Olvasgatom az erőlködést, hogy egyesek megpróbálják összemosni az őszödi beszédet és Schmitt Pál lopását, mondván, ha az egyik lemondott, miért nem mondott le a másik. Megértem, ha a fideszes tábor nem fogja fel, hogyan bukhatott meg Plagi bácsi, aki olyan fess ember, és különben is, na és, ha lopott, akkor mi van. A jogászok majd kimossák, oszt jónapot.

Nos, akkor vegyük sorra, a különbségeket. Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön mondott egy beszédet. Abból kiemeltek néhány retorikai túlzást, amúgy a miniszterelnök az elmúlt 22 év legfontosabb beszédét produkálta, amely valóban szembefordult a hazugsággal. Nem lehet nem látni, hogyan fojtogatja Orbánt az őszintétlenség, a hazugság, ha úgy tetszik, Őszöd igazsága. Orbánnak ma nincs olyan mondata, amely köszönőviszonyban lenne, még csak nem is az 1991-es, de a 2009-es állításaival.

Aki Gyurcsányt 2006-ban hazugsággal vádolja, vesse össze Gyurcsány akkori ígéreteit Orbánéival. Nos, a Fidesz háromszor annyit ígért, mint az MSZP, mégis veszítettek. Azon kívül Orbán melyik 2010-es ígérete teljesült az elmúlt két évben? A csökkenő adók, a csökkenő benzinár, az orvosok és a pedagógusok magasabb fizetése, a magánnyugdíjak megvédése, hogy nem híve az egykulcsos adónak? Most akkor igazat ígért, vagy hazudott?

Csak csendesen teszem hozzá: Gyurcsány 2006-os ígéretei nagyrészt valóra váltak: egyensúlyközelbe került a költségvetés, reformok indultak az államigazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban és a honvédelemben, a fejlesztési ígéretek 85 százaléka pedig megvalósult.

Visszatérve a Gyurcsány kontra Schmitt történetre, jelentős különbség kettejük között - a képességekre még csak ki sem térve -, hogy Gyurcsány 2006. október 6-án az országgyűlésben bocsánatot kért a beszéd túlzásaiért, sokak érzékenységét esetleg sértő megjegyzéseiért, majd sorsát a képviselők kezébe helyezte. Bizalmi szavazást kért, amit megnyert.

Ezt Schmitt is megtehette volt. Kiderült volna, valóban mögötte áll-e a kétharmad. Ha ennyire hisz a maga igazában, hogy rendjén való a lopás, és őt csak mindenki báncsa (sic!), sőt, ha valóban Jézushoz hasonlítja a mártír Plagit a Fidesz és a KDNP, mondhatták volna, hogy nem fogadják el a nagyszerű hős lemondását, szavazzunk... Ám nem ez történt. Schmitt lemondásának zokszó nélküli elfogadásával a Fidesz és kimutathatatlan népszerűségű csatlósa elvette a lehetőséget Schmittől, hogy helyén maradva igazát bizonyíthassa.

Ha hazugságot hazugsággal álíltunk párhuzamba, Őszöd csupán egy beszéd, amelyről kifejtettem, hogy a közélet megtisztulását célozta. Azonban Orbán állításáról, miszerint őket és családtagjaikat megfigyelték, bíróság mondta ki, hogy hazugság. Nem kellett volna lemondania?

És ha a lopást lopással állítjuk párhuzamba, akkor mi a különbség a mások tanulmányainak ellopása és a pártszékház ellopása között, amelyből bizonyítottan bánya letta papának? Nem kellett volna Orbán lemondania?

Orbán Viktor, aki korábban az országgyűlésben az európai ügyekért felelős bizottsági elnök volt, húsvéti üzenetében bejelentette, hogy a Föld kocka alakú, a tudományos felfedezések fabatkát sem lendítettek a zemberiségen. Kimondta a tutit: vagy fundemantalista kereszténység, élén vele, vagy halál és pusztulás.

Még mielőtt bárki világok harcának tekintené azt, amit a láthatóan mentális problémákkal küzdő magyar miniszterelnök mondott, azért nézzük meg közelebbről, hogyan illeszkedik a zemberiség alapértékeiért érzett folyamatos aggódás a Fidesz napi politikájába.

Nem lehet kétséges, hogy Orbán szándéka ezúttal sem volt más, mint a választás kikényszerítése: vagy velem tart Magyarország, és akkor lesz hit, meg szuverenitás, meg nemzeti öntudat, vagy mentek "azokkal", akiknek sem a haza, sem a család, sem a hit nem szent.

Orbán persze, ezúttal is hazudik.

Mert hát, hogyan is illeszkedik a hit szabadságába, hogy nem működhet minden egyház?Istennek tetsző cselekedet lett volna, hogy a lakásom vevőjéből párizsi nagykövet lesz, amikor miniszterelnök leszek? Mélyen keresztény gyakorlat lehetett a "ne mi nyerjük a legtöbbet", vagy amikor az államtól kapott pártszékházból Kolumbia-alsó módjára bánya lett a papának? A vatikáni, amúgy minimum nem szerencsés szerződést, amely kiváltságos helyzetbe hozott egyházakat, Horn Gyula kötötte, az esztergomi bazilikát és a pannonhalmi apátságot pedig Gyurcsány újíttatta fel. Most akkor "azok" istentelenek lennének? Sőt, Gyurcsány idején több gyermek született, mint Orbán idején. Most akkor, melyik volt a családbarát, a nemzetmegtartó kormány?

Tényleg az lenne az egyetlen üdvözítő út Európa és Magyarország számára, ha az erkölcs és a politikai tisztesség nevében fideszes pártkatona lesz a legfőbb ügyész, a médiacenzor, az ÁSZ elnöke, a kipótolt Alkotmánybíróság összes tagja, a megyei fő- és alispánok, ha ellopjuk a megvédeni ígért magánnyugdíjakat, ha visszamenőleg változtatunk (alap)törvényeket, például azt is, amely a legfőbb rivális számára frakcióalapítást tesz lehetővé? Isten kedvét leli abban, hogy megvonják az egyházi státuszt attól a lelkésztől, aki már az előző rendszerben is ezért küzdött, és  momentán metodistának keresztelte Orbán első két gyermekét? Alázzuk azt az Európát, amelyiknek pénzéért könyörgünk, hogy két év csodás kormányzás után megússzuk az államcsődöt? Odatojunk az ablakuk alá és bekopogunk WC-papírért? Biztos, hogy attól lesz új az Új Ember, hogy falazunk az ügynököknek, ha a papok nem mondanak le még válság idején sem az adókiváltságaikról? Az lenne a haza felemelkedésének egyetlen hitbéli záloga, hogy Lászlónénak Nyerges Zsolt legyen a tanácsadója, és a cimborák kapják az állami földeket?

Krisztus ennél kevesebbért kizavarta a kufárokat a templomokból.

Jól olvasom, hogy az az Orbán aggódik a kereszténységért, aki alázza a rokkantakat, csökkenti a nyugdíjak értékét, aki a szegényből szegényebbet, a gazdagból gazdagabbat csinál, akinek országlása idején fagytak meg a legtöbben a téli mínuszokban, és aki méltatlanul bánt a hajléktalanokkal, akinek a keresztényi szeretetről, irgalomról és megbocsátásról halvány lila fogalma sincs? Mit szólhat odafenn az Úr, amikor azt olvassa KDNP-s politikusoktól, hogy az ő egyszülött fia, akinek életét adta a bűneinkért, és ma ünnepeljük feltámadását, hasonlatos Schmitt Pálhoz?

Orbán  ezzel az interjúval tovább tetézte bűneit. Ha tényleg hiszi Istent és a Biblia írását, tudja, hogy mindezt még felróják neki.

Ám mielőtt ez egyszer - remélhetőleg sokára - megtörténik, azt tudnunk kell, hogy amit mondott, csupán hatalomféltésből mondta. A lassan málladozó tábor egyben tartása érdekében. A Fidesz örök és megbonthatatlan veteránja abban bízik, hogy a romló életszínvonal - és a ciklusban ez már csak rosszabbodni fog - ellenére is nyerhet, ha néhány alapértéket magáénak tulajdonít. Abban bízik, hogy ha övé a nemzeti zászló, Puskás lenyúlt aranyérme, a körmenet tömjénfüstje, akkor a korgó gyomrú nép ezt bekajálja.

A többi rajtunk, magyarokon múlik, különben a hazánknak hosszú időre bevégeztetik.

Összességében a Fidesz hozta a tegnapi napot, még akkor is, ha néhány napig nehéz lesz elmagyarázni a fanatikus híveknek, hogy a sérthetetlen, lezárt ügyű Plagi bának miért kellett 72 óra alatt mégis csak távoznia. Amúgy Schmitt Pál beszéde maga volt a hazugság, egyetlen olan mondata nem volt, amely ne egy mérhetetlenül ostoba, korlátolt és gerinctelen ember "jellemét" ábrázolta volna.

A Fidesz azonban, ha csak egy napra is, de mégis csak jól járt. A demokratikus ellenzéki reakciók kozül csak Molnár Csaba és Tóbiás József volt képes szenvedélyesen és hatásosan beszélni. Jávor Benedek önmagához képest volt megfelelő, de annyira izgult, hogy időnként rosszkor vett levegőt és ez erősen rontott a teljesítményén. Schiffer András pedig úgy gondolta, név nélkül gyurcsányozik egyet az erkölcs nevében. Ezt az a Schiffer tette, aki az antiszemita, rasszista, önmagát is nem demokratának nevező Jobbikkal barátkozik, egyre leplezetlenebbül. Az MSZP-ből Mesterházy előbb bemondta Sólyom Lászlót, hogy megalázza a szavazóit, mintha nem emlékezne például a 2010-es, új tavaszt váró újévei beszédre, majd kiderült, hogy közvetlenül is választanának, ahogy a Jobbik. Szili Katalin vesszőfutása idején valamiért ezt még nem akarták... Ennyit a hitelességről.

Orbán pedig eközben megszabadult saját, elhasználódott álamfőjétől, a vaniliás karikás kreténtől, aki Kádár farzsebéből csúszott át Antalléba, majd Hornéba, végül kötött ki Orbánnál. Viszont a kínos ügyet lezárták, az ellenzéki fieszta a nagy eleganciában elmaradt, felkészül valamelyik másik talpnyaló, hogy felköltözhessen a palotába. A népszavazási kezdeményezésével csúful megbukó LMP a Schmitt-lemondás árnyékában bejelentette, hogy nem volt ereje annyi aláírást sem gyűjteni, amennyinek a kétszeresét mérik néha nekik a közvéleménykutatók. Talán meg kellett volna kérni a másik két demokratikus ellenzéki pártot, és akkor az autogramvadászat eredményes lett volna.

Lám, idevezet az önzés, a többi párt lenézése.

Schmitt Pálból pedig most hőst farag a hazug Fidesz. Jön a csúnya bloggerek, a komcsik által üldözött elnök, aki két arany, három gyerek, egy dolgozat alapon majd körbejárja az országot, a kivezényelt fideszes nép, amelyik Schmittel együtt nem tudja, mi a különbség az opponens és a konzulens, valamint a védelem és a vélelem között, meg majd szalad tapsolni. Ezt látta a parlamentben is, ott álltak és vastapsoltak a csalónak, a tolvajnak, akkor nyilván így van ez rendjén.

Orbán azonban mégis kapott egy nagy pofont: kiderült, hogy hatalma nem végtelen, és ha még egy pártkatonát jelöl a posztra, tovább rohasztja a saját tábor előtt is olvadozó tekintélyét. Oda a tévedhetetlenség mítosza, a személyi kultusz jegyében a kirakatba tett, zsírból készült portré a tavaszi napsütés kezdetére olvadni kezdett. A tegnapi "győzelem" hosszútávon semmit sem ér. Előbb-utóbb valakik úgy is helyreállítják a köztársaságot és újra lesz vállalható elnöke az országnak. Az biztos, hogy azt nem Orbán jelöli majd. Ha Schmitt megbukhatott a nyilvánosság erejétől, megbízója is meg fog bukni.

Közérdekű bejelentést szeretnék tenni. Mélységesen felháborít, hogy ma este (április 1. - és ez nem bolondozás!), amikor a nemzetnek a gerinces Obersovszky interjúja nyomán a sérthetetlen Schmitt mellett kellene kiállnia, a Magyar Televízió 22.15-kor először a Palimadár, majd a Védd magad című filmeket tűzte műsorára.

Remélem, a Szalai Annamária vezette hivatal tudja a kötelességét! Tisztában kell lenniük azzal, hogy mit vár tőlük a Párt, és még a mai napon fejek hullanak a Magyar Televíziónál.

Ez nem lehet egy következmények nélküli ország.

Bár a csaló tolvaj még a helyén van, azért ma már az MSZP tisztújítására is figyelni kellett. A párt elnöke újabb két évre Mesterházy Attila lett, akinek ezúton is gratulálok. Ugyanakkor annyit megjegyeznék, hogy a 430 küldöttből csak mintegy négyszázan vettek részt a kongresszuson, akik közül huszonheten úgy gondolták, nem szavaznak egyik elnökjelöltre sem.

A 373 érvényes voksból 258-at kapott Mesterházy Attila, 115-öt Szanyi Tibor. Az arány 69:31, de ha az összes küldött létszámát, és az így le nem adott 57 szavazatot is vesszük, akkor az újraválasztott elnök támogatottsága éppen 60 százalékos. Szanyi erős kihívója lett a három éve a pártot vezető, ezúttal is súgógépről beszélő Mesterházynak. Erősebb, mint azt sokan gondolták.

Az elmúlt húsz évben soha nem volt ilyen szerény legitimációjú elnöke a Magyar Szocialista Pártnak. Ezt a tényt az is csak nüanszként árnyalja, hogy ezúttal ketten viaskodtak, ugyanis korábban sem tiltotta senki, hogy bárki elinduljon az posztért.

Mindebből az is következik, hogy bár sokat foglalkoztak a felszólalók a múlt meghaladásával, most csak remélhetik, hogy a 2006-os diadal és tömegbázis visszatér. Ma nincs egyértelmű iránya az MSZP-nek, a belső küzdelem folytatódik. Remélhetőleg 2014-re készen állnak majd arra, hogy a többi demokratikus ellenzéki párttal és szervezettel nekigyűrkőzzenek az Orbán elleni ütközetnek.

Bár a tolvaj Schmitt lassan távozik, Károlyit pedig Horthy és Rákosi után Orbán is emigráltatta, történt még egy fontos dolog Magyarországron. Átadták a kecskeméti Mercedes-gyárat.

A gúny és szánalom tárgyává lett köztársasági elnök megbízója elégedetten nézett körbe, méltatta a magyar járműgyártást. Mint politikai bunkónak, még véletlenül sem jutott eszébe, hogy kiejtse annak az embernek a nevét, aki miniszterelnökként ezt a beruházást Magyarországra hozta. Azt a beruházást, amely az elemzők szerint gyakorlatilag egyedüli reményt nyújt arra, hogy talán nem fordul recesszióba a magyar gazdaság 2012-ben.

Azt a miniszterelnököt Gyurcsány Ferencnek hívták. Románia volt a német befektetők másik célpontja. Végül hosszas, nagyrészt titokban tartott tárgyalássorozat után Magyarország győzött. Az akkori magyar kormányfő többször egyeztetett a gyár tulajdonosaival, a tartományi miniszterelnökkel és Merkel kancellárral.

Orbán tehát nem mondta ki Gyurcsány nevét, de mi jó, ha nem feledjük, mi történt 2008-ban, amikor állítólag romokban volt az ország és minden pillanat maga volt a nemzethalál.

Amúgy tanulságos volt az MSZP tegnapi reakciója is. Addig még rendben lennénk, hogy nagyobb szerénységre intik a Mercedes-gyár kapcsán Orbánt, de csak addig terjedt bennük a tisztesség, hogy az MSZP-kormány időszakát éltessék. Gyurcsány nevét a közleményükbe ők sem bírták leírni. Bunkóság 2.

Értem én, hogy amikor Mesterházy és Szanyi vállvetve azzal kampányol a kongresszus előtt, hogyan tagadják meg a Gyurcsány-korszakot, nem vette volna ki jól magát, hogy kibökjék a döntéskori miniszterelnök, egyúttal volt pártelnökük nevét. Sebaj, lényeg az, hogy Hagyó Miklós brigádja összeállt Mesterházy mögé.

Lám, a két párt tetején összenő, ami összetartozik.

Tanulságos folyamat zajlik a Magyar Szocialista Pártban. Látszólag minden megváltozik, valójában semmi. Öldöklő küzdelem folyik régiek és újak között, gyakran alantas eszközökkel működik a pártharc.

2009 áprilisa óta az MSZP tapodtat nem erősödött. Akkor távozott Gyurcsány Ferenc a kormány, majd a párt éléről is. Az első két, sikeres válságkezelő csomagja után a harmadikat a pártelit már nem akarta megszavazni az országgyűlésben, a párton kívüli Bajnai Gordonnak - amúgy helyesen - megtették. Azóta három év telt el. Egy esztendőn át Lendvai Ildikó vezette a pártot - valójában miniszterelnök-jelöltként már akkor is Mesterházy Attila. Majd a választási bukta után Mesterházy már újabb két év lehetőséget kapott.

Sajnos, a szocialisták helyzete azóta sem javult. Amikor Gyurcsány lemondott, másfél millió szavazója volt a pártnak - ne feledjük, a világválság kellős közepén, amikor az elmaradt esőért is a miniszterelnököt hibáztatták. Nos, most sincs több. A párt számos vidéki szervezete egyszerűen megszűnt. Harmincezer tagot mondanak, de ennek a fele sincs meg.

Az is szemmel látható, hogy a Fideszt körülbelül akkorra mértékben tartják ellenfélnek, mint a Demokratikus Koalíciót. Mesterházy Attila súlyos felelősséget visel abban, hogy a DK-nak nem lehetett frakciója, az ország több pontján kifejezetten ellenségként kezelik a Gyurcsány Ferenccel tartó egykori támogatóikat. Néhány helyen azt sem engedték a helyi MSZP-s vezetők, hogy a DK-sok koszorúzhassanak március 15-én. Ahol már van DK-s önkormányzati képviselő, ott mindenhol kezdeményezték az MSZP-vel való együttműködést, akár a frakciószövetséget. Sok helyen ezt is elutálták a Jókai utca parancsára.

Pedig a DK kiválásának jogosságát a mostani tisztújítás körüli anomáliák is igazolják. Megmaradt a hagyói örökség, miszerint nem a kongresszust, hanem a jelölő bizottságot kell megnyerni. Márpedig a testületet Puch László vezette, így csak az kerülhetett fel a hivatalos jelöltek listájára, akit ők szimpatikusnak találtak, függetlenül attól, hogy az illető hány és milyen pozícióra kapott ajánlást. Éppen ez a szervezeti kultúra, az antidemokratikus belső mutyik világa roppantotta meg az MSZP-t. Gyurcsány a hétigenes pártszavazással azt akarta elérni, hogy a tagok minél szabadabban versenyezhessenek, hogy ne lehessen listákat küldeni a pártközpontból, hogy mi a vezetés elvárása, ahogy most is történt. Akkor addig variáltak a párttagok létszámával, hogy kijöjjön a szavazás érvénytelensége és eredménytelensége. Az MSZP belső világa semmit sem változott azóta sem. Ott maradt a bélyeg: rádiós mutyi a Fidesszel, sosem tagadott Puch-Simicska-Nyerges egyeztetések, valahol a tetején összeérő gazdasági érdekek...

Mesterházyék rútul elbántak a párt választást nyerő volt elnökével és külügyminiszterével, Kovács Lászlóval, a többi régi meghatározó embert visszaléptették, mondván, jöjjenek a fiatalok. Kovácsot az sem mentette meg, hogy rendszeresen felmondta a Mesterházy-féle leckét a Gyurcsány-kormányról, arról a Gyurcsányról, aki kiállt mellette akkor is, amikor uniós biztosi posztját támadta a Fidesz.

Ez az MSZP.

Lehet, persze mondani, hogy jöjjön a vérfrissítés, szükség is van rá, de úgy azért mégsem kéne, hogy "fentről" megmondják, kiket óhajtanak, és a listát csak vissza kell küldeni, hogy rendben, elfogadtuk.

Szerintem a szocialisták abban is tévednek, hogy megtagadják a nyolc éves kormányzásukat. A frakcióban ott ül a nyolc év csaknem összes minisztere és államtitkára. Ha ennyire kínosnak tartják saját munkájukat, egykor megszavazott törvényeiket, akkor valóban adódik a kérdés: mi a fenének csinálják még mindig?

Most tehát ott tartunk, hogy Mesterházy Attila és Szanyi Tibor személyében Gyurcsány két volt államtitkára harcol egymással. Szanyi, aki megsértődött, mert 2006-ban nem lehetett külügyminiszter, és aki Kóka János helyettese volt, most harcol a neoliberalizmus ellen, Mesterházy pedig úgy tesz, mintha nem ő lett volna Gyurcsány miniszteri helyettese, majd a harmadik, erősen megszorító válságkezelést megszavaztató frakcióvezető Bajnai idején. Mindketten parlamenti szavazataikkal támogatták a Gyurcsány-kormányt, hogy aztán múltjukat megtagadva próbáljanak új ruhába öltözni.

Innen fordul az MSZP a ciklus második felére, várhatóan Mesterházyval, de Ha Szanyiból elnökhelyettes lesz, kódolt konfliktusokkal.

Az ember, aki 1989 óta folyamatosan hazudik, pontosan olyan, mint Stirlitz. Orbán Viktor már akkor tudta, hogy a túloldalon csak Gyurcsány számít. Bizonyíték a Fekete Doboz videója, amelyre most megint egyre többen kattintanak.

Mert mi másra gondolhat az ember, amikor a szerfelett ostoba Selmeczi szerint ők nem félnek a törpepárttól, mármint a Demokratikus Koalíciótól. Ha ennek fáradt bizonygatásához megint kellett egy huszonkettedik közlemény, akkor bizony a sas igencsak kapkod a légy után. Valószínűleg mert ha valaki, ő tudja, hogy a légy nem légy, ő meg már régen nem sas.

Orbán érti, hogy Gyurcsányon kívül csak Dopeman, Mesterházy-Puch-Szanyi, a vezetetlen LMP és saját volt polgári köröse, Vona Gábor a választék. Más nincs a placcon. Lehet ugyan nyavalyogni, hogy miféle kínálat ez, de Orbán, a zelmúlthuszonkétév köpönyegforgató veteránja tudja: a politikai szerencse forgandó. Márpedig Gyurcsány 2002-ben kampányfőnökként, 2006-ban pedig miniszterelnökként vett részt a két egymást követő buktájában. A már 1989-ben is rettegett Gyurcsány Ferenc az egyetlen olyan magyar politikus, aki kormányon választást nyert.

A parlamenti kétharmad, amely ma az összes választó ötödének támogatását sem élvezi, megértette: 2014-ig itt már nem lesz életszínvonal-emelés. A ciklusnak annyi. Nem kicsit, nagyon. Az MSZP pedig addig határolódik el saját kormányzati teljesítményétől, míg a gazdátlanul hagyott zelmúltnyolcév - amikor a zemberek jobban éltek, magánnyugdíj ellopás nélkül volt hiánycsökkentés és épült az ország - szépen Gyurcsány ölébe hullhat.

Így aztán visszamenőleg változtatnak a szabályokon, hogy Orbán egyetlen riválisának ne lehessen frakciója, a kordonbontó, hídlezáró bagázs elvonult háborítatlanul, az alkotmányos blokádot emlegető (!) ellen pedig feljelentést tesznek. Gondolom, már castingon keresik a sukorói Vida vérbírót is, aki kimondja a koncepciós per előre megírt ítéletét is.

Köszönet tehát a feljelentőnek, hiszen visszaemelte a zsúfolt március 15-ei programból a DK-elnök beszédének néhány elemét a politikai és kommunikációs térbe. Köszönet Selmeczinek, hogy a sötétben fütyülve megfogalmazott közleményben bizonygatja, hogy ők nem félnek.

Jó lenne, ha politológusék, elemzőék lassan megértenék: Orbán nem azért nem száll le Gyurcsányról, mert ezzel össze tudja vagy akarja tartani a táborát. Ez a maszlag. Ha így lenne, miért csökken hónapról hónapra a támogatottsága? Ha így lenne, nem tűnhetett volna el egymillió Fidesz-szavazó.

Nem erről van szó. Orbán tudja, hogy a Fidesz, az MSZP, az LMP és a Jobbik gyűlöletétől és gyanakvásától körbevéve három hónap alatt 5 százalékig eljutni, micsoda politikai teljesítmény. Azt is tudja Orbán, hogy a közte és Gyurcsány közötti mintegy tizenöt pontos népszerűségkülönbség egy százas skálán, amikor két pont javulással, illetve romlással öt-hat helyet lehet egyszerre javítani, gyakorlatilag nem létezik. 

Most tehát a diktátor, aki azt is észrevette, hogy érdemi politikai cselekvést csak Gyurcsány beszéde tartalmazott március 15-én, abban bízik, hogy újabb feljelentésekkel, frakciómegvonással meg tudja állítani a gyarapodást.

Ám a legjobban attól retteg Orbán, hogy amikor majd veszít, legyen az bármikor, Gyurcsány ott fog ülni a bejutottak és összességében a győztesek asztalánál.

Hát így, kedves barátaim.

Amit Lázár János művelt, az maga a gyalázat. Azzal indokolni és maszatolni a Fidesz kínos magatartását az ügynöklisták kérdésében, hogy az LMP politikusának kik a felmenői, igazi nyilas beszéd. Amúgy beleillik Orbán elmeháborodott március 15-ei zagyvaságaiba is.

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz nem akarja az ügynöklisták nyilvánosságát. Ha ki kellene teríteni a lapokat, sok ember kiszabadulna a zsarolásukból. Kövér László ma ugyanazt képviseli, mint a hatvanas évek legelején vendéglátóipari góré Boross Péter. Borossnak nyilván nem volt kapcsolata a titkosszolgálatokkal, na persze... A kocsmárosok nem voltak megbízva, hogy gyűjtsék az adatokat. Az Astoria élére sem kerülhetett akárki, és ha Kuncze Gábornak igaza van - miszerint az 1990-es országgyűlésben az ügynököké lehetett volna az egyik legnagyobb frakció -, akkor bőven van ok az akták elzárására.

A Fidesz a múltat őrzi és védi, miközben saját diktatúráját építi.

A más kommunistája hazaáruló, a sajátja igaz magyar lett. A más ügynöke, függetlenül attól, hogyan került oda, elkövetett-e valamit, zsarolás áldozata-e, vagy önként is dalolva szolgált, az hazaáruló, a sajátja pedig akkor sem követett el semmit, ha a háromszoros olimpiai bajnok tribündíszletről minden adat nyilvánosságra kerül.

A Schiffer-Szakasits, amúgy többnyire inkább meghurcolt család belekeverése a Fidesz magyarázkodásába, egész egyszerűen vállalhatatlan. Senki nem tehet arról, apja, nagyapja, nagybátyja, ánja, napa ki volt. Orbánt sem azért utálják egyre többen, mert az apja párttitkár volt. Az LMP politikusa jogosan vetett fel egy kérdést - az ügynökakták nyilvánosságát. Erre nem válasz, hogy Kövér László szerint ez értelmiségi belügy, és az apák és fiúk emlegetése is elborzasztó. Rajtunk kívül minden volt "kommunista" ország túljutott a nyilvánosság okozta traumán, nekünk is illene.

Persze, tudom én, hogy nem lesz olcsóbb a kenyér, a villanyszámla és a benzin, ha megtudjuk, kik és miért, és kik fogták őket, de valami fontosat mégis csak elvégeznénk. Az LMP és a DK támogatja a III/akárhányasok nyilvánosságát, a Fidesz és az MSZP nem. Ebben az ügyben Schiffer András mellett állok akkor is, ha mélyen megvetem Gyurcsány Ferenc feljelentéséért és az LMP-ről is lesújtó a véleményem.

Orbán Viktor pedig miféle rendszert épít, igazat és magyart, ha vállalhatatlan törvényt hoz az MSZP megbélyegzésére, mondván, a múlt kártékony örökösei, miközben maga védi az árnyvilág embereit - ha kell, saját titkosszolgálattal. Ahogy az MSZP megbélyegzése is hazugság, ugyanúgy hazug a Fidesz magatartása az ügynökakták nyilvánossága kapcsán.

A hazug rendszerek pedig meg szoktak bukni. Hamarabb, mint névadójuk gondolná.

Lassan olyan lesz a fejünk, pontosabban Orbán feje a sok kokitól és sallertől, mint egy cipó. Persze, a mi fejünk az nem más, mint Orbán feje. Ő Magyarország, ezt többször is kinyilvánította, teljesen elborult hívei pedig el is hiszik neki.

Pedig hiába jönnek a lengyel és az erdélyi statiszták, hiába közli majd újra a mi pénzünkből agyonstafírozott Mráz-Kumin kettős, meg Lászlóné cimborái, hogy a kormány jó, mindenki rájuk akar szavazni, aki pedig nem, az nem magyar. Ebből irgalmatlan bukta lesz. Orbán már annyira elborult, hogy nem érti: ha pénzt tarhálna a szomszédtól, előtte nem érdemes közölni a lakógyűlésen, lehetőleg a szomszéd rokonai előtt, hogy akitől kérni fogunk, az egy idióta, és egy vidéki kócerájt sem tud elvezetni. Egyrészt a gazdag szomszéd amúgy is tudja, hogy Orbán egy felelőtlen, korhely ember, aki szórja a családja pénzét, belenyúlkál a felesége pénztárcájába, időnként a gyerekek zsebpénzét is megdézsmálja. Másrészt azal is tisztában van a reménybeli hitelező, hogy ha Orbánon múlik, az sem biztos, hogy megadja a tartozást: egyik lázálmos éjszaka után bejelenti, hogy kicsivel több érv szól amellett, hogy kint legyünk az Unóból - és akkor annyi. Agymosott hívei ezt is elhinnék neki.

A szomszéd számára az sem kétséges - millió személyes tapasztalatuk van rá -, hogy az önmagát kodusbotra juttató szomszéd elviselhetetlen, kiállhatatlan ember. Folyton orbidál, mindenkinek beszól, amikor valami nem úgy alakul, ahogy ő akarja, áthallani a falakon, hogy csapkod és dobál, azt üvöltözve, hogy "de a kétharmad..."

A magyar miniszterelnök pedig most újabb sallerokat kapott, a reakciója tehát kiszámíthatatlan. Az is lehet, hogy betiltja Szlovákiát, amiért az MKP nem kellett senkinek. Lassan Romániában is hasonló lesz a helyzet, miután gondosan szétveri az egységes magyar képviseletet. Fico abszolút többségével nyilván könnyebb lesz elfogadtatni a kettős állampolgárság lehetőségét... Még egy bukta, és megint a határon túli magyarok micsodájával verte a csalánt a Fidesz elnöke.

Ám még ezzel sem lesz vége: leépítik az elitiskolákat, válságba sodorják a gyakorló gimnáziumokat. Az az igazság, Orbán tényleg kommunista. Ugyanazt teszi, amit Rákosiék 1948-ban. Akkor is háttérbe szorultak a kiművelt emberfőket képző intézmények, és most a Fidesz is megcsinálja a a saját foximaxiját, amit közszolgálati vagy milyen egyetemnek neveznek el. Oda bekerülhetsz, átmossák az agyad. A közgázról, a bölcsészkarról, a jogi pályáról ne is álmodozz. Kevesebb film, könyv és színház. Inkább húzzál el melózni 16 évesen. Addig sem tanulsz, művelődsz, épíccsé focipályáját a Vezérnek...

A zemberek rosszabbul élnek, mint két éve. A kétharmaduk biztosan. A többségük fél a jövőtől, a Kubatov-listától, a folyamatos vegzálástól. Ahhoz, hogy Orbán rendszere hosszú távon működjék, kiszórható pénzre lenne szükség, de az nincs. Nemhogy szárnyvonalakat nem nyitnak, de a fővonalakon is ritkítják a vasúti közlekedést. Jön a nyugdíjadó, csökken a kórházi ágyak száma, egész orsztályokat zárnak be. A korrpuciós index drámai emelkedése is Orbán szégyene, oligarchák és narancsbárók járják a vidéket a táskáikkal, lassan nem lesz olyan bírói ítélet sem, amely mögött a zemberek ne a Fidesz érdekét keressék, elvégre mindenhol az övéik ülnek.

Minden tüntetés évértékelés. (Orbán papírból, Gyurcsány fejből, Mesterházy súgógépről.) Persze, lehet most szomorkodni, hogy hányan voltak a Szolidaritás tüntetésén. Ha nem lennének mögötte gyanús pénzmozgások, Orbán menetére is lassan ennyien gyűlnének össze. A tegnapi beszédek többsége jó volt, a kokárda visszavételéről is szóltak már mások korábban. A tanulság az, hogy pártok nélkül nem fog menni. A civil mozgalmak fontosak és katalizáló szerepük lehet, de a végén úgy is pártok neve szerepel a választási listán. Aki akar és elég bátor, alapítson pártot, vagy fogadja el, hogy ha összefogás a cél, akkor nem érdemes távol tartani azokat, akik nélkül ez nem fog menni. Az LMP ehhez kevés. Mint látjuk, emberi erőforrásban is, hát még politikai minícióban. Aki összemossa a zelmúlt húsz évet, és közli, hogy az úgy, ahogy van, rossz volt, az egyrészt ugyanazt mondja, amit a Jobbik (meg az LMP és a Fidesz), másrészt egy teljes generáció erőfeszítéseit veszi semmibe. Aki 1989-ben mondjuk 20-30 éves volt, az ma középkorú, többnyire gyermeket nevelő ember, akinek miért kellene szégyellnie élete szinte legfontosabb szakaszát? Aki pedig a Kádár-rendszerben is élt és dolgozott, majd a rendszerváltás után is, és lett nyugdíjas, szintén csdőtömeg? Egy senki, akibe belebeszélhető, hogy ő is a rendszerváltás vesztese? Egy lúzer a sok közül? Aztán csodálkozunk és harcot hirdetünk az apátia ellen?

Teljesen új világ 2014 után, Orbán utolsó bukása után sem épülhet. A szép új világot nem lehet már 20 évenként megígérni. Orbáné sem az, meg a következő sem lesz az. Marad a sziszifuszi munka az ország szavahihetőségének helyreállításáért, hogy újra emberszámba vegyen minket a világ, hogy visszavezessük az országot a normális gazdaságok és pénzügyi rendszerek közé. Az 1990 és 2010 közötti korszak igenis vállalható. Elég lesz arra összpontosítani, ami azóta összeomlott.

Rosszkedvűen olvastam a Szolidaritásról érkező híreket. Mintha valamiféle varázsütésre a jobboldali és a baloldali sajtó is egyszerre kezdte volna ekézni ezt a szervezetet. Pár nap alatt tucatnyi írás jelent meg a mozgalom autokratikus irányításáról, a távozó társelnökről, a belső dilemmákról.

Először Árok Kornél pártalapítása verte ki a biztosítékot, majd ugyanő nyíltan beismerte, hogy jobbikos parlamenti belépője van. A Szolidaritás híveinek egy része azonnal kiterült. Közölték, hogy "azonnal kilépek a szervezetből", "még egy illúzióval kevesebb", "nem térek magamhoz a csalódottságtól", "a Fidesz röhög a markába", "hogy lesz ebből ellenzéki összefogás?" - olvasható a facebook-os kommentekben. Mások úgy próbáltak magukhoz térni, hogy kísérletet tettek Árok védelmére: "biztos csak azért kellett neki, hogy a Tisztelt Házban is képviselhese a Szolidaritás érdekeit."

Na persze, jobbikos belépővel. Bárki azt hiszi, hogy egy ilyen gesztusnak nincs ára? Vona Gábor csak úgy odaajándékoz egy korlátosan hozzáférhető kártyát, és nem kér érte cserébe semmit? A dolog még ennél is cifrább, ugyanis Árok - többektől hallani - időnként részt vesz az MSZP kommunikációs tréningjein. Hogy lehetséges ez?

Az MSZP-nek nem érdeke a Szolidaritás létrejötte és megerősödése. A balra forduló szocialisták köreit zavarja egy szerveződés, amely nyíltan a munkavállalók érdekeinek képviseletét hangoztatja. Nem megint ez az MSZP-nek oly sok kárt okozó lápvilág politika dolgozik a háttérben? Áthozzuk, szétverjük, hiteltelenítjük. Abba már bele sem gondolok, hogy mit keres a Jókai utca környékén bárki jobbikos belépővel?

Mindesetre Árok távozásával több vidéki szervező is lemondott a posztjáról. Ők valamiféle pártot gründolnak, miközben a Szolidaritás is jelen lenne? Hol van ebben az ésszerűség? És ha tőle megszabadultak, mert pártos elhajló, mi történik a maradókkal? Kónya Péter azon mondata, miszerint a Fidesz felé is lehetne nyitni, sőt a normálisan gondolkozó Jobbik-szimpatizánsok is jöhetnének, ugyancsak tanulságos. Volt, aki a facebook-on közölte, ilyet Kónya sosem mondott. Aki pedig ezt mégis leírja, elárulja az ellenzéki összefogást. A gond az, hogy a Magyar Nemzet idézőjelbe téve hozta, hogy nekik nyilatkozta. Ha valóban kiforgatott, vagy így el nem hangzott szavak ezek, akkor cáfolni kellene. Határozottan, erőteljesen. Ám ez nem történt meg.

Most tehát ott tartunk, hogy március 10-ére tüntetést szervez a csonkult Szolidaritás. Pedig ez lehetett volna a nap, amikor minden komoly demokratikus ellenzéki erő egy színpadra állhatott volna. Pártok és civilek. Ehelyett a korábban a demokratikus ellenzéket kerekasztalhoz invitáló, önmagát ernyőszervezetként meghatározó Szolidaritásról derül ki, hogy lyukas, beesik rajta az eső. Azokat ugyanis, akik Árokkal távoztak, nem zavarta sem a jobbikos beléépő, sem az MSZP-s edzőtábor. Vagy más olvasatban: amíg Árok nem gründolt pártot, ugyanez a maradókat sem zavarta?

Akik pedig abban bíztak, hogy március idusa környékére az ellenzék legalább jelzi, hogy van út egymás felé, most megint gazdagabbak lettek egy kiábrándító tapasztalattal.

Ez így nem ellenzéki szolidaritás, legfeljebb szolíd aratás.

Mielőtt mai témám kifejtésébe belekezdenék, csak megjegyzem, mi lett volna, ha az uniós pénzelvonás szégyene Gyurcsány idején történik meg Magyarországgal? Már felgyújtották volna a Kossuth teret, hidat zártak volna le, hogy a csúnya kormány tönkre teszi a zemberek életesélyeit, a a magyar vállalkozások és települések jövőjét, tönkre tette hazánk nemzetközi kapcsolatait stb stb.

Pedig nem történt más, mint hogy Orbán 206-ban arra kérte az Uniót, vegyen el támogatást a hazájától - ezzel hazaárulást követett el -, majd a vetés most beérett. El is vették. Csak éppen miatta. A hiányszámmal is hazudik nemzetpusztító csapata, Brüsszelnek meg elege lett a bunkóságból, kivagyiságból, abból, hogy a pénzükért még hülyének is nézi őket ez a harmadosztályú focista. Nem lehet markot tartani, közben meg odatojni a küszöbre.

2005-ben Gyurcsány az utolsó pillanatban szerzett az országnak 250 millird forint fejlesztési pénzt, 2012-ben Orbán pedig elkártyázott 145 milliárdot.

A ciklus feléhez érkezve az sem csoda, ha az ellenzéki oldalon erős mocorgás tapasztalható. Az MSZP tisztújításra készül, a pártelnöknek kihívója is van. A Szolidaritás meghasadt, Árok Kornél önálló pártot alapított, a többiek el is távolították a civil mozgalomból. A 4K gyakorlatilag nincs, szabad szemmel legalább is nem látható. Szili Katalin pszeudo-fideszes vállalkozása elhalt, az LMP pedig őfelsége ellenzékének szerepét próbálgatja magára. A legutóbb Orbán támogatójaként felbukkant, kimutathatatlan támogatottságú Thürmer Gyula most megint a balszélről jelentkezik, és amikor az MSZP és a DK elhajtja őt és a BAKÁ-nak nevezett rémületet, akkor megint sértetten beszólogat.

Amúgy az MSZP és a DK nemleges válasza a kommunista kiáltványra, nem ugyanaz volt. Balogh András személyében ugyanis az MSZP második embere tette tiszteletét a tanácskozáson. Ő odament, majd az első ember három nap múlva elhatárolódott. Ebből azért néhány dolog következik.

Balogh azt mondta Bolgár György műsorában a Klub Rádióban, hogy őt az MSZP elnöksége kérte fel, hogyvegyen részt az elvtársi eszmecserén. Ha így volt, Mesterházy miért jelentette ki pár nappal később egy közleményben, hogy ők ebben nem vesznek részt? Nem tudták, kik lesznek ott? Vagy Balogh volt az áldozat, hadd égjen? Netán Balogh érezte úgy, hogy a tisztújítás során körülötte fogyatkozó levegőt dúsítaná ezzel a nyitással? Vagy csak ennyire nics fogalma az MSZP-nek, hogy merre akar menni?

Nekem úgy tűnik, hogy hiába mondták éveken át, hogy Gyurcsány miatt olyan a párt, amilyen, a szocialisták továbbra is csak személyi harcban és hatalmi összefüggésekben, a megrázott drótkötélre más sorrendben visszarepülő verebekeben tudnak gondolkodni. Nem Gyurcsánnyal volt ott eddig sem a baj. 2006-ban választást nyert nekik és velük, a párt támogatottsága pedig ma sem nagyobb, mint, amikor a miniszterelnök a pártelnöki posztról távozott. Ennek három éve. Azóta már két elnök irányította a pártot.

A DK esete azért más ezzel a szélbal kerekasztallal, mert valóságos invitálás és bármiféle részvétel nélkül utasították el az egészet, nehogy véletlenül valakinek eszébe jusson átküldeni egy meghívót.

Gyurcsány Ferenc évértékelője pedig megtette hatását. Bár sokak szerint túl méltányos volt az országot politikai, gazdasági és morális válságba taszító Orbán VIktorral, erős szavakkal állt ki a köztársaság, a szoliaritás és a szabadság eszményei mellett. A volt miniszterelnök érzékeli a veszélyt, hogy az esetleges kormányváltástól nem fog a jobboldal megjuhászodni, és a társadalami, gazdasági és szociális konfliktusok, még mélyebbek lesznek, mint valaha. Márpedig a polgárháborútól az országot meg kell(ene) kímélni.

A DK elnöke meghirdette a meccset az MSZP-vel. Jól tette. A szocialista táborban vannak még szavazói tartalékai, tán nem is kevesen. Arról nem is beszélve, hogy miért gondolná bárki, hogy egy párt azért alakul, hogy csak bejusson a Parlamentbe? A többit majd a baloldali és liberális szavazók eldöntik - talán 2014-ben....

Bármit is hazudozzon a fideszes kommunikációs gépezet, saját pártcsaládja, köztük két fideszes képviselő hagyta cserben Brüsszelben az Orbán-kormányt. Először is jelezzük, mit adott ki hírként az MTI: „a voksolásra három határozati javaslatot is beterjesztettek, és ezek közül a szocialisták, a liberálisok, a zöldpártiak és az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) nevet viselő radikális baloldaliak indítványa kapta meg a szükséges többséget. A másik két, alternatív javaslatot, amelyet a jobbközép néppártiak, illetve a konzervatívok jegyeztek, a plenáris ülés elutasította”. Tehát az amúgy többségben levő néppárti (értsd: a Fidesz pártcsaládja, Orbán, a Néppárt alelnöke) javaslat megbukott. Márpedig ez csak szándékos átszavazás, esetleg ugyancsak tudatos, vagy más okra hivatkozó távolmaradás, nemszavazás esetén fordulhat elő.

A végső, hivatalos statisztikák szerint a támogatói szavazatok száma 305 volt, míg 277-en szavaztak ellene.

Azt is rögzítsük egyszer és mindenkorra, hogy a voksolás tárgya nem a négypárti állásfoglalás volt, hanem a képviselők az Európai Néppárt javaslatára mondhattak igent, vagy nemet. Tehát pontosabban az volt a helyzet, hogy az Európai Parlament többsége leszavazta a néppárti javaslatot. A Parlamentnek 753 tagja van, közülük 631 volt jelen ezen a napon. 277 képviselő szavazott a néppárti állásfoglalásra, 305 ellene, 49-en tartózkodtak, 29-en jelen voltak, de nem szavaztak, és 93-an hiányoztak.

Balogh S. Éva a galamus.hu portálon vette a fáradságot, és utána járt, mi történt pontosan. http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=120195:mi-is-toertent-pontosan-strasbourgban-februar-16-an&catid=71:a-napi-apro&Itemid=109 Köszönet érte.

A legnagyobb frakció az Európai Néppárt (EPP) 271 taggal. Őket követi a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) 190 taggal. A harmadik legnagyobb frakció a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE/ADLE) 84 fővel. Ők azok, akik gyakran meghatározzák egy-egy szavazás kimenetelét, mivel gyakran szavaznak a konzervatívokkal. A negyedik legnagyobb frakció a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) 58 képviselővel. Követi őket az Európai Konzervatívok és Reformerek. Ők 53-an vannak. Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldalhoz 34 képviselő tartozik, őket nevezi a magyar jobboldal nemes egyszerűséggel kommunistáknak. Az euroszkeptikus Szabadság és Demokrácia Európájának 33 tagja van. A legvégén a független képviselők jönnek, harmincan, ők azok, akiket nagyon nehéz besorolni ideológiailag. Vannak köztük konzervatívok, nacionalisták, populisták egy kis náci beütéssel, ugyanis itt foglal helyet a magyar Jobbik három képviselője is. Számításom szerint az inkább konzervatív beállítottságú képviselők többségben vannak. Nem beszélve arról, hogy amint a részletes adatokból is ki fog tűnni, a frakciótagok tudnak meglepetésekkel előállni.

Amikor kiderült, hogy az Európai Néppárt állásfoglalása nem kapta meg a szavazatok többségét, mint azt minden létező fórumon láttuk ésolvashattuk, magyar politikusok és újságírók azonnal előjöttek mindenféle magyarázatokkal arról, hogy ez az eredmény miképpen születhetett meg, hiszen a Néppárt a legnagyobb és legbefolyásosabb frakció az Európai Parlamentben. Ez az eredmény, szerintük, csak úgy jöhetett létre, hogy a néppárti frakció több tagja, megszegve a frakciófegyelmet, a frakció saját állásfoglalása ellen szavazott. Azt is tudni vélték, hogy leginkább a franciák és a németek hagyták cserben a pártjukat.

Nem így volt. Balogh S. Éva közzéteszi a hivatalos szavazási statisztikát. "A 224 jelenlévő frakciótagból mindössze hatan szavaztak ki. Négy svéd, egy finn és egy francia. Hárman tartózkodtak, köztük egy francia, egy olasz, és – ez a legérdekesebb – egy lengyel. Talán érdemes megjegyezni az illető nevét: Róża Gräfin von Thun und Hohenstein. Heten a teremben voltak, de nem szavaztak. Volt köztük francia, német, belga, lett, holland, bolgár és francia. Tehát összesen 16 néppárti képviselő, így vagy úgy, nem tudott egyetérteni a hivatalos frakcióállásponttal. De ez a szám még mindig nem lenne elég magyarázat arra, hogy a néppárti javaslatot nem fogadta el a többség. A megszületett eredmény részben abból fakadt, hogy 31 néppárti képviselő egyszerűen nem volt jelen a teremben. Köztük, hadd jegyezzem meg csemegeként, Deutsch Tamás és Hankiss Ágnes!" Nekik ezek szerint nem volt fontos, hogy voksukkal megakadályozzák, hogy Orbán újabb orbitális sallert kapjon.

"Ha összehasonlítjuk a néppárti képviselők viselkedését például a szocialistákéval, azonnal láthatjuk, hogy az összetartás a szocialista frakción belül sokkal erősebb volt, mint a Néppártban. Az S&D frakcióban mindössze egy képviselő, egy olasz nő, voksolt a néppárti javaslatra, és itt is magas volt a hiányzók száma (36). Nyolcan itt sem voksoltak, noha jelen voltak. Érdekes módon senki sem említette, hogy a szocialista Gurmai Zita is köztük volt!" - folytatja írását a galamus.hu szerzője. Kíváncsi lennék, Gurmai miért nem szavazott? Egyetért Orbán politikájával vagy csak kormányát védte? És ha védte, azért, hogy ne hazaárulózhassák el, vagy elvi okokból? Ha Gurmai egy "hős", aki szembeszállt az MSZP akaratával, miért nem említi őt a dicsőségfalon a Fidesz?

"Az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójától érdemes még szót ejteni, ugyanis valószínűleg rajtuk is múlott, hogy a végén a szocialista-liberális-zöld javaslatot fogadta el a parlamenti többség. Ugyanis, mint a hivatalos statisztikákból kitűnik, a frakció úgy határozott, hogy a frakciótagok tartózkodni fognak. A jelenlevő 40 tagból 32 valóban tartózkodott, de egy holland és egy lengyel nem tartotta be a frakcióhatározatot, és a néppárti javaslatra szavazott. Hatan a teremben voltak, de nem szavaztak, köztük Bokros Lajos." - írja Balogh S. Éva. Micsoda?! Hogy Bokros sem szavazott Orbán ellen, és senki meg nem kérdezi, miért tette? Magyarán: Bokrostól és Gurmaitól a Néppárt akár meg is menthette volna Orbánt..., igaz, nem tették.

A független képviselők között három magyar jobbikos is található. Összesen harmincan vannak és közülük 14-en támogatták a néppártiakat, köztük Szegedi Csanád. Hatan szavaztak a javaslat ellen, négy közülük osztrák volt, egy román és egy spanyol. Egy brit tartózkodott, míg egy másik ugyan a teremben volt, de nem szavazott. Nyolcan hiányoztak, így Morvai Krisztina és Kovács Béla, akik szintén jobbikosok.... Nekik sem volt fontos ez az ügy...

Ennyit a hazaárulásról, néhány uniós képviselőnk részvételéről, a baloldal árulásáról, a fideszes "hazaárulókról." Persze, ettől Orbánt még saját pártcsaládja alázta le - és hol van még a vége...

Szegény Magyarország...

Vártam egy napot, hogy Selmeczi Gabriella, netán Szíjjártó Péter kirohan egy közleményben, amelyben bejelenti, hogy Orbán Viktor nem hibás 2300 komáromi munkahely elvesztéséért - de nem történt semmi. Sehol egy hazaárulózás, nem is értem. Alszanak ezek? Sebaj, a hallgatás - beismerés. Nyilván Orbán tudja, hogy ha letagadja a tényt, hogy a finn cégóriás vezére tárgyalni akart vele, netán lehazudja, hogy nem is volt helsinki meghívása, ahol szintén egyeztethetett volna a Nokia-vezérrel, akkor annak bizonyítására újabb adatok fognak előkerülni. A Népszava tehát igazat írt.

Így hát, ha már azt is tudjuk, hogy Orbán Viktort személyes felelősség terheli a Nokia-gyárban történt elbocsátásokért, nem árt, ha ismét messzebb tekintünk. Például látszik a düh a jobboldalon, hogy Kuncze Gábor egy egyesület elnökeként visszatér a politikába, és részt vállal az orbánváltás előkészületeiből. Az aggodalmat megértem. Egy teljes napon át szinte mindenki arról akarta meggyőzni az SZDSZ utolsó sikeres elnökét, hogy jó, persze, együttműködik, de a Demokratikus Koalícióval is? Mire ő rendíthetetlen nyugalommal közölte, hogy persze, a DK-val is, meg minden demokratikus erővel, akik el akarják zavarni ezt a rezsimet. Volt olyan ismerősöm, aki azonnal lelkendezett, hogy Gyurcsány és Kuncze 2006 győztesei, akik leverték Orbánt, de nyugalomra intettem. Hosszú még az út, mire ez újra megtörténik, és ehhez mindenkire, a többi demokratikus pártra és a civilekre is szükség lesz.

Az is érdekes fejlemény, hogy a Fidesz elfelejtette cáfolni azt a hírt is, miszerint Schmitt Pál távozhat, helyére pedig például Martonyi János kerülhet. Néhány napja a dissszertációtolvaj még érinthetetlen volt, Budai Gyulának Schmittről is Oszkó jutott eszébe. Megjegyzem, az is csak nálunk fordulhat elő, hogy a sajtó arról írhat: Orbán elengedi Schmitt kezét... Eddig nekünk azt mondták, a köztársasági elnök független, csupán motorja kíván lenni a fideszes nemzeti együttlopás rendszerének. Nem mintha nem tudtuk volna, kikkel álélunk szemben. Most azonban már tartja magát a pletyka, hogy a felolvasó ember kirúgja az aláíró emberét.

Pálinkás József mellett leginkább Martonyi János nevét dobálja fel a nem cáfolt sajtó, holott a jelenlegi külügyminiszter sem tűnik tökéletes megoldásnak. Egy ember, aki jelentéseket írt a háromperakárhánynak, aki 1989-ben lépett be az MSZMP-be, aki az utolsó pártállami kormány privatizációs biztosa volt, akinek ügyvédi irodája off-shore cégek születése körül bábáskodott, biztos jó ötlet?

Mert jelentéseket sokan írtak, az MSZMP-nek is sok tagja volt, a privatizáció is értelemszerű egy új rendszer hajnalán, sőt, az off-shore sem bűncselekmény. Csakhogy ezeket a dolgokat a Fidesz kriminalizálta, ők csináltak ezekből botrányt. Némelyikből jogosan, csak éppen ne létezne a kettős mérce. Hogy az ellenfél ügynöke, vagy ha csak szóba állt akkor bárkivel, az rohadt komcsi, ha nem ők magánosítottak 12 állami gazdaságot, akkor mindenki más kiárusította a nemzeti vagyont, és az off-shore is kizárólag akkor káros, ha Simor András érintett. Ha Vitézy Tamás beszél arról büszkén, hogy neki is van ilyen, az nyilván maga a nemzeti karakter és hazafiság.

Tehát az, hogy Schmitt megbukik, az rendben van. Már akkor megbukott, amikor Kádár egyik kedvenceként, majd a Horn-kormány nagyköveti posztja után bocskaiba öltözve komcsizott. Ám Martonyival sem árt az óvatosság...

Javaslom Szűrös Mátyást, ő már egyszer kikiáltotta azt, amit új barátai eltöröltek.

Különös programpontjai lettek a fideszes Szabad Nép-félóráknak. A nyilvános önkritika ütötte fel a fejét. Lázár Aki Szegény, Annyit Is Ér János, valamint Navracsics, hazug karaktergyilkosságra felbérelt ex-frakcióvezető látja most úgy, hogy nem így kellett volna csinálni. Kár, hogy erőltetett megjavulásuk kimondása érdekében felvett maszkjukról pereg a festék. Hazug ámítás az egész, egyetlen szavukat sem szabad elhinni.

Ez a két ember, csakúgy, mint az összes többi fideszes képviselő (a KDNP-s is fideszes, csak másképp hívják) megszavazták az összes, az országot tönkretevő törvényt. A cimborákat helyzetbe hozó valamennyi jogszabályt, az alkotmány szétverését, a független intézmények élére pártkatonákat ültettek. A gazdaság romokban, soha nem kellett ennyi adót fizetni, a szegény szegényebb lett, a gazdag pedig gazdagabb.

Ki hiszi el, hogy most jutott eszébe Lázárnak és Navracsicsnak, hogy bizony hibáztak? Nem verte az az aztalt az MSZP, a DK és az LMP? Nem tiltakoztak a kilóra meg nem vett szakszervezetek, a különböző uniós és civil szervezetek? Nem olvastak külföldi újságokat, hogy ebből baj lesz? Nem látták, hogy a kipaterolásból visszapaterolás lesz? Nem érzékelték, hogy államcsőd felé viszik az országot, ahogy a Malévvel már megtették?

Az az igazság, hogy Lázár és Navracsics most éppen ezt a szerepet kapta. Az emberarcú orbánizmus az új leckéjük, amit fel kell mondaniuk. Eddig az volt a dolguk, hogy mindenkit lehyülézzenek és hazaárulózzanak. Most meg az, hogy játsszák el a korrekcióra képes kormánypárti szerepét. Ha holnap Orbán azt mondja, hogy megint ütni kell, akkor ütni fognak. Mindannyian szemek a diktatúra láncában.

Még mielőtt bárki komolyan venné bármelyik fideszes politikus aggodalmát, hogy néhány dologban hibáztak, jusson eszébe, hogy lehetne éppen változtatni: el kell törölni az alaptörvényt, helyre kell állítani a demokratikus intézményeket, a sajtószabadságot, ki kell rúgni a pártkatonákat Szalaitól Polton és Balsain át Domokosig, vissza kell vonni a felsőoktatási keretszámokat és a brutális tandíjat, a Fideszhez húzó választójogi törvényt, abba kell hagyni az öregek és a rokkantak vegzálását. Utána lehet beszélgetni.

Ha ez nem történik meg, akkor nincs alku. Az IMF és az EU évi többszázmilliárdos megszorításra kényszeríti Orbánékat, és a kivéreztetett emberektől már nehéz lesz újabb áldozatot kérni. Orbán, bár ennek ellenkezőjét állítja, valójában a középosztály ellensége. A középosztálynak (1998-as fideszes szóhasználattal: a polgároknak) volt ugyanis magánnyugdíj-megtakarítása, nekik kéne megélni két gyerekkel két fizetésből. A középosztály küldi egyetemre a gyerekeit, ahova most szinte lehetetlen lesz bejutni, ők mennének minden évben nyaralni, de ez is egyre kevesebbnek adatik meg. Orbánék miatt a középosztály nem erősödik, hanem lecsúszik...

Ezért sem kérünk az orbáni konszolidációból. A ciklus feléig a vérengzés nagyjából megvolt, majd' mindenki megfélemlítve. Nincs más dolgunk, mint fogadjuk el Orbán (Kádár) országlását, ne firtassuk az orbáni ellenforradalom győzelmének körülményeit, a fideszes párttitkárok üzleti machinációt, és akkor enyhülhet a nyomás? Néha még le is állhat velünk focizni és csippent majd a szemével személyes terrorelhárítóinak gyűrűjében?

Biztos vagyok benne, hogy van legalább 2,5 millió ember ebben az országban, aki nem ezt akarja.

Amikor a magánhadserege által a néptől leválasztott miniszterelnök belekezdett papírról felolvasott szövegébe, éppen a rokonára bízott vállalat több ezer dolgozója tüntetett a BKV székháza előtt. Ugyancsak azokban az órákban, amikor a szegényektől zálogot átvevő rocksztár és az MSZMP Központi Bizottsága vastapsban tört ki arra a poénra, hogy "megkérdeztem a feleségem", éhségmenet vonult Miskolc felől a fővárosba, Budapesten teát és ruhát osztott a Demokratikus Koalíció, és két volt miniszterelnök által kezdeményezett tárgyalás zajott Orbán emberének rágalmazási perében. Budai Gyula nem mert elmenni a bíróságra.

Így néz ki a mai Magyarország. Orbán Viktor beszélhetett volna a 27 százalékos áfáról, a nyugdíjak és a bérek csökkenéséről, a megalázott rokkantakról, a szétvert alkotmányról, a pártkatonákról, akiket független testületek élére ültetett, a sajtószabadság korlátozásáról, a Klub Rádió megszüntetésének szándékáról, a hírek retusálásáról, a haveroknak csinált törvényekről, az ország kétharmadát szegényítő egykulcsos adórendszerről, Lázár János szegényügyi erkölcséről, a bedőlt lakáshitelekről, a gazdagok támogatásáról, a forint árfolyam és a csődkockázat rekordjáról, a triplabóvliról, az ország gyalázatos nemzetközi megítéléséről, a pártjához húzó, antidemokratikus választójogi törvényről, a megfenyített köztisztviselőkről, az általuk csődbe vitt Malévról, a stagnáló munkanélküliségről, a növekvő inflációról, a magánnyugdíjak ellopása ellenére rekordra hízó államadósságról, a rettenes benzinárról, az elutált befektetőkről, a leállt uniós fejlesztésekről, a Kósa-Szíjjártó-nyilatkozatokról, a több százmilliárdos bukást hozó MOL-vásárlásról, a Tarlós-Rogán-verekedésről, az adójóváírás megszüntetéséről, a brutális tandíjról, a fiatalok tízezrei előtt bezárt egyetemekről, műtétek elmaradásáról, ezerkétszáz orvos külföldre távozásáról, az általuk vezetett önkormányzatok eladósodásáról, a bírói függetlenség és az ombudsmani rendszer szétveréséről, a megrendelt koncepciós perekről, a cimborája plágiumbotrányáról, a szabadságharca bukásáról - és a sor még hosszan folytatható.

Orbán azonban nem ezt tette. Inkább azt hazudta, hogy a jelenlegi csődközeli helyzet oka a zelmúltnyolcév és az euróválság, még ugyebár a hollandok is... Akkor írjuk le ezredszer is: 2010-ben Orbán Viktor rendezett költségvetési állapotot, sikeres válságkezelést és infrastruktúrájában megújított országot vett át - az éppen a bíróságon igazát védő Gyurcsány Ferenctől és Bajnai Gordontól. Sőt, ha a reformokat nem csáklyázza meg egy amúgy alkotmányellenes népszavazáson, néhány alrendszer ma nem lenne ilyen cudar állapotban.

Maga a beszéd nem nyitott középre, nem indított konszolidációt. Amúgy is, kinek kell 2012-ben egy diktátor konszolidációs ígérete? Ráadásul Orbán meg is fenyegette az ellenzéket, amikor közölte, hogy általa letett alapok felszedhetetlenek. Ha valaki mégis megpróbálja, szembe találja magát a "békemenet" tagjaival. Ebből az következik, hogy Orbán, ha kell az erőszaktól sem rettenne vissza egy választási vereség esetén.

Számomra mégsem ez a beszéd volt a nap eseménye, hanem Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon közös megjelenése. Nem szeretném a történetet túlértékelni, de hozhatja még úgy a sors, a történelem, hogy nem lesz elég Budai komisszár ellen fellépniük. A főnökét, megbízóját kell majd legyőzni.

Persze, addig még sok víz lefolyik a Dunán, még ha most szinte befagyni is látszik. Előbb-utóbb akkor is eljön az olvadás.

Most, hogy a válasz megérkezett Gyurcsány Ferenc soraira az LMP új frakcióvezetőjétől, az Orbán-rezsim leváltását szorgalmazóknak az lenne a dolga, hogy a reményt keressék a levélváltásban. Nem lesz könnyű megtalálni.

Olyan, mintha Jávor Benedek levelét Sólyom László írta volna. Gyanítom, hogy olvasta is a megjelenés előtt. Csupa morális felsőbbrendűség, erkölcsi pátosz, a tévedhetetlenség meggyőződése. A védegyletes, LMP-s világ legfeljebb annyit változott: immár Orbán a bűnös, de te is hibás vagy. Adott pillanatban ugyanis - az LMP szerint - rossz erkölcsi döntéseket hoztál. Ha akarsz valamit tőlünk, nézzél szembe a felelősségeddel. Jön Őszöd, 2006 ősze, a pártfinanszírozás és a korrupció.

Jávor írása azért is tanulságos, mert rávilágít az LMP alapjainak rendkívül ingatag mivoltára. Az ugyanis nem válasz, hogy mi attól lettünk politikusok, mert a Gyurcsány-gyűlöletet a Fidesz és a KDNP (bár ez ugyanaz) turbóra járatta. A karaktergyilkosság pártfeladat volt (Semjén Zsolt szíves közlése). Arra nem volt kunszt pártot alapítani a Gyurcsány a hibás plakátok idején, hogy egy elmaradt beruházás miatt személyre szabott feljelentéssel valakik átjussanak az 5 százalékon. A piszkos munkát Orbán és a szélsőjobb végezte, a hullám pedig bevitte az LMP egy szimpatikusnak tűnő, ámde mélyen hazug névvel.

Jávor ezt írja: "Nem akarunk erkölcsi értelemben egyenlőségjelet tenni az Ön kormányzása is a jelenlegi kurzus közé. Az Ön kormányai egy szabadelvű, pluralisztikus demokrácia alkotmányának a talaján működtek, amely a hatalom megosztásán, a közjogi intézmények egymást korlátozó, ellenörző viszonyán nyugodott." Ha ez így van, akkor az LMP-nek el kell döntenie, mi a politikai célja: az ellenzékkel összefogva nyugdíjba küldeni Orbánt, vagy abból kimaradva erősíteni esélyét a hatalomban maradásra.n Senki nem kért barátságot az LMP-től, a DK-ban sem könnyű megemészteni, hogy miért kell a sukorói koncepciós per feljelentőjével együttműködni. (Persze, kell, mert a demokratáknak az a dolga, hogy Orbánt elküldjék és rendbetegyék az országot.)

Ha Gyurcsány Őszöd után lemond, ahogy Jávor felveti, nem indultak volna be azok az egészségügyi és oktatási reformok, amelyek fényesen bizonyítják, hogy Orbánnak ma ugyanezeket kellene tennie. Ma már azt is tudjuk: a 2006-os Új Magyarország-kampányban ígért beruházások 85 százaléka megvalósult, abban a négy évben helyrebillentették a költségvetés egyensúlyát, sikeres volt a válságkezelés is, amelynek első két lépését még a Gyurcsány-, a harmadikat a Bajnai-kormány valósította meg. Miközben erkölcsről papolunk, ezeket is érdemes lajstromba venni.

2006 ősze kapcsán Jávor nagyvonalúan eltekint a Fidesz és a szélsőjobb szerepétől. Márpedig aki ezt teszi, az önmagát csapja be. Aki nem látja, hogy tudatosan felépített és megszervezett puccskísérlet történt, az politikai - és morális - vakságban szenved. Persze, megértem, hogy Jávor itt nem engedékeny, elvégre ez a hamis valóság pártja létezésének morális alapja: mi tudjuk, mit kellett volna tenni, aki nem azt tette, amit mi gondolunk, az hibázott. Azzal MOST nem tudunk együttműködni.

Jávor Benedek ugyancsak gyorsan átlép azon a tényen is, hogy a Gyurcsány-kormány pártfinanszírozási törvényjavaslatot nyújtott be - egyedüliként az elmúlt 22 évben -, de a Fidesz megfúrta a végszavazás előtt. Vajon, miért? Ha az LMP azt veti a DK elnökének szemére, hogy olyan pártnak volt elnöke és miniszterelnöke, amely ÚGY finanszírozott kampányt és pártműködést, akkor meg az a baj, hogy más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem veszi észre. Aki megnézte a 2010-es LMP-kampányt, tudta, hogy azt sem jelöltenként egymillióból stafírozták. Így volt ez 1990 óta - MINDEN párt esetében. Érdekes, hogy az LMP, amely különös módon jutott 2010 őszén kopogtatócédulákhoz, ezt csak MSZP esetében kárhoztatja.

Gyurcsány Ferenc nem tartozik bocsánatkéréssel. Amit lehetett, ő már megtett ez ügyben is, egyedüliként az összes magyar politikus közül. Jávor idézzen már nekem egyetlen bocsánatkérő mondatot Antalltól, Csurkától, Torgyántól, Dávid Ibolyától, Horntól, Kovács Lászlótól, Mesterházytól, Semjéntől, Vonától, Schiffertől - és most csak pártelnökök nevét írtam le, nem sima képviselőkét nem, akik ezek szerint szintén sosem hibáztak, tévedtek.

Azt sem értem, ha Jávor többször is beleírta a szövegbe, hogy MOST nem működnek együtt a Demokratikus Koalícióval - az ellenzéki kerekasztaltól távol maradva a Szolidaritással és az MSZP-vel sem -, akkor mitől tudna ez majd megváltozni? Főleg, ha ez a sok romlott nem hajlandó az LMP óhajai szerint bocsánatot kérni?

Jávor Benedek pártja, amely még sosem viselte a kormányzás gyötrelmes gyönyörűségét, nem koptatta a hatalom, amely még sosem kényszerült olyan döntés meghozatalára, amely az országnak ugyan hasznos, de húsba vág az egyes embernek, viszont tökéletesen meg tudja ítélni, ki, miben hibás, a Medián szerint 6 százalékon áll.

A DK pedig, amelynek élén a szerintük hibás Gyurcsány áll, 5 százalékon, ugyancsak a Mediánnál. A 6 megmondja az 5-nek, hogy rosszfiú. Előbbi két év csak ellenzékiség, utóbbi 8 év szocialista kormányzása, a brutális személyes támadások, és a három hónapja alakulás ellenére...

Gyurcsány Ferencnek akkor kellene bocsánatot kérnie, ha ilyen fotó szereplője lenne....

Ennyit az erkölcsről... Egy önmagát nem demokratikusnak tartó párt sátrában mosolyogva...

A többit majd a választó megítéli.

Érdekes jelenség rajzolódik ki a Fidesz kommunikációjában. Az odáig rendben is lenne, hogy diktátorék reagálgatnak az ellenzék sajtótájékoztatóira nyócévezni egy kcsit, de az, hogy Gyurcsány Ferenc az egyetlen, akinek minden mondatára ugranak, az igazán röhejes.

Ahogy a volt miniszterelnök megszólal, előbukkan a magának hivatali fürdőszobát építtető, a magánnyugdíjakat ellopva védelmező kiflitolvaj és közleményben hazudik egy hatalmasat. Legutóbb tegnap.

Azt írta Selmeczi Gabriella a DK oktatáspolitikai konferenciája kapcsán, hogy senki sem kíváncsi a felsőoktatásban tandíjat bevezető Gyurcsány Ferenc véleményére. Bezzeg a Fidesz, amely - és most tessék fogódzkodni: "olyan diákhitel programot indított, amelynek segítségével mindenki - anyagi helyzetétől függetlenül - tanulhat egyetemen és főiskolán, hogy ha szorgalma és tanulmányi eredményei azt lehetővé teszik." Mondja ezt annak a pártnak a szóvivóje, amelyik éppen több tízezernyi fiatal számára tette lehetetlenné a diploma megszerzését, többéves célirányos tanulás veszett el a semmibe családok ezreiben, hiszen nem lesz annyi pénzük, hogy kifizessék a sok százerez forintos tandíjat.

És ez így megy hetek óta. Azt hiszi a Fidesz, ha gyurcsányozik egyet, akkor neki jobb lesz. Itt jelezném, hogy Gyurcsány Ferenc lassan három éve nem miniszterelnök, ellenben két-három hónap alatt a Fidesz, a Jobbik, az LMP - és a frakcióállítás akadályozása miatt - az MSZP minden machinálása ellenére elérte új pártjával az öt százalékot, valamennyi választókörzetben önálló szervezetet hozott létre.

Selmeczi pedig épp úgy hazudik a felsőoktatási közleményében, ahogy Matolcsy a népszaporulat adataival. Statisztikai tény, hogy Gyurcsány idején sokkal több gyermek született. A Fidesz szóvivőjének még az a mondata sem áll meg a lábán, hogy "senki nem kíváncsi" a volt kormányfő véleményére. A tegnapi konferencián a közel száz fős érdeklődőn kívül - Niedermüller Péter szervezésében - a következő szakmeberek tartottak előadást, vagy vettek részt a kerekasztal-beszélgetésben: Polónyi István oktatáskutató, a debreceni egyetem tanára, Lippényi Tivadar, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal volt elnökhelyettese, Trencsényi László, a neveléstudományok doktora, az ELTE tanára, Vass Vilmos, a Pannon Egyetem tanára, Galló Istvánné, a Pedagógus Szakszervezet elnöke, Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete elnöke, Miklósi László, A Történelemtanárok Egyletének elnöke, Szentgyörgyi Zsuzsa műszaki doktor, a Magyar Mérnökakadémia tagja.

Természetesen, nem állítom, hogy a Demokratikus Koalíció tagjai lennének. Azt sem mondom, hogy valamennyien a pártot támogatják. Az azonban egészen bizonyos, hogy eljöttek egy, a DK által szervezett, Gyurcsány által megnyitott rendezvényre, hogy megvitassák, merre tart a magyar oktatáspolitika. Nem hinném, hogy ők senkik lennének, ahogy Selmeczi próbálja láttatni.

Amúgy sem árt, ha a Fidesz megérti: a "békemenetnek" hazudott gyűlöletfolyam után mért adatok alapján is az ország háromnegyede szerint mennek rossz irányba a dolgok. Gyurcsány idején kisebb volt az ÁFA, olcsóbb volt a benzin és a gyógyszer, többet ért a fizetés és a nyugdíj, az adórendszer jóval igazságosabb volt, kisebb volt az államadósság, még nem akartak elmenni a rezidensek, többen járhattak egyetemre, több gyerek is született, sőt a Malév gépei is felszálltak...

Ez az igazság, amit hazug közleményekkel sem lehet elfedni.

Egyértelműen támogatója vagyok az Ellenzéki kerekasztal létrejöttének. Amikor a Fidesz úgy képzeli a futballt, hogy neki kézilabdakapuja van, lesgólt is lőhet, az ellenfél pedig focikaput véd és csak nyolcan játszhatnak, rendkívüli erőfeszítés, az ellenzék részéről egymás iránt lojalitás és nyitottság szükséges az orbánváltás érdekében.

Természetesen ismerem az érveket - és el is fogadom -, hogy az LMP most önálló pólus akar lenni négymillió (!) szavazóval - látom, ahogy az össze választásra jogosult 8 milliós népesség a fejéhez kap, tényleg, a Schiffer! -, és azt is értem, hogy nem óhajtja kompromitálni magát a zelmúltnyolc év hőseivel. Az állítólag tisztaságuk és romlatlanságuk eddig 5-7 százalékot ért, innen indulnak, remélem, a végén mégis csak úgy döntenek, hogy nem tartják hatalomban a Fideszt... De ha ez az út, amit most kijelöltek, azt tudomásul kell venni.

Azért mégis elgondolkodtam, hogy az ellenzék többi szervezete hogyan reagálhatna, milyen feltételeket szabhatna a morálbajnok LMP-nek, hogy szóba álljanak vele.

1. Az LMP tisztázza, miért támogatta és támogatja most is politikailag és erkölcsileg a 2006-os rombolókat, a tévészékház felgyújtóit, akikről köztudott, hogy a Fidesszel és a Jobbikkal állnak minimum szimpatizánsi viszonyban.

2. Válaszra vár az is, hogyan került az LMP-hez az utolsó pillanatban, pár órával a határidő előtt annyi kopogtatócédula a 2010-es önkormányzati választáson, hogy végül meglett a listaállításhoz szükséges mennyiség. "Csoda történt" - mondta akkor Jávor Benedek. Kérdés, hiszünk-e az efféle csodákban?

3. Fenntartja-e azt az állítását az LMP, hogy a Jobbikkal is el tud képzelni technikai koalíciót? (Vona: "nem vagyunk demokratikus párt.")

4. Tényleg szalonképesebb-e Gaudi Nagy Tamás barátsága, mint a teljes MSZP, a DK, a Szolidaritás és a többi, az Ellenzéki Kerekasztalt támogató szervezet.

5. Egyetért-e az LMP Sólyom Lászlóval, aki szerint "nem tragikus az alaptörvény." Ha valóban nem az, hogyan kíván a Lehet Más a Politika nemzeti ellenállást hirdetni és képviselni? Lehet, hogy elfogadhatónak tartják a Szájer József szerkesztette dokumentumot, nyomában az összes politikai kinevezett legitimációját?

6. Mit ért azalatt az új frakcióvezető, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányok 2002 és 2010 között szintén demokráciaromboló tevékenységet folytattak? Pártkatona ült a médiahatóság, az Állami Szemvevőszék, az AB, a Költségvetési Tanács, a PSZÁF, az ügyészség, a bíróságok élére? Korlátozták az ellenzéki sajtót? Két nap alatt toltak át törvényeket? Akkor lehetetlenült el a parlamenti plenáris és bizottsági munka, vagy 2010 nyara óta?

7. Látva Polt Péter tevékenységét, ma is tisztességesnek tartják a sukorói feljelentést, tudva, hogy anyagi kár nem érte az államot, ellenben elmaradt egy fontos, munkahelyeket és adóbevételeket ígérő beruházás? Tisztességesnek tartják, hogy a volt miniszterelnököt egy olyan ember faggatja a vádhatóságnál, akit az Orbán-kormány kitüntetett? Tiszta a lelkiismeretük?

8. Valóban csak Sukoró fáj nekik? Azóta a Fidesz környékén egyetlen gyanús ügyet sem találtak, hogy feljelentsék a jelenlegi miniszterelnököt?

9. Miért gondolja az LMP, hogy morális felsőbbrendűségből pálcát törhet az MSZP és a DK mai is meglevő, mintegy 1,2 millió szavazója felett? Honnan ez a felhatalmazás?

10. Mit kezdjünk Scheiring Gábor levelével? "Nem tudok mit kezdeni a folyamatosan újratermelődő belső káosszal és állandósult amatörizmussal és a vele járó teljesítményellenes szervezeti kultúrával; nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a racionalitás helyett frusztrációk és hisztériák keretében kezeljük a konfliktusokat, nem tudok mit kezdeni az állandó paranoiás hangulattal, nem tudok mit kezdeni a bázisdemokráciának hazudott informális alkuk politikájával, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy két év alatt az ármánykodás elég magas fokát honosítottuk meg; nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ebben a szervezetben az embernek, mint embernek nincs értéke, nem tudok mit kezdeni azzal az eljárással, ahogy Virág lemondott a mandátumáról; és azzal meg pláne nem tudok mit kezdeni, hogy ezzel az egésszel úgy fest, nem akar/mer igazán senki sem foglalkozni."

És akkor a végére: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? (Máté Evangéliuma)

Még mindig tartom azt az állításom, hogy március 15-e és környéke kiemelkedően fontos időszaka lehet ennek a ciklusnak. Az elmúlt hetek és napok történései egyre inkább ezt a vélekedést erősítik bennem.

Alig egy hete szinte elfújta hajunkat a fideszesek megkönnyebbült sóhaja. Jaj, de sokan voltunk a gyűlöletből élők békemenetén, lám, mi vagyunk többen, a népünk még kitart Orbán mellett. Arra egész biztosan jó volt a vonulás, hogy akik azt hitték, Orbán most már tényleg csak titkos operaházi alagutakon fog közlekedni, és közel a rezsim bukása, egy kicsit elgondolkodtak. Amúgy Orbán és pártja helyzete egy cseppet sem javult, sőt. Az ejárások megindulnak ellenük, és a feketeleves, az IMF-tárgyalás még hátra van. Már a Valutaalap nélkül is elvesztettek több tízezer 2014-es elsőszavazót, akiket nem engednek egyetemre járni, meg azok nagy részét is, akik százezreket köhöghetnek ki az Orbán-Hoffmann-reform következtében tandíj gyanánt. IMF nélkül veszik el éppen az öregek nyugdíját és utazási kedvezményét. Ők három millióan vannak. Már az is elég lehet a bukáshoz, ha csak a fele azt gondolja, hogy ezekre soha többet nem szavazok, hanem visszamegyek a túloldalra, akkor legalább egy ideig volt 13. havi is. Szóval, nem igazán indokolt az amúgy is kínos Selmeczi Gabriella minden ellenzéki pártot leszóló, pökhendi közleménydömpingje.

Az ellenzéki oldalon is tisztábban látunk, még ha ettől nem is lesz derűs a kép. Az LMP-ben eldőlt, hogy Schiffer nélküli schifferizmus lesz. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz érdekeinek megfelelően szétverik az ellenzéki együttműködést, mondván, ők majd a parlamenten kívüli civilekkel kívánnak együttműködni. Ezek szerint nem a Szolidaritásra gondoltak, ugyanis ők hirdették meg az Ellenzéki Kerekasztalt - amely immár az LMP nélkül állhat fel. Szívük joga, ha ezt az utat választják, abban bízva, hogy a Fideszből esetleg leváló csoportok inkább őket választják. Szerintem ez az út járhatatlan, már csak azért is, mert előállhat még olyan helyzet az országgyűlésben, amikor az MSZP-nek, a DK-nak és az LMP-nek együttműködnie kell. Ha közösen szavaznak, vagy hasonló érvekkel ütnek egy kormánypárti javaslatot, azonnal a fejükre olvassák: azt mondtátok, "ezekkel" nem. Most akkor mégis?

Az MSZP dolgában is zavaros a kép. Szanyi Tibor indul az elnöki posztért. Első nyilatkozataiban kijelentette, milyen remekül dolgozott Mesterházy Attila, meg hogy ő csak az elsőszámú aktivista szeretne lenni. Egy nappal később már magabiztosan odamondta, hogy nyerni fog. Ha így lesz, az nyilván azt mutatja majd, hogy Mesterházy mégsem volt olyan jó és sikeres elnök. A Simon-Botka-meccs a választmány élén ugyancsak arra bizonyíték, hogy a párton belüli ellentétek nem Gyurcsány és platformja, valamint a többiek között húzódott. Ha úgy tetszik, nem az ő jelenléte volt a gond. Érdekes lesz látni, miben különbözik majd a két elnökjelöltnek, a párttagok és az ország számára ajánlott programja. Annyival azért beljebb van az ellenzék, hogy az MSZP is részt vesz a DEKA-ban, remélhetőleg ez így is marad, bárki lesz a párt elnöke.

A Demokratikus Koalíció erősödő önbizalmat mutatott, amit az is táplál, hogy ma már minden közvéleménykutató szerint van stabil negyedmillió szavazójuk. Alig három hónap alatt. Ezt ráadásul úgy érték el, hogy közben folyamatosan próbálják a pártot olykor balról, a Fidesz részéről folyamatosan, de magukat liberális tévedhetetleneknek tartott publicisták által is korlátok közé szorítani. A DK-ban nincsenek személyi konfliktusok, főleg olyanok lépnek be a pártba - ez a tagság majd hetven százaléka -, akik korábban egyetlen pártnak sem voltak tagjai. A Demokratikus Koalíció részéről egyértelmű a nyitottság az ellenzéki együttműködésre.

Hallatta a hangját a Jobbik is, amely önmagát nem demokratikusnak mondva, ezzel a bejelentéssel tudatosan tovább távolodott a Fidesztől. A romló életszínvonal mögött Orbánban csalódott szavazókat látnak és Vona Gábor tudja: a "békemenet" résztvevői tulajdonképpen nagyrészt az ő pártja jelszavával ("Nem leszünk gyarmat") sétáltak egyet.

Tulajdonképpen, nem is értettem, hogy mire várt a két szélsőséges párt két napot, mire megszólaltak a Demokratikus Koalíció miskolci látogatása kapcsán. Eddig nem kaptak levegőt? Vagy előbb megnézték, hogy milyen a fogadtatás, és amikor érzékelték, hogy döntő mértékben elfogadó, vagy kifejezetten barátságos, akkor látta elérkezettnek az időt a Fidesz és a Jobbik a megszólalásra? Előbbit, éppen akkor, amikor Orbán térdre rogyott Barroso előtt, a Moulin Rouge-ban mulatozással foglalatoskodó Fidelitas képviselte, utóbbit maga a nyilas szellemiségű Jobbik.

Eddig persze megvolnánk, az emberség és a méltányosság eddig sem volt jellemző ezekre a rohamcsapatokra. Persze, lehet sokféleképpen viszonyulni az Avas lakótelep felkereséséhez. Azok az orgánumok, amelyek lementek Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Vadai Ágnes, Szűcs Erika, Varju László és a többiek után, azt láthatták, hogy sokan tekintenek szimpátiával a volt minsizterelnökre és új pártjára. Beszólás elvétve, sokkal inkább a "de jó, hogy eljött" reagálás volt a jellemző. Óvodák, hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó iskolák, helyi vállalkozók, kisebbségi önkormányzati képviselők tárták ki ajtajaikat egy kis beszélgetésre.

Persze, egy dolog ott lenni és tapasztalatot gyűjteni, és megint egy másik arról véleményt rittyenteni. Gyurcsányt és a látogatást gyalázó baloldali lapban megjelenő dolgozat egy doktríner gondolat melletti kitartás érdekében nagyvonalúan eltekint a valóságtól. Az a mondat ugyanis fájdalmasan igaztalan, hogy Gyurcsány ment volna az Avasra, amikor miniszterelnök volt, hogy lássa, mekkora ott a nyomor, és bár ne indította volna el az Út a munkába nevű programot...

Van ennél durvább is. A Gyurcsány-fóbiás Czeglédi Zoltán, a nevezetes beszólása óta politikailag megsemmisült, az SZDSZ és a magyar liberalizmus legyilkolásában kulcsszerepet vállaló Horn Gábor lábaihoz kucorodva.

Még mielőtt kardjába dőlne az igazi baloldali, érdemes helyretenni: az egyik legsikeresebb kormányzati akció a közmunka-program volt, amely százezer embernek adott feladatot, hogy aki munkaképes, az munkavégzésért kapja meg a korábban enélkül átvehető összeget. A program annyira sikeres volt, hogy a Bajnai-kormány is folytatta, mert tudta, hogy szükség van rá. Ha Gyurcsány rosszat tett a közmunkával, akkor Bajnai is hibás? Orbánnal sem az a baj, hogy közmunkát akar, hanem hogy ezt a korábbiaknál kevesebb pénzért várná el, ráadásul barakkokba kényszerített, megnyomorított emberektől. Orbán azt sem érti, hogy ez a módszer csak részben segít társadalmi problémák kezelésében, GDP-növekedést és egymillió új munkahelyet biztosan nem fog teremteni.

Amúgy Gyurcsány többször is ott volt Miskolcon, a hátrányos helyzetű térségekben is. Elment oda kormányfőként és most ellenzéki politikusként is. Azt csupán jelezném, hogy az Avas lakótelep több épületét a Gyurcsány-kormány panelprogramjának keretében újították fel. Ugyancsak az a kabinet hozott deszegregációs törvényt, adott óvodáztatási támogatást, a világválság ellenére is adta az ingyen ebédet és tankönyvet a rászoruló diákoknak, újított fel a hányatott sorsú megyében óvodát, például Szendrőn. Létesített a városban ipari parkot, felújította a főteret, felépítette a Kemény Dénes uszodát, a térségben létesült a cigándi víztározó és még hosszan sorolhatnám. Gyurcsánynak volt roma szóvivője, ő beszélt székfoglalójában lovári nyelven is. Mindez ok lenne a szégyenkezésre? Főleg arra, hogy a balliberális oldal politikailag ellenérdekelt támogatói ebben a hangnemben ne tudják elviselni, hogy a Magyar Köztársaság volt miniszterelnöke elfogadja egy család szíveslátását? Vagy azt is meghatározzák majd, ki hívhat meg kit és ott milyen programokat szervezhetnek?

Nem kéne mindezt mérlegelni, végiggondolni? Szerintem ebben a hangnemben lehet írni bárkiről, akár a baloldal eddigi utolsó, választást nyerő politikusáról is, de a düh, hogy Gyurcsány van, a DK létezik, olykor zavarja a tisztánlátást. És ettől még a kirándulás sikeres volt, számos tapasztalattal és életre szóló élménnyel gazdagodtak a résztvevők. A sikeres látogatás élményét egy-egy vezércikk, a Gyurcsánytól bérrettegő liberális, és a jobboldal erőlködő közleményei sem tudják elvenni.

Lehet, hogy némelyek keveslik, amit Gyurcsány tett kormányon a szegényekért, a romákért. Szívük joga. Csak tessék nekem egyetlen miniszterelnököt mondani, aki többet cselekedett, akár szimbolikus, akár anyagi értelemben. Bárkit az elmúlt húsz évből. Ha lesznek nevek, konkrét intézkedésekkel, megvitathatjuk.

Lehet röhögni, mennyien kivonultak a Fidesz szervezésében, hogy tüntessenek az ország kétharmadát sújtó egykulcsos adó, a mindjárt ötszáz forintos benzinár, a rekordra nőtt államadósság, a csökkenő nyugdíjak, az ellopott magánpénztári befektetések, a lezúzott forint, az álamfő, és Németh Lászlóné mellett. Az is megmosolyogtató, hogy a Belügyminisztérium, mint 1974-ben, közleményben emlékszik meg a felvonulás jó hangulatáról, részvételi számot is megnevezve - efféle tippelésre az Opera előtt nem vállalkoztak. Az sem rossz, hogy a BM szerint "emberemlékezet óta" nem gyűltek össze ennyien. Mi még nem felejtettük el, hogy 2002-ben a Kossuth téren állítólag kétmillióan voltak. Ezek szerint 1,6 milliós fideszes már odaveszett? Az meg már nem is röhejes, hogy a napi tevékenységüket a gyűlöletre építő újságírók vonulnak egy békemenetnek hazudott erődemonstráción.

Mégsem a kínos feszengést és a kárörvendő vigyorgást javaslom a kedves Olvasónak, hanem hogy próbáljuk megérteni a 2012-es magyarországi helyzetet.

Orbánnak három célja lehetett a megmozdulással. Tesztelni akarta, megvan-e még a hit, hányan vevők a "szegény, megtámadott magyar szabadságharcos" imázsára, a romló életkörülmények  ellenére él-e a még a táborban a személyes varázsa. Üzenni akart az ellenzéknek, hogy hátrébb az agarakkal, néhány fogam ugyan kiütötték, de így is én tudok nagyobbat harapni. Végül a tömeggel küldött egy sms-t az Uniónak és az IMF-nek, hogy diktátummal itt nem mentek semmire, nem árt, ha végiggondoljátok, mibe akartok belekényszeríteni.

Ez utóbbiban amúgy kár reménykedni. Az államcsőd elől menekülés kintről diktált forgatókönyvében nem lesz szerepe annak, hogy Pataky Attila amondó: nem leszünk gyarmat. Ha van megállapodás, jön a megszorítás. Ha nincs, akkor meg az összeomlás. Azok a fiúk nem szívbajosak: kéthavonta idejönnek, elkérik a főkönyvet, hogy amit kértek, megtörtént-e, mert ha nem, akkor nincs pénz. Tanulság az is, hogy ez a tömeg még bízik abban: létezik valahol az orbáni csodafegyver, amivel a romló gazdasági tendencia és országhangulat megfordítható. Orbán mákonya súlyos károkat okoz az országnak, mert százezrekkel hiteti el a rossz útról, hogy jó, nem törődve azzal, hogy brutálisan fájdalmas lesz a kijózanodás. Minden egyes ilyen tüntetés nem más, mint kábító heroin injekció, amely után nehezebb lesz lejönni a szerről.

Csak remélni lehet, hogy az ellenzék megértette a demonstrációból, hogy egymás nélkül nem fog menni. Ha ez nem rázza fel, sőt összébb a társaságot, akkor semmi. Be kell fejezni a mellébeszélést, hogy melyek az egymással szemben támasztott, amúgy komolytalan feltételek, meg hogy politikus ne beszéljen tüntetésen. A civilség fontos, de a végén pártokra szavazunk. Ha a tegnapihoz hasonló tömeget akarnak március 10-én, akkor a pártvezetőknek ott kell lenni. Már nem lesz elég egy alternatív zenész dala, vagy a fokhagymaizé idétlenkedése.

Estére a gyors Orbán-bukásban reménykedő polgárok azt is megérthették, hogy számos feltétel hiányzik a rapid váltáshoz. A parlamenti kétharmad adott, egy ideig még nem is fog oszlani. Az MSZP tisztújításra készül, az LMP éppen szétesik, a DK pedig nemrég alakult. Még az Ellenzéki Kerekasztalhoz sem egyformán viszonyulnak, és akkor hol van a program, a kormányzáshoz választott csapat? A közvéleménykutatások szerint a három ellenzéki párt támogatottsága már elérte a Fideszét, de ez még nem jelent alternatívát, legfeljebb reményt.

Lehetett az utóbbi napokban fanyalogni a baloldalról, hogy Gyurcsány miért mondja azt, hogy Orbánnak, bár tönkreteszi az országot, még maradnia kell. A vonulás mérete azt bizonyította, hogy neki van igaza. A Vezérnek még kopnia kell. Ebben segíthet, hogy az igazi megszorítás még csak most következik. Az ellenzék pedig valóban nem áll készen a hatalom átvételére. A Fidesz gyors, néhány héten, hónapon belüli csúfos távozása illúzió, az indulatok szítása - bármennyire is kibírhatatlan a szegényedés, milliók lelkében ver tanyát a csüggedés -, nem megoldás. Polgárháborús helyzet alakulhat ki az országban, ezt el kell kerülni. Ellenzékben ezekben a hetekben okos tervezésre, bölcsességre, az együttműködés kereteinek kialakítására van szükség.

Most ott tartunk, hogy március 15-ére felállnak a seregek, a szituáció pedig életveszélyes. Többszázezren vonulnak majd utcára: a kormány mellett és ellen, de ott lesz mindkettővel szemben a Jobbik is. Mi lesz, ha elszabadulnak az indulatok?!

Azt sem árt tudni, hogy egy orbáni vereség után a tegnapi tömeg töredéke is megint simán lezárja a hidat és felgyújtja a várost, és akkor, hiába a választási győzelem, hogyan lesz itt kormányzás, miközben pénz sem lenne az esetleges osztogatásra? És akkor hol van még a kétharmad, a köztársaság és az alkotmányosság helyreállításának jogos igénye?

Azt gondolom tehát, alábecsülni, de felülértékelni sem érdemes a tegnapi muszklimutigatást. Most jön a hétköznapok próbája. A küzdelem a megélhetésért, a munkáért, a dráguló élet elviseléséért, a kormány számára a gyötrelmes vajúdás az uniós eljárásokkal és a recesszióval szemben. Az ellenzék pedig kapja össze magát, és ahelyett, hogy azzal eteti a híveit, hogy nyugi, mindjárt vége a rémálomnak, üljön már le legalább beszélgetni a jövőről.

Egymásnak estek Orbán gazdasági tótumfaktumai. Két hiteltelen figura a Fidesz világából. Matolcsy, akit Antall József a taxisblokád után zavart el, majd 2001-ben - világgazdasági konjunktúra idején - ereszkedő pályára állította a gazdaságot. Ugyanez a Matolcsy - persze a saját állítása szerint csak a miniszterelnökséghez értő, mégis megvezetett (!) Orbán jobbkezeként - harmadik próbálkozásra sikerrel járt: tönkre verte az országot. Az államadósság rekordon, a forint soha nem volt olyan gyenge, mint néhány hete, és a csődkockázat is az egekbe szökött. Most azt írja Matolcsy a járaiakhoz írt levelében, hogy 7 százalékos hiányt vettek át.

Matolcsy György hazudik. A hiányt már Gyurcsány levitte 2008 végére 3,8 százalékra. Ha nem hiszi, jelentse fel az Eurostatot. Attól, hogy a jobbkéz folyamatosan mantrázza, még nem lesz igaz sem az adateltitkolás, sem az adathamisítás, serm a csontvázak hazugsága. Háromezer milliárdot kellett ellopniuk ahhoz, hogy valamennyire kozmetikázzák a tavalyi hiányt, amely a magánnyugdíjak egyszeri elszámolása nélkül 6 százalék fölött lenne. Matolcsy annyira ostoba, hogy nem veszi észre, hogy szegény megvezetett, nemközgazdász Orbánból triplabóvli miniszterelnök lett, akinek ma egyetlen útja a magyarkártya kijátszása a saját nemzete ellen, nehogy ki kelljen mondania: ő kúrta el, senki más.

Nem kétséges, hogy makroszámokat tekintve károkat okozott a 2002-es ötven százalékos egészségügyi és pedagógusi béremelés, vagy a 13. havi nyugdíj. Azonban az az adósság legalább úgy emelkedett, hogy többmillió család jobban járt, ráadásul nem az amúgy is vagyonosok pénztárcája duzzadt tovább. A hetvenezer forintból élő nyugdíjas kapott még hetvenezret - egy évben egyszer. Nem havi háromszázezret, mint most a milliós keresetű - minden hónapban.

Az államadósság ma úgy nőtt rekordra nominális értékben, hogy az ország kétharmada szegényedik! Hát, ez a pontos összegzés, Matolcsy úr!

Járai Zsigmond pedig épp olyan hiteltelen, mint volt barátja. Ott villázott ő is a pálinkaforradalom idején, az egykulcsos adó ellen sem lázadt, sőt adta a nevét a nem létező közgazdászok röpiratához is, hogy amit Orbán tesz, az aztán szuper lesz a hazának. Ősbűnét, a jegybanki alapkamat magasan tartását még a zelmúltnyolcév óta viseli. Súlyos károkat okozott - elsősorban Magyarországnak, másodsorban az akkori kormánynak.

Amikor az előző ciklusban két szoci egymásnak esett, az volt a komment, hogy dőljünk hátra és röhögjünk. Nem kell tenni semmit, ez az egész előbb-utóbb magától szétesik.

Most akár el is helyezkedhetnénk kényelmesen. Kár, hogy a Fidesz országlására rámegy a hazánk.

Olvasom az elemzéseket a LMP-s fejleményekről és azt gondolom, van miről beszélni, ha úgy tetszik, vitatkozni. Vannak, akik úgy gondolják, hogy szegény, magát egykor ökopártnak nevező formáció az MSZP Szküllája és a Demokratikus Koalíció Karübdisze között hajózó Odüsszeusz, akinek valahogy át kell jutnia ezen a retteneten. Azon kínlódott idáig Schiffer András, hogy a két párt szorítását túlélje és független, önálló pólusként jelenítse meg, majd győzze is le a Fideszt.

Szerintem Kaufer Virág távozása, Scheiring Gábor, majd Schiffer András hátralépése mély válságot jelez. Nem csupán arról van szó, hogy az LMP részt vegyen-e az esetleges Ellenzéki Kerekasztal munkájában, nem is csak arról, hogy segít-e leváltani az antidemokratikus Orbán-rezsimet. Ha valaki csak ennyinek látja a Lehet Más a Politika problémáit, csupán amolyan politológusi értelmezést ad, anélkül, hogy érzékelné a feszültség igazi okait.

Az LMP-t több tényező egyszerre sújtja. Létezik egy erős nyomás az egyre szegényedő, a saját és gyermekeik jövőjét féltő ballib szavazóktól - a Kádár-rendszer ma is feltétlen hívétől az attól kortól irtózó liberális értelmiségiig -, hogy muszáj összefogni, különben minden tönkremegy. Akár az egész évtized rámehet Orbánék nemzetpusztító munkálkodására. Egyre erősebb a hang, hogy aki nem áll be a demokraták közé az antidemokratákkal szemben, az a Fideszt támogatja. Az LMP eredeti, ha úgy tetszik, schifferi különutas mivolta alapvetően tiszteletreméltó. Csak éppen ma nincs demokrácia: dönteni kell. Vagy hatalomban tartod ezt a rezsimet a különállással, vagy összefogsz, mert egyetértesz a többiekkel abban, hogy ezeknek menniük kell. Ez a fő kérdés.

A politika azonban nem csak ideológia és eszme, a hangoztatott szándékok rendszere, hanem emberi kapcsolatok és bizalom kérdése is. Az LMP pedig mára nem tudja, mit akar, és a normális hangnem is odaveszni látszott. Korábban kiszivárgott belső levelezéseikből kiderült, egymást olykor "drogos kurvának", "patkánynak" szokták szólítani, Scheiring fájdalmas és vádló levele is azt ábrázolta, hogy a vezetési problémák mellett a házon belüli stílus is kívánnivalót hagy maga után. Olvasom egy másik elemzésben, miféle dolog, hogy a baloldali sajtó - a galamus.hu közlése nyomán - rútul átvette Schiffer Anna, András nagynénjének nyílt levelét. Az hiányzott az elemző felháborodásából, hogy a nyílt levél azért született, mert a pártvezető törölte (!) a facebook-os ismerősei közül a vele egyet nem értő rokonát. Könnyű kiolvasni: ha valaki így bánik a hozzátartozójával, mi lehet egy párton belül?

Ma úgy látszik, a december 23-ai sikeres láncolós akció nem elindította az LMP-t egy új politikai irányvonal felé, hanem végképp felszínre hozta a belső válságot. Schiffer volt az egyetlen, aki nem vett részt tevőlegesen a demonstrációban, majd megjelent ott Gaudi Nagy Tamással, akinek párttársa most uniós zászlót égetett.

Nem lehet egyszerre kint és bent is egeret fogni. Egyik nap azt mondani, hogy az MSZP-vel és a DK-val nem, aztán, hogy mégis, de majd csak 2014-ben, esetleg a választás után, de akkor akár az ördöggel is. Vagy összenevetgélünk a zászlóégető antiszemita, szélsőséges és unióellenes formációval, vagy szóba sem állunk velük. Nincs technikai koalíció, nincs szavazat- és tekintélyvesztésben mérhető vissza nem lépés a második fordulóban.

Sokaknak az sem tetszik, hogy Schiffer András azt mondta, hogy nem rehabilitálja a zelmúltnyolcév politikusait. Nem szimpatikus ez a ki tudja honnan eredeztethető erkölcsi fölény, főleg, ha a nyolc évet vezető, immár két párt támogatottsága mintegy négyszerese az LMP-ének. Az úgynevezett mélyponton, 2010 tavaszán is egymillió magyar választó bizalmát élvezte a még egyben levő MSZP, és ez a szám immár kettéválva is megvan... Az egykori SZDSZ-szavazóktól sem elvárható, hogy ha vannak is fenntartásaik, mindenestül megtagadják saját kormányzati tevékenységüket Kunczéval, Magyarral, Persányival, a 2002-es és 2006-os választási győzelemmel, a Gyurcsány-féle fejlesztésektől és reformoktól a válságkezelésen át Bajnai Gordon egyensúly és forintjavító tevékenységéig. Erre ez a balliberális oldal nem rávehető, ezt be kell látnia az LMP-nek.

Fájdalmas lehet minden lmp-snek szembenézni azzal, hogy amikor bekerültek az országgyűlésbe, mérsékelt parlamenti ellenzéki pártként definiálták magukat, aztán meghirdették a nemzeti ellenállást. Schiffer másfél éve azt mondta, hogy a parlamenti kivonulósdit meg kell haladni, aztán mégis az utcán láncolják oda magukat. Az sem lehet könnyű élmény, hogy identitásuk része a sukorói feljelentés, aztán mégis sokkal inkább Gyurcsány áll közel hozzájuk, mint Orbán. Az a Gyurcsány, aki bojkottot hirdetett az alaptörvény ellen, amihez végül kénytelenek voltak csatlakozni.

Az ideológiai fundamentumok kényszerű, de folyamatos feladása okozta a mai helyzetet az LMP-ben. A tisztességes szándék csak demokratikus kormánypárt ellenzékeként működhetett volna. A Fidesz azonban felülírta a helyzetet. Az LMP-t nem az MSZP és a DK közelsége, hanem Orbán antidemokratizmusa és súlyos károkat okozó kormányzása szalámizta a jelenlegi állapotúra.

A meccset most maguknak kell megvívni, ebbe belebeszélni nem lenne szimpatikus. Az ellenzéki együttműködés esélyei mintha picit erősödtek volna, de ez sem bizonyos. Majd a kongresszusukon eldöntik, merre mennek tovább.