Gondban vagyok a megszólítással, mert Ön sem nem kedves, sem nem tisztelt. Meg hát, olyanokkal sem szoktam szóba állni, akik nyilasokat tüntetnek ki és tesznek be az alaptantervbe. Ön azonban ötmillió forintot adott az adófizetők pénzéből egy "filmre", amely Orbán Viktor kínzó frusztrációján próbál enyhíteni. Értem én, hogy megígérte a választóinak, hogy börtönbe juttatja azt az embert, aki két választási vereségében is kulcsfigura volt. Először Medgyessy kampánytanácsadójaként, aztán pedig miniszterelnökként tett azért, hogy az Ön főnöke távol legyen a hatalomtól, amellyel látjuk, hogyan él.

Ha nem sikerült a valóságban ez a zárkás jelenet, akkor legyen fikció. Pedig Polt Péter hogy bemondta az országgyűlésben, hogy biztos bizonyítékai vannak Sukoró kapcsán, adják már oda neki azt a mentelmi jogot, aztán kiderült, hogy mégsincsenek bizonyítékok. Sőt, vád sincs. Pedig, Balog úr, nem ez lesz az első választási ígéret, amelyet nem teljesítenek, most bele sem mennék a megvédett magánnyugdíjaktól az adócsökkentésen át a nem lesz tandíj kezdetű szövegek hosszú felsorolásába.

Néhány barátom azt mondta nekem, hogy Ön, és akik ezt a filmet csinálták, valójában DK-sok, titokban Gyurcsány Ferenc hívei. Az ellenzéki oldal mártírjának szobrát faragják, végképp nélkülözhetetlenné téve őt az ellenzéki összefogásban. Ha nem így lenne, Ön nem adott volna pénzt ilyen Gyurcsány-reklámra.

Tudom, persze, hogy jönnek majd politológusék, hogy a film azt a célt szolgálja, hogy összezárja a jobboldalt, hogy ne feledje a tábor, hogy ki a fő ellenség. Ami történt, az nem más, mint a karaktergyilkosság része. Ezzel az érveléssel azonban az a probléma, hogy ez kell ahhoz, hogy a jobboldal felizguljon? Ha pedig Gyurcsány már le van karaktergyilkolva, akkor erre az izére nem volt szükség. A logika szabályai szerint csak akkor adunk pénzt az adófizetők befizetéseiből efféle dolgokra, ha az illető még nerm karakterhalott.

Ezt amúgy Ön jól látja, Balog úr. Nyilván Ön sem hiszi el a közvéleménykutatásokat, esetleg kap információkat Gyurcsány Ferenc országjárásának tapasztalatairól. A telt házas fórumokról, hogy bárhova megy pozitívan fogadják, és aktív visszatérésre próbálják ösztökélni.

Amit Ön most támogatott, nagyon lent van. Bizonyítja, hogy nem volt elég a sok tüntetés, a csőcselék támogatása, az ügyészség bevetése, a gyurcsánybajnais plakátok ezrei, Gyurcsány van, és lesz is.

Végezetül arra hívnám fel a figyelmét, hogy a hatalomból kikerülve is, de majd az Úr ítélőszéke előtt is el kell számolni. Ön református lelkész. Így aztán az Úr is szigorúbban mér majd. Ezt megbeszélhetné Hegedűs Loránttal is. Kedvesebb lett volna az Úrnak, ha ezt az ötmillió odaadta volna azoknak, aki sorban álltak egy tál ételért a Blaha Lujza téren.

Folytatódik a Magyar Abszurd, amelyre az életünk megy rá. Lássuk csak az utolsó pár nap eseményeit, hogy megértsük, miféle pusztítást végez az országban ez a rezsim, amely az Európai Unió egyetlen diktatúrája.

Rendőrök agyonvertek egy embert, majd a halottat, aki már nem csak fizikailag, de - minő meglepetés - ügyvéd által sem tud védekezni, jól feljelentették. Úgy kell neki. A rendőrkapitány a helyén marad, Pintér miniszter sem lát okot a közbelépésre.

Orbán betilt egy motoros tüntetést, amely gázt adna a zsinagóga környékén. A motorosok közlik, hogy leszarják Orbánt, a szabályok szerint jogilag igazuk is van. Ha perre mennek, nyerni fognak. Orbán tehát végső soron nekik segített. A TASZ még ott tart, ahol korábban Sólyom László vagy Fodor Gábor, hogy a náciknak is legyenek véleménynyilvánító jogaik. Most is, amikor a ház falán már rég feltűnt a jel.

Repülőjárat indul Azerbajdzsánba, balták és gyilkosok biznisze szárba szökken. A Malévot viszont az Orbán-kormány csődbe vitte.

Egy fideszes gyilkosságra akart felbérelni.

Megalakult a Fidesz értelmiségi hadserege, amelynek tagjai bármit megtennének a Vezérért. 1952-ben ülhettek így a Szabad Nép szerkesztőségében, hogy aztán később bűnbánó memoárokat és verseket írjanak önnön megtévesztettségükről.

Navracsics miniszter nekimegy a néppárti unós biztosnak, hogy aztán kapjon egy taslit Barrosótól, hogy ne próbálkozzon a megosztó szöveggel, ő bizony Reding asszonnyal ért egyet. Majd jön a hír, hogy kizárhatják Orbánt és pártját az Európai Néppártból. Ez is nyilván valamiféle kidagadt erezetű balzöldlibsi izé lehet, személyesen Gyurcsány és Bajnai kavarta. Orbán erre máris kilátásba helyezi a gránitszilárdságú alaptörvénye ötödik módosítását.

A rezsicsökkentést támogató aláírók elfelejtenek visszakérdezni: igazságos-e, hogy Orbán több százezres rezsije is tíz százalékkal csökken.

Lemondott Király Júlia a jegybank alelnöke, aki már tudja, ami sokaknak később fog leesni, nem csak a 3000 milliárdos magánnyugdíjat lopták el a fiúk: felkészül a valutatartalék.

A kormány milliárdokat oszt szét csajozásra és pasizásra.

Lázár miniszter beperel egy kommentelőt, Gyurcsányt korábban ötpercenként akarták a Dunába lövetni, a fideszes trollok pedig ellepik a teljes sajtót és gyaláznak mindenkit, aki nem ért egyet Orbánnal. Mit gyaláznak?? Lövetnének, akasztanának szakmányban.

A német statisztikai hivatal adatai szerint 2012 első félévében Magyarországról 25 415 bevándorlót regisztráltak, ami 46 százalékos növekedés éves szinten. Az áttelepülők jelentős része diplomás.

Az ombudsman honlapja szerint két olyan ember is van, aki szó szerint éhen halt Magyarországon.

Magukat katolikusnak nevező újságírók körében bomlásterméknek nevezték a cigányokat, mit sem törődve azzal, hogy ha van isteni igazságszolgáltatás, akkor ezért súlyosan bűnhődni fog a túlvilágon. Az ittenin aligha.

Az ámokfutás folytatódik.

Kövezzenek meg érte, de várható volt, hogy valamelyik politikusnál elszakad a cérna a közvéleménykutatásokkal kapcsolatban. Közeledik a választás, fokozódik az indulat. Nem elegáns egy efféle munkával foglalkozó céget gyakorlatilag lehazugozni.  Magam sem gondolom némelyikükről, hogy tudatosan átvernék a népet - akár vezethet a Fidesz -, de amilyen, homlokegyenest ellentétes adatokkal előjönnek, az már szinte követhetetlen. A Medián azt mondta, az emberek többsége nem igazán hisz a rezsicsökkentésben, szerintük a végén úgy is ők fogják megfizetni az árát. Rá egy hétre előkerült az Ipsos, hogy a rezsicsökkentés példátlan, ötszázezres gyarapodást hozott a Fidesznek. Érti ezt valaki? Kisvártatva érkezett a Tárki, hogy a Fidesz nemhogy nőtt volna ötszázezernyi szavazóval, de még csökkent is pár százalékot. Néhány hete azt mondták politológusék, hogy Mesterházy Attila keményen bejelentkezett a miniszterelnök-jelölti posztért a pirosba borított Arénával, szárba szökkentve hatalmi ambícióit, hogy aztán a Tárki kijelentse: évtizedes történelmi mélyponton a szocialisták.

Azt, persze, látja az ember, hogy nyomában sincs az MSZP a 2006-os 2,4 millió szavazónak - amivel az új szabályok szerint kétharmaduk lenne -, de még azt a bázist sem érték el, amikor Gyurcsány Ferenc lemondott. Pedig azóta egy teljes ciklus eltelt a "megújulással." Ugyanakkor erre a Tárki-féle mélypontra sincs hiteles magyarázat. Az sem érthető, hogy fel-le szánkázik havonta 4-5 százalékot az Együtt adatsora, mint ahogy az Ipsosnál a DK szinte nem is látszik, a Nézőpontnál viszont bejutó. (Ha most valaki azt mondja, hogy persze, mert a cégeknek különböző az érdeke, akkor azonnal is el is jutottunk a hitelességi problémáig.)

Mindettől még a helyzet rettenetes. Nem csak azért, mert Magyarországot Orbán és pribékjei effektíve tönkre tették. Az ellenzéki oldalnak személyi, szervezeti, programbeli problémái vannak, ezért tűnik erősnek a Fidesz, amely máris csúcsközelire járatta a hazugságot és a populizmust. És még hol van a vége?

Az ellenzéknek nincs vezére. Ostobáék ezen az oldalon ezerszer leírták a hazugságot, hogy Gyurcsány ugyanaz, mint Orbán. Azóta sem merték visszavonni. Holott csak annyi történt, hogy egy adott pillanatban elő tudott állni egy hasonlóan kemény karakterű, de demokrata vetélytárs a kétharmad híján még csak diktátorjelölt ellen - és győzni tudott. Hornnak könnyebb dolga volt az MDF ellen, mint Gyurcsánynak Orbán ellen, Medgyessy mögött pedig még az egységes, erős és bázisában is fiatalabb MSZP állt. Orbán ad ezer forintot a rezsiből és felülről nézi a mezőnyt. Medgyessy adott 13. havi nyugdíjat és ötven százalékos béremelést, másfél év múlva mégis a Fidesz vezetett húsz százalékkal...

Gyurcsányt azonban az MSZP és az SZDSZ egy része, erős értelmiségi hátszéllel a 2009-es lemondásig gyengítette. Ha mögé álltak volna, ma nincs kétharmad. Az ezen oldalon még ma is létező Gyurcsány-ellenes kirohanásokat végképp hitelteleníti az utóbbi három év ámokfutása, a gyurcsányi lemondás pillanatában létrejövő és az azóta kialakult gazdasági és szociális adatsorok. Így van ez még akkor is, ha a kétharmad előzetes támogatásáért már néhányan bocsánatot kértek, csak Gyurcsánytól nem. Az már túl ciki lenne. Talán nem vették észre, hogy a korábban a múlt hibáinak meghaladásáról beszélő Mesterházy elkezdte dicsérni a nyolc évet az Arénában, Szigetvári Viktor pedig azt mondta, hogy Gyurcsány ÉS Bajnai kezelte sikeresen a válságot. Korábban ezt csak Bajnainak tulajdonították.

2009 áprilisa óta nincs vezetője a demokratikus oldalnak. Az MSZP szerint Bajnai elárulta őket, és végre joguk lenne saját maguk közül miniszterelnök-jelöltet választani. Ám egy részük Mesterházyban sem bízik. Az Együtt pedig a középen állók szavazataiban reménykedve harcban áll MSZP-vel, azt üzenve, Bajnai jól kormányzott, őt támogassátok. Mire az MSZP: persze, mert mi megszavaztuk a javaslatait, törvényeit. Aki pedig a mai aktívak közül egyedüliként legyőzte Orbánt, tehát tudja a titkot, az ellenzéki együttműködés reményében bejelentette: nincsenek miniszterelnök-jelölti ambíciói. Itt tartunk.

Azt is mondják elemzők, hogy az Együtt és az MSZP között ma afféle előválasztás zajlik, hogy amikorra kell, kiderüljön: Bajnai Gordon vagy Mesterházy Attila legyen az ellenzék miniszterelnök-jelölje. Vagy valaki más. Lehet, hogy így van.

Hamarosan azonban muszáj lesz az ellenzék három legjelentősebb vezetőjének (Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy) döntést hozni. Ezt nem lehet megúszni. Dönteni kell - persze kongresszusokon megerősítve -, ki állhat az élre, és akkor az illetőt mindenkinek támogatnia kell. Vagy arról kell dönteni, hogy nem tekintik szabadnak és demokratikusnak a választási rendszert és közös bojkottot hirdetnek. Ebben az esetben el kell tudni magyarázni a híveiknek, hogy ennek mik az előnyei és milyen veszélyeket rejthet. Dönthetnek úgy, hogy bármi áron megdöntik ezt a rezsimet, mert nincs olyan áldozat, amit az ország újjáépítése, és a diktátor elmozdítása ne érne meg. Kis János már a demokrácia teljes leépítésének ellenzéki lehetőségéről beszél - nem véletlenül. Választhatják azt a megoldást is, hogy addig taktikáznak a saját pártjaik érdekében - például, mi lesz, ha egy régi és befolyásos elvtárs hátrébb, netán kieső helyre kerül egy újabb, netán másik pártjelölt miatt -, amíg külön indulnak. Túl sok egyéni és pártsérelem áll szemben azzal, hogy Orbán parancsára csak közösen lehet egyéniben és listán is esély a győzelemre. Ha ugyan...

Lehet olyan álláspont is, hogy van közös ellenzéki lista, amelyen a Szabad és Demokratikus Szabó-Varró Tűzoltó Leányegylet is rajta van, sőt, mindenütt közös a jelölt is. Ebben az esetben az ellenzék hogyan fog kormányozni, ha nyer, ráadásul előre elfogadta a Fidesz választási játékszabályait, legitimált egy folyamatot, amelyben például azt sem tudni, hány határon túli magyar szavazott. Ha ez történik, akkor a vereséget is be kell ismerni a választás éjszakáján. Márpedig akkor ennek az oldalnak hosszú időre vége van, és a romokból nem tudni, milyen virágok bújnak majd elő.

Annyi bizonyos. Ha 2014-ben Orbán marad, az a demokratikus ellenzéki oldal felelőssége lesz. Odáig kéne mihamarabb eljutniuk, hogy ez az ember semmiképpen sem őrizheti meg a hatalmat. Hogy ebben nincs alku. Ha kell, a falig is elmennek, sőt, azon túl is. Olyan nincs, hogy én, vagy az embereim még elvagyunk pár évet ellenzékben, de legalább az országgyűlésben, a többi meg nem érdekel, az idő megoldja. Nincs idő.

Nem vállalhatják annak felelősségét, hogy a döntő pillanatban itt voltak, cselekedhettek, és mégis könnyűnek találtattak. A Blaha Lujza téri éhezők, a félelemben élők és az emigrálók kígyózó sora legyen a figyelmeztetés. A változást akarók soha nem fogják megbocsátani, hogy hagyták, hogy egy kollégiumi brigád és ötszáz megbízható emberük - nyolcszázezer párttag, idegen katonai csapatok és háromperakárhányas ezrek nélkül - lenullázza az életüket. Sőt, a gyerekeikét is.

Az alábbi kérdések nagy részére nyilván nem lesz válasz, de talán néhányan elgondolkodnak rajtuk.

- Mi történt, hogy a 89. percig tartotta magát, sőt irányított a játékot a magyar válogatott, az utolsó négy percben pedig nem lépte át a félpályát?

- Mikor találunk még egy ilyen gyenge román válogatottat?

- A meccs után a rendőrök rátámadtak a békés tüntetőkre, vagy megint a csőcselék kezdett el balhézni, mint 2006-ban? Itt állítólag százan estek neki a rend őreinek, 2006 őszén ezrek - szervezetten, a Fidesz támogatásával.

- Mostantól tekintsük-e a munkájukat végző rendfenntartókat Pintér-pribékeknek, állítson-e fel az ellenzék vizsgálóbizottságot a történtek felderítésére?

- Legyen.e a bizottság végső álláspontja az, hogy Orbán Viktor utasította a rendőrkapitányt, hogy essenek neki a sörösüvegeiket véletlenül ívben elejtő, mit sem sejtő magyar állampolgárokra, hogy ezzel is elterelje a figyelmet az illegitim alaptörvényről, valamint a zuhanó életszínvonalról?

- Kapjanak-e az előállított "szurkolók" semmisségi törvényt, hogy aztán Balsai István fiából is alkotmánybíró lehessen? (Balsai fia volt az egyik védője a 2006-os csürhének.)

- Az egész mögött nem gyurcsánybajnai áll-e, akik így akarták bebizonyítani, hogy rendőri túlkapások történtek?

- Miért is jó az, ha a Jobbik támogatásával nyilas zenekarok lépnek fel egy magyar-román meccs tőszomszédságában?

- Hogy lehet, hogy a magyar-izraeli meccs rendbontóit, akik miatt nem lehetett a stadionban szurkolni a románok ellen, máig nem kapta el a rendőrség? A napokban magyar zászlót égető románt azonnal azonosították, három évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatják.

- A gaz kommunisták, akik közül nyilván egy sincs a Fideszben, megint azt fogják mondani, hogy Kádár alatt jobb volt, hiszen a rendszerváltásig sosem kaptunk ki a románoktól. Az 1981-es pesti VB-selejtezőn bezzeg 1-0-ra megvertük őket Fazekas László góljával. Amúgy tele volt a stadion, és a felső karéjt sem kellett még lezárni. Gondolt erre a Fidesz-kommunikáció?

- Milyen országot csinált a Fidesz, ahol zárt kapuk előtt kell játszani, kint pedig nyilasok szerepelgetnek? Eközben e nyilasok lecigányozzák az MLSZ által szervezett meccsnézés fellépőjét, a Magna Cum Laudét?

- Ha tényleg azt mondta a FIFA, hogy balhé esetén pontot vonhatnak le a magyar válogatottól, akkor most mire számítsunk?

- Bukarestben ötvenezer román ül majd a lelátón. 1981-ben egy ikszre akkor is jók voltunk. Most győzni kellene, hogy maradjon remény. Van remény?

Alakul is meg nem is az ellenzéki összefogás. A hóhelyzet, a kormány hazudozásai és bénázásai ugyan elvitték a figyelmet a nemzeti ünnepről, de számos helyen az ellenzék pártjai közösen koszorúztak 1848 hőseire emlékezve. Íme néhány helyszín: Győr, Bátonyterenye, Debrecen, Eger, Győr, Gyula, Hatvan, Miskolc - Pápán az MSZP visszamondta a közösködést -, és több budapesti kerületben is sikerült végre egymás mellé állni. Voltak köztük DK-sok, MSZP-sek, az Együtt 2014 emberei, szocdemek és helyi civil szervezetek.

Miskolcon azért a helyi Fidesznek sikerült botrányossá tenni a megemlékezést. A moderátor nem volt hajlandó felkonferálni az ellenzéki koszorúzást, pedig a Szolidaritás,a DK és az MSZP közösen emlékezett. A Szebb Jövőért Magyar Önvédelmi Mozgalomnak nem járt ilyen diszkrimináció.

Az ellenzék tehát helyben sok településen már felismerte, hogy csak összekapaszkodva van esélyük. Már csak országos szintre kell ezt emelni. Ebből a szempontból volt tanulságos a Milla tegnapi rendezvénye. Kevesen is voltak és most már az üzenetek sem igen mentek át, kivéve Tamás Gáspár Miklós bojkott-felhívását. Az ötezresre becsült résztvevők egy része MSZP-s, DK-s, és az Együtt 2014 zászlói köré csoportosultak. El lehet képzelni, ha ezek a párthívek nem mennek el a metsző hidegben a civilek demonstrációjára, hányan vettek volna részt a rendezvényen. Azon a tüntetésen, amelyre annyi hangfalat telepítettek ki, mintha a tömeg a Gellért térig állhatott volna. Meglehet, érdemes lett volna várni egy hetet a rendezvénnyel, amikor a program újra egyeztethető lett volna, és talán plusz tíz fokban tízszer ennyi ember lett volna kíváncsi a színpadon történtekre.

A civilek elszántságára, tenni akarására, demokrácia melletti elkötelezettsége nélkülözhetetlen az orbánváltáshoz. A pártok iránt kimutatott ellenszenvük azonban már nem tartható tovább. Ez a Milla-tüntetés egyik legfőbb tanulsága. Pártok nélkül nincs demokrácia, az ő nevük szerepel a szavazóhelyiségekben. Akinek nem tetszik a kínálat, csináljon újat, jobbat, hitelesebbet. Az azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy az MSZP, az E 14 és a DK ma együtt mintegy 1,8 millió szavazót ér el. 

Nem tud olyan helyzet kialakulni, hogy őket egy éven belül bárki leválthatja, és meg is szólít ugyanennyi embert, vagy még többet.

Legyünk optimisták: jön május 1-je, majd június 16-a. Csak eljutunk odáig, hogy pártok és civilek végre egymásra találnak.

Március 15-e alkalmából kitüntették a Videoton edzőit, a kommunistából lett nyilas, echótévés Szaniszlót, Orbán egykori politikai háziasszonyát, Kudlik Júliát, a szélsőjobbos Kárpátia zenekar tagját, a Fidesz-kampányba beszálló CBA-vezér Lázárt, az ezüsthajós Káelt, továbbá egy "történészt", aki néhány éve Horthy-Szálasi-kiállítást rendezett.

Mindezt csak azért tartom fontosnak összefoglalni, mert eközben az ELTE-n már a tanárok névtábláin zsidóznak, és nem olvastam sehol, hogy a kormány, vagy a Fidesz jelezte volna, hogy ez nincs rendjén. A Polt-féle ügyészség sem indított hivatalból nyomozást, holott megtehetné.

Röhejesnek találtam a "Ne írd alá, Janó!" típusú rendezvényeket és írásokat is. Miért ne írta volna alá? Ezért ültették oda. Március idusán II. Vaniliáskarika is megtette a magáét: előléptette Orbán korábbi házitestőrét, a "terrorelhárítót", aki éppen az általa lakott Sándor-palotát zárta le az alaptörvény ellen tiltakozók elől.

Mindez arra utal, amit korábban írtam: polgárháborús veszély van Magyarországon. Nem enyhül a szorítás. Az inak feszülnek, a frontok megmerevednek. A Fidesz tudja: még egy évet kell kibírni, és ha minden így marad, hosszú időre berendezkedhet. Azt teszi ennek érdekében, hogy semmiben nem enged. A túloldalról nem tüntet ki senkit, feljelenti a régi önmagát idéző diákokat, félelemben tartja az országot. Tort ül a populizmus, a demagógia. Eközben Orbán azon röhög, hogy vannak még ellenzéki politikusok, akik 2006-oznak és nyolcéveznek, ahelyett, hogy összevetnék az akkori adatokat és a mostaniakat...

Azt teszi Orbán, amit Kádár 1956 után. Akkor arról nem volt szabad beszélni, hogy Kádár hogyan, milyen legitimációval került hatalomra, hogy forradalom volt, és hogy a Szovjetunió megszálló erő. Ha ezt elfogadtad, viszonylag kellemesen élhettél, apránként gyarapodhattál is. Ma Orbán és helyi kiskirályai tartják félelemben az országot. Aki a szájára veszi a vezért és viselt dolgait, az megnézheti magát: kirúghatják, elszigetelhetik, nem nyerhet pályázatokon. Ma Orbán alaptörvényét és nenyijét kell elfogadni, hogy ne érjen bántódás. Ahogy Kádár idején, úgy Orbán idején is listán szerepelsz: tudják, ki vagy, mit gondolsz, jelentenek rólad. Ha nem vagy velük, senki vagy. Vagy mégis valaki: de akkor gyurcsánybajnai, komcsi, zsidó, buzi, hazaáruló, nem is magyar.

A különbség annyi, hogy most a többség rosszabbul és bizonytalanabbul él. A politikai válság kiegészült az egyre brutálisabb szegénységgel. Akkor január 1-jén felolvasták, hogy minek az ára mennyivel emelkedett. most rezsicsökkentést és adócsökkentést hazudnak, miközben az építési- és kommunális adókat többszörösére emelték. Azt hazudják, hogy nem lehet áthárítani a bankadót és a telefonadót, pedig mindenki látja a számláját és a bankkártyás fizetéseinek költségeit.

És még mindig lehet olykor olyan hangokat hallani, hogy meg kell egyezni a Fidesszel. Hogyan? Kivel? Bárki azt gondolja, hogy aki idáig szem volt a láncban, az hirtelen kiszabadítja magát? A napnál világosabb, hogy mindenkit fognak valamivel, így is lettek kiválasztva. A fideszes képviselők és családjaik élete múlik azon, hogy hűségesek-e Orbánhoz. Aki kiszáll, az áruló. Melyikük kockáztatná meg, hogy lesavazza egy "békemenetes"? Sokan az oligarcházó Ángyánban bíztak: úgy szavazta meg az alaptörvény módosítását, hogy ihaj. Fidesz-vereség kell ahhoz, hogy ez a világ szétessen. Előtte erre semmi esély.

Mondják, a külföld most segíthet. Lehet, de ebben sem bíznék. Ha Orbán elzavarásának az az ára, hogy bedöntik a forintot, a külföldiek eladják magyar papírjaikat, hogy elveszik az uniós támogatásokat és a szavazati jogot, Orbán még inkább vérszemet fog kapni. Már most is eldöntötte: bármi áron hatalomban marad. Tudja, ha itthon képes előállítani az ostromlott vár hősies védőjének képét, tábora a megosztott ellenzékkel szemben kormányon tarthatja. Pont annyira van előre elcsalva a választás, hogy ez ilyen minősíthetetlen teljesítménnyel, és ilyen alacsony támogatottság mellett is sikerüljön.

Orbán Viktort ilyen körülmények között, de idehaza kell legyőzni. Igaz, néhányan még mindig nem értették meg annak a harminc értelmiséginek az ellenzékhez intézett szavát, hogy tessék egy színpadra állni végre, hogy az ellenzéki támogató végre lássa: a ma megosztott szavazatok akár össze is adódhatnak. Ehelyett egyesek még mindig arról papolnak, hogy nincs itt az ideje, meg majd a civilek.

Az ország többsége a közöny előtti utolsó pillanatban a leváltó hangulatra vár. Ebben csak kiegészítő lehet az uniós fellépés, amelyet egyikünknek sem kívánok. Tragédia lenne, ha csak az ország további és gyorsuló gazdasági pusztulása indíthatná el a megtisztulást, bár ez is megtörténhet. A leginkább kívánatos mégis az lenne, hogy a három legfontosabb ellenzéki erő (MSZP, Együtt, DK), másokkal kiegészülve akár, egy színpadra álljon. Ekkor állhat elő a leváltó hangulat. Amikor olyan rossz már minden, hogy az összefogást a helyzet kényszeríti ki.

Különben az lesz a vége, hogy apátiába zuhan a nép, vagy a kezelhetetlen indulat tör fel, mint a gejzír. Csak ezen az oldalon nem kigyúrt, semmisségi törvénnyel megtámogatott, "vicces" Auschwitz-pólós, mindenre elszánt csőcselék indulhat el.

Jó lenne ezt elkerülni... És így sem biztos, hogy sikerül.

A Tárki új elemzésében olvasható adatok szerint a jövedelmi egyenlőtlenséget mérő Gini-index 2012-ben 29,3-ra emelkedett a 2009-es 27,2-ről Magyarországon. A gazdagok aránya 2000-ben 9 százalék volt, ez 2012-re 8 százalékra esett, a felső középosztály mérete 2 százalékkal, 27 százalékra emelkedett, míg a középosztály mérete 4 százalékos csökkenés után 30 százalékon állt 2012-ben. Az alsó középosztály aránya 23 százalékról 21 százalékra, a szegényeké 9-ről 14 százalékra módosult 2000-hez képest.

Nagyjából tehát a Gyurcsány-kormány társadalompolitikáját tudjuk összehasonlítani az Orbán-kormányéval. 

És lám, mit talál az olvasó a Népszabadság 2009. február 9-ei számában. Medgyesi Márton, a Tárki elemzőre ezt nyilatkozza: 2005 és 2007 között - tehát Gyurcsány idején - csökkent Magyarországon a leggazdagabb és legszegényebb 10 százalék jövedelme közötti különbség.

Most akkor ki kormányzott jól? Kinek voltak fontosak a zemberek? Ha úgy tetszik, a magyar emberek?

Aki pedig azzal jön, hogy nőtt az államadósság. Hát persze. Épült belőle sok minden és jobban is éltek az emberek. Amúgy meg most is nő, 2011 novemberében érte el eddigi rekordját, közben felélték a háromezer milliárdos magánnyugdíj-vagyont is. És még rosszabbul is élünk, mint négy éve.

Sokan keresik, kutatják, hogyan fog megbukni az Orbán-rezsim. A közvéleménykutatások szerint vezet a Fidesz, bár én óvatosan fogadnám el e felmérések eredményeit. Egy olyan országban, ahol a megkérdezettek több, mint fele nem mond semmit, vagy bizonytalannak vallja magát, esetleg bemondja a Fideszt, nehogy baja essék, nehéz hitelesnek tekinteni bármilyen vizsgálatot.

Elsöpörhetné ezt a diktatúrát az egyre szaporodó létszámú szegények és megalázottak lázadása, de még az éhségmenet sem váltott ki különösebb szolidaritást. A korgó gyomrúak forradalma pedig nem válósulhat meg ellenzéki összefogás nélkül. Amíg (ábécé-sorrendben írva) Bajna Gordon, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila nem egyezik meg, addig nem is lesz összefogás és orbánváltás. (Ez a legkevésbé Gyurcsányon múlik...)

Nem tudom, milyen időtávban, de azt gondolom, a bukás már elindult. Bármilyen furcsa, de Orbán végzetét a saját, felemelni szándékozott felső- és általános középosztálya fogja beteljesíteni. Pontosan az a réteg, amelynek a leginkább fogékonynak kellene lennie a hazafiasnak szánt üzenetre: önfenntartó felsőoktatás. A recept kész volt: a rezsim kizárja a tanulás lehetőségéből a szegényeket, elvégre annyit is érnek. A kevesebb egyetemi helyre pedig az adókedvezményekkel preferált mintegy kétmilliós réteg befizeti a gyerekeit. Elvégre gyűjtöttek itt annyit az elmúlt három évben pártunk és kormányunk segedelmével, hogy betegyék azt a félévente pár százezer forintot a gyerek jövője érdekében. Ez azért is érdekük, mert a tanulásból, tehát a jövőből kirekesztett szegények így nem pályázhatnak a diploma miatt is magasabb jövedelmet ígérő állásokba. Kisebb konkurencia, biztosabb jövőkép, a nyomorultja pedig, akinek nem volt pénze taníttatni a kölyköt, majd szakmát taníttat, vagy közmunkás lesz valamelyik fideszes hűbérúr birtokán.

Csakhogy hiba van a számításban. Akinek ugyanis van pénze befizetni a gyereket a magyar egyetemre, az inkább külföldre küldi. Azokat a százezreket inkább arra adják, hogy a gyerek ingyen tanuljon Bécsben, Münchenben, vagy valamelyik holland, skandináv, netán amerikai egyetemen. Ha van ennyi pénz, akkor inkább odaadják kinti lakásra, legélhetésre. Akinek pedig ennyi sincs, de tanulni akar, az ingyenesség melletti napi megélhetésre szükséges összeget megkeresi mosogatással.

Több százezer fiatal hagyta már el az országot, többen, mint 1956-ban, és a számuk csak nőni fog. A középosztály a távozásával öli meg az Orbán-rendszert. Az a fiatal, aki elmegy, valószínűleg többet nem jön vissza. Kint szerez diplomát, barátokat, munkát, talál szerelmet, és alapít családot. A gyereke pedig pláne nem jön már vissza, hiszen nem a magyar lesz az anyanyelve. A kivándorló miért jönne vissza egy olyan országba, ahol csak akkor érvényesülsz, ha Orbán Viktor, vagy valamelyik vazallusa fenekében tartózkodsz, amúgy meg mindent átsző a korrupció, nincs jogállam, fullaszt az áporodottság és a pökhendiség. Aki elment, inkább európai polgár lesz: nem itt fizet adót és nyugdíjjárulékot, nem öregbíti tudásával egykori hazája, Magyarország hírnevét. Ez az összeg pedig évről évre nagyobb hiányt és szegénységet fog okozni Orbán Magyarországán: nincs munka, adóbevétel, fogyasztás és így tovább.

Ma is családok ezreinél fontolják a csomagolást, a nagymamát próbálják megismertetni a "szkájppal", hogy mostantól ott fogja látni az unokáját. Családok szakadnak szét, mert itt egyre kevésbé lehet élni.

Azon kívül, hogy lebontották a jogállamot, mindent elloptak, és gyerekek tízezreit hagyják éhezni, talán ez a Fidesz és Orbán Viktor legnagyobb bűne. 1997-től 2010-ig "csak" a hazaárulózással, idegenszerűzéssel, komcsizással, zsidózással zúzták szét és osztották meg a magyarságot, most már el is üldözik hazájuk lányait és fiait. Végül pedig azok buktatják meg őket be nem fizetett adóikkal, a gyermek-utánpótlás exportálásával, akikben leginkább bíztak. 

Sebaj, aki letesz némi zsozsót, majd letelepedhet nálunk: jön a dél-jemeni utánpótlás. Erdélyből aligha jönnek, hiszen a románok már lehagytak minket. Ha pedig mégis tömegesen bevándorolnának a határon túli magyarok, Orbán beteljesítené Trianon tragédiáját, a színromán Erdélyt.

Ennyit a hazaszeretetről és a felelősségről.

A közvéleménykutatásokat böngészve egyre többen teszik fel a kérdést, hogyan fog megbukni az Orbán-rezsim? Nem mintha hinnék ezeknek a vizsgálatoknak, hiszen ahol a megkérdezettek fele nem mond semmit, vagy bizonytalannak vallja magát, mások meg bemondják a Fideszt, hogy nehogy bajuk essen, azokat nem nevezném hiteles felmérésnek.

Ma is úgy gondolom, hogy (ábécé-sorrendben) Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila megállapodása alakíthatná ki a kormányváltó hangulatot, erre azonban - sajnos - még várni kell.

Orbán diktatúráját elvben megbuktathatjá az egyre gyarapodó létszámú megalázottak, szegények, de Orbán jól látja: Horthy alatt is kevesek éltek jól, a többség szinte nyomorgott, mégsem tört ki semmilyen, korgó gyomorral megvívott forradalom. Még az amúgy hiteles éhségmenet sem váltott ki különösebb szolidaritást.

Bármilyen furcsa lehet, Orbánt - bármekkora távon - a fiatalok, és a viszonylag erős anyagi pozíciókkal rendelkező felső- és általános középosztály fogja megbuktatni. A rezsim azt találta ki, hogy az a kétmilliós réteg, amelyiknek adókedvezményeket adott, vállalja a tandíj-kötelezettséget, mert lesz félévente néhány százezer forintja, hogy a gyereket taníttassa. A szegényeket mindig is lenézték, elvégre annyit is érnek, hát úgy gondolták, hogy a preferált társadalmi csoport megérti a hazafiasnak tűnő ideát az önfenntartó felsőoktatásról. Szépen leperkálja a zsetont,a a diploma átvétele után a konkurencia kisebb lesz, hiszen kevesebben tanulnak az egyetemeken, utána pedig a kisebb választékból ugyanezen jobb módú, a Fideszt támogató csalások beültetik a diploma miatt is magasabb bért ígérő pozíciókba a gyermekeiket. (A többi meg majd szakmát tanul, vagy közmunkában dolgozik valamelyik fideszes  birtokán...)

A rendszerbe azonban hiba csúszott: akinek van félévente pár százezer forintja, az nem magyar egyetemet választ, hanem kiküldi a gyereket ingyen tanulni Bécsbe, Münchenbe, valamelyik holland, skandináv, netán amerikai egyetemre. Ott ingyen tanulhat, elsajátítja az idegen nyelvet, ami pedig a tanuláshoz, megélhetéshez kell, megkeresi mosogatással.

Több százezer fiatal hagyta már el az országot, többen, mint 1956-ban - és a számuk egyre csak nőni fog. Aki huszonévesen elhagyja az országot, és megérzi, mennyire más kint lenni, mint ebben a fideszes korrupt, áporodott világban élni, az már többet nem jön vissza. Európai polgár lesz, és nem vágyik vissza. Kint talál munkát, szerelmet,barátokat,  alapít családot. Nem itt adózik, nem itt használja fel versenyképes tudását, nem Magyarország hírnevét öregbíti.

Márpedig, ha ezek a fiatalok végleg elmennek, nem les

Talán ma még nem is tudjuk, milyen sokat jelenthet a tegnapi Gyurcsány-beszéd az Orbán-rezsim leváltásában. A korábbi miniszterelnöknek az volt a célja, hogy új szeleket fújjon az ellenzék hajójának petyhüdt vitorlájába. Értésére adja kollégáinak a demokratikus oldalon: ha így megy tovább, Orbán maradni fog. Pedig Orbánnak mennie kell, hogy több millió magyar maradhasson.

A Demokratikus Koalíció elnöke - mint Őszödön - kimondta az igazat: többet és jobban kell dolgozni, hogy az országot meg lehessen mozdítani. Nem államtitkári székekért és kocsikért, hanem azért, mert ami itt történik, az így nem mehet tovább. Orbán és brigádja tönkre tette az országot, és ha az ellenzéki szervezetek még mindig egymást méricskélik, a nemzetpusztítók évtizedekre berendezkedhetnek.

Tegnap megjelent a hír, hogy az ügyészség bűncselekmény hiányában elutasította azt a feljelentést, miszerint a 2006-os őszön történt rendőri beavatkozás terrorcselekmény lett volna. Ez nem csak azért fontos, mert egy Gyurcsány-ellenes érvet - elvileg - kihúzott a jobboldal bármily hazug, de alaposan felépített, és a ballib értelmiség egy részének frusztrációs készletéből. Azért is fontos ez, mert nem kell mindenben egyetérteni 2006 őszének megítélésében a DK-nak és mondjuk a Millának -, hogy Bajnai Gordonnak mi a gondja itt, az nemigen érthető. Egy ilyen nézetkülönbség nem írhatja felül az együttműködés parancsát.

Örülök neki, hogy Gyurcsány kezdeményezését, amelyet már a januári kongresszuson elmondott, és tegnap megerősített, immár az Együtt 2014 is befogadta. (Jó hír, hogy Bajnaiék szervezetének egyik alapítója, Bitó László is jelen is volt a DK elnökének beszédén.) Immár reális remény van arra, hogy a demokratikus ellenzék pártjai március 15-én közös demonstráción mutassák meg az országnak és a hatalomnak: megértették a feladatukat. Fontos és pozitív gesztus volt, hogy Mesterházy Attila - Horváth Csaba és Molnár Zsolt személyében - MSZP-s küldöttséget irányított Gyurcsány Ferenc beszédére. Ez is az ellenzéki együttműködés irányába tett gesztus, amelyet a DK nyilvánvalóan viszonozni fog a szocialisták elnökének márciusi évértékelőjén.

Mindig mondom: ha Bajnai, Gyurcsány és Mesterházy (ábécé-sorrend) meg tud állapodni, az a többi szervezet számára is iránytű lehet. Megértem, hogy ez nem könnyű feladat, de muszáj lesz. 

Nem mintha meglepő lenne, de Schiffer András már tegnap közölte az ATV Egyenes beszéd című műsorában, hogy szerinte a közös tüntetés nem jó ötlet. Persze, az az ember, aki képest volt azt mondani, hogy örül, mert az országgyűlésben a Fidesz mögé ülhetnek az LMP-s függetlenek, mert legalább nem kell Gyurcsányék mellett lenniük, attól semmi más nem várható. Az, hogy eddig a Jobbik mellett ült, nem zavarta. Fidesz-LMP: összenő, ami összetartozik.

Végül még egy jellemző történet a Fideszről. Gyurcsány Ferenc tegnap 16.30-kor kezdte a beszédet. A Fidesz nevében a volt MIÉP-es Kocsis Máté ugyanerre a 16-30-ra hirdetett sajtótájékoztatót, hogy reagálnak a DK-elnök beszédére. Csak hogy mindenki értse: a Fidesz meg sem várta, mit fog mondani, az előre bekészített panelt húzta elő. Ennyit a tisztességről.

A helyzet egyre aggasztóbb. Azt gondolom, Orbán Viktor eldöntötte, hogy ha kell, hatalmát erőszak árán is megtartja. Ha mégis olyan leváltós hangulat alakulna ki, amely megállíthatatlanná tenné a váltást, a következő kormány is megkapná a törvénytelen ellenállást, csak még durvább kivitelben, mint 2006-ban. (Az akkori puccskísérlet mögött is ő állt, lásd az általa sosem cáfolt WikiLeaks-iratokat.,...)

A jelek arra utalnak, hogy a végletekig megosztott, leigázni készült ország akár polgárháborús helyzetbe is sodródhat.

Mi más oka lehet a teljes könyörtelenségnek, amellyel a hatalom az ellenzék bármely kezdeményezéséhez viszonyul? Soha, még csak szikráját sem mutatják semmiféle együttműködésnek, a megértésnek, a belátásnak, a szolidaritásnak. Ha bárki megszólal, azonnal kommunista lesz, hazaáruló, nemzetpusztító, gyurcsánybajnais. Soha egy gesztus, egy megértő félmondat. Azonnal eltipornak mindent és mindenkit.

Miféle viszony a politikai vetélytársak, ha úgy tetszik, nem rájuk szavazó, de mégis csak magyarok felé, hogy Orbán a szegényedő milliók pénzén tovább erősített magánhadseregével - amiből már Kövérnek is van - körülbarikádozza a gyulai hotelben ülésező frakcióját? Kint pedig az ellenük tiltakozókra ráküldi az ugyancsak az elszegényedő milliók pénzéből megfizetett bértüntetőit. Köztük az ugyancsak a szegényedő milliók pénzén dolgoztatott rabszolgákat. Ebből egy idő után elég lehet...

Az erőszak várható eszkalálódása felé mutat az is, ahogy a Bayer Zsolt ellen szervezett DK-tüntetés szereplőit a Fidesz-székház előtt várták. A transzparens egyszerre tartalmazott zsidózást, és egy hazugságot a gyilkosok pártfogásáról - holott Orbán engedte el a baltás gyilkost. Ütközés mindenáron, a legdurvább eszközökkel. Rugalmasság zéró. Csak a pofon, a tockos, hogy érezd: ha nem velem vagy, senki vagy.

Előbb-utóbb fizikai következménye lehet a másik transzparensnek is, amely nem a lamentáló ballib értelmiség soraiból verbuválódott éhségmenetet fogadta a Kossuth téren. Kövér László, az országgyűlés elnöke tudtával és beleegyezésével leszociztak és hataloméheseknek neveztek egy hóban, fagyban vonuló csapatot, amelyben több ezren meneteltek ellenük több száz kilométert. Szolidaritás megint sehol, csak a teljes elzárkózás, és egy irgalmatlan maflás a velük egyet nem értő magyaroknak. Ez az ő hazájuk és senki másé. Még akkor is, ha tudják: vannak térségek, régiók ebben az országban, ahol már tényleg az a tét, hogy esznek-e vagy sem. Jelezném azt is, hogy soha ennyien nem fagytak meg, mint ezen a télen... Lám, aki szegény, az annyit is ér. Most már a tovább csökkentett közmunkás bérből. Mindezt le fogja nyelni ez az ország?

Előbb-utóbb ott is elszakadhat a cérna, ahol a hallgatók egy része hagyja magát becsapni, a másik felét pedig a 2006-os huligánokkal terrorizálják. Ha kell, adatokat is gyűjtenek róluk, hogy nyílt fenyegetéssel próbálják őket megjuhászítani. Ilyenkor az ember rögtön megérti, miért a Fidesz az egyetlen párt, amely ma sem akarja az ügynökakták nyilvánosságát. És ezek a fiatalok már többször szájukra vették tüntetéseiken 1956-ot. Történik mindez egy olyan országban, ahol azok kerülnek vádlottak padjára, akik nem követtek el semmit (Sukoró) és azok, akik leleplezték a Fidesz magán-titkosszolgálatát (Dávid Ibolya, Herényi, Szilvásy). Eközben a Fidesz szanaszét lopja az országot, az ügyészség pedig nem csinál semmit. Az ötvenes éveket idézi az is, ahogy Simor Andrásról "kiderül", hogy titokban együttműködött az imperialistákkal.

Kérdés tehát, a nép meddig bírja, hogy Bogár László azt mondja, Orbán már érti: magyarok milliót kell az út szélén hagyni. Hogy a Kossuth tér 1944-es (!) átépítésére és stadionokra tízmilliárdok mennek el, miközben szegény családból származó gyerekek elől merő aljasságból elzárják a továbbtanulás esélyét. 

Bárki bárhogyan tiltakozik, azonnal a nemzet ellenségévé válik. Nem elég, hogy szegényedik, még csak büszke sem lehet magyarságára, mert aki Orbánt nem szereti, az nem is magyar, nem is hazafi. Nem elég, hogy egyre kevesebb a pénz, a lelküket, a hitüket is megtörik. Magyarország pedig süllyed. A gazdaság mély recesszióban, termelő munkában egyre kevesebben dolgoznak. Csökkent az export, az import, zuhan az ipar, különösen az építőipar teljesítménye. Az emberek, mivel nincs munkájuk és pénzük, az infláció pedig a legmagasabb az Európai Unióban, nem vesznek semmit. Mi lettünk a hárommillió közmunkás és a hárommillió kirakatbámuló országa. Orbán mindezt székelyzászlókkal takargatja, és hazudozik a fényes dollárkibocsátásról, amelynél a románok is jobb üzletet csináltak. Lehazudja, hogy ezzel a bombaüzlettel is az egekbe árazza az államadósságot, amely így is az ő kormányzása alatt ért az eddigi rekordra. Ha még Gyurcsány nem állapodik meg az Audi új fejlesztéseiről, és nem hozza ide a Mercedest vagy a Hankook-ot, már kitehettük volna az államcsőd-táblát.

Ebben a helyzetben pedig Orbán csak tovább alázza az országot. Kordonozza a hajléktalanokat, vegzálja a rokkantakat, hitet akar tukmálni az iskolákban, tönkre teszi a fiatalok jövőjét. Elzárja magától a világot, és bár arca elárulja fokozódó szétesését, belül igyekszik elhinni saját hazugságait. Sőt, egyre vehemensebben üvöltözi.

Orbán tudja, ha veszít, egész életműve, amely az "egyszer kell nyerni, de akkor nagyon" elvén alapszik, azonnal szétesik. Márpedig egy tökös új kormány átnézhetné a vagyonosodását is. Ezért tömi milliárdokkal a régi komcsi ismerőseit Szélestől Bencsikig. Ezért védi a nyilas Bayert, alázza Ángyánt, köpte le jelképesen a rosszabb sorsra érdemes L. Simont, és ezért nem engedi el Matolcsyt. Minden, az ellenzéknek tett gesztus a gyengeség jele lenne. Márpedig Orbán szerint háború van. Vagy ő nyer, vagy minden pusztuljon. Ahogy ellenzékben kiment Brüsszelbe, hogy a hazája ne kapjon uniós támogatást. Ha nyer 2014-ben, hiszi, hogy hosszabb időre berendezkedhet. Ha veszít, lehet, hogy menekülnie kell. Tisztában van a téttel.

Reményét táplálja az ellenzék nagyobb része, amely nem érti, hogy Orbán a hatalmat simán nem fogja átadni. Még mindig azt méregetik, hogyan is kéne alkotmányozni - nem illik hozzányúlni Szájer ájpedjéhez -, hogyan is viszonyuljanak a zelmúlthúszévhez és a zelmúltnyolcévhez, vagyis saját múltjukhoz, Magyarország demokratikus (!) múltjához. Felmondják az orbáni leckét, mert azt hiszik, majd az onnan kiábrándult emberek segítenek. Féldiktatúrák idején teljességgel komolytalan közvéleménykutatásokat böngésznek, ahelyett, hogy arra készülnének: mi lesz, ha Orbán még ennél is jobban megőrül. Mintha nem tudnák: ha kell, addig farigcsál a választójogi törvényen is, amíg tovább szűkíti az ellenzék esélyeit. Lesz elég milliárdja, közmédiának hazudott szócsöve, a zavargások után felmentett csőcseléke, békemenetnek hazudott háborús brigádja, hogy bármire képes legyen.

Lassan abba kéne fejezni a vitát, hogy mi választja szét az ellenzéket, és össze kéne fogni akivel lehet, felkészülve a legrosszabb forgatókönyvre is. Orbán csapatai már felálltak: földekkel, pályázati pénzekkel kibélelt oligarchák, médiacsapatok, "terrorelhárítók", "békemenetek", "szurkolók" megyei és városi górék gyúrnak és edzenek, készülnek a végső bevetésre. Mégis csak meg kéne fontolni a közös tüntetést március 15-én...

Olvastam a hvg.hu portálon megjelent írásodat http://hvg.hu/velemeny/20130208_Aki_nem_birja_abbahagyni , amely a a változatosság kedvéért megint gyurcsányozik egyet. Több ismerősöm is mondta, hogy nem érdemes rá válaszolnom, elvégre, már nem vagy a politikai palettán, és nyilván azért született a dolgozat, mert valamilyen formációban ezzel szeretnél újra szerephez jutni.

Eltelt néhány nap, és én mégis úgy gondoltam, reagálok, mert azok a fáradt és rossz közhelyek, amelyeket felsorolsz, még ma is létező toposzok az úgynevezett balliberális értelmiség berkeiben. Már amelyikben.

Úgy gondolod, Gyurcsány Ferenc az akadálya az ellenzéki együttműködésnek. Nem zavar, hogy az ország sokkal jobb állapotban volt még a világválság kitörése után is, mint most. Ha ennyire kiakadtál az őszödi beszéden - ennyi idő elteltével persze-, miért voksoltál újra elmondójára, amikor bizalmi szavazást kért az országgyűlésben? Kiülhettél volna a függetlenek közé, de nem tetted.

Ha ő ma bejelentené teljes visszavonulását, holnapra tavasz lenne, csökkenne a kenyér és a benzin ára, az éhségmenet is visszafordulna, nem vegzálnák a rokkantakat, nem lennénk bóvliország, nem lett volna visszamenőleges törvénykezés, épségben maradt volna az alkotmány? Lehet, hogy nem értesültél róla, de Gyurcsány Ferenc, és a Demokratikus Koalíció már része az ellenzéki együttműködésnek. Hetek óta tárgyalnak az alkotmányozás, az oktatás, a gazdaság és a külügyek kérdéseiről. Az ülések egy részén - a vetésforgó szabályai szerint - több alkalommal a DK elnökölt.

András, azért is tartom különösnek, hogy szerinted Magyarország korábbi miniszterelnöke lenne az akadálya az ellenzék összeborulásának, mert Te sem gondolhatod komolyan, hogy az LMP Gyurcsány miatt verte szét - igaz, erős külső segédlettel - önmagát. Komolyan elhiszed, hogy Bajnai Gordon azért ment neki a hétvégén az MSZP-nek, mert volt koalíciós miniszterelnököd még aktív politikus? Nem tűnik fel, hogy Bajnai egyesületének alapítói közül csaknem mindenki dolgozott Gyurcsánnyal? Nem is beszélve a szocialistákról. Ő vonuljon vissza, a régi emberei pedig szolgálják tovább a haza üdvét? Azért jelenti be boldog-boldogtalan, hogy pártot alapít - nyilván az ellenzéki egység jegyében -, mert az általad nem kedvelt politikus jelen van? Azon az ellenzéki tárgyalás-sorozaton az MSZP is ott ül, elvégre ők találták ki. Tehát nekik Gyurcsány rendben van. (Fura is lenne, ha nem így lenne...) Ungár Klára is csatlakozott, aki eddig szintén Gyurcsányt ütötte, legutóbb pedig már az ő romavédő tüntetésén szónokolt. Külsősként - mivel nem párt - ott van Kuncze Gábor egyesülete is. Most akkor akadálya az ellenzéki együttműködésnek a DK és Gyurcsány, vagy mégsem?

András, ne akarj erővel valakit visszaléptetni! Csinálj jobbat, különbet! Állítsd elő azt a helyzetet, amelyet kívánatosnak tartasz! Mutasd meg, hogy vannak Benned tartalékok! Szervezz olyan erőt, amelynek van 7000 tagja, jelen van 750 településen, amely nyert már két időközi választást. Ez a Demokratikus Koalíció. Tudod, Gyurcsány pártja, amely egyedüliként tünteti fel a honlapján a gazdálkodása adatait, és amelyet törvénytelenül fosztottak meg frakcióalapítási jogától. Javaslom, hogy Te is szervezz keddtől három napos virrasztást az oktatásért, vagy korábban éhségsztrájkot és élőláncot a regisztráció ellen, járd az ország falvait ugyanekkora erővel, médiajelenléttel és hittel, és akkor Gyurcsány Ferencre tényleg nem lesz szükség. Szavad és akciót hírét hallja meg a New York Times a Figaro és a Spiegel - és akkor eljön a Te időd. De amíg nem így van, több szerénység és méltányosság kéretik.

Nézhetjük a dolgot más szemszögből is. Ugyanazt az energiát, amit ebben a visszavonultatós dolgozatba öltél, másra is fordíthattad volna. A Gyurcsány-kormány idején (is) SZDSZ-képviselő voltál, így írhattad volna azt is: büszke vagyok arra, hogy abban a ciklusban lehettem kormánypárti honatya, amikor deszegregációs, és családon belüli erőszak ellenes törvényt fogadtak el, amikor létrejött a Kenedi-bizottság, amikor állam és egyház elválasztva működött, amikor hiteles és korrekt program indult az egészségügy és az oktatás területén, amikor jött a Mercedes és az uniós innovációs központ, amikor hat új egyetem épült, amikor autópályák, kórházak, művelődési házak épültek. Amikor nem pártkatonákat neveztek ki, amikor idejárt a világ összes vezető politikusa. Tudod - és lehet, hogy ez fáj: ha 2006-ban nincs Gyurcsány, talán nem is lettél volna akkor országgyűlési képviselő.

Horn Gábornak az alkotmányellenes, és az ország számára máig ható súlyos károkat okozó népszavazás éjszakáján tett megjegyzését pedig ne védd meg. Horn bunkó volt, és ki kellett volna rúgni, elvégre ilyen ember nem maradhat koalíciós egyeztetésért felelős (!) államtitkár. Szavainak jelentős szerepe volt pártod későbbi felszámolódásában. Érdemes lenne azt is megnézned, mi történt az SZDSZ-szel Kuncze után... A belső választási csalás, Retkes Attila pajzsra emelésével Pető, Magyar, Konrád és mások távozása, és így tovább... Gyurcsány a hibás??

Kedves András! Gyurcsány nélkül nincs kormányváltás. Hívei rá akarnak és rá is fognak szavazni. Másra aligha. Csakazértis. Márpedig egyetlen voksról sem szabad lemondani 2014-ben.Azokról sem, amelyeket a DK-ra adnak le. Vagy Te otthon maradsz, ha van ellenzéki egység Gyurcsánnyal együtt? Az MSZP még most sem érte el azt az 1,5 milliós szavazótábort, amely miniszterelnök-pártelnöke lemondása idején az övé volt. Jobbról-balról ütve létrehozott egy tisztességes programot megalkotó pártot, amelynek elkötelezett tagjai és szimpatizánsai nélkül semmiféle ellenzéki rendezvény nem létezik. Miért akarsz Te egy demokratát kitiltani, miközben össze sem lehet hasonlítani, mennyivel tett többet ezért az országért, mint mások?

Nem ilyen fárasztó és igaztalan cikkeket kell írni negyvenkettedszer, hanem dolgozni. Javaslom a terepmunkát: pártszervezés, országjárás, be a nép közé... Tudom, hogy ez a nehezebb, de az ellenzéki oldalon mindenkire szükség van, ha le akarják váltani ezt a maffiát. Gyurcsányra, Bajnaira, Mesterházyra, Kunczéra - és Rád is. Csak találd már meg, hogy ki ellen harcolsz.

Nyomja ezerrel a bóvlikormány feje, hogy mekkora pénzt szakított le Magyarországnak az uniós pénzügyi tárgyaláson. Pedig amit "elért", az bizony kudarc. Hiába az összes vonatos hasonlat, hogy mekkora sterelvényen fér el az összeg. Az az igazság: Gyurcsány Ferenc megint lenyomta Orbán Viktort. 

Jóval kevesebb pénzt kapunk ugyanis 2014 után, mint amennyit Gyurcsány Ferenc kiharcolt a hazájának 2005-ben - akkor az utolsó pillanatban még egymilliárd eurót szerezve. Orbán hazudik, mint mindig. Azért forintban sulykolja az eredményt, mert a gyenge forintárfolyam miatt a kevesebb euró, több forintnak tűnik. Másrészt azért használja az egy főre jutó támogatással kapcsolatos érvelést, mert az ország lakosságának csökkenésével értelemszerűen kedvezőbben kommunikálható adatot kap. De a lényeg változatlan: sokkal kevesebbet kaptunk, mint amit Gyurcsány Ferenc elért annak idején. Az meg egészen vicces hogy Orbán azt mondja legnagyobb eredménynek, hogy elértük a 15 százalékos minimális önrészt, ez ugyanis az elmúlt hét évben is ennyi volt. Orbán annyit ért el, hogy nem változott semmi.

Önrészben tehát nincs javulás, a pénz meg kevesebb. Az összehasonlítást úgy is Gyurcsány nyeri, ha azt nézzük, hogy a teljes torta hány százaléka jut nekünk. A többi nem más, mint porhintés, blabla.

Kérdések tolulnak fel az emberben az újabb fideszes plakátok láttán. Azokról a ragaszokról van szó, amelyek megint tízmilliókba kerülnek az adófizetőknek, és amelyek Gyurcsány Ferenctől és Bajnai Gordontól féltik az nyugdíjakat. Jól tetszenek olvasni, azok féltik, akik ellopták a magánnyugdíj-megtakarításokat, akik megalázták rokkantak tízezreit, akik olyan árakat szabadítottak rá az idősekre, hogy nem tudják megvenni az ennivalót és a gyógyszereket.

Ám nem csak ez a furcsaság ebben az új plakátsorozatban, amely elvileg megint Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont kívánja lejáratni, valójában reklámot csinál majdani szükségszerű összefogásuknak. Néhány hete az MSZP tett ki plakátokat, amelyeken Hoffmann Rózsát és Matolcsy Györgyöt ekézik.

Az MSZP plakátjaira miért Gyurcsány és Bajnai a válasz? Miért nem Mesterházy Attila és az MSZP? Ők nem voltak kormányon a "zelmúltnyolcévben"? Nem mintha az a nyolc év ne lenne vállalható, sőt!! A mai MSZP-frakció kilencven százaléka ott ült a kormányban és a frakcióban. A párt elnöke helyettes államtitkára volt a Medgyessy-kormánynak, Gyurcsány idején frakcióvezető-helyettes, Bajnai Gordon egy évében pedig a parlamenti szavazatokat szállító frakcióvezető. A Fidesz a Demokratikus Koalíció elnökét és az Együtt 2014 egyik vezetőjét teszi ki a plakátra, miközben az MSZP ma a legnagyobb ellenzéki párt, és ők plakátolták ki az Orbán-kormány miniszterét és államtitkárát.

Mindebből adódik néhány kérdés. A Fidesz még mindig Gyurcsánytól és Bajnaitól fél? Őket próbálja démonizálni, miközben Mesterházy Attila vezeti ma a legnagyobb ellenzéki pártot? Mi ennek az oka? Az nem érv, hogy Mesterházy nem volt miniszterelnök, mert momentán az akar lenni, ráadásul, mint a mai legnagyobb ellenzéki erő vezetője, joggal is aspirálhat a jelöltségre. Vagy ennyire érdektelen a Fidesz számára a mai MSZP és annak elnöke? Hihető lenne ez? Miért nem pazarol a Fidesz egyetlen hirdetési felületet sem a szocialistákra?

Azt sem értem, hogy a szimbiózisban levő fideszes és jobbikos tüntetők miért csak Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon fórumain bukkannak fel? Hogy lehet az, hogy az MSZP bármely politikusa, beleértve a pártelnököt is, zavartalanul járhatja az országot, csak a két, állítólag már "lejárt lemez" rendezvényeit kell megzavarni?

A válaszokon el sem merek gondolkodni.

Nehéz eldönteni, kinek van igaza az LMP belső háborújában. Schiffer András a párt önállóságáról beszél, valójában nem zárkózik el attól, hogy a demokráciát elpusztító és milliókat nyomorba döntő Orbánnak adjon még egy esélyt. Jávor Benedek és köre a kormányváltáshoz elengedhetetlen összefogásról beszél, de ezt csonkán, egyvalakivel látják elképzelhetőnek, hozzá azonnal csatlakoznának is.

Az LMP veszte az őszintétlenség. Minden látszattal ellentétben az LMP sohasem tudta, hogy mit képvisel. Mint az egyslágeres előadót, a korhangulat befújta a pártot a slágerlistákra, de egy teljes lemeznyi anyagot képtelenek voltak összeállítani. Például nem tudom, mitől hívják az LMP-t ők maguk, és az újságírók is szinonímaként: ökopártnak. Semmilyen markáns jelét nem adták zöld mivoltuknak, ha csak azt nem, hogy Sólyom László védőszárnyai alól bújtak elő. A Werder Bremen sem hívja magát ökopártnak csak azért, mert zöld a színe. A Real Betis sem. Az LMP létezése pedig szép lassan ökofogyottá vált.

Schiffer azzal érvel, hogy 2009-ben Bajnai Gordon (és persze, Gyurcsány Ferenc) ellenében alakult a párt, mit keresnének ők az Együtt 2014, majd a Nagy Összefogás részeként Gyurcsány és Mesterházy mellett? Főleg, hogy alapításkor, és azóta is, az egész nyolc évet mélyen megvetették. Legitim érv? Igen, legitim.  Megértem, hogy Schiffer félti pártja önállóságát, frakcióját. 

Jávorék belső közvéleménykutatásokkal érvelnek, hogy az LMP-s szavazó összefogáspárti, tehát nem érdemes csökötten a régi sablonhoz ragaszkodni. Ráadásul Orbán tényleg tönkre tette az országot, nem keveredhetünk olyan látszatba, hogy képesek lennénk hatalmon tartani. Legitim érv? Igen, legitim. Megértem, hogy Jávorék elindulnának az egyértelmű orbánváltás felé.

Eközben jó ha mindenki tudja, a kutatások szerint az LMP-s szavazók több, mint kétharmada a DK-ra is szívesen szavazna. Na erre varrjunk gombot! Ennyit a nyolc év LMP-s szavazói megítéléséről.

Az LMP abba szakad bele, hogy nem lehet gyanúsan Fidesz-közelinek tűnő kopogtatócédulákhoz jutni a 2010-es önkormányzati választás előtti pillanatokban, majd odaláncolni magunkat a Fidesz ellen. Nem lehet felelőtlenül nagy tétet jelentő népszavazást elindítani, majd egyedül bele is bukni, mivel képtelenek vagyunk elég aláírást gyűjteni. Nem lehet egyszerre a Jobbik sátrában mutatkozni, technikai koalíciót elképzelni Vona Gáborral, és elítélni, de részt nem venni antirasszista tüntetésen. Nem lehet egyszerre azt ígérni, hogy visszalépek az MSZP javára az időközi választáson, majd mégsem. Nem lehet egyenlőségjelet tenni Gyurcsány és Orbán kormányzása közé - Gyurcsány hazafi és demokrata, Orbán nem az. Nem lehet egyszerre államszocialista blogokat írni és a piacpárti Bajnai kegyeit keresni. Túl sok a feszítő ellentét. Most meg odajutottak, hogy marad egy ortodox LMP, és onnan nézve egy Jávor-Lezsák, egy Karácsony-Manninger meg egy Turi-Kovácsnak látszó Scheiring Gábor, akik a süllyedő hajóról átkapaszkodnának egy erősebbnek tűnő katamaránra.

Teszi és tette ezt egy olyan párt, amelynek egész megyékben nincs egyetlen szervezete sem, miközben egyedüliként képzeli magát politikai szempontból mérlegképes könyvelőnek. (Az általuk többnyire lesajnált DK tegnap kétezres kongresszust tartott, programot fogadott el, 750 településen 7000 tagja van, és több, mint száz választókerületben van szervezete. Megnyert két időközi választást, majd egy harmadikon 25 százalékot szerzett. Az LMP mikor ért el ennyit valaha?)

Van itt más baj is. Lehet, hogy az LMP - mivel az orbáni rágalomária vitte be a parlamentbe - valóban elhitte, hogy az emberek utálják a nyolc évet. De nem utálják. Sokan voltak csalódottak, megfáradtak, de az az időszak ma már szinte kánaán, hiszen az emberek nem féltek és jobban is éltek. Szabadság volt, demokrácia, minden településen fejlesztettek valamit. 

A történet az Együtt 2014 számára is tanulságos. Még egy ilyen kicsi pártot, mint az LMP, sem sikerült egyben lenyelni. Mint ahogy az MSZP-t és a Demokratikus Koalíciót sem lehet. Nem lehet úgy befogadó és nyitott ernyőszervezetet kreálni, hogy erővel bedarálok, mint a Fidesz. Érzékelhető hitelességi problémát vet fel, hogy úgy akarjuk magunkat szeplőtelennek láttatni, hogy 2010 előtt nem létező formációkkal barátkozunk (Milla, LMP, Szolidaritás), eközben megpróbáljuk megtagadni a 2006 és 2010 közötti közös múltat. Azt az embert, aki háromszoros minisztert, majd miniszterelnököt csinált belőlem, meg azt az embert, aki kormányzásom egy éve alatt frakcióvezetőként jelentős részt vállalt abban, hogy a programomból valóság legyen. Nem lehet megtenni, hogy nem ülök egy asztalhoz az ellenzéki tárgyalásokon a saját kormányon volt minisztereivel és államtitkáraival, mondván, én azóta más lettem. Vagy akár más is lehetek. A közös múlt megtagadhatatlan, nem is érdemes próbálkozni vele. Akár tetszik, akár nem, Bajnaira, Gyurcsányra, Mesterházyra (ábécé-sorrendben írtam) egyszerre van szükség. Ha úgy tetszik, a régi, sokak számára bizonyító elithez csatlakozhatnak új személyek és képződmények is - kellenek is nagyon -, de a sokak szemében igenis bizonyító "régiek" kiszorításával nem érdemes fáradozni. Nem fog menni, és tömegigény sincs rá.

Kint és bent is nem lehet egyszerre egeret fogni. Ebben sem lett, és nem is lesz más a politika. Legyen ez tanulság március 15-e előtt, ahol újra meg lehet próbálni felállni a közös színpadra.

A Fejér megyei Pusztaszabolcson időközi polgármester-választást tartottak. A hideg és a hó ellenére negyven százalékos volt a részvétel. Mindenki függetlenként indult, egyedül a Demokratikus Koalíció vállalta, hogy pártként méreti meg magát. Csányi Kálmán fideszes önkormányzati képviselő 45 százalékot kapott és nyert. A második a DK jelöltje lett: Miklósi Péter 24,45 százalékot szerzett. A harmadik helyen a volt MSZP-s alpolgármester, Szőke Erzsébet neve mellett 22,7 százalék gyűlt össze, a valóban teljesen független Stanczel Károly 7,67 százalékot gyűjtött. Az LMP és a Jobbik nem indított senkit.

Az egyik tanulság az, hogy az alapvetően jobboldalinak számító körzetben, ha egy baloldali jelölt indult volna - bár a számok nem mindig adódnak össze automatikusan - elvileg legyőzhette volna a Fideszhez köthető aspiránst. A DK tett is egy ajánlatot a volt MSZP-s alpolgármesternek, ő azonban ezt visszautasította. A számok alapján - mivel a DK-s jelölt kapott több voksot - utólag kimondható: neki kellett volna hátralépnie. Ugyancsak érdekes fejlemény, hogy a DK polgármester-jelöltje éppen tízszer annyi szavazatot kapott, mint amennyit pártjának a kutatók mérni szoktak országosan. Mindezt úgy, hogy az állítólag elutasított korábbi miniszterelnök személyesen kampányolt Miklósi Péter mellett. Közös fórumot is tartottak a településen a kampány hajrájában. Egy erősen jobboldali körzetben.

A jelölt volt ennyire jó, vagy a kutatók képtelenek reálisan bemérni Gyurcsány Ferenc és pártja valódi támogatottságát? Pácinban és Vámosszabadiban már nyert a DK, most pedig 25 százalékkal lett második. Úgy látszik, megéri az aprólékos országjárás... Ráadásul a 32 éves Miklósi újonc a politikában - ő volt a legfiatalabb jelölt. Személye egyúttal azt a toposzt is megingatja, hogy Gyurcsány mögött maroknyi nyugdíjas áll.

Mindettől, persze a posztot elvitte a jobboldal, de ismét bebizonyosodott, hogy a teljes ellenzéki összefogás a siker egyetlen záloga.

Bár az MLSZ fellebbez, és a csapat érdekében magam is azt remélem, hogy a FIFA módosít a döntésén, de ettől függetlenül a szégyen már ránk égett: a magyar-román vb-selejtező focimeccset zárt kapuk előtt kell rendezni. Az indoklás szerint a magyar-izraeli meccsen tapasztalt antiszemita szurkolói magatartás miatt büntették a válogatottunkat, tágabb értelemben az egész országot.

Nagyon ritkán, kirívó esetekben választ ilyen drasztikus büntetést a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, és nem tartom kizártnak, hogy az ország ezt halmazati büntetésként, mint visszaeső kapta. MIntegy leképezve az orbáni Magyarország általános megítélését.

A felelős természetesen Orbán Viktor,

Ide vezetett mindaz, amit Orbán tűrt és támogatott. A kódolt kettős beszéd és a kódolatlan uszítás. A sok undorító Bayer-szöveg, a Magyar Gárda támogatása Bencsikkel és Wittnerrel. A Jobbik születésének "féltő szeretettel" figyelése, a több, mint száz önkormányzatban a koalíció a Jobbikkal. Ide vezetett a Szálasival cimboráló Nyirő hamvainak hurcolása, a Wass Albert-kultusz építgetése, a horthyzás, a Kossuth tér átépítésének szándéka az 1944- es esztendő állapotának megfelelő módon. MIndez táptalaja lett annak, hogy a "szurkolók" - legalább is a kemény mag -, az izraeli himnusz alatt hátat fordított a pályának és fütyülni kezdett. Részben azok ezek a zsidózó figurák, akik ahelyett, hogy a 2006 őszén elkövetett bűncselekmények elkövetéséért megérdemelt börtönbüntetésüket töltenék, ezzel a vállalhatatlan gesztusukkal is tovább árthattak az országnak.

Most pedig nyilván nem értik az egészet. Ha Orbán körül lehet arról írni, hogy a cigányt ki kell irtani, ha lehetett izraeli zászlót égetni, mi a baj egy kis fütyüléssel? Majd teleírják a kommentelésre szánt helyeket, hogy a rohadék Platini az francia, és a románoknak kedvez a döntés: vesszen, Trianon!

A dolgok mai állása szerint tehát úgy néz ki, nem lesznek nézők a Puskás-stadionban. A tévéközvetítés üres lelátókat mutat majd. Hallani fogjuk, hogyan pattog labda, román és magyar nyelvű utasítások hangzanak a kispadok felől. Aznap minden hírügynökség be fogja mondani, hogy a magyarok miatt, az antiszemitizmus miatt zárt kapuk előtt rendezték a meccset. Kizárt, hogy a játékosok kedélyének és harci kedvének jót tenne ez az állapot. Nincs borzalmasabb egy focista számára, mint hogy üres a stadion.  Oda a reklám- és jegybevétel is. Amúgy utoljára 1981-ben vertük a románokat - ugyancsak vb-selejtezőn Fazekas László góljával. Így most nőttek vagy csökkentek az esélyek? Ha nem nyerünk, nagy valószínűséggel a brazíliai világbajnokságra sem jutunk ki. Remélem, így is legyőzzük a románokat, de az esélyeink .- ha így marad a döntés - jelentősen csökkennek.

Nem tudom, van-e ilyenkor esetben díszpáholy. Ha Orbánt beengedik a karanténba, végignézhet a néma arénán, és nyugtázhatja: ide vezetett a politikája. Európában is társtalan lett és magányos. Most már kedvenc focija is ugyanerre a sorsra jutott.

Itt valami történt. Néhány napja Szájer József és Rogán Antal még hevesen kardoskodott a választási regisztráció mellett. Pedig feltételezem, hogy a Fidesznek is lehettek karácsony előtt információi a szabadságjogokat lábbal tipró ötletük elmeszeléséről, hiszen már én is írtam ilyen tartalmú n blogot az ünnep előtti napokban. Tehát, ha nekem volt információm, nekik még inkább. Ráadásul egy-két éve ugyanez a Fidesz egy ilyen AB-döntés hatására még lekomcsizott volna minden alkotmánybírót, hozzátéve, hogy ilyen piszlicsáré kekeckedéssel nem lehet meghátrálásra kényszeríteni a nemzeti együttműködés rendszerét.

Most pedig ugyanez a Rogán Antal kiáll és azt mondja: az ügy lezárva, nem lesz itthon regisztráció 2014-ben. Mi történhetett?

A talárosok ítélete, persze, utólag is legitimálja Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Kolber István és Niedermüller Péter éhségsztrájkját, amely először hívta fel a hazai a nemzetközi közvélemény figyelmét a regisztrációnak nevezett aljasságra. A DK tiltakozott a legerősebben - nemzetközi szervezetekhez fordulva, parlament körüli élőlánccal -, így a gyalázatosság megsemmisítése részben mindenképpen a Demokratikus Koalíció sikere.

A regisztráció megsemmisítéséből azonban akár az is következhet, hogy a Fidesz előrehozott választásra készül. Íme néhány érv, amely Orbán számára a 2013 június eleji voksolás mellett szólhat:

- A közvéleménykutatók szerint most még a Fidesz a legnépszerűbb párt (A Jobbikkal együtt pedig pláne meglenne a többség)

- Februárra ígérik a végleges választójogi törvényt, utána már csak fel kell oszlatni a parlamentet, 90 nap és jöhet a szavazás

- Határon túlra - ki tudja miért - megtartják a regisztrációt. (A bejövő voksokat a csak fideszes tagokból álló OVB rögzíti és összegzi.)

- Az ellenzék még csak most kezdett egymással tárgyalni. Kizárt, hogy júniusig meg tudjanak állapodni a közös programban, jelöltekben, különös tekintettel a miniszterelnök-jelöltre. (Az előrehozott választás, meglehet, inkább szétverheti, mint felgyorsíthatja az egyeztetéseket.)

- A Fidesz máris kampányol. (Gyurcsányt és Bajnait rágalmazó köztéri plakátok, újabb "békemenet" belengetése, csökkenő közüzemi díjak, ismét beígért pedagógus-béremelés, a keretszámok villámgyors visszaemelése...)

- Az előrehozott választással legalább százezer, ma még gimnazista, jövőjében elbizonytalanított diák tartható távol a voksolástól

- Az Orbán-rendszer felállt: a választások egyfajta ellenőrzésével megbízható járási vezetőknek kinevezett pártkatonák is a helyükre kerültek (a mandátumokat elveszítő képviselők ejtőernyői még biztonságosan kinyílnak)

- Márciustól Orbán pártkatonát ültethet az MNB élére, hozzáfér a jegybanki tartalékhoz egy, az utolsó pillanatokra tartogatott osztogatáshoz

- Ott a Kubatov-lista és a Simicska-milliárdok, a brutális médiafölény, az esetleges választási győzelem után a kinevezett pártkatonák mandátuma ismét meghosszabbítható

Persze, adódik a kérdés, mivel indokolná a Fidesz ezt a döntést? Egyszerű ez:

"A Nemzeti Együttműködés Kormánya úgy döntött, előrehozott választásokon erősíti meg a bizalmat önmaga iránt. Az elmúlt három évben új világot építettünk fel Magyarországon. Új alaptörvényt adtunk a hazának, a határon túli magyaroknak szavazati jogot adva egyesítettük a Nemzetet. Megszüntettük az ország gazdasági függőségét, megvédtük a magyar vállalkozásokat, nem engedtük, hogy gyarmattá tegyenek bennünket. Ehhez sok áldozatot is kellett hozni, de az új rendszer áll: Magyarország erős és magabiztos lett. A konfliktusokkal járó átalakítás befejeződött. Az ország ismét gazdasági növekedés előtt áll, itt a társadalmi-gazdasági-kulturális konszolidáció ideje. A Fidesz a jogállam és demokrácia őreként ismét bizalmat s mandátumot kér, hogy a választás után folytathassa a munkáját... stb. stb..."

Hát így... A veszély fennáll...

Azt mondta Szekeres Imre az ATV Startnak nyilatkozva, hogy 2004-ben azért nem vállalt szerepet a hivatalba lépő Gyurcsány-kormányban, mert nem értett egyet a gazdaságpolitikával. Ehhez képest Szekeres a Medgyessy-kormány idején a kancellárián foglalkozott gazdaságpolitikai kérdésekkel. Gyurcsány Ferenc azt mondta neki, azért nem hívja a kormányba - államtitkárnak sem -, mert inkorrekt embernek ismeri. Van azonban másfél év a választásig, amit meg fogunk nyerni, mondta neki az új kormányfő, ha addig bizonyítod az ellenkezőjét, az új kormánynak már tagja leszel.

Azt is mondta Szekeres Imre ebben a műsorban, hogy nem volt ott Őszödön, csak hónapokkal később értesült az ott elhangzottakról. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc éppen a beszéd előtt, a Balaton partján sétálva kérte fel honvédelmi miniszternek.

A kérdés adott, sikerült-e bizonyítani a korrektséget.

A második Orbán-kormány utolsó teljes éve következik. Meg kell kezdeni a felkészülést a visszaszámlálásra. Ráadásul a visszaszámlálást olyan körülmények között kell az országnak megtennie, hogy már a mai szabályok szerint sem lesz szabad és demokratikus a választás.

A feladat mérete emberes, ha úgy tetszik, embertelen. Ezt az országot meg kell szabadítani a zsarnoktól. Attól az embertől, akiről tudható: soha semmi mást nem akart, mint hatalmat és vagyont. Magyarország soha nem érdekelte. Ha érdekelte volna, ma nem így állna a nemzet. Ennek az embernek a vagyona ma minimum sok százszorosa annak, mint amennyit az elmúlt 22 évben a magyar adófizetők pénzéből kapott mint pártelnök, miniszterelnök, képviselő, bizottsági elnök és frakcióvezető. Honnan ez a pénz? Az ember, aki soha semmi mást nem csinált, mint politikus volt, és állítólag sosem üzletelt,mitől lett ilyen gazdag? Ez tényleg senkit nem érdekel?

Magyarország ma fogoly. Orbán Viktor foglya, aki elárulta az alkotmányt, amelyre hat választáson felesküdött. Kiépítette egyszemélyi hatalmát, amelyben mindenről ő dönt, az utolsó helyi kinevezésről is. Politikája a Jobbiké, annak választási programját valósítja meg. Márpedig az antidemokratikus, kirekesztő és antiszemita program. Mi lettünk újra a Wass és Aczél országa. Nyilas írók az alaptantervben, és "három T" Fekete Györggyel a kultúrában.

Akarunk-e ilyen országban élni? Muszáj ezt a kérdést feltenni, és még mielőtt a fideszes bérkommentelők megjelennek, hogy elhúzhatok, és mindenki más is, akinek ez nem tetszik, előre jelzem: magyar vagyok. Vagyok annyira magyar, mint ők. Csak éppen nem olyan országban akarok élni, ahol kilométeres sor kígyózik egy tál ételért, ahol a katolikus egyház egyre gazdagabb, miközben egyre több a szegény. Meddig szolgálhatja a Fideszből élő sajtó azt az embert, aki szétverte az országot és tönkre tette, bóvli alá silányította a magyar gazdaságot? Meddig szolgálható az az ember, akinek országlása idején a cimborákból lex-ek és földesurak lesznek, és akinek uralma idején mi lettünk a hárommillió közmunkás országa?

Tényleg jó ez így nekik? Tényleg tetszik, hogyan fojtogatják az ellenzéki rádiót? Tényleg tetszik nekik a hírhamisító "közszolgálati"? Meddig tartoznak hűséggel a vezérüknek, aki mindent szétvert maga körül? Lesz-e köztük majd bárki, aki egyszer bocsánatot kér, mint azok közül néhányan, akik Rákosit szolgálták a Szabad Népben?

Felismeri-e az ellenzék, hogy nincs hova hátrálni? Aki itt a másikat méregeti összefogás helyett, az Orbánt segíti. Ki merik-e mondani, hogy Orbánnal és a Fidesszel nincs alku? Hogy nincs többé mutyi Simicskával, hogy nincs többé magánzsebbe vándorló közpénz, hogy hiába védi Orbán az ügynököket, hogy akkor sem egyezünk ki Lázárral, Navracsiccsal, Pokornival, ha egyszer mégis csak ledöfik Orbánt... Ugyanis valamennyien minden gyalázatot megszavaztak. Mindent, amivel a maguk javára csalták a 2010-ig fennálló demokratikus rendszert, és mindent, amely megnyomorította milliók életét jövőjükben, anyagilag, erkölcsileg, emberileg és magyarságukban.

Van-e erő az ellenzékben ennek kimondására? Ez a kérdés. Tudnak-e együtt a rendszert blokkoló ellenzékké válni? Képesek-e arra, hogy élére álljanak egy folyamatnak akkor is, ha tudják: Orbán ezt a hatalmat önként, választáson sosem fogja átadni?

Ebben ugyanis biztosak lehetnek.

Kövér László - vélhetően értesülve az Alkotmánybíróság döntéséről - beüzent Sólyom Lászlónak. Azt mondja a szókimondó, náciknak dísztemetést rendező, az ellenzéket semmibe vevő fideszes házelnök, hogy az általuk korábban köztársasági elnökké megválasztott Sólyom is felelős a nyolc évért, ráadásul rossz AB-elnök volt, mert nem a népet szolgálta.

Hát így...

Hírlik, hogy az AB elmeszeli a választójogi törvényt, talán a regisztrációt is, Majd meglátjuk, így lesz-e. Fideszesek azt beszélik egymás között, hogy Paczolay AB-elnök jó viszonyt ápol Sólyommal, aki az utóbbi napokban bírálta a regisztrációt - ezek szerint egyetértve az ellenzékkel -, hogy az veszélyezteti a szabad és demokratikus választást. (Az egykori legfőbb közjogi méltóságnak amúgy közel két évig semmi baja nem volt az orbáni demokráciapusztítással - legalább is, nem adta jelét aggodalmainak. Jobb későn, mint soha...) Ám most, hogy nem tetszik neki a regisztráció, egy gyékényre került a szabad választásért éhségsztrájkoló és élőláncot szervező Gyurcsány Ferenc és Sólyom László. 

Azonban függetlenül attól, hogy mit tesz majd közzé a taláros testület, igen tanulságos Kövér kirohanása a Fidesz által javasolt egykori köztársasági elnök ellen. Sólyom László ugyanis elnökként erősen a Fidesz politikai érdekeit szolgálta. Akkor is, amikor Gyurcsány halálát kívánó menet élén vonulgatott, akkor is, amikor némaságával támogatta a nyilas Gárda avatását a Sándor-palota előtt, akkor is, amikor sosem rejtette véka alá ellenszenvét a neki ellenszenves kormányfővel szemben. Nem állt ki a 2008-as, alkotmányellenes, 300 forintos népszavazás idején sem. Akkor bezzeg nem volt finnyás, amikor Orbán Viktor a megválasztása napján közölte vele, ne csodálkozzon, ha érdekes dolgok történnek majd. Jött is a vakondozás, majd a választások titkosságát lábbal tipró, nyílttá tett szavazás. Sólyom mai utóda, Áder János állt ott, és ellenőrizte a fideszesek voksait... A Fidesz támogatását akkor járatta csúcsra Sólyom László, amikor 2010-es újévi beszédében a várt változásról, új tavaszról beszélt. Sólyom Lászlót az sem zavarta, hogy sokan aggódtak az orbáni kétharmadtól... Nekik, nekünk lett igazunk.

Most pedig már oda jutottunk, hogy Sólyom is felelős a nyolc évért. (Amely amúgy ezerszer jobb volt, mint az utóbbi majdnem három.)

Lám, a fülkeforradalom és a nemzeti együttműködés felfalja gyermekeit. Sólyom, ha csak egy kicsit is kilátott volna az elfogultsága mögül, már elnöki ciklusa öt évének bármelyik napjában észrevehette volna, hogy nem Gyurcsány, hanem Orbán ellen kellene harcolnia.

Vidnyánszky Attila lesz a Nemzeti Színház új vezetője. A Vidnyánszky Attila vezette Színházművészeti Bizottság véleményezte a pályázatokat, és komoly mérlegelés után Vidnyánszky Attilát támogatta. A Fidesztől nem távoli Kerényi Imre, Ókovács Szilveszter, Nagy Viktor és Szigethy Gábor voksa döntő volt, a legkisebb név, valami Törőcsik Mari véleménye nem számított. Ahogy Szörényi Levente kiállása sem, aki Fekete György szerint Béla. Mindegy, hogy amikor Fekete Györgyre már csak úgy fognak emlékezni, mint Ilku Pálra, Szörényi műveit még mindig játsszák majd klubban, koncerten és operaszínpadon. Érdektelen volt több határon túli magyar színház támogatása, meg a több nemzetközi hírű, külföldi színházi szakemberé is.

Alföldi nem könnyű ember, nem vitatom. Az általa igazgatott Nemzeti Színház azonban nemzetközi sikereket ért el, izgalmas volt, újszerű, és folyamatosan telt házzal, igazi kulturális központként működött. Persze, lehet mondani, hogy lejárt a mandátuma, a hatalom pedig új embert nevezett ki, joguk van hozzá, Nem mintha meglepetést okozott volna, hogy így történt, mégis kár, hogy a Fidesz nem bírta ki, hogy ne foglalja el ezt a pozíciót is. Jöhet a középszer. 

Alföldi mostantól nyilván külföldön fog rendezni többnyire: nem volt elég nemzetinek lennie a Nemzetihez, annak is kellett volna látszania - ahogy Orbán Viktor szerint látszani kell.

Várom a jövő évi István, a királyt, aztán a reménybeli kormányváltás után Alföldi talán elnyer egy másik teátrumot, ahol kísérletezhet, alkothat nyugodtan, nem kell folyamatosan a Fidesz (KDNP) és a Jobbik nyomása, parlamenti interpellációk kereszttüzében dolgoznia.

Az ámokfutás folytatódik.

Hoffmann Rózsa hazudik a tandíj ügyében. Azt mondja, az államtitkár asszony, hogy Gyurcsány akart tandíjat, amit ő vezet be, az nem az. Nem zavarja, hogy ha egy diáknak fizetnie kell a tanulásért, az tandíj, akkor is, ha másnak nevezik.

Ha már a mostani ámokfutás kapcsán is gyurcsányoznak néhányan, vegyük sorra az öt legfontosabb különbséget a Gyurcsány-tandíj és az Orbán-tandíj között.

1. Gyurcsány idején 56 ezer volt az államilag támogatott férőhelyek száma, Orbán Viktor jövőre 10 ezer 500-at tervez.

2. Gyurcsány idején 200 milliárd forintot költött a felsőoktatásra, Orbán jövőre 115 milliárdot tervez. Ez nominális értékben is brutális különbség, az inflációt is beleszámítva Orbán Viktor kevesebb, mint felét adja a felsőoktatásnak, mint Gyurcsány Ferenc.

3. Gyurcsány tandíja havi hatezer forint terhet rótt volna a diákokra, Orbáné szemeszterenként több százezret, bizonyos szakokon akár milliós összeget is.

4. Gyurcsány reformja idején átjárható lett volna a fizetős és nemfizetős rendszer. Az első évben senkinek nem kellett volna tandíjat fizetni, a második évtől pedig a teljesítmény határozta volna meg a fizetendő összeget. Ráadásul a rászorulók számára a tanulás továbbra is tandíjmentes maradt volna.

5. A Gyurcsány-féle felsőoktatásban a fizetendő tandíj az egyetemen maradt volna, amelyet az intézmény kétféle módon használhatott volna fel: az egyetemi szolgáltatások fejlesztésére, vagy ösztöndíjra és a diákok szociális támogatására. Mindkettő a hallgatók érdeke lett volna.

Hát így. Ennyivel tartoztunk az igazságnak. Ha 2008-ban nincs a szociálisnak hazudott népszavazás, a felsőoktatás is előrébb tartana. De nekünk Orbán kellett, és most szép lassan minden összeomlik. 

Négymillió magyar létminimum környékén és alatta, Európa-rekord infláció, 28 új adó, 27 százalékos áfa, Dörner nyilas színháza, Horthy-szobrok, Wass-Nyirő-Tormay az alaptantervben, Fekete György, mint kulturpápa, Kerényi Imre festményei, Tokody Ilona alázása, közös önkormányzati irányítás a Jobbikkal, József Attila és Károlyi Mihály eltávolítása, Kossuth tér 1944, újabb lejárató kampány Gyurcsány és Bajnai ellen, a Sukoró-botrány Gyurcsány hazug megvádolásával, a DK-frakció megakadályozása, semmisségi törvény a 2006-os csőcseléknek, Dávid Ibolya, Herényi, Szilvásy megalázása, majd felmentése, Budai és Papcsák ámokfutása, a fideszesek elleni feljelentések polti visszaverése, Szájerné, Szalai Annamária kinevezése, hiába nyer frekvenciát a Klub Rádió, egypárti OVB, választási csalást előkészítő regisztráció, egypárti alaptörvény saját asztallal, "Nemzeti Együttműködés Rendszere", CÖF és Békemenet rejtélyes százmilliókból, bértapsolók a Múzeum-kertben, lengyel légiósok a nemzeti ünnepen, szétvert határon túli magyar pártok és szervezetek, tönkretett uniós elnökség, teljes nemzetközi elszigeteltség, szabad a baltás gyilkos, cimborák, rokonok földhöz juttatása, törvények órák alatt, megsemmisített Alkotmánybíróság, az MNB elfoglalása, életveszélyes metróvonalak, rekordra nőtt államadósság, ellopott és felélt 3 ezer milliárdos magánnyugdíj, IMF-botránysorozat, házi Videoton, Közgép-milliárdok, megbukott diplomácia, leállt magyar filmgyártás, alternatív színházak felszámolása, bóvli, majd bóvli alá, recesszió, zuhanó ipari termelés, a Gyurcsány-kormány alatt indult fejlesztések átadása (a megkezdő meg nem hívásával), brutális tandíj és egyetemi keretszámok, kivándorló fiatalok, növekvő műtéti várólisták (rákos betegeknél is!!), orvos- és nővérhiány, bezáró kórházak, szétzilált mentőszolgálat, komisszárok a közoktatásban, kötelező hit-vagy erkölcstan, MOL-részvények vásárlása, értelmetlen és káros államosítás, bankadó, kivételezés a devizahitelesek között, stagnáló munkanélküliség, 47 ezerből meg lehet élni, 23 ezer a közmunkás bére, vegzált rokkantak, hajléktalanok, nyugdíjasok, visszamenőleges törvénykezés, uniós eljárások Magyarország ellen, milliárdok haveri kutatócégeknek, a kormányapparátus költségeinek növekedése, Lászlóné kinevezése, leépít a Nokia, a Dunaferr, a Flextronics stb., a bankok visszavágják a hitelezést, Orbán megbukott, mint néppárti alelnök, a sajtószabadság korlátozása, cenzúra és egyoldalú hírszolgáltatás a "köztévében és a közrádióban", milliárdok a futballba, miközben pár százan ülnek lelátókon, választási ígéretek teljes semmibevétele, Alföldi Róbert megtámadása, lex-haverok Vajnától, Járain át Borkaiig, eladósított önkormányzatok, ügynökakták zárolása, az ügynökök mentegetése, a tévés éhségsztrájkolók megtámadása, eltűnt az iszapkárosultak pénze, a Fidesz-tribün tagjaiból színigazgatók lettek, Matolcsy tündérmeséje, Orbán szabadságharca, fülkeforradalom, leállt építőipar, növekvő gyógyszerárak, rekordon a benzinár, Schmitt és Semjén plágiuma, Kövér és testőrsége, két szervilis köztársasági elnök, a Játékszín bezárása, majd cimborának átadása, csökkenő színházi támogatások, a kulturális alap elfoglalása, Műcsarnok-botrány, elmaradt pedagógus- és orvosbér-emelés, rendvédelmi dolgozók jogainak és nyugdíjának kurtítása, 326 forint is volt egy euró (negatív rekord)...

És még sehol a sor vége - várom is a javaslatokat. Az Orbánt buktatni akarók pedig ellenzéki egységre várnak. Vajon megkapják-e?

Fideszes szavazatok híján tárgysorozatba sem vette az országgyűlés azt a javaslatot, hogy tisztázni lehessen az ügynökmúltat. Az Orbán Viktor által korábban bejelentett Nemzeti Emlékezet Bizottság sem állt fel - nem lepődtem meg rajta. Sóhivatalnak és időhúzásnak tűnt már akkor is. Pedig magát, Boross Pétert akarta az élére ültetni, aki a hatvanas években vendéglátós vezetőként nem lehetett nem kapcsolatban volt a kádári belüggyel - ezért is lehetett vendéglátóipari vezető.

Ami tény: a Fidesz az ügynököket védi az áldozatokkal szemben. Ez megerősíti a Fidesz elnökének azt a nyilatkozatát, hogy nem a diktatúra ellen, hanem a benne levő emberek ellen harcolt. Már aki ellen. Pozsgay, Szűrös nem tartozott közéjük, a most kulturális tótumfaktummá kinevezett Kerényi Imre sem.

A Fidesz bűzlik ettől az ügynökcucctól. Én pedig a teljes nyilvánosság pártján állok.