesztusa. Azt jelenti, hogy még "ezzel" az emberrel is szóba állunk, ha a nemzet érdeke úgy kívánja.

Szerintem Schiffer fordítva ül a lovon. Nézzük először a számszerű tényeket, aztán a politikai és lelki aspektusokat. A reményeik szerint új pólust képező LMP-nek a közvéleménykutatások szerint decemberben 1-2 százalékkal volt többje, mint a Demokratikus Koalíciónak. Mindez úgy, hogy az LMP-nek fogalma sincs, mit jelent kormányozni, válságot kezelni és karaktergyilkossági kísérlet célpontjának lenni. Úgy van ma ez az 1-2 százalék különbség, hogy nekik eddig más dolguk sem volt, mint protestálni. Csak kormányzó pártok és személyek tudnak kopni - hosszú a sor: MDF, FkgP, MSZP, SZDSZ, Fidesz -, mégis csak ennyi az előnye az úgymond szeplőtelen LMP-nek az állítólag közutált Gyurcsánnyal szemben? Azzal a Gyurcsánnyal szemben, aki alig hat hét alatt a parlamenti küszöbig vitte a DK-t. A tényeknél maradva: van tizenöt képviselőjük, a DK-nak tíz. De ha az országos lefedettséget nézem, a DK-nak ma már négyszer annyi tagja van. A két párt között a verseny tehát nyitott... Azt pedig biztosan nem igazolja, hogy foghegyről lehessen beszélni.

Nézhetjük azonban ezt a schifferi elhatárolódást más szemszögből is. Ízléses-e a megbélyegzés egy olyan ember részéről, aki a választás után még meghívta az LMP frakciójához Orbán Viktort egy kis baráti kvaterkázásra. Ha Schiffer tudta, hogy Orbán kicsoda és mire készül, akkor ez azért baj, ha nem tudta, akkor meg azért baj. Hónapokkal ezelőtt ugyanez a párt még LMP-MSZP-Jobbik technikai koalícióról beszélt, sőt, a szélsőjobboldali, még az orbáni rendszert is túl puhának tekintő formációval közös javaslatot nyújtott be a Tisztelt Háznak. Ám akinek ez sem meggyőző, olvassa el Kállai Ákos írását a tegnapelőtti Népszabadságban http://nol.hu/velemeny/20120104-a_lanc_osszekot... Tanulságos dolgozat. Kállai az egyik aktivista, akit a december 23-ai odaláncoláshoz részvételre kért az LMP. El is vállalta. És akkor most idézek az írásból.

"Láttam, amint Gyurcsány Ferenc megérkezik, és az LMP-s képviselők csonka láncán keresztül kér felvilágosítást egy rendőri vezetőtől, majd az őt körülvevő riporterek kérdéseire válaszol, amíg két rendőr el nem kíséri. Fellépése egyértelműen támogató, védelmező volt, véleményem szerint sikerült megtalálnia a szolidaritás határozott, de nem zavaró kifejezésének egyensúlyát, ezért nem tudtam mire vélni egy LMP-s képviselő gúnyos hangját: „Most oldjátok el magatokat, és futás!”

„Azt pedig, hogy valaki magamutogatásból ott izgett-mozgott a tömegben, csak azért, hogy elvigye a show-t, vagy hogy önként szállt be a rendőrségi furgonba csak azért, hogy őt is elvigyék, ítélje meg mindenki saját ízlése szerint. Szerintem az emberek ezt pontosan átlátják” – mondta Szabó Tímea, az LMP ország gyűlési képviselője közös demonstrációnkról a Népszabadságban december 28-án megjelent interjújában, majd így folytatta: „Meghívtuk az eseményre a szocialistákat is, de még korábban ők ezt visszautasították. Senki sem tartotta vissza őket attól sem, hogy ha akarnak, aznap reggel odaálljanak mellénk a láncokhoz.” Azóta sem tudom elképzelni, hogyan lehetett volna úgy odaállni a láncokhoz, hogy közben ne „izegjen-mozogjon” a tömegben az ember, hiszen míg Gyurcsány Ferenc esetében azt kifogásolja Szabó Tímea, hogy megpróbált odaállni a láncokhoz, addig a szocialistákon azt kéri számon, hogy ezt nem tették meg. Bár igaz, azt sem említi, hogy a Demokratikus Koalíciót a szocialistákhoz hasonlóan meghívták volna demonstrációnkra."

"Volt azonban másvalaki is, aki nem állt oda a láncokhoz, és nem azért, mert nem hívták meg, vagy mert kigúnyolták a demonstrálók: Schiffer András, az LMP frakcióvezetője. Már azt sem értettem, hogy miért nem csatlakozik a demonstráló LMP-s képviselőkhöz, hogy képes ilyen rezignáltsággal, kimért távolságtartással végignézni közvetlen közelről a többiek földre teperését és esetenként egyáltalán nem erőszakmentes elhurcolását. De azzal nyugtattam magam, hogy ez bizonyára egy előttem ismeretlen stratégia része. Amikor azonban a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás is feltűnt a színen, összevissza rohangált, mindenhova odatolakodott, hogy végül karon ragadja Schiffert, azt kiabálva: „András, nem emlékszel, hogy mennyit küzdöttünk együtt?” – és ezt András továbbra is szerzetesi nyugalommal, némasági fogadalmát megtartva tűrte, felhagytam a magyarázatok keresésével. Döntésem helyesnek bizonyult, mert a délutáni tüntetés után az Országházból távozó képviselőket keresetlen kritikával illető tömegben Schiffer András így nyilvánult meg: „Őt hagyjátok, ő jobbikos!”

Nem én mondom, hanem az LMP aktivistája... Ez lenne az a romlatlan és elfogulatlan ideológia, a vegytiszta tisztesség, a máspolitika mozzanata, amelyik Schiffer Andrást, a sukorói feljelentőt Gyurcsány Ferenc fölé emeli? Hogy azt mondhassa: "akár"?

Nyilván sokféleképpen lehet viszonyulni a két Gyurcsány-kormány teljesítményéhez, a méltányos bírálat el is fogadható, akár Schiffertől is, de... (Persze, az én olvasatom az utolsó pillanatban megszerzett egymilliárd eurós fejlesztési pénzt, az utakat, hidakat, kórházakat, iskolákat, egyetemi központokat, az egészségügy- az oktatás reformját, a sorkatonság eltörlését, a világválságban két hét alatt összerántott IMF-megállapodást és a sikeres válságkezelés megkezdését preferálja. De elfogadom: lehet vele vitatkozni.)

Azt azonban nehezen viselem, amikor valaki "akározza" azt az embert, akinek jószerivel az egész politikai pályafutása a diktátor Orbán elleni küzdelemben telik. Aki a legtöbbet áldozta - és egy lehetséges koncepciós per miatt aldozhatja is - a demokrácia, a parlamentarizmus, a jogállam védelméért. Elég baj az, hogy Schiffer Andrásnak a jobbikos kapcsolat fontosabb, mint az orbáni önkény ellen harcoló Demokratikus Koalíció. Azt pedig jó, ha egy életre megjegyzi: Gyurcsánynak, de az MSZP-nek sincs oka bocsánatot kérni 2006 őszéért. A miniszterelnök aznap több, mint 50 ország állam- és kormányfőjének társaságában méltatta 1956-ot, majd este Kosáry Domokossal felavatta az új emlékművet. Szomorú, ha Schiffer, Kaufer Virág, vagy az LMP általában, még ma sem érzékeli, mi történt akkor. Szerintem nekik kéne bocsánatot kérni, amiért a gyújtogató, hidat lezáró, romboló csőcselékkel szemben - hogy került a Fidesz az Astoriához? - az ilyen helyzettel soha nem szembesülő, emiatt néhol nyilván hibázó, összességében mégis a demokratikus rendet védő rendőrök ellen fordultak. Az LMP, úgmond jogvédő szerepe is hozzájárult ahhoz, hogy a csürke ép bőrrel megúszta az egészet, nem is beszélve a Balsai-bizottság "munkásságáról." Mert hát, kik védték a csuklyás rendbontókat ügyvédként? Balsai fia, valamint az a Gaudi-Nagy, akivel Schiffer barátilag odasétált a leláncolt képviselőtársaihoz.

Azt gondolom, ha az a kérdés egyáltalán megfogalmazódhat, hogy Schiffer akár Gyurcsánnyal, akkor ez fordítva sokkal inkább dilemma lehetne.

Mégsem az. A Demokratikus Koalíció érti az erősödő óhajt: muszáj összefogni, és nem 2014 előtt, ahogy az LMP frakcióvezetője mondta, hanem már most. Gyurcsánynak egyébként - minden nemtelen beszólás ellenére - nem Schiffer az ellenfele, hanem az Orbán-rezsim.

Kettőt aludva 2012 első tüntetésére, ma mindenki azt találgatja,egymásra talál-e a parlamenten belüli demokratikus ellenzék (MSZP, DK, LMP) a Házon kívüli demokratikus, az orbánváltásban ugyancsak érdekelt erőkkel.

Szerintem az események gyorsulására lehet számítani. Nem feltétlenül azért, mert Gyurcsány, Mesterházy és Schiffer hirtelen megtalálta egymásban a természetes szövetségest: egyszerűen a helyzet kényszeríti ki. Ha úgy tetszik, a zemberek akarata. Ahhoz, hogy a Szolidaritás által kezdeményezett Ellenzéki Kerekasztal valóban létrejöjjön, mindenkinek kompromisszumot kell hozni. Az MSZP-nek el kell fogadnia, hogy ugyan ma ők a legnagyobb ellenzéki erő, de egyedül biztosan nem győzik le kétharmaddal Orbán Fideszét - talán még feles arányban sem. Az LMP-nek abba kell hagynia a technikai koalíció emlegetését és a közös javaslatokat a Jobbikkal, továbbá a gyurcsányozást - hogy Székely Tamást idézzem. A DK pedig elfogadja, hogy a diplomáciában és a világsajtóban hiába az elnökéé a legnagyobb név, ma az EKA lehet a leváltás záloga. Magyarán: összefogás nélkül nem megy. Pártlistán külön, egyéni körzetben közösen kell fellépni.

A "Gyurcsánnyal a kétharmadért" schifferi fordulat (tegnapi atv-interjú) jelezhet egyfajta váltást, bár megjegyzem, a DK oldaláról minimum nem egyszerű együttműködni a sukorói feljelentővel. Ráadásul nekik Kaufer Virág távozása is elgondokodtató lehet.

Az EKA szervezőinek a fejtörést leginkább az okozhatja, hogy a három, alapvetően saját megerősödéséért küzdő és mostantól még inkább versengő parlamenti erőn kívül kiket hívnak meg a majdani Igazi Alkotmány asztala köré. Jelentkező lenne bőven, mégsem ülhet ott mindenki.

A mostanra kialakult helyzet azért is figyelemreméltó, mert egy-két hónapon belül az MSZP, az LMP és a DK közös támogatottsága utolérheti a Fideszét, sőt, le is hagyhatja. Onnantól pedig végképp nehéz lesz kormányozni. Ha ugyan ezt a tragédiát és kóklerséget kormányzásnak nevezzük. Jön a hideg lehellet a tarkóra.

Új kihívás elé néz a Jobbik is, amely most egyik lábáról a másikra állva toporog. A mai, még egységesnek látszó Fidesz felé menni egyenlő a bukással. Ha elreped Orbán házi birodalma is, még neki is hullhat morzsa. Bizonyos, hogy Vona érzi: ez az Orbán-féle sztori már lefelé megy. A lejtőn gyorsuló rezsimet nem érdemes koalícióval megmentenie - ráadásul a Fidesz-Jobbik kormányzásba Orbán végképp belepusztul. Önállóan a Jobbik biztos nem lesz képes kormányt alakítani. A dilemma tehát összetett. 

Orbán és köre pedig másodszor is megélhette a vakondok-hadműveletet. Először 2005-ben, amikor alkotmányellenesen szavazták meg Sólyom Lászlót köztársasági elnöknek, másodszor pedig az Operánál, ahol alagút kellett a közlekedéshez.

És még nincs a gyötrelmes út végén.

Az ellenzéknek még azt kell látnia, hogy Orbán távozása csak a siker első lépése lehet. Az orbánizmust kellene majd egy életre kitörölni, ráadásul pénzügyi csontvázak selejtezése és újabb hordák menetelése közben.

Az első lépést az Operánál az ellenzék megtette. A neheze azonban most következik.

A kör bezárult. Orbán Viktor megbukott. Nincs már senki, aki segíthetne rajta. Ha felteszi a kezét és azt mondja, mindent én kúrtam el, ne hari, magyarok, már akkor is vége van. Ki hinné el az újabb köpönyegforgatást? Ahova viszont elindult, ott nincs semmi, csak hullaszag.

Orbán Viktor menthetetlen. Nem tudja, mit cselekszik. Ha tudja, hogy rossz a hazájának, amit csinál, akkor azért bűnös, ha pedig nem - nos, akkor más típusú a probléma...

Van még legfeljebb másfélmillió híve, ennyien még meghatódnak, ha magyar érdekre hivatkoznak akkor is, ha ez is hazugság. Ennyien még nem akarják elhinni, hogy az ember, akiben ennyire hittek, sajnos, tehetségtelen miniszterelnök. A hazugsággal megszerzett parlamenti kétharmad és a hatalom bebetonozása ugyanis nem a tehetség fokmérője. Orbán konjunktúrában is képes volt veszíteni 2002-ben, válságot pedig nemhogy kezelni nem képes, hanem előállítja. Még leglehet az a másfélmillió, akik az eddig rejtegetett csodafegyverre várnak, de a bukást akarók már a spájzban vannak.

Egy egykor többre hivatott fiatalember tönkre tette Magyarországot. Valami elpattant benne a 2002-es vereség után, majd jött a téboly a 2006-os bukta után. Akkor érezhette meg végképp, hogy mindegy lesz az ár a 2010-es győzelemért. Minden reformot elgáncsolt, szétverette a nemzeti ünnepeket, össze-vissza hazudott politikai ellenfeleiről, főleg arról az egyről, most meg már egy egész pártot megbélygeez. Ígért mindent, mert tudta: ha harmadszor is veszít, akkor vége. A Fidesznek is, de legfőképpen az ő politikai pályafutásának. Mire a kormányrúdhoz ért, Őszöd igazsága lebénította. Azt kellett volna tennie, amit Gyurcsány elindított, majd Bajnai folytatott. Akkor is, ha közben mást mond. Nem tette, ez lett a következménye.

Magyarország romokban hever. Gazdasága leállt, a termelést, a fejlesztést finanszírozni képes bankok lenyúlva, megalázva. A munkanélküliség nem csökkent, sőt, jövőre nőni fog. csakúgy, mint az infláció. A forint kilátásai szörnyűek - 320 forintos eurónál ki fog tudni hitelt törleszteni -, a tőzsde 20 százalékot veszített egy év alatt. Nem tudom, Csányi Sándor meddig tűri ezt... Orbán szavahihetősége, mint olyan nem létezik. Átverte a nyugdíjasokat, az orvosokat, a köztisztviselőket, a rendőröket, a tűzoltókat, a pedagógusokat. Mindenkit. A gazdagok adóját csökkentette, a szegényekét növelte. Még csak nem is a középosztályon segített, hanem a felső tízezren. Ha egy 120 ezer fontos jövedelmű magyar középosztálynak számít, nos, ő már megkezdte a leszakadást. Bóvlik lettünk Orbán miatt,

Szomorú, de a magyar miniszterelnököt megveti és kirekeszti a világ. Még megpróbálhatja a magánnyugdíjak után lenyúlni a jegybank valutatartalékát, de az azonnali államcsődöt jelent. A pénz így is, úgy is - az Unió és a Valutaalap nélkül - legfeljebb március végéig tart ki. Utána nincs tovább. Orbán, ha nem jön segítség, előbb-utóbb a közalkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat sem tudja majd átutaltatni.

Január 2-án tüntetnek a civilek és a pártok. Saját zászlóik alatt. Együtt. Itt azért megjegyzem, hogy a Teve utcai egyeztetésen megállapodás született arrról, hogy a pártok is állítanak szónokot. Lassan mondom: MEGÁLLAPODTAK ebben. Aztán néhányan kihátráltak, csak nehogy kettős legyen a mérce... Persze, azt sem bánom, hogy végül máshogy alakult. A január 2-ai közös tüntetés legyen az ajtórésbe betett láb, ha úgy tetszik, az összefogás kezdete. A remény napja. Ha tegnap az MSZP, az LMP és a DK már együtt tudott bojkottálni, a helyzet talán nem reménytelen. Hogy Bródy János dalát idézzem: "Lesz még Magyar Köztársaság!"

Hosszú lesz az orbáni rendszer agóniája. Ugyan a vártnál is hamarabb megbukhat a diktátor, de az újjáépítés rettenetesen nehéz lesz. Súlyos károkat okoz a fejekben az orbáni populizmus, a szabadságharc hazugsága.

Tudom, hogy a Fideszben, Orbán környezetében is felismerték néhányan: a helyzet reménytelen. Orbánt azonban nem tudják elmozdítani. Egyrészt neki tettek hűségesküt a felcsúti birtokon, másrészt fanatikus hívei nekik mennének, hogy elárulták, megpuccsolták a vezért. Még utcára tódulnának Orbánért - a Fidesz többi vezetője ellen... Akkor pedig a helyzet kezelhetetlenné válik.

Boldog új népet kívánok!

Úgy fest, lépést téveszt a demokratikus ellenzék, ha úgy tetszik, a Gyorskocsi utcai koalíció. Január 2-a a ciklus eddigi legfontosabb ellenzéki mozzanata lehetett volna, de a ziccer valószínűleg kimarad.

Ahelyett, hogy a demokratikus ellenzéki pártok vezetői összefogódzkodva felmennének az Operaház előtti színpadra, folytatódik az eddigi féltékenykedés és maszatolás: mintha nem tudnák, mi a tét, és mit várnak az Orbán-rendszerben fuldokló emberek.

Már azt sem érthette a kormányzás elleni zsigeri utálatot érző honpolgár, miért nem mindegy, ki jelentett be először tüntetést a pillanatra, amikor a Népköztársaság útján mennyi különös alakot rejt majd a konfekciókabát... A lényeg az lett volna, hogy kérelem benyújtva, terület foglalva, színpad építve, aztán uccu, fel a mikrofon mögé, jelezve: egyre erősödik az összefogás.

Ellenben ami most látszik, az a széthúzás, a megosztottság, és ha január 2-án nem sikerül együtt demonstrálni, a Szolidaritás által meghirdetett Ellenzéki Kerekasztal létrejötte hónapokat csúszhat.

Fogy a levegő Orbán és megvetett rendszere körül: az állampapírpiac számunkra kiszáradt, a világsajtó püföli Übü királyt és csapatát, az IMF közölte, hogy vagy a legszigorúbb ajánlat, vagy semmi. Szövetséges sehol, a csőd már a közelben. A bóvlikormány rettenetes bajban van, a társadalmi elégedetlenség olyan arányban nő, mint a Blaha Lujza tértől a sor a krisnások ételosztásán a sor.

Ebben a helyzetben az ellenzékben bízók azt szeretnék, ha összefogás lenne. Márpedig január 2-a, 2012 első munkanapja erre kiválóan alkalmas pillanat. Álljon fel a színpadra Mesterházy Attila, Schiffer András, Gyurcsány Ferenc, a Szolidaritás, a Milla, a 4K képviselője! Csak hogy érezze a Fidesz, hogy a nyomás nem csak külföldről érkezik, immár a hazai ellenállás is formálódik. Keveslem, hogy majd néhány civil beszél, a pártok pedig, amelyekre végül is majd szavazni kell, ott állnak oldalt, gyanakodva pillantgatva egymásra.

Az MSZP és az LMP úgy tesz, mintha nem tudnák, mit vár el tőlük a demokraták közössége. Miért derogál nekik egymás mellett szerepelni? Vagy azt gondolják, ha Gyurcsány beszél a néphez, nekik kevesebb jut a helyszíni siker zajából?

Ha egymás kezét felemelve együtt a színpadon állnának, olyan dübörgő, zúgó tapsvihar lenne, hogy szinte behallatszana az Operába. Katartikus pillanat lenne...

De nem...

Azt mondja az MSZP - amely egy nappal korábban még örült, hogy a DK csatlakozott hozzájuk -, hogy inkább a civilek szervezzék azt , amit egy nappal korábban még ők akartak szervezni. Az LMP is, amely egy hete még egyedül szervezett demonstrációt, most ugyancsak a civilek mögé bújik.

Ha pedig a dolog arról szól, hogy az MSZP és az LMP nem csak egymással nem, de a DK-val sem, akkor ebből hogy lesz Ellenzéki Kerekasztal? Miért nem lehet felfogni, hogy egymás nélkül nem lehet legyőzni a Fideszt? MIért csak a DK érti, hogy muszáj végre együttműködni?

Most, sajnos, úgy áll a helyzet, hogy Fidesz-EKA 1-0. Orbánék röhögnek a markukba, hogy ezek egymással szórakoznak. Pedig minden más meccsen 0-5-re állnak...

Mivel itt az év vége, az írás befejezésére mégis legyünk optimisták. Rendben, nevezzük civil tüntetésnek azt, amit pártok kezdtek szervezni, de ha a pártok vezetői ott együtt megjelennek, ha mégis csak egy térben vannak végre a saját, nem mindenben egyformán gondolkodó híveik között, az mégis csak jelenthet valamit.

Nincs ellenzéki összefogás az MSZP, az LMP és a DK nélkül. És orbánváltás sincs. A demokraták közössége pedig előbb-utóbb azokat fogja büntetni, akik ezt a parancsot, az összefogás parancsát nem értik meg.

Volna itt néhány dolog, amit érdemes lenne tisztázni. A december 23-ai események ugyanis egyrészt logikusak, másrészt váratlan fordulatról tesznek tanúbizonyságot. Akik ott voltak az előző napon a Magyar Rádió épülete előtti tüntetésen, már érezhettek valamit abból a dühből és elszántságból, amely sokakat arra késztetett: vásárlás és karácsonyi készülődés helyett demonstrálni menjenek. Már ott is ezrek üvöltötték torkuk szakadtából: "Orbán, takarodj!" Nagy részük nyilván kivette a részét másnap a Kossuth téren is. Lehet, hogy az ellenzék pártjairól, civil szervezeteiről nem egyformán gondolkodnak, de hogy változást akarnak, abban egyetértenek.

Magyarország rettenes helyzetbe került, és ahogy Barroso úr volt szíves közölni: Orbán a hibás. Nem is csak a dupla bóvli az oka, hogy Orbánnak mennie kell: az országnak az az érdeke, hogy már a Jézuska új miniszterelnököt hozzon. Ezt akkor is leírom, ha tudjuk, a zembernek karácsonykor sem teljesül minden kívánsága.

Ha tetszik, ha nem, triumfálni fogok. Tényleg ezt akartátok? Hogy bármerre megy a világba a magyar miniszterelnök, utána sercintsenek? Most már leesik a tantusz, hogy a diktátor megvezetett Benneteket? Hogy a vizitdíj, a tandíj, az államigazgatás, a honvédelem, az önkormányzatok és a pártfinanszírozás Gyurcsány-féle reformja hasznos volt az országnak? Értitek már, mennyivel beljebb lennénk, ha Orbán nem hazudja végig a zelmúltnyolcévet? Lenne több egészségbiztosító, méltányosabb fizetés, fenntartható nyugdíjrendszer, kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatok.

Mert hát mit épített az Orbán-kormány? Semmit. Hét százalékos gazdasági növekedést ígértek, egymillió új munkahelyet, mindenkinek nagyobb fizetést, és mindezt úgy, hogy közben az adók is csökkennek. Ti pedig bevettétek... Ahogy azt is, hogy bármi történt az előző két ciklusban, az maga volt a nemzethalál. Ám jó, ha tudjátok, Gyurcsánynak, majd Bajnainak volt igaza. Az volt Magyarország egyetlen igaz és hiteles útja. Azt gondolom, vissza is kell jönniük. Nem nekik ketten, hanem mindazoknak, aki valóban hiszik a demokráciát, a többpártrendszert, a fékek és ellensúlyok rendszerét, a parlamentarizmust, a kultúra szabadságát, a szociális piacgazdaságot.

Remélem, nem azt várjátok a megbukott Vezértől, hogy mint Hitler 1945 elején, azt adja ki parancsba a bukást érzékelve: robbantsák fel a hidakat, utakat, vasutakat, ne kerüljenek az ellenség kezébe. Magyarán: pusztuljunk mindannyian. Orbán és csapata (nem kivétel egyetlen minisztere, államtitkára és egyetlen képviselője sem) romhalmazzá változtatták a hazájukat. Anyagilag, politikailag, erkölcsileg. Bűnük mérhetetlen.

Becsapták az országot. Itt van az állampárti diktatúra, ahol éhségsztrájkol a tisztességes televízós, ahol szakmányban hazudik, ferdít és csúsztat az állami "közszolgálat", ahol megszüntetik az egyetlen ellenzéki hangvételű rádiót. Nem akarom elhinni, kedves Fidesz-szavazók, hogy ezt a csődtömeget akartátok. Nem éreztétek, hogy az alkotmánybíróság, a PSZÁF, az ügyészség, a bíróság, a médiahatóság elfoglalása, a magánvagyonok ellopása súlyos gyalázat? Tényleg jó Nektek, ha 1944-be viszk vissza az ország politikai főterét? Hogy József Attilának mennie kell? Nem halljátok 1944 zajait: a Don-kanyarból hazatérő csonkalábú katonák mankójának koppanását? Nem halljátok a dübörgő német tankok kattogását? A zsidókra, cigányokra rácsukódó vagonok ajtajának fülsiketítő csattanását, a Duna-parton jajveszékelő honfitársaink jajgatását a sortűz előtt? Nem érzitek, hogy az egypárti alkotmány nem alkotmány? Hogy az állam ne beszéljen bele az egyházak dolgába? Hogy nem létezik, hogy a miniszterelnök feleségének barátnője döntse el végső soron, ki a bűnös, és ki nem az? Hogy az az ember, akit üvöltve viktoroztatok a hazug beszédei előtt, közben és után, a saját fociakadémiájának egy laza milliárdot áttolatott, ám megszűnhet a Budapesti Kamaraszínház és a Játékszín?? A csúcsminisztérium élére egy diploma nélküli ismeretlen Fidesz-káder kell?

Az út véget ért.

Kedves Fidesz-szavazók! Megértem, hogy fáj Nektek, ami történik. Azt hittétek, jön a 20 éves Orbán-kurzus, hogy a Vezér a vízen is jár. Most már Ti és láthatjátok, hogy igazi lúzer, akinek csupán annyi fűződik majd a nevéhez, hogy háborús rombolása után nehéz volt a demokratáknak újjáépíteni az országot.

Persze, a Fidesznek még van egy esélye: a parlamenti kétharmad. Választhatnak új kormányfőt, csinálhatnak egy másik programot, amely visszarántja a szakadék széléről az országot. Ezt még megtehetik. Ám ugyanezek az arcok mondják majd a ellenkezőjét annak, amit hazudtak reggel, délben és este tíz éven át? Marad a szóvivő, a frakcióvezető, és a múlt heti szavával szembesíthető képviselő?

És akkor ez még Fidesz lesz?

Mielőtt a magyar zember imára kulcsolja a kezét, hogy valahogy túlélje a 2012-es esztendőt, nem árt vetni egy pillantást az évet záró közvéleménykutatásokra.

Az adófizetők pénzén eltartott fideszes Nézőpont Intézetet most inkább kihagynám a sorból. Szerintük a a Fidesznek már nem is kétharmada, hanem háromkettede van, annyira jól mennek a dolgok. Amit tesznek, simán ordas hazugság, ennél több szót nem is érdemelnek.

Rajtuk kívül mindenki a Fidesz további esését, a bizonytalanok számának növekedését méri, az Ipsos és a Tárki különösen. Ám ha például a Mediánnál összeadjuk a teljes népességre vetített adasort, abból egyértelműen látszik, hogy a Fidesz 26 százaléka mögött a három demokratikus ellenzéki párt (MSZP-LMP-DK) már 21 százalékot hoz. (A Jobbikot a Fidesz mellé sem érdemes számolni, olyan a nemzetközi hangulat Orbán ellen, a demokratikus ellenzékhez sem, mert nem demokratikus párt.) A különbség körülbelül négyszázezer voks. Mondhatni, Orbán már a három másik előtt liheg - és egyre fogy a szuflája. Ráadásul most jön a 27 százalékos áfa, a megemelt adók, a drágább autópálya és benzin, a növekvő infláció, magyarán: a romló életszínvonal.

Igen tanulságos az az adat is, hogy a százfokú skálán 30 ponttal jutalmazták a választók az Orbán-kormány teljesítményét. Történelmi mélypont ez - és az első Orbán-kabinethez képest is. Arra kérdésre, hogy jó irányba menne-e a dolgok, közel nyolcban százalék felelt nemmel, a fideszes szavazóknak is közel a fele...

Orbán és a Fidesz zuhanásából részben a Jobbik profitált, de a megalakulásától számított hat hét is elegendő volt a Demokratikus Koalíciónak, hogy az első, küszöbelérési adatot produkálni tudja. Ez példátlan egy újonnan alakult párt esetében. Az MSZP egyelőre stabilizálta helyzetét, ugyancsak a küszöb fölött jár az LMP.

Az sem mellékes körülmény, hogyan vélekedtek a megkérdezettek arról, melyik a legelutasítottabb párt. Nos, a listát az MSZP vezeti, őket már a Fidesz, majd a Jobbik követi. Csak ezután jön az állítólag nem szeretett Gyurcsány Ferenc pártja, majd az LMP zárja a sort.

Az sem igaz, hogy Gyurcsány Ferenc a legnépszerűtlenebb politikus. A sort Hoffmann Rózsa és Matolcsy György zárja. Ennél is izgalmasabb, hogy az álamfő (sic!) vezeti a listát 33 ponttal, Orbánnak még soha nem volt ilyen kevés pontja (30) az elmúlt húsz évben. A sor végén kullogó Hoffman-nak 14 pontja van. A népszerűtlenségi verseny első és utolsó helyezettje között 19 pont a különbség. Egy százas skálán. Vagyis valaki kap két pontot, egy másik veszít kettőt és máris 6-8 helyet lehet előre rukkolni vagy zuhanni.

Új erőviszonyok formálódnak a magyar politikában. A példátlan politikai, gazdasági és erkölcsi felhatalmazással felruházott, azóta bóvliminiszterelnökké lett Orbán Viktor és a Fidesz visszaélt a bizalommal, rosszul sáfárkodott a hatalommal. A zemberek tudják, hogy baj van, félnek, bizonytalanok. Minden társadalmi csoport vérig sértve, megalázva. Orbán és bólogató csapata - mindannyian szemek a zsarnokság láncában - csak önmagára gondolt, senki másra. Itt az eredménye. És hol van még a vége?

Most, hogy Orbán és szabadságharcosnak hazudott csapata törött karral dörgöli bevert, véres orrát, nem árt összegezni, hol tartunk.

Magyarország az elmúlt másfél évben sereghajtó lett. Gyurcsány, majd Bajnai a világválság szorításában - magánnyugdíjak ellopása nélkül - teremtette meg, majd őrizte az egyensúlyközeli pénzügyi állapotot. 2010 tavasza óta nem dolgoznak többen, mint korábban, a korrupciós index romlott, az infláció nőtt, az adócsökkentésből adóemelés lett - és még csak most jön a java. Az országban nem épül semmi. Amiben mégis bíznak, hogy majd a Mercedes-gyár lendít valamit a gyakorlatilag már most receszióba fulladó gazdaságon, azt is Gyurcsány hozta ide. (Az Audi-fejlesztésről pedig még Bajnai állapodott meg...) Rekordon az államadósság, a valutatartalékok ellenben csökkentek. Kipaterolták az IMF-et - akikkel egyébként Gyurcsány személyesen tárgyalva egy hét alatt megállapodott a válságmenedzselés első lépéseiről. Igaz, neki volt nemzetközi reputációja: pár óra alatt személyesen beszélt Sarkozyvel, Merkellel, Strauss-Kahnnal és Blairrel. Nem volt kétséges az ország vezetésének uniós intergrációs elkötelezettsége. Akkor Gyurcsány tárgyalt a Valutaalappal, mert tudta: miniszterelnökként ez a dolga. Most az sem ismeretes, ki vezeti a küldöttséget. Orbán nem lehet az, mert szénné ég a saját szavazói előtt. Matolcsyt Orbán helyett az IMF menesztette, Fellegi önként menekül. A magyar kormányfő idegállapotára jellemző, hogy bár Fellegi személyesen, telefonon közölte vele, hogy távozik - Giró-Szász András szíves közlése az ATV-ben -, Orbán azonban erre nem emlékszik. A nagy köpönyegforgatásnak, hazudozásnak ez a vége.

Gyurcsány az utolsó pillanatban még szerzett egymilliárd eurónyi pénz a hazájának fejlesztésre, Orbán, ugyancsak az utolsó pillanatban -előbb nemet mondott az EU új pénzügypolitikájára, majd rebegett egy talánt, végül beadta a derekát.

Ám a legborzasztóbb mégis az volt, amikor közölte: meg kell kérdeznie az országgyűlést, mert itten a szuverenitás, meg a felhatalmazás, vagy mi, az ... izé... nincs meg eléggé.

Hát, persze. Amikor a cenzurát bevezető médiatörvény kell, arra van felhatalmazás - ezúton fejezem ki tiszteletem a bátor MTV-s és Duna TV-s kollégák előtt. Akkor is van kétharmad, amikor feldúljuk az alkotmánybíróságot, amikor hetente nyújtunk be soha meg nem tárgyalt törvényeket, amikor a magunk szutykos, szégyenteljes ábrázatára formáljuk az alaptörvényt és a választójogi törvényt, amikor olyan adórendszert vezetünk be, amelyik a szegényt szegényebbé, a gazdagot, gazdagbbá teszi. Amikor kimondjuk, hogy a demokráciát védő rendőr a bűnöző, a várost szétverő csürhe pedig ártatlan nemzeti hős.

Csak amikor nehéz, a kormány sorsát is befolyásoló döntést kell hozni - a Merkozy-csomag, bizony, megszorítást jelent -, akkor szaladok a nemzetből kirekeszteni próbált, koncepciós perekkel és felszámolással fenyegetett ellenzékhez. Ráadásul a Jobbik már ott is hagyta Orbánt - ebben az ügyben. Most abban bízhat, hogy az MSZP, az LMP és a DK megtámogatja.... Azaz, például Gyurcsány Ferenc...

Gyáva a magyar miniszterelnök és fogalma sincs arról, mit akar, miben hisz, mit képvisel, mármint saját diktatórikus hatalmán kívül. Ez a szomorú igazság.

Akárki akármit mond, a Fidesz felelős a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt bűneiért. Orbán a saját terrorelhárítóival és titkosszolgálataival Biszku és Benkei méltó örököse, kiváncsi vagyok, mikor kell költöznie a Terror Házának, hiszen kell a régi hely. Politikáját látva, mondatait olvasva az sem kétséges, ha Orbán Viktor nem 1963-ban születik, hanem, mondjuk, négy-öt évvel korábban, az állampárt Központi és Politikai Bizottságában dolgozott volna.

Amit ez a Fidesz nevű formáció művelt az országgal, az akkora szégyen, amit bukásuk után évekig kell majd eltüntetni, ha ugyan sikerül. Veterán pártfunkcik nyugdíjelvételéből akarnak szavazatot menteni, de legalább is összedobni a Jobbikkal, eközben ők maguk a kommunisták. Állami mobilszolgáltatók, állami önkörmányzat, állami áruház. Harcot hirdetünk a spekulánsok ellen, amíg az utolsó kőszáli gólyát is el nem adja Latabár Kálmán.

Átírjuk a választási térképet, a Csendes-ócaánon urizálnak az elvtársak, miközben a rájuk bízott, csődbe vitt városlakók dideregnek az iskolákban. Gaskó elvtárs és Pataky elvtárs jó elvtárs, aláírhatják a paktumot, hátba szúrva mindazokat, akik érdekeik képviseletére bízták meg őket - egymilliós fizetéssel. Rogán elvtárs a szomszédjának jutttat a közösből nem keveset, a korrupciós indexünk meg rosszabb, mint a "zelmúltnyolcévben."

Itt a brezsnyevi pangás a gazdaságban, a bukott Matolcsy elvtársat pedig érdemei elismerése mellett megbízza a pártfőtitkár, hogy kutassa a jövőt, határozza meg a következő ötéves terv sarokszámait, de csak akkor, ha ez valamilyen fordítókorong lesz, az ősmagyar agysebészet hagyományait is ápolandó.

Orbán egy kommunista diktátor, sajnos, ez az igazság. Egy következő választáson azonban el kell számolnia. Övé lesz minden helyi hatalom, pénz és média, mégis az ellenzék fog nyerni, ahogy 1989-ben például Debreczeni József Kecskeméten az MDF színeiben - hetven százalékkal. Az akkori ellenzéknek szórólapra alig futotta, mégis ők nyertek. A választók tudták, érezték, hogy itt a változás ideje. Még állt a pártállam és az állampárt, de az eresztékek már recsegtek-ropogtak. Annyit még megtehetnek, hogy Lomnici után minden ellenzékit kiretusálnak a híradóikból, de eljön az idő, amikor már ez sem segít.

Az adófizetők pénzén milliókkal kistafírozott házi "közvéleménykutatók" még megírják, hogy az ország egyetért Matolcsyval és Orbánnal, de 2012 valóban az elrugaszkodás éve lesz. Vissza a valóságba. Jön a brutális megszorítás, a recesszió, a 27 százalékos áfával terhelt élelmiszer, világítás és fűtés, a nyugdíjígéret visszavonása, a toldozott-foldozott költségvetés, a 450 forintos benzin, a további rekordra emelkedő államadósság, a stagnáló munkanélküliség, a társadalmi elégedetlenség, néhol az éhséglázadás.

Ugyan még a felénél sem tartunk a ciklusnak, de kimondható: ez a négy év elveszett. 2014-re már biztosan nem emelkedik milliók életszínvonala, magánbiztonsága. Szánakozva röhögnek a hátunk mögött a románok, a szlovákok, a csehek, a lengyelek. Magyarország az Európai Unió szélére sodródott: mostanra valóban sereghajtók lettünk.

2012-től végre elhihetné az ország, hogy valóra kell váltani a Fidesz és Orbán nélkül a Fidesz egykori szlogenjét. Van más választás: polgári Magyarország.

Némelyekben magasra csapott a lelkesedés lángja: mivel választójogi törvényt fabrikál a a politikai és morális válságban levő Fidesz, jöhet az előrehozott választás, és Orbán nemzetpusztító rendszere bukni fog. Akik így gondolkodnak, nem értik, hogy az új törvény - mai állapotában - csak és kizárólag a Fidesznek kedvez, és ha a súlyos demokráciaellenességre nem hívja fel a hazai és a nemzetközi közvélemény figyelmét a demokratikus ellenzék (Demokratikus Koalíció, MSZP, LMP), akkor a Orbán még sokáig az ország nyakán fog ülni.

Gyurcsány Ferenc felvetése, miszerint bojkottálni kellene a törvény megalkotásának parlamenti folyamatát, éles hangú figyelmeztetés, hogy ne tompuljon az éberség. Egy új választójogi törvényt egy normális politikai kultúrával megáldott országban nem egy hét alatt nyom át a hatalom, hanem hónapokon, de ha kell éveken keresztül kellene a pártok, civil szervezetek bevonásával egyeztetni, kialakítani, csiszolni. Ehelyett a Fidesz az örök érvényű narancsuralmat akarja bevezetni, és olyan játékszabályokat alkot, hogy az ellenfél a tizenhatosról rúgja a 11-est, kisebb kapura, mint a Fidesz, ráadásul ők lesgólt is rúghatnak.

Nagy kérdés, szabad-e ilyen körülmények között részt venni egy parlamenti vitában, segít-e a bojkott abban, hogy értse ország-világ, itt az újabb gyalázat, amellyel végképp sírba teszik az alkotmányos és demokratikus Magyarországot.

Ám ha valaki azt gondolja, amit a Fideszből nem is talicskával, de targoncával kihordott pénzzel megtámasztott Nézőpont Intézet, hogy Gyurcsány azért nyomul, hogy ellenzék vezére legyen, akkor olvassa el a Bajnai Gordon vezette Haza és Haladás Alapítvány elemzését a legutóbbi Vasárnapi Hírekben, vagy a honlapjukon.

Íme néhány kiemelés: "A tanulmány szerint az egyoldalúan ma­­ni­­pulált egyéni választókerületi határok és más részletszabályok együttes hatására a törvényjavaslatban foglalt vá­­lasztási rendszer érdemben korlátozza a jelenlegi kormány leválthatóságát, hiszen szinte kizárólag döntő ellenzéki győzelem esetén tudna érvényesülni ez a társadalmi támogatottság a képviselői mandátumok szintjén."

(...) az új rendszerben megnő az egyéni választókerületek befolyása a végeredményre és átalakul a kompenzációs rendszer.

Ezeket azonban a Fidesz–KDNP pártszövetség aktuális politikai érdekei szerint rajzolták újra. A stabilan jobboldali, billegő és stabilan baloldali egyéni választókerületek eddigi arányát és jellemzőit határozottan átalakítja a reform. Az új rendszerben a stabil baloldali körzetek a többieknél nagyobb népességű, elzárt, jellemzően nagyváro­sias szigetekké válnak, a stabil jobboldali választókerületek mennyiségükben és támogatottsági szerkezetükben megerősödnek, a billegő körzetek pedig határozottan jobboldalibb karakterűvé válnak. 1990 és 2010 között a billegő választókerületek valóban billegő, kiegyenlített jobb–bal támogatottságú körzetek voltak. Ha az új rendszer így marad, akkor az „új billegők” a jobboldal számára sokkal kedvezőbb adottságúak lesznek.

A beterjesztett törvényjavaslatban nem lehet beazonosítani egységes elveket: más logika szerint van felosztva Szeged és Pécs, mint Győr, vagy Debrecen; a hagyományosan kiegyensúlyozottabb, illetve az elmúlt két évtizedben baloldalibb nagyvárosok esetében a határok kialakítása inkább a Fidesz-KDNP politikai érdekeivel van összhangban. Az [origo] és az Index több, egységesen alkalmazott manipulációs módszert is bemutatott a héten. A lényeg: hagyományosan baloldali vagy billegő körzeteket jobboldali szavazókörökkel kiegészítve jobboldalivá tesznek, illetve a jobboldal számára nyerhetetlen balos körzetekhez újabb balos köröket csatolnak, így minimalizálva a veszteséget.

Jól mutatja ezt Szeged példája, ahol ráadásul hibáztak is az alkotók. A törvény 2. számú mellékletében szereplő választókerületi felsorolásból kiderül: Csongrád megye 1. választókerülete a térképen két, egymástól teljesen elkülönülő szigetből áll; az egyik a 43-as út mellett fekszik, a másik a Tisza-torkolatánál. Ez vagy pontatlanság, és hiányoznak területek, vagy törvénysértés, ugyanis nem csak a jelenleg hatályos, hanem a tervezett törvény szerint is csak egybefüggő területek alkothatnak egy körzetet. Szintén a 2. számú mellékletben a budai kerületek meghatározásánál Moszkva tér szerepel, miközben azt már hónapok óta Széll Kálmánnak hívják. Ez arra utalhat, hogy Kubatovék már régóta dolgoztak a térképen.

A tervezetben tetten érhető kispárt-ellenesség rontja az LMP és a Jobbik választási esélyeit: az ajánlószelvények mennyiségének aránytalan növelése és gyűjtése idejének rövidítése, valamint a „győztes kompenzáció” is. 2010-ben az LMP és Jobbik összeadott területi listaszavazat száma együttesen kevesebb mint 80 százaléka lett volna a Fidesz-KNDP győztes kompenzációs szavazatai­nak, miközben eddig ezek arra szolgáltak, hogy a vesztes jelöltállítók képviseleti arányát javítsák. Ehhez járul még a jelenleg kormányzó pártok választási esélyeit növelő körzethatár-kialakítás.

Az elemzők megállapítják: bár az új választási rendszerben is le lehet váltani a kormányt, de csak akkor, ha nagy és egységes támogatottsága van a demokratikus ellenzéknek. Közepes támogatottsági előny és fej fej melletti küzdelem esetén akkor sincs esélyük, ha a választók többsége leváltaná a kormányt. Ez a rendszer 2010-ben a jelenleg 68 százalékos Fidesz-KDNP-s mandátumtöbbséget 76 százalékossá tette volna. Sőt, 2006-ban is kormányt alakíthattak volna: az új egyéni választókerületek úgy lettek kialakítva, hogy több mint 17 százalékkal több mandátumot szerezne a Fidesz, amely öt éve jóval kevesebb szavazatot kapott, mint az MSZP és az SZDSZ.

Egy kétharmados parlamenti többséghez a 2010-es 53 százalékkal szemben már akár 30 százalékos támogatottság is elegendő.

Akad itt még más "apróság" is. Ma azt sem lehet tudni, hogy pontosan mennyi idő lesz a kopogtatócédulák (750 helyett már 1500) összegyűjtésére, így azt sem tudni, hogy meddig tart a választási kampány. A kötelező és jogvesztő előzetes regisztráció jogintézményének érvényesítése sem világos. Nem ismert, hogy kerülnek majd be a külföldiek a választók nyilvántartásába. Nincs konkrét információ a kampányhirdetések szabályozásáról. Korábban szóba került a fizetett hirdetések tilalma. Nem ismert a jogorvoslat rendje.

Magyarán: Botka László szegedi esélyei máris csökkennek, lehet esetleg bármilyen népszerű a csongrádi megyeszékhelyen. Az enyhébben baloldali Várpalotához hozzácsapták a nagyon jobboldali Balatonfüredet - az új körzetben az eredmény méris borítékolható. A másik variáció, hogy a fideszes Balatonfüred lakosai annyira csalódnak Orbánban, hogy átállnak az ellenzékhez....

Amúgy a vita bojkottja nem ördögtől való. Nyár elején ugyancsak Gyurcsány Ferenc javasolta ezt a módszert az alaptörvénynek csúfolt fércmű esetében. Az MSZP ezzel sokáig nem értett egyet - Bárándy Gergely több nyilatkozatban is jelezte a szocialisták részvételi szándékát , de aztán megértették, hogy ez az egyetlen hiteles megoldás. Végül az LMP is kivonult, ezzel a demokratikus ellenzék - ha többséget még nem is -, de politikai hitelességet teremtett önmagának arra, hogy majdan megváltoztassa az orbáni alkotmányt, hiszen nem sározta össze magát vele. Szili Katalin bezzeg átment a Fideszhez "alkotmányozni". Egyetlen javaslatát sem fogadták el és még meg is alázták.

Nyilvánvaló, hogy nincs ma fontosabb a haza számára, mint hogy ez a rezsim megbukjon. (Bár hozzáteszem: egy kampányban az ellenzék csak vért, verítéket és könnyeket ígérhet, amire a Fidesz majd jól ráveri, hogy jönnek a megszorítások és nemzeti érdek kiárusítása a Gonoszoknak.) A leváltáshoz pedig egyelőre egyetlen feltétel sem adott: hiányzik a demokratikus és méltányos választási törvény, valamint az ellenzéki összefogás.

Gyurcsány felvetése már csak azért is reális, mert nem az a megfutamodós fajta, és ha valaki, ő tudja, hogyan lehet Orbán Viktort legyőzni. Kulcsember volt Medgyessy Péter kampányában, majd négy év múlva bebizonyította, hogy kormányon is lehet választást nyerni. Orbán azt a tévévitát azóta sem heverte ki.

A végére azért legyünk optimisták: Rákosi az egypártrendszerrel, az ávóval és a szovjet csapatokkal együtt is csak pár évig húzta, tehát Orbán uralma is hamarabb véget érhet, mint bárki gondolná. Igaz, Rákosit nem is választás száműzte örökre Magyarországról.

Vége a hisztinek: Orbán Viktor politikai, gazdasági és kommunikációs szmpontból is megbukott. Évtizedes hazudozásai után most koppan a medence alján. Így jár az az ember, aki minden reformra azt mondta, hogy nemzethalál: a tandíj is, a vizitdíj is, a kórházi napidíj is. Meg az önkormányzatok és az államigazgatás átszervezése, meg a pártfinanszírozási törvény. Kicsit kevesebb, amúgy az országot előbbre vivő dologra kellett volna azt mondani, hogy rossz, kártékony, elmebeteg, hebehurgya és így tovább - most lenne képessége a cselekvésre.

Ám hogyan is nyúlhatna valaki az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a nyugdíjhoz, bármihez, ha eddig az ellenkezőjét mondta annak, amit tennie kellene. Még a végén kiderülne, hogy az volt az út, amit Gyurcsány, majd Bajnai csinált. Márpedig a beismerésbe Orbán belehalna.

Muszáj tehát rögzíteni a tényeket: Gyurcsány a világválság szorításában - és magánnyugdíjak ellopásáról szó sem volt - 4 százalék alá vitte a költségvetési hiányt, s amikor a jelenleginél sokkal brutálisabb válság volt, az IMF-fel gyorsan megállapodva védőhálót vont az ország alá. Gyurcsány hiteles volt az IMF számára - Orbán, aki ezen a téren is elszúrta a becsületét, nem az. Gyurcsányt hitelesítette sikeres konvergencia-programja, amelynek következtében nem csak a hiány csökkent, hanem az infláció is, és pluszba fordult a külkereskedelmi mérleg. Bajnai Gordon pedig részben tovább vitte, részben új elemekkel egészítette ki a válságkezelést, kiegyensúlyozott pályán adva át a kormányrudat.

Orbán 18 hónapos vesszőfutásának oka leginkább Öszödön kereshető. Annyira mindent feltett a "hazugságbeszéd" hazug koncepciójára, hogy képtelenné tette magát a kormányzásra. Ugyanis ha a politikai ellenfél hazudik, akkor ő nyilvánvalóan igazat mond. Mostanra viszont már az elvakult fideszes is láthatja, ha kinyitja a szemét: Orbánnak, bizony, egyetlen mondata sem állja ki az igazság próbáját.

Orbánnak hagynia kellett volna dolgozni a 2006-2010 közötti kormányt, nem az utcára vinni a csürhét, és mindenhol arról óbégatni, hogy ezek mindent tönkre tesznek, ami ráadásul nem volt igaz, sőt.

2010 tavaszán a Fidesz és elnöke hátradőlt, hogy most jön 20 év nyugi a centrális akármiben, beposztolva a helyekre a cimbiket, a többi pedig megy a magától. Azzal nem kalkuláltak, hogy a világ mélyen megveti őt és demokráciapusztító rendszerét, és egyre jobban zavarja a valódi döntéshozókat a felesleges, teljesítménnyel alá nem támasztott hepciáskodás, a bunkóság, a törpe erőlködése, hogy nagyobbnak látsszon. Orbán nem magyar nemzeti hős, aki szembe mert menni a gonoszokkal, hanem közönséges lúzer, aki annyi kárt okozott a hazájának, hogy lassan tényleg 1944-ig kell visszamenni a történelemben.

Őszöd igazságbeszéd volt, hogy ami addig történt az országban, nem mehet tovább: Orbán pedig hazudott Őszöd előtt, és azóta is. 2006-2010 a pénzügyi egyensúlyról, a reformokról, a fejlesztésekről szól. Most jön az egyensúlytalanság, a reformképtelenség, és még csak nem is épül semmi az országban. A diktatúrán kívül.

Az Orbán-kormány így nem maradhat. Rossz lesz sétálni levágott jobbkézzel, de járni ettől még lehet, sőt, értelmes döntéseket is lehet hozni. A parlamenti többség ma még megvan hozzá. Két útja van immár a vezérnek: vagy megtagadja saját tízéves mondatait, tetteit és megfizetve ezek politikai és erkölcsi árát, bocsánatot kérve a haza polgáraitól elkezd dolgozni, vagy tartja a magát a spekulánsok "báncsák" a forintunkat című maszlaghoz, és csődbe viszi Magyarországot.

Nem kezdem el újra felsorolni, hány volt "kommunista" funkci és egyéb párttag nyomul ma a Fideszben és holdudvarában. Egyrészt a lista hosszú, másrészt egyre többen fogják kérdezni például Matolcsyt vagy Martonyit, zárójelbe téve a nevük mellé, hogy MSZMP...

Most inkább arra térnék ki, hogy mivel is akarja megbélyegezni, lehetetlenné tenni a baloldalt Orbán Viktor, jelezve, hogy diktátorunk észre sem veszi, hogy önmagukról cikkelyez a saját, különbejáratú alaptörvényükbe.

Felróják például az MSZMP/MSZP-nek a kizárólagos hatalomgyakorlást, a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolását, az állampolgárok és egyes csoportjaik alapvető emberi jogaiktól való megfosztását vagy ezek súlyos korlátozását, a polgárok vagyonuktól való önkényes megfosztását, az emberek származásukra, világnézetükre, politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetését, a nevelésbe, a művelődésbe, a tudományos életbe, a kultúrába politikai és ideológiai célokból történő visszaélésszerű beavatkozásokat - és így tovább.

Hát éppen ők teszik ezt most! A Fidesz éppen azzal vádolja az MSZMP/MSZP-t, amelyet ő maga követ el másfél éve. A nyugdíjpénzek ellopásával felszámoltak egy részt a tulajdon szabadságából, folyamatosan fosztják meg az embereket a jogaiktól - közszolgálati semlegesség, sztrájkjog stb. Éppen a Fidesz különbözteti meg hátrányosan a polgárokat aszerint, hogy aki nincs velük, az a nemzet ellensége, folyamatosan belebeszélnek az oktatásba, a kultúrába - és a sor hosszan folytatható.

Ebből az következne, hogy Orbán bukása után a Fidesz ellen induljanak eljárások? Esetleg számolják fel a pártot, és éppen a saját kretén ötletük és primitív "alkotmányuk" nyomán?

Mikor tér vissza a józan ész Magyarországra? Meddig terjed a skizofrénia, hogy az vádol antidemokratizmussal másokat, aki diktatúrát épít? Meddig hagyja Magyarország, hogy egy lelkében megnyomorodott, beteg ember az orránál fogva vezesse?

Nem lehet véletlen, hogy a Fidesz a "kommunisták" megbélyegzésével egyidőben benyújtotta igazságtalan és antidemokratikus választási rendszerét. És mindezt néhány héttel az alaptörvényük hatályba lépése előtt, amikor az IMF éppen benéz a költségvetésnek nevezett csődtömeget tartalmazó könyvekbe.

Amúgy önbizalomhányos pártra vall, hogy átírják a térképet. Ha ennyire biztos a Fidesz a támogatottságában, nem lenne szükség jobboldali utcák és terek alapján lóhalálban választási törvényt benyújtani. Lázárok hajolnak az eddigi körzetek fölé körzővel, vonalzóval, szögmérővel, hogy kijöjjön a fideszes siker Angyalföldön is. Lesz itt még közös körzet a II. és a XIII. kerület.

Él a gyanú: jöhet az előrehozott választás.

Orbán akár úgy is gondolkodhat, hogy egy jövő tavaszi voksolást kinevez az alkotmányáról szóló utólagos népszavazásnak, valamint az unortodox - értsd: kudarcba fulladt - gazdaságpolitika megerősítésének. Ő maga felköltözik a Sándor-palotába, a romhalmazt pedig itt hagyja valamelyik sameszére, mondván, ő megint nyert egy választást, mehet parádézni a neki átalakított Várba. Az ellenzék ráadásul megosztott: az LMP éppen sokadszor veri át az MSZP-t, a Demokratikus Koalíció még csak most alakult, a megfogyatkozott szocialisták meg éppen tisztújításra készülnek. Mindez kiegészül azzal, hogy éppen most akarják beírni valami lábjegyzetbe, hogy az MSZMP, meg az MSZP az ugyanaz - kivéve, ha a régi komcsi azóta fideszes lett. Egy megbélyegzett, "alkotmányosan" megalázott és meghurcolt, börtönnel fenyegetett baloldalnak kellene felvennie a harcot a játékszabályokat a maga képére formáló Fidesszel. Azzal a párttal, amelyik akkor is hatost dob, ha mindenki látja, hogy kettest. Legfeljebb a 6=2-vel szabály lép majd életbe.

Ha ez a mocsokság, amit ők választójogi törvénynek neveznek, átmegy az országgyűlésen, a bírák fideszes kinevezésével kiegészülve készen áll a diktatúra minden eleme. Nem ártana, ha az ország ma még felálomban levő része is elkezdene ébredezni. Egy, a győztes mindent visz-típusú 2012 tavaszi választás után Orbán újabb négy évet kapna arra, hogy reménykedhessen a világgazdaság kiegyenesedésében.

Más kérdés, hogy ezt milliók már aligha bírják ki.

http://www.facebook.com/pages/Gr%C3%A9czyblog/209628439060099

Ez az a kivétel, amikor a blogom saját címével nem értek egyet. Pedig a ma még magyar miniszterelnök újabb erőlködése alapján nehéz másra gondolni: Orbán Viktor szerint az apja bűnöket követett el a hazája ellen. Orbán Győző ugyanis párttag volt, tán még párttitkár is - mint azt korábban megírták.

A Fidesz ezzel "az MSZMP bűnös, és a bűnökért az MSZP is felelős" szöveggel újabb öngólt lő. Túl azon, hogy az izzadságos tervezet semmi más, mint a felelőtlen, tehetségtelen, az országot tönkre tevő "kormányzás", és az IMF behívásának lefedését szolgálja - újabb dörnercsurkai gesztust téve a Jobbiknak -, a Fidesznek fog leginkább kárt okozni.

Ha Orbán és Lázár azt akarta ezzel elérni, hogy minden fideszesről egyre nyíltabban leírják, hogy hányan szolgálták párttagként az előző rendszert, akkor ez hatalmas butaság: saját komcsijaik fogják szóvá tenni, hogy erre miért is volt most szükség.

Orbán ugyanúgy tagja volt a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, mint Gyurcsány, Bajnai és Schiffer. Kormányai és közvetlen környezete hemzseg a régi káderektől. Az MSZMP-ben kezdte Stumpf, Járai, Chikán, Gógl, Boros Imre, Martonyi és sokan mások. Ezek szerint mind bűnösök? Az első Orbán-kormány szóvivője, Borókai Gábor is? Meg Pokorni, akinek az apja szépen lépegetett felfelé az ügynökök ranglétráján?

És egyformán felelős az MSZMP bűneiért Benkei András és Biszku Béla, meg az utolsó pártállami kormányfő, Németh Miklós? És mit kezdjünk Kövér Lászlóval, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének munkatársával? Hiteles-e az az MSZMP-ellenesség, amelyben Boross Péter - Orbán főtanácsadója - a fő akadályozója az ügynöklisták nyilvánosságának? Pozsgay Imre őrt állt Nagy Imre koporsójánál, majd másnap elolvasta Horváth István - Stumpf apósa - jelentéseit, hogy Rozmaring és Kikerics mit jelentett... Ma ugyanez a Pozsgay Orbán tribünjének "dísze." Szűrös Mátyás pedig berlini és moszkvai nagykövet volt. Mit kezdjünk vele? Nemeskürty István filmstúdiót vezetett, Kerényi Imre pártünnepségeket szervezett. Aki egy kicsi kis sikert csinált az átkosban, az most szégyellje magát, hiszen lefeküdt az MSZMP-nek?? És aki ebben az egészben komolyan hitt: elment a kommunista szombatra, óvodát, utat, iskolát, művelődési házat épített, robotolt Csepelen, a mecseki bányában vagy valamelyik erőműben, azzal mi legyen? Főleg ha egyszerű, mezei párttag volt. Demján Sándor melyik rendszerben kapott lehetőséget a Skála felhúzására? Pintér Sándor monnyon le, mert MSZMP-tag rendőr volt a rendszerváltás előtt?

A 800 ezer MSZMP-tagból nem volt mindenki kommunista. Volt, aki a személyes karrierért, más a gyereke előmenetele érdekében lépett be, és persze volt sok-sok fafejű, vagy kártékony alak. De semmiképpen sem alkottak egységes masszát: ahány ember, annyi sors. És ez akkor is igaz, ha a Kádár-rendszer bizony diktatúra volt.

Megvetem a Fideszt ezért az apák és fiúk koncepcióért. Az MSZP része volt a demokratikus átalakulásnak, és egy mai harmincas szoci, aki gyerek volt 1989-ben, miért viselne bármiféle felelősséget az 1956 után megtorlásért, netán Marosán és Komócsin ügyeiért?

Az 1956-1989 közötti időszak még csak nem is homogén. Mást jelentett 1957-63, 1963-1968, 1968-1973, 1973-1985, 1985-1989. Nem leönthetők ugyanazzal a szósszal, bármennyire is szeretné a Fidesz. Az a Fidesz, amely ezzel újabb hazugságot vett a nyakába, mivel ez a fajta megbélyegzés még ellentétes volt 1989-es politikájával, de 1998- és 2002 között sem vetemedett ilyesmire. Sőt, Orbán a kilencvenes évek elején még lehetséges szövetségesként tekintett az MSZP-re.

Már csak azért sem tisztességes, amit a végső bukás elől menekülő Orbán csinál, mert ettől még nem fogja tudni tisztára mosni az 1920-1944 közötti időszakot a 3 millió koldussal, a lovas terngerésszel, a zsidótörvényekkel, az értelmetlen hadüzenetekkel, a 200 ezer halottal a Don-kanyarban, Hitler kiszolgálásával, a holokauszttal, Szálasiig bezárólag.

Ez az alkotmánykiegészítő komcsizás nem csak kontraproduktív, hanem primitív is. Lassan olyan egyszerű lesz a Fidesz, hogy drótból öt perc alatt különbet hajtogatok.

Recsegnek-ropognak az Orbán-rendszer eresztékei. Szétbeszél a frakció a közoktatási törvény kapcsán, városvezetési jogaiktól és településeik bevételeitől megfosztott polgármesterek jelzik óvatosan, hogy nélkülük feles többség sincs a Tisztelt Házban. Orbán cserébe padlóra köpésről szónokol, egyre indulatosabban.

Amikor azt írtam pár hónapja, hogy brutális lesz a 2012-es esztendő, fideszes kommentelők álltak csatasorba, hogy elmagyarázzák: miért beszélek butaságot - persze, nem ebben a stílusban jelezték egyet nem értésüket.

Pedig a baj itt van. Úgy lesz féken tartott idén hiány, hogy ellopták és beszámították a magánnyugdíjakat. A munkanélküliségi ráta stagnál, a forint gyengesége minden rekordot megdöntött, csakúgy, mint az államadósság összege. Az egykulcsos adóval gazdagabb lett a gazdag, szegényebb a szegény. Az ország bizonytalanságban és félelemben fuldoklik. A szabadságát nagyrészt már elvesztette a zember, most jön az állása és a megtakarított pénze. A közmunka-program megdöglött, mielőtt elkezdődött. Még szerencse. Boldogtalan és becsapott a kis- és közepes vállalkozó, a pedagógus, az orvos és az ápoló, az egyetemi hallgató. Kiürült az Opera, a budapesti színházi élet a Dörner-Csurka-botrányban vergődik, jön az állami cenzor is, aki Aczél elvtárs helyett vágja majd át - a filmeket.

A jövő évi költségvetés még az elfogadása előtt összeomlott: túltervezték a növekedést, a várható bevételeket, az év második felére több száz milliárdos újabb lyuk keletkezik.

Már az a szégyen is megesett velünk, hogy az elmúlt fél évben nagyobb volt a tőkekivitel, mint a behozatal. Erre még sosem volt példa az elmúlt 20 évben. Orbánon már a Gyurcsány által idehozott Mercedes-gyár jövőre beinduló termelése sem segít. A piac a bóvlit kezdi beárazni, meg a jegybanki kamatemelést. Nehéz lesz úgy elszámoltatni, koncepciós pereket és bíróságokat létrehozni, hogy közben zuhan az elfogadottság, a nép pedig a pénztárcájában turkál, hiszen a 27 százalékos, világrekord áfa tovább drágít mindent.

Először a Demokratikus Koalíció mondta ki, azóta minden szakértő - Békesitől Oszkóig ezt harsogja - az IMF-hez kell fordulni, különben az ország számára végzetes helyzet alakulhat ki. Ez igaz, de abba Orbán lelke és politikája tönkre megy. Kövér László azt mondta az IMF-re, hogy "Gyurcsány cimborái". Hogy lehet ettől visszatáncolni?

Itt az ideje, hogy kimondjuk: Orbán nem tud kormányozni. Csupán egy hatalomtechnikusnak tehetséges akarnok, aki addig tűnik a nemzet egy része számára tehetséges kormányfőnek, amíg kormányzó elődei munkája kitart. Így volt ez 1998-tól 2000-ig, amikor a Horn-Kuncze-kormány és a Bokros-csomag tartotta őt életben - aztán jött Matolcsy. Legutóbb pedig Gyurcsány konvergencia-programja, majd az általa elkezdett, Bajnai által sikeres folytatott válságkezelés eredményei vitték egy darabig. Igaz, 2010-ben azonnal jött Matolcsy.

Orbán árulással, hazugsággal, személyi és üzleti hálók szövésével, politikai és gazdasági populizmussal a hatalmat meg tudta szerezni, de onnantól megállt a tudománya. Pedig kétszer kapott történelmi esélyt, hogy bizonyítson. 2010-ben ehhez végképp minden bizalmat és hatalmat megkapott. A felhatalmazást nem a nemzet javára használta. Lassan nyugdíjba kellene küldeni.

Mivel a szavazás tegnap este volt, a sajtó nem számolt be részletesen arról a voksolásról, amelyet a Demokratikus Koalíció megalakítandó frakciójáról ejtett meg az Országgyűlés. Pedig a szeánsz több, mint tanulságosra sikeredett.

A szavazás előtt az Alkotmányügyi Bizottság nevében Salamon László közölte, hogy Mesterházy Attila MSZP-elnök levele az indoka annak, hogy a DK tíz fővel nem alakíthat frakciót. A Fidesztől nem szólt hozzá senki. Ellenben a jobbikos Gaudi-Nagy valami börtönkosztról kezdett hadoválni - vélhetően a sukorói koncepciós perre utalva. A bátor MSZP-sek közül ugyancsak nem szólalt fel senki: egyikük sem érezte úgy, hogy volt párttársaik ügyében tett vállalhatatlan lépésüket indokolni kellene. Persze, nem csodálkozom: ezért a gyalázatért sokáig fognak szégyenkezni.

A meglepetést Schiffer András (LMP) jelentette, aki szerint rosszul döntött a bizottság, új eljárásra lenne szükség. Köszönet illeti, hogy nem adta a nevét ehhez a botrányhoz.

Majd jött a szavazás: 14 igen, 277 nem, tartózkodás nélkül. A 386 képviselő közül 291-en nyilvánítottak véleményt.

Ha valaki megnézi a név szerinti szavazást, azt látja: a DK képviselői mellett hat LMP-s is úgy gondolta, a Demokratikus Koalíciónak joga lett volna képviselőcsoportot alakítani. Köztük Schiffer. A nemleges szavazatokat a Fidesz-KDNP-Jobbik-tengely adta össze, meg Pősze Lajos ex-jobbikos független.

Az MSZP sunyi módon nem mert gombot nyomni. Legalább annyi tisztesség lett volna bennük, hogy nemet mondanak, főleg ha már ők kínálták tálcán a döntést Orbán Viktor pártjának és a nyilasoknak. Még az is becsületesebb álláspont lett volna, mint a lesunyt fejű távolmaradás, mintha semmi közük nem lenne az egészhez. Nyugodtan átkacsinthattak volna a túloldalra.

Gyalázat, amit tettek.

P. S.: Újraosztották a bizottsági helyeket is. Az MSZP a DK-ba átlépett Oláh Lajos helyére a Fenntartható Fejlődést Bizottságba az egyik régi harcost, Szabó Imrét, volt pest megyei elnököt jelölte. Két nappal azután, hogy hátralépést kért az "öregektől."

Nem számolok azzal első gondolataimban, hogy Orbán Viktor 2014 előtt megbukik. Bár ahogy Európa döntött Papandreu és Berlusconi sorsáról, dönthet Orbánéról is. Jelenleg azonban még erős a parlamenti kétharmad és túlságosan megosztott az ellenzék. Már csak azért sem érné meg Orbán gyors, bár méltán megérdemelt távozása, mert azt a csődtömeget, amelyet itt és most hátrahagyna, szinte képtelenség eltakarítani. Márpedig egy ellenzéki összefogásból származó győzelem utáni kudarc a Jobbikot akár az élre is sodorhatja.

Jelenleg tehát az ellenzék nincs abban az állapotban, hogy megtalálja a közös kormányzás módját, kidolgozza annak feltételeit. Hogy csak egy példát említsek: írni kell a másfél hónap múlva életbe lépő fércmű helyett egy tisztességes alkotmányt, holott még az sem tudható, mikor és mire lesz elégséges felhatalmazás - ha ugyan lesz. Ma még senki sem tudja, milyen módja lehet egy kétharmaddal megszavaztatott kínos szöveggyűjtemény - nekik alaptörvény - semmissé tételének. Hogyan lesznek például szétzavarva a bebetonozott Orbán-mamelukok Szalai Annamáriától kezdve Domokos Lászlón át Balsai Istvánig?

Ezzel együtt az Új Köztársaság lehetséges alapjain máris gondolkodnunk kell. Szükség lesz egy becsületes, számonkérhető pártfinanszírozási törvényre. A pártok kapjanak több pénzt, de a mutyit súlyosan büntessék. Készüljön tehát új alkotmány, amely tisztességes vitában formálódik, nem kategorizálja a magyar történelmet, és nem határozza meg, ki a rendes magyar, és ki nem az. Helyre kell állítani az oktatás becsületét, a szabad iskolaválasztást, a felsőoktatásban és az egészségügyben az állami és a magán-szerepvállalás méltányos egyensúlyát.

Helyre kell állítani a nyugdíjrendszert, mert amit Orbán itt hagy, abból az következik, hogy a húsz év múlva a hatvanadik évet elérő generációnak nem jut semmi, mert a tartalékot a Fidesz-kormány ellopta és felélte. Szabályozni kell, hogy a szólás szabadsága nem terjeszkedhet odáig, hogy befogadja a faji, vallási, identitásbeli megkülönböztetést. Hogy aki Hitlernek masszkírozva grasszál, az börtönbe kerül. Kell egy új forgatókönyv a romák felzárkóztatására, a leszakadók támogatására, az állam és az önkormányzatok, az állam és a versenyt hirdető szociális piacgazdaság intézményei között. Vissza kell zökkenteni a helyére a politikailag elfogult ügyészség, és a szétverni készült igazságszolgáltatás becsületét. Ki kell mondani: a bank nem az ország ellensége, hanem szabályozott viszonyban a megtakarítások és a vállalkozásoknak nyújtott hitelek intézménye.

Muszáj kezdeni valamit az eluralkodott pökhendiséggel, az emberek lelkébe beköltözött félelemmel. Szükség lesz a morális megújulásra, a szavak igazi jelentésének helyreállítására, hogy Augiász istállóját valóban kisöpörhessük. Nem lehet úgy élni, hogy ha nem vagy fideszes, elveszítheted az állásod, hogy bárhol ne mondhasd ki, amit gondolsz, mert megütheted a bokád. Nincs több kisajátított nemzeti érzés, be kell fejezni a tehetségtelenséget és alkalmatlanságot leplezni hivatott bezárkózást. Újra kell építeni Magyarország nemzetközi kapcsolatait.

És persze a sor hosszan folytatható. Orbán Viktor ma ott tart határon innen és túl, hogy szinte bármit mond, rosszul sül el. Szavai üresen konganak a magyar észjárásról, folyamatosan szembesítik saját hazugságaival. Rendszere még áll, de végső kiépülése pillanatában (szétvert bírói kar és gyanús válaszójogi törvény) ereje már gyengül.

Gondolkodjunk tehát a jövőről.

Így jár az az ember, aki nyolc éven át hazudik. Aki azzal áltatja az országot, hogy adócsökkentésből lesz több állami bevétel, hogy marad az eva, meg a magánnyugdíj, hogy nem lesz ingatlanadó, ráadásul a népnek semmit sem kell tennie, csak rájuk szavazni, és máris lesz 7 százalékos gazdasági nüvekedés és egymillió új munkahely.

Ehhez képest ahol állunk, több, mint siralmas. Néhány kommunista veterán nyugdíját akarják elvenni, miközben a Kenedi-bizottság feloszlatásával a háromperakárhányas ügynököket védik. A csődkockázat az egekben, már brutális kamatért sem vesz senki magyar államkötvényt. Az Európai Központi Bank, valamint Ausztria, Németország és Hollandia vállvetve harcol a végtörlesztési machináció ellen. A bankok nem hiteleznek, soha ennyi cégcsődöt nem jelentettek. Márpedig ha nincs hitel, akkor nincs fejlesztés, akkor nincs munkahely. Legfeljebb közmunka - éhbérért.

Az államadósság csúcsot döntött, a hiánycélt a háromezer milliárdos ellopott magánnyugdíj vagyonból igyekeznek tartani. Az infláció magas, a munkanélküliségi ráta stagnál. 2012-ben recesszió lesz, és mindezt 27 százalékos áfával, 450 forintos benzinárral, csökkenő nyugdíjakkal kapja nyakába a nemzeti együttműködésben kiszikkadt, meghasonlott, félelemben tartott Magyarország.

Jövőre csökken a fogyasztás: kevesebb jut majd a pénztárcákból kultúrára, étteremre, utazásra, tartós fogyasztási cikkre. Naponta jön hír fel nem fűtött iskolákról, gyógyszerhiány miatt hazaküldött rákos betegekről.

És mit kap cserébe a megszorításért a nemzet? Milliókért vett primitív festményeket, a füstölő metró idején a BKV-vezéreknek lízingelt kuxuskocsikat, 32 milliárdból finanszírozott orbáni médiahatóságot, milliókért fizetett tanácsadókat, hagymázas gigaberuházási terveket, hogy bárki bámiért elítélhető legyen, igazságszolgáltatási deformot, kivéreztetett önkormányzatokat.

Brutális évnek nézünk elébe.

Nem példa nélküli, hogy a párt- és állami vezetés pályázatot ír ki "Alkossatok remekműveket, de olyanokat, amelyek a mi politikai céljainkat szolgálják" mottóval.

Az sem véletlen, hogy Kerényi Imre élharcosa egy kultúrharcnak. Már az MSZMP is használta a diktatúrák iránt érzett szervilitását: mint rendes, megbízható párttagot, meg is bízták a moszkvai magyar küldöttség április 4-ei műsorának összeálíltásával. Most új diktátor adta ki a parancsot, vagy fogadta be a javaslatot: festessünk megint, akkor is, ha már korábban szénné égtünk az orbántorgyános szentkoronás, a festőt ki nem fizetett projekttel.

1950-ben Révai József kommunista kultúrpolitikus is élt hasonló módszerrel - tán ez adhatta a mintát a Fidesznek. Az 1950. augusztus 20-án megnyíló "A Dolgozó Nép Alkotmánya" című kiállításhoz (Műcsarnok) kiírt pályázatban többek között ezek a témák szerepeltek:
- Rákosi elvtárs a Ház folyosóján beszélget parasztképviselőkkel
- 1949. december 28-án Gerő elvtárs beszél a Sportcsarnokban új vállalatvezetők előtt
- Muszka elvtárs a Moszkvába induló vonat ablakából integet
- Élmunkások díszvacsorája
- Készülődés Sztálin születésnapjára
- Kép a Rajk-tárgyalásról
- Határvadászok idegen ügynököt (disszidáló tőkést) fognak el a határon

Tényleg nincs új a Nap alatt: a Magyar Dolgotók Pártja és a Fidesz is igyekszik megünnepelni saját alkotmányát. Révaiék a szerintük jól sikerült műveket állami kitüntetésekkel, többek között Kossuth-díjjal jutalmazták. Várom a 2006-os sikertelen puccskísérletet maszatolni igyekvő lovasrohamos festő elismerését.

Ha már a hírek szerint Völgyesi Miklós eltett több, mint négymilliót - igaz, cserébe ő fel is jelentette Gyurcsány Ferencet. Remélem, hamarosan ecsetet is ragad.

Igaztalan játékba kezdett az MSZP. Eddig arra panaszkodtak, hogy az egyik, általuk bejegyzett platform, a Demokratikus Koalíció miatt nem tudnak eléggé a Fidesz gaztetteire összpontosítani, erre most is Gyurcsányékkal foglalkoznak. Az utóbbi napokban azzal próbálkoznak, hogy akik eljöttek a pártból, csak egy törpe kisebbség. Afféle liberálisok, új SZDSZ.

Itt azért megjegyzem, hogy különösen hangzik MSZP-s politikusok szájából a liberálisozás, mint szitkozódás - nem volt kötelező 12 éven át a szabad demokratákkal kormányozni. 1994-ben Horn Gyula kérte fel őket koalícióra - helyesen -, bár egyedül is vihette volna az ország ügyeit. Medgyessynek és Gyurcsánynak - 2002 és 2006 győzteseinek - pedig szüksége volt a Házban ugyanehhez az SZDSZ-es képviselők voksaira is. A mai MSZP pont úgy beszél a liberálisokról, mint a Fidesz...

Az MSZP ezzel az "új SZDSZ"-szöveggel a párttagok egy részében mélyen meglevő utálatra próbál rájátszani, csak éppen a célpontokra, vagyis a kilépőkre végképp nem igaz az állítás. Ráadásul igyekszik figyelmen kívül hagyni, hogy a Demokratikus Koalíció a konzervatív és liberális értékekre is nyitott, de balközép párt lesz.

Az MSZP-ben hirtelen liberális lett Vitányi Iván, akit - amíg Gyurcsánnyal nem tartott - a szociáldemokrácia doyenjének tartottak a Jókai utcában. Vagy nem elég baloldali a pártban mindig is köztiszteletnek örvendő Kósáné Kovács Magda, az MSZP volt minisztere és európai uniós képviselője, akit ott volt a DK október 22-ei rendezvényén? Mi lett a baj hirtelen Vojnik Mária baloldaliságával, aki 2006-ban egyéni mandátumot nyert az MSZP-nek és kiváló munkát végzett Székely Tamás mellett, mint az egészségügyi tárca államtitkára? Netán nem elég baloldali Csiha Judit, aki miniszter volt még a Horn-kormányban? Ők a liberális kisebbség? Csontos János sem tisztességes baloldali, bár egyéniben nyert 2006-ban? Vagy itt van Gedei József, aki ugyancsak egyéni mandátumot nyert az MSZP-nek, Jászberény szocialista polgármestere volt - és ma a Demokratikus Koalíció Országos Tanácsának elnöke. Az OT-ban számos más volt szocialista képviselő is szerepet vállalt, és nem azért jöttek el az MSZP-ből, mert liberálisok, hanem mert ilyen-olyan okból váltani akartak.

És mi a gond a Gyurcsány-, majd Bajnai-kormány tisztségviselőivel, szocialista miniszterekkel és államtitkárokkal: Molnár Csabával, Ficsor Ádámmal, Oláh Lajossal, Varju Lászlóval, Vadai Ágnessel, Arató Gergellyel, Avarkeszi Dezsővel? Amíg bent vannak rendes szocik, ahogy eljönnek, gaz liberáisok? Gyurcsány Ferenc nem az MSZP színeiben vívta ki Orbán Viktort legyőzve a párt történetének utolsó választási győzelmét? Ha nem tartották baloldalinak, miért vállalt szerepet a kormányában Szekeres Imrétől Baja Ferencig minden szocialista vezető?

Azt gondolom, több méltányosság és tisztelet járna az eljövőknek egykori pártjuk részéről. Ez a kiretusálási kísérlet egész egyszerűen méltatlan egykori párttársakhoz, a címkézés, amely csak az MSZP-n belüli feszültség levezetését szolgálná, nem vezet sehova. Illetve vezet, de az nem járható út. A Demokratikus Koalíció és az MSZP együttműködésre van ítélve a következő választáson, hogy leválthassák Orbán-rendszerét.

Ezt kellene szem előtt tartani.

Nehéz a szíve az embernek olyankor, amikor valamit, vagy valakit elveszít személyes történelméből. Idősebb hozzátartozóim szerint már négyéves koromban is Elbelt Fólival, azaz Albert Flóriánnal keltem és feküdtem. Játszani is láttam őt, apám elvitt a Népstadionba, de annyira kicsi voltam, hogy csak képek és a hangulat ugrik be az eseményről azóta is.

A fradizmust apámtól örököltem, ő beszélt folyton Toldi Gézáról, Sárosiról, Mátrairól, Dalnokiról. Az ÉDOSZ-Kinizsi-korszakról, amikor Budait, Kocsist, Czibort, Deákot elvitték "tőlünk."

De a Császár Albert volt.

Amikor 1986-ban az a megtiszteltetés ért, hogy a Ferencváros Baráti Körének elnökségi tagja lehettem, egy testületben ültem vele. A klubházban szurkolói ankétokat szerveztem, fotók őrzik a találkozásokat. A szobám falán most is ott van a Zöld Sasok Diploma, amit az ugyancsak zöldfehér vérű krónikástól, Nagy Bélától vehettem át a Fradi Újság támogatásáért.

Amikor nagyobbik fiamat, Marcit először Fradi-meccsre vittem - kisebbik legényem, Balázs is a Fradinak drukkol -, az első utunk a Császárhoz vezetett, aki barátságos, fejre nyomott barackkal nyugtázta, hogy újabb generáció tagja kötelezte el magát a Fradi mellett.

És most a Császár elment. Elvitte zsákjában a góljait, a cseleit, jellegzetes mozdulatait, közülük sajnos elég keveset őriznek az archívumok.

A lelkünkben azonban itt van és itt is marad. Tegnap megálltam emlékezni a róla elnevezett stadionnál. Gyűltek és gyúltak a mécsesek, sokan sírtak is. A hatvanas évek legendás Fradija egyre veszíti tagjait...

Flóri, köszönjük!

Még mielőtt az MSZP végképp az ámokfutás mellett dönt - bár az sem kizárt, hogy Szíjjártó Péternek másodállása van a pártvezetés mellett -, szeretném jelezni: amit tesznek, sehova nem vezet. Folyosók szegleteiben suttogó MSZP-s alkalmazottak közlik a Demokratikus Koalícióhoz csatlakozott társaikkal, hogy már beszélgetniük sem szabad. A pártvezetés akadályoz mindenféle találkozást, a DK-tagokat kitiltották a pártházakból. Így a régi barátok, akik ma nem egy pártban vannak, kénytelenek máshol dumcsizni egy kicsit a világ dolgairól. Ez annyira pitiáner gesztus, hogy nehéz rá szavakat találni. Állásvesztés terhe mellett hűségnyilatkozatokat íratnak alá irodavezetőkkel és más alkalmazottakkal. Volt, aki a tiltás miatt felmondott... Mások inkább a pártból lépnek ki, mert nem tudják nézni, ami történik...

Megy a szöveg a gyurcsányizmus lezárásáról és meghaladásáról, miközben Gyurcsány Ferenc mindössze két évig volt az MSZP elnöke, öt éves kormányzási időszakában Kovács László és Hiller István is irányította a pártot, távozása óta pedig Lendvai Ildikó és Mesterházy Attila próbálkozhatott a baloldal talpraállításával. 2002 óta öt elnök irányította a pártot.

Különösen elegáns azok Júdás-magatartása, akik e gyurcsányizmus okán jutottak mandátumhoz 2006-ban, előtte pedig ott integettek a leginkább Gyurcsány miatt odasereglett százezer embernek az Andrássy úton a kampány hajrájában.

Mind ott voltatok, mosolyogtatok, majd jelentkeztetek a régi tárca megtartásáért, esetleg másik pozíció megszerzéséért. Mind ott voltatok, egytől egyig. MSZP-s miniszterek, államtitkárok, régi és új elvtársak. 2006 után, ha nem tetszett a reformok politikája, a költségvetés egyensúlyának helyreállítása és a fejlesztések gyorsítása, ki lehetett volna szállni: odadobni sarzsit, slusszkulcsot, juttatásokat. Ám senki sem tette. Bokros idején négy miniszter is távozott, mert nem értett egyet a pénzügyminiszterrel. Szerintem rosszul tették, de volt bennük tisztesség. Ti mind ott voltatok az összes döntésnél. Akkor is, amikor megszülettek, meg akkor is, amikor megszavaztátok.

Az, hogy megtagadjátok saját nyolcéves kormányzásotokat, a Ti dolgotok - a DK büszke rá helyettetek is. Ám a párt múltja nem kitörölhető, arról senki ki nem retusálható. A Demokratikus Koalíció ellen nyitott háborútok árt a DK-nak és árt az MSZP-nek.

De vajon mindannyian ugyanígy gondoljátok? Teljes az egység? Szerintem nem így van. Tapasztalatból tudom, hogy vannak köztetek olyanok, akik szégyellik az elmúlt hetek MSZP-s rohamait, de minimum széttárják a karjaikat és megjegyzik: mit tehetnék ellene?

A Demokratikus Koalícióhoz egy hét alatt háromezren csatlakoztak. A pártból is, de főleg a párton kívülről. Az aktívak jönnek az MSZP-ből. Akik kopogtatót gyűjtenek, plakátot ragasztanak, gyűlésekre járnak. Mindenkinek azt mondja minden DK-vezető és szervező, hogy akik az MSZP-ben maradtak, továbbra is legyenek barátaik, szövetségeseik. A DK és az MSZP nem lehet ellenség. Amit tesztek a Fidesznek segít, és akadályozza, hogy a két párt - összefogva másokkal - leválthassa Orbán rendszerét.

Íme a lista, hogy kik voltak a Gyurcsány-kormányok tagjai és gondolkodjatok el. Ne hagyjátok, hogy 1989 előtti reflexeitek visszatérjenek és eluralkodjanak rajtatok.

Az első Gyurcsány-kormány:

Gyurcsány Ferenc	2004. október 4.	2006. június 9.	MSZP
Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
Kiss Péter	2004. október 4.	2006. június 9.	MSZP
Belügyminiszter
Lamperth Mónika	2004. október 4.	2006. június 9.	MSZP
Külügyminiszter
Kovács László	2004. október 4.	2004. november 1.	MSZP
Somogyi Ferenc	2004. november 1.	2006. június 9.	pártonkívüli
Pénzügyminiszter
Draskovics Tibor	2004. október 4.	2005. április 24.	pártonkívüli
Veres János	2005. április 24.	2006. június 9.	MSZP
Gazdasági és közlekedési miniszter
Kóka János	2004. október 4.	2006. június 9.	SZDSZ
Földművelésügyi miniszter
Németh Imre	2004. október 4.	2005. május 1.	pártonkívüli
Gráf József	2005. május 1.	2006. június 9.	MSZP
Igazságügy-miniszter
Petrétei József	2004. október 4.	2006. június 9.	pártonkívüli
Egészségügyi, szociális és családügyi miniszter
Rácz Jenő	2004. október 4.	2006. június 9.	pártonkívüli
Nemzeti Kulturális Örökség minisztere
Hiller István	2004. október 4.	2005. február 13.	MSZP
Bozóki András	2005. február 13.	2006. június 9.	pártonkívüli
Oktatási miniszter
Magyar Bálint	2004. október 4.	2006. június 9.	SZDSZ
Foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter
Csizmár Gábor	2004. október 4.	2006. június 9.	MSZP
Honvédelmi miniszter
Juhász Ferenc	2004. október 4.	2006. június 9.	MSZP
Környezetvédelmi miniszter
Persányi Miklós	2004. október 4.	2006. június 9.	pártonkívüli
Informatikai és hírközlési miniszter
Kovács Kálmán	2004. október 4.	2006. június 9.	SZDSZ
Ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter (2004. október 21. – 2006. június 9. között)
Göncz Kinga	2004. október 21.	2006. június 9.	pártonkívüli
Európai integrációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszter
Baráth Etele	2004. október 4.	2006. június 9.	MSZP
Regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter
Kolber István	2004. október 4.	2006. június 9.	MSZP

A második Gyurcsány-kormány:

Gyurcsány Ferenc	2006. június 9.	2009. április 20.	MSZP
A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
Szilvásy György	2006. június 9.	2007. június 30.	pártonkívüli
Kiss Péter	2007. június 30.	2009. április 20.	MSZP
Szociális és munkaügyi miniszter
Kiss Péter	2006. június 9.	2007. június 30.	MSZP
Lamperth Mónika	2007. június 30.	2008. április 30.	MSZP
Szűcs Erika	2008. április 30.	2009. április 20.	MSZP
Önkormányzati és területfejlesztési miniszter (2008. április 30-áig)
Lamperth Mónika	2006. június 9.	2007. június 30.	MSZP
Bajnai Gordon	2007. június 30.	2008. április 30.	pártonkívüli
Önkormányzati miniszter (2008. április 30-ától)
Bajnai Gordon	2008. április 30.	2008. május 14.	pártonkívüli
Gyenesei István	2008. május 14.	2009. április 20.	Somogyért
Gazdasági és közlekedési miniszter (2008. április 30-án kettévált, alább)
Kóka János	2006. június 9.	2007. december 3.	SZDSZ
Kákosy Csaba	2007. december 3.	2008. április 30.	pártonkívüli
Közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter (GKM-ből, 2008. április 30-ától)
Szabó Pál	2008. április 30.	2008. november 30.	pártonkívüli
Molnár Csaba	2008. november 30.	2009. április 20.	MSZP
Nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter (GKM-ből, 2008. április 30-ától)
Bajnai Gordon	2008. április 30.	2009. április 20.	pártonkívüli
Külügyminiszter
Göncz Kinga	2006. június 9.	2009. április 20.	pártonkívüli
Pénzügyminiszter
Veres János	2006. június 9.	2009. április 20.	MSZP
Földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
Gráf József	2006. június 9.	2009. április 20.	MSZP
Igazságügyi és rendészeti miniszter
Petrétei József	2006. június 9.	2007. május 31.	pártonkívüli
Takács Albert	2007. május 31.	2008. február 17.	pártonkívüli
Draskovics Tibor	2008. február 17.	2009. április 20.	pártonkívüli
Egészségügyi miniszter
Molnár Lajos	2006. június 9.	2007. április 6.	SZDSZ
Kóka János	2007. április 6.	2007. április 22.	SZDSZ	ideiglenesen
Horváth Ágnes	2007. április 22.	2008. április 30.	SZDSZ
Székely Tamás	2008. április 30.	2009. április 20.	pártonkívüli
Oktatási és kulturális miniszter
Hiller István	2006. június 9.	2009. április 20.	MSZP
Honvédelmi miniszter
Szekeres Imre	2006. június 9.	2009. április 20.	MSZP
Környezetvédelmi és vízügyi miniszter
Persányi Miklós	2006. június 9.	2007. május 6.	pártonkívüli
Fodor Gábor	2007. május 6.	2008. április 30.	SZDSZ
Szabó Imre	2008. április 30.	2009. április 20.	MSZP
A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter (2007. július 1-jétől)
Szilvásy György	2007. július 1.	2009. április 20.	pártonkívüli
Kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter (2008. május 5-étől)
Molnár Károly	2008. május 5.	2009. április 20.	pártonkívüli
Kormányzati koordinációért felelős tárca nélküli miniszter (2007. július 1. – 2008. február 17.)
Draskovics Tibor	2007. július 1.	2008. február 17.	pártonkívüli

Bármennyire is szerencsés lenne, félő, hogy a válás nem lesz békés, bármennyire is ez lenne a célszerű és hasznos. Az MSZP kiásta a csatabárdot a Demokratikus Koalíció ellen. Mesterházy Attila - talán nem is önszántából -, de történelmi hibát vétett.

Pedig úgy is alakulhatott volna, ahogy a Fidesz és a KDNP két frakciójának kialakítása. Néhány fideszes átült a KDNP nevű kimutathatatlan támogatottsággal rendelkező formációba. Több lett a felszólalási idő, a két frakció jelenléte jobb teljesítményre, nagyobb szorgalomra, hatékonyságra ösztönözhette volna egymást. Az ellenzék mindenképpen jól járt volna. A Jókai utca azonban bekeményített: már azt is akadályozták, hogy a tíz fő kiválhasson, most pedig már helyben megy a párttagok hol lágy, hol szigorú útbaigazítása. Az átlépések ennek ellenére elkezdődtek, az igazi vízválasztó az MSZP-kongresszusa, majd tisztújítása lesz. Sokan akkor döntik majd el, mit tegyenek. Muszáj kimondani: az MSZP adja a muníciót ahhoz, hogy a Fidesz nemet mondhasson a DK-frakciójára - fél évre a függetlenek közé sorolva a csapatot.

Az MSZP nélkül ez nem menne. Ehhez nekik kell azt mondaniuk, hogy tízen kiléptek a frakcióból - igaz, ehhez bármiféle aláírt dokumentum nem áll rendelkezésükre. A pártelnök levele szerint nem is zártak ki senkit. Magyarán: az 1996-ban már megtörtént MDNP-s eset ismétlődik meg. Akkor szinte egyhangúlag szavazott a Ház az új frakció mellett, most a Fidesz és az MSZP összjátéka nyomán előfordulhat, hogy a korábbi precedens sem számít.

Igaz, a Mesterházy-levél gyakorlatilag öngól: azt ugyanis tartalmazza, hogy a tíz embernek joga van frakciót alapítani, elismeri, hogy kizárás nem történt, a kilépést pedig nem bizonyítja semmivel. Ilyen alapon tehát Kövér Lászlónak nincs más lehetősége - elvileg -, hogy dél-amerikai turnéját befejezve rendelkezzen az új képviselőcsoport helyéről, a bizottsági posztok újraosztásáról.

Hogy a Fidesszel való összeátszás hogyan hat majd az MSZP szavazóira, tagjaira, maradék morális tartására, az ma még nem tudható. Ám ami történt, az a szolidaritás teljes hiányáról, politikai vakságról és mély züllöttségről állít ki bizonyítványt.

Hogy lesz ebből együttműködés a két párt között, amelynek szükségességét gyakorlatilag minden csoport sürgeti, a szavazóikról nem is beszélve?