Alig pár nap leforgása alatt három szocialista politikus gondolta úgy, hogy fel kell ajánlania Orbán Viktornak a Mesterházy Attila vezette párt szolgálatait. Először Suchman Tamás, majd Szekeres Imre, végül a budapesti elnök, Molnár Zsolt. Nem tudni, hogy van-e emögött elnökségi döntés, vagy csak néhány, magáról megfeledkezett szocialista aggódik önmaga és a Haza sorsa felett.

Az ország majdani kormányozhatóságával, a Köztársaság érdekével érvelnek, mintha a haza csak úgy lenne megmenthető, ha gyorsan összefésülnék Rogán Antal és Bárándy Gergely, Kunhalmi Ágnes és Hoffmann Rózsa nézeteit és terveit. Látom magam előtt, ahogy Orbán Viktor és Mesterházy Attila felelősen összehajolnak. Orbán kicsit visszább vesz az alaptörvényéből, sőt, azt is vállalja, hogy Szájerné mellett a Bárándy-dinasztia ifjabb tagjai is beleszólást kaphatnak abba, hogy az ügyvéd találkozhat-e a gyanúsítottal, illetve, hogy melyik bíróságra kerüljenek az ellenzéki politikusok "ügyei." Az MSZP cserébe vállalja, hogy szemet húny a rokkantak vegzálása felett, sőt, Korózs Lajos igen gombot nyom a nyugdíjak csökkentésére. Az államosítási tervek terén gyorsabb az egyeztetés, mint bárki előzetesen gondolta volna, sőt, a bankok káros szerepéről szóló közös doktrína is hamarabb elkészül a vártnál. Az MSZP politikusai a jövőben is a nyilas érzelmű írásokkal operáló Magyar Hírlapban üzennek a többi pártnak, és a a Margit-híd felújításának körülményeire létrehozandó parlamenti vizsgáló bizottság is okafogyottá válik.

A Közgép az MSZP szerint is csak egy nemzeti tulajdonú vállalkozás lesz, sőt, az alaptörvénybe is csak az kerül be, hogy az MSZP és a baloldal csak 2002 és 2010 között tört rá a nemzetre, különös tekintettel Gyurcsány Ferenc kormányzásának időszakára. Az egykori Gyurcsány-kormány MSZP-s képviselő tagjai kicsit szemlesütve asszisztálnak ehhez, mint ahogy ahhoz is, hogy a jegybank elnöke, Matolcsy György a hazai vállalkozások élénkítése érdekében belenyúljon a tartalékba, de mit tehetnek, ez a Köztársaság érdeke.

Komoly eredményt is elérhet az MSZP a Fidesszel közösen kormányozva: eggyel kevesebb kórházat zárnak be, cserébe viszont marad az egykulcsos adó. 

Az előkoalíciós tárgyalások eredménye az is, hogy Hódmezővásárhelyen az első ellenzéki egyeztetés után az MSZP váratlanul bejelentette, hogy egyedül indít jelöltet, ráadásul olyat, akit legutóbb a Zöld Baloldal is legyőzött. Nehogy esetleg a vártnál szorosabb legyen a meccs Lázár János birodalmában. 

Egyedül azon lesz komolyabb vita, hogy legyünk-e gyarmat. Az MSZP ebben megosztott, Kovács László ugyanis  uniópárti, még akkor is, ha mostanában mindenhonnan leváltották.

A többi megy, mint a karikacsapás. A Köztársaság érdekében.

És Orbán Viktor egyre csak mondja, immár kontroll nélkül. Lassan mindent csak egyes szám első személyben fogalmaz, mint valami basi a végekről. Igaz, náluk a föld mélyén olaj és gáz, ő pedig még azt az uniós pénzt sem képes lehívni, amit Gyurcsány Ferenc szerzett Magyarországnak.

Orbán kétségbeesetten keresi a mankót, bármiféle fogódzót, ami magyarázatot ad elképesztő kormányzati sikertelenségére. Mindenki hibás, csak ő nem. Az nem érv, hogy "ügyesen" betonozza magát a hatalomba, még csak nem is siker, csupán visszaélés a 2010-es felhatalmazással. Ami marad, az félázsia, internacionalizmus,hanyatló Európa, lenézett magyarok. Éppen aznap sikerült neki alázó szavakkal illetnie a Nyugatot, amikor a Világ még ki sem heverhette a londoni olimpia megnyitójának csodáját. Nos, az volt az igazi Európa, az igazi Nyugat. Emelkedettség, büszkeség, kultúra, elegancia, tolerancia és szórakoztatás.

Ám Orbán, aki tönkre teszi a hazáját, ezt nem érti. Követeli a pénzt Európától, de a hatalmát korlátozó Európát gyűlöli. Odatojik az ablak alá és bekopog WC-papírért. Ül Posványoson, olyanokat mond, hogy azzal nem hogy miniszterelnök, de felcsúti párttitkár sem lehetne egy valamirevaló demokráciában.

Közben csendben kirúgja Budai Gyulát, aki pedig ügyvédként halottal is tudott szerződést kötni. Budainak mostantól annyi marad, hogy fedezze a földmutyikat és nézegesse, hogy a dinnyeárusok 99-ért, vagy 66-ért adják-e a portékájukat. Nem kell aggódni, a Kossuth-díjas, nemzetközi hírű énekeseket alázó Ókovácsra számít a diktátor. A Szépművészeti Múzeum élén is tehetséges Baán László is "örülhet." Egy olyan országban, ahol műveltségben egy Rockenbauer Zoltán, egy Magyar Bálint, egy Hiller István volt felelős a kultúráért, ott L. Simon alá tartozni igazi megtiszteltetés.

Orbán tudja, hogy megbukik. Ha olykor tisztul a világ előtte, akkor látja, hogy a 2012-es cudar társadalmi és  gazdasági helyzet is kacagó tarka tavasz ahhoz képest, amilyen állapotban lesz az ország 2014-ben. Minden szétmállott, elzüllött, tönkrement. Pénz nincs. Illetve ahol van, oda nem nyúlhat. Ha mégis megteszi, végünk van. Még az sem biztos, hogy lesz IMF-megállapodás, pedig nem az a kérdés leszünk-e gyarmat, hanem hogy leszünk-e...

Ha van egy csepp esze a demokratikus ellenzéknek, akkor egy kellemes szeptemberi százezres közös menettel megakadályozza a választói regisztrációt, amely korántsem az utolsó kísérlet lesz a vesztésre álló választás antidemokratikus, és nemhogy alkotmány-, de még alaptörvény-ellenes befolyásolására, felülírására. Ma még nem látom, hogy mindenki mindenkivel felvonulna-e, de inkább előbb, mint utóbb, szükség lesz rá.

Orbán Viktor fél. Tudja, hogy ha veszít, a Fidesz szétesik, és szép lassan minden kiderül, ahogy az ötvenes évekről is. Bármire képes lesz, hogy hatalomban maradjon, elvégre van olyan rendszer, amely - ha ideig-óráig is -, de válthatja a demokráciát. Jó, ha erre mindenki felkészül. Az utóbbi napok orbáni verbális ámokfutása erre bizonyíték. Nem érdemes abban bízni, hogy csak elgurult a gyógyszere. Nagyon is tudja, mit akar. Az sem érdekli, ha abba az ország még a mostaninál is jobban belerokkan. 

Remélem, nem olaj lesz a tűzre a mai bejegyzésem a Népszava és a Magyar Szocialista Párt viszonyában. Egy kicsit tartok ettől, elvégre engem Puch László tiltott le, sőt az addig megírt dolgozataimra leadott számlát sem egyenlítették ki. Ennek vagy két éve...(Az áfát, persze befizettem...)

Hogy mégis írok most, annak az az oka, hogy szolidáris vagyok a szerkesztőséggel. Amit Andrassew Iván leírt a hónapokon át meg nem kapott fizetésekről, az bizony igaz. Az is tény, hogy az elmaradó bérek ellenére csak a politikai megrendelés érkezett a szerkesztőséghez... Kinek a neve írható le a Fideszből és környékéről, és kié nem, hogy Gyurcsányt hanyagolni kellene - és így tovább.

A Közgép-hirdetés verte ki a biztosítékot. Simicska Lajos, aki valójában Magyarország miniszterelnöke, megértette, hogy a kiéhezett, alulfinanszírozott szerkesztőség képtelen lesz visszautasítani a Fidesz-közeli, már az Unió csalásügyi hivatala által is vizsgált cég alamizsnáját, ráadásul ezzel éket ver az MSZP és a Népszava közé. A reklám megjelent, Simicska röhög a markába, a Jókai utca úgy tesz, mintha mindig is esküdt ellensége lett volna és lenne Nyergeséknek, a lap újságíróiból pedig dől a panasz.

Az MSZP felháborodása - amelytől a párt elnöke sem határolódott el - álságos. Egy ország tud és beszél a Fidesz és az MSZP gazdasági összefonódásairól. A Közgép botrányos pályázati győzelmeit és viszonyrendszerét - ha más módszerekkel is -, csak a DK és az LMP jeleníti meg a nyilvánosság előtt. A simicskázásból a Népszava eddig példásan kivette a részét, nincs ok feltételezni, hogy ezután másképp lenne.

Az az MSZP-s kitétel pedig, hogy a Népszava a hirdetés befogadásával megszűnt szociáldemokrata orgánumnak lenni, egészen botrányos. Ebbe a lapba Fejtő Ferenc és József Attila írt, és remélhetőleg akkor is megmarad, ha már nem Lukács Zoltánok irányítják a baloldalt. Az újság készítőinek baloldaliságát megkérdőjelezni egy hirdetés miatt, színtiszta rosszindulat, esetleg ostobaság.

Amennyiben az a cél az álbalhéval, hogy Németh Pétert eltávolítsák a főszerkesztői székből, nem nehéz megjósolni, hogy a szerkesztőség ezzel az akarattal szembe fog fordulni.  Ha az MSZP, amely valójában tulajdonosa az újságnak, ennyire aggódik a szocdem hagyományokért, akkor szerezzen anti-simicskás hirdetéseket, és fizesse időben a munkatársakat.

A legjobb, persze, egy új tulajdonos lenne, aki hagyná őket dolgozni - és a pártpolitikai nyomás is megszűnne a csapaton. Ettől új energiák szabadulnának fel.

A Népszavára szükség van.

Hát, ennek is vége. Legalább is Gyurcsány Ferenc szempontjából. Persze, máris jönnek a cinikusok, hogy a sukorói koncepciós vád ejtése a volt miniszterelnöknek veszteség, hiszen nem lesz tárgyalás, "kevesebb a műsorperc." Az illető nyilván belegondolt, hogy milyen érzés négy gyermeknek három éven át folyamatosan azt olvasni az ártatlanul meghurcolt apjukról, hogy "rács mögött", hogy "rárohad a bilincs", hogy "lopott, kárt okozott az országnak"... Nyilván a Demokratikus Koalíciónak is tiszta nyereség lett volna olyan elnökkel nekimenni a kampánynak, aki vádlottként van megbélyegezve. Szóval, a hülyeség azért tombol...

Van itt azonban számos más tanulság is. Nem csak az, hogy a most megvádoltak egyike sem követett el semmit. Nem csak az, hogy a két hitvány, Schiffer András és Budai Gyula most egymásra mutogat. A feljelentő és a pribék. Tényleg, mire gondolhat valójában az LMP-s Schiffer, aki tudta ugyan, hogy nem történt bűncselekmény (ha csak az nem, hogy nem épült meg a kaszinó, és odalett több millió euró, ezernyi munkahely és a hatalmas adóbevétel), mégis elballagott egy papírral az ügyészségre. A feljelentő bélyege már ott marad Schifferen, az LMP-n, és mindjárt más fénytörést kap a nagy különállásuk a másik két demokratikus ellenzéki párttól, nem is beszélve a 2010 őszi rejtélyesen megérkezett kopogató cédulákról. Schiffer a Fidesznek tett gesztust Gyurcsány feljelentésével...

Az sem mellékes, hogy 306 képviselő megszavazta Gyurcsány mentelmi jogának elvételét. Tiszta most a lelkiismeretük, ha van nekik ilyen egyáltalán?

Polt Péter ügyészsége pedig befogadta a képtelen feljelentést, megtette a gyanúsítást, éveken át meghurcolt egy ártatlan embert. A tanúkat, gyanúsítottakat folyamatosan Gyurcsányra kérdezték. Összegyűjtöttek 40 ezer oldal anyagot valamire, amelyben nem érte kár a magyar államot. Polt döntése, a vádemelés elutasítása sokaknak most sem azt fogja bizonyítani, hogy mégis csak létezik igazságszolgáltatás és demokrácia. Inkább azt, hogy inog az Orbán-rendszer. A ciklus felén túl, egy erősen megkopó és szemmel láthatóan leépülésben levő Orbán Viktort már nem érdemes kritika nélkül kiszolgálni. Mi van, ha mégis mennie kell?

A döntés mögött az is ott lehet, hogy itt tárgyal az IMF-küldöttség, Európa és a világsajtó erősen figyeli a magyarországi fejleményeket. Más sem hiányzik most Orbánnak, mint egy szaftos koncepciós per a 2006-os legyőző, az ellenzék egyik meghatározó politikusa ellen. 

A plágiumvád megbukott, a Sukoró-vád megbukott. Gyurcsány "politikai teste" tele van karcolásokkal, zúzódásokkal olyanokért, amiket el sem követett. Ki fogja mindezért kárpótolni? Ki fog bocsánatot kérni? A feljelentéssel kollaboráns Schiffer, az "leszámoltató" Budai, a fideszes képviselőjelölt Polt, és a szorult helyzetében már minden kontrollt elveszítő Orbán? Ugyan... Ehhez minimális erkölcsi érzékre lenne szükség.

Annyi bizonyos, hogy egy meg nem vádolt Gyurcsány nyilván máshogy készül az őszre. A ciklus második fele elkezdődött.

Miközben Simicska Lajos bérminiszterelnöke zavart, háborodott tekintettel győzelmi jelentést fújt, majd könyörgőre fogta, hogy írjon már neki vissza valaki konzultációsan, nem árt megnézni, milyen állapotban van az ország valójában. 

A kép több, mint lehangoló. Magyarország rettenetes helyzetbe került az Orbán-rezsim két éve alatt.

Elloptak 3000 milliárd forintot - amit 2010-es szórólapjaikon még akartak védeni. Ha ezt nem teszik, a hiány ma 6 százalék körül lenne. Az Orbán-kormány idején az elmúlt két évben rekordot döntött az államadósság, voltak olyan hetek amikor újabb és újabb rekordra nőtt az országkockázat, és ugyancsak rekordra gyengült a forint árfolyama. Stagnál a munkanélküliség, a gazdaság recesszióban. Magyarország korábban sosem volt bóvli kategóriában a hitelminősítőknél. Most ezt is megértük. Nőtt az infláció, rekordon a benzin, és az élelmiszerek ára. Nőttek az autósok terhei az autópálya matricától a biztosítási díjakig. Nőttek a gyalogosok terhei a BKV és a többi helyi közlekedés áraiban.

Soha ennyi cégcsőd nem volt Magyarországon, mint 2012 első felében. Csökkent az egészségügy és az oktatás állami támogatása. Kevesebb pénzt adnak gyógyszerre, kórházi osztályok zárnak be, káosz van a betegirányításban. Idén az érettségizett fiatalok legfeljebb 20 százaléka juthat be egyetemre. A többi nagyrészt munkanélküli lesz. Aki egyiket nem vállalja, inkább kivándorol, a felmérések szerint jelentős részük már vissza sem akar térni Magyarországra. Kirúgják a nem fideszes igazgatókat, komisszárokat küldenek a tanárokra.

A Fidesz szétlopta az állami földeket és a közbeszerzési pályázatokat. Oligarchái, személyes megbízottjai ott vannak minden lászlónés hivatalban, önkormányzati intézményben, járásban. Aki nem tetszett, indoklás nélkül kirúgták. Saját magukra egy perc alatt törvényeket gyártanak, másokat megaláznak, az országból is kirekesztenek. Tízmilliárdokat költenek luxusberuházásokra, kézből etetett öleb-médiára, miközben szétverték a szociális ellátórendszert, ezrek hullanak ki reménytelenül a segélyrendszerből, megvonják a cukorbetegek, a rákosok és a rokkantak gyógyszereit, juttatásait.

Az alkotmánybíróság, az ügyészség, a bírói kar, a számvevőszék, a költségvetési tanács, a választási bizottság, a médiatestület szétverve, elfoglalva. Koncepciós perek indulnak ellenzékiek ellen, a fideszesek elleni feljelentéseket azonnal visszadobják. Az országgyűlésben nincs érdemi munka. A bizottságok nem is látják, milyen javaslatok érkeznek be, hogy néhány óra múlva törvénnyé, esetleg kétharmados jogszabállyá váljanak.

A kultúrában egy agresszív és primitív, költőként még középszerűnek sem nevezhető senki irányít, maga alá vonva minden állami támogatást. Folyóiratok szűnnek meg, leállt a magyar filmgyártás, kirúgdalják a közgyűjteményi dolgozókat, világhírű művészeket aláznak az Operában, filozófusokat fognak perbe, a teljes Orbán-tribünből színigazgató lett.

Az Orbán-kormány idején nyilasokat, antiszemita püspököket védelmeznek, emberek százezreinek haláláért felelős politikusnak emelnek szobrokat. Hazaárulóznak, buziznak, zsidóznak, cigányoznak minden kormánypárti fórumon. A rend fenntartásáért küzdő egyenruhásokat kollektíven elítélik, a szélsőjobbos csőcselék hangadóit a bíróság felmenti.

Az elmúlt két évben Magyarország az összes szövetségesét elvesztette. A magyar miniszterelnök persona non grata Washingtonban, Berlinben, Párizsban, Moszkvában. Néhány belső-ázsiai kegyúr hajlandó fogadni, amúgy senki. 

Magyarországon 2012-ben szénszünet volt iskolákban, másutt nem jutott meleg étel a gyerekeknek. Négymillió magyar él a létminimum környékén. A középosztály - ami még maradt belőle - lecsúszik, utolsó tartalékait éli fel. A gyenge forint miatt is magyarok százezrei úsznak az adósságban, fogalmuk sincs, mi lesz a gyerekből, ha van, meddig lesz munkájuk, képesek lesznek-e kigazdálkodni az újabb és újabb adók miatt fokozódó terheket. A bankszektor kifosztva, Mindent, ami fejlesztést, technológiát, innovációt hozhatna, brutális adókkal sújtották.

Az Orbán-reszim alatt duplájára nőtt a gazdasági bűncselekmények száma, sőt ez húsz éves rekord. Ugyancsak nőtt az erőszakos bűncselekmények száma, ezen belül a gyilkosságoké is. Mindez nyilvánvalóan összefügg a romló életszínvonallal.

Amerre nézünk megaláztatás, nyomorodás. Legalább ekkora baj azonban, hogy mindehhez még az arcuk is hatalmas. Nincs más, mint kioktatás, sértegetés, pökhendiség, nagyképűség. A tévedhetetlenség hazugsága. Magyar büszkeség helyett magyar vesszőfutás és szégyen.

Magyarország zuhan. A kiebrudalt IMF ismét itt van. Orbán és Matolcsy tölti az akkumulátorait, és a jegybanki tartalék megszerzésére vár.

A ciklus második felére már nem tud beindulni a gazdaság. Az adóteher nem csökkenthető. Pénz nem lesz osztogatásra. Marad az agresszió, a választási rendszer kékcédulázása, a fenyegetés, a zsarolás, a kreált büntetőperek és a határon túli szavazatok reménye.

Végjáték.

Hogy mindezt miképp lehet majd rendbe tenni?! 2002-ben még csak hidat zártak le és újraszámlálást követeltek. 2006-ban felgyújtották a várost és tönkre tettek minden nemzeti ünnepet. 2014-ben mi jöhet még?

Akár valódi ünnep is lehetett volna Horn Gyula 80. születésnapja a a magyar baloldal számára. Ott ültek az ünnepségen hajdan együtt kormányzó szocialisták és szabaddemokraták, mindkét pártból olyanok is, akik ma már a Demokratikus Koalíció tagjai. A sajtó nem is értette, miért zártkörű a rendezvény, hiszen az esemény igazi ziccer: mindenkit meg lehet kérdezni a régi szép, a kétharmaddal vissza nem élő kétharmados időkről, amikor még bezzeg...

Így is alakulhatott volna, de a "bulin" érthetetlen dolgok is történtek. Hogy létezik az, hogy egy Kósáné Kovács Magdának a mai MSZP-vezetés megtiltja, hogy felolvassa a külföldön tartózkodó, de a Horn család által meghívott Gyurcsány Ferenc köszöntő levelét? Lassan mondom: Kósánét tiltják le, aki Horn minisztere, az MSZP európai parlamenti képviselője volt. Az lenne a bűne, hogy ma a Demokratikus Koalíció Etikai Bizottságának elnöke? És miért nem lehet annak a Gyurcsánynak a levelét felolvasni, aki utoljára nyert választást a Magyar Szocialista Pártnak? Vagy nem emlékeznek, hogy ott álltak és tapsoltak mögötte az Andrássy úton? 

Még erre is találnék magyarázatot, ha nagyon akarok: Gyurcsány ma egy másik párt elnöke, ne levelezzen egy MSZP-s rendezvényen. Ez elég bunkó álláspont lenne, hiszen a család hívta meg a volt miniszterelnököt, annyi joga pedig nyilván van az invitáltnak, hogy köszöntse az ünnepeltet. Kósánénak végül annyit engedélyeztek, hogy "ismertethette" Gyurcsány levelét, igaz, fricskázva a korlátolt korlátozókat, többször beleszőtte Gyurcsány nevét is. Zúgó tapsot kapott...

Azonban a meglepetések sora nem ért itt véget. Gyurcsány levelét tehát nem olvasták fel, Orbán Viktorét azonban igen - Baja Ferenc tolmácsolásában.

Értik ezt? Nem az a bajom, hogy Orbán levelét felolvasták. Ha megírta, tolmácsolják szó szerint. Miért ne? Ha nem Orbáné lenne, akár őszintének is gondolhatnám a gesztust. Azonban az a gesztus, hogy Orbán igen, Gyurcsány nem, megmagyarázhatatlan.

Orbán Viktor azt mondta, hogy a baloldal, amikor tehette, rátört a nemzetre. Házelnöke alig néhány hónapja mondta a szocialista képviselőkre, hogy nem is tudja, milyen alapon ülnek az országgyűlésben. Nem is sorolom, Orbán és társai, sajtómunkásai miket mondtak és tesznek a baloldal ellen. Ellenben Gyurcsány Ferenc ma is az ellenzék, részben a baloldal győzelméért dolgozik, és nem mellesleg az eddigi utolsó MSZP-tag miniszterelnök.

Most élcelődhetnék azon, hogy ez a malőr éppen aznap történt, amikor a hvg.hu Simicska és a mai MSZP üzleti összefonódásairól írt, de a sztori valóban tragikomikus. Már nagyobb ellenfél Mesterházy Attiláéknak Gyurcsány, mint Orbán? Kinek és miért kompenzálnak egy ilyen pitiáner gesztussal? Mikor döbben rá a mai MSZP-vezetés, hogy ostobaság, amit tesznek?

És csodálkozunk, ha nincs ellenzéki összefogás... Hogy lesz ebből közös jelölés, és pláne közös kormányprogram? 

Az az igazság, Dunaújvárosban nem az történt, amit írtál. A DK nem akadályozott meg egy ellenzéki győzelmet, és bizony jogos lenne az LMP szerénysége. Tudom, jólesik olykor könnyű kézzel odakenni valami gyurcsányiádát, de néha nem árt tájékozódni.

Másfél hónappal ezelőtt - május 13.-án már volt egy időközi választás a dunaújvárosi 10.vk-ban. A DK akkor is elindult összeszedni a kopogtatókat - hamar meg is lett a szükséges mennyiség - de végül azt a döntést hozták a helyi szervezők, hogy gesztust gyakorolnak az MSZP-nek, és nem indítják el a jelöltet. Ezt április 13-án, pénteken, a kopogtatók leadásának határidejekor hivatalosan be is jelentették. Az erről kiadott közleményüket megkapta a helyi média és a jelölteket állító ellenzéki formációk és jelöltek. ( MSZP-Dunaújváros + Pintér Attila elnök, LMP-Dunaújváros + Szabó Zsolt elnök, Szolidaritás-Dunaújváros + Gere János vezető, és Csikós Árpád független jelölt)

A közlemény az alábbi volt: "Kedves Barátaink, Támogatóink! Nagyon köszönjük azt a sok-sok megkeresést, támogatást és bizalmat, melyet a Dunaújváros 10.sz. választó kerületben, az időközi választáson képviselőjelöltünk részére nyújtottak. Azonban arra a döntésre jutottunk, hogy szeretnénk esélyt nyújtani a dunaújvárosi Demokratikus Ellenzék indulójának, hogy az időközi választáson minél nagyobb eséllyel és sikerrel szerepeljen. Ezért a Demokratikus Koalíció dunaújvárosi szervezete nem indít az időközi választáson jelöltet! Ezúton is felkérünk minden demokrata érzelmű ellenzéki és független jelöltet, aki a 2012.május 13.-ai önkormányzati időközi választáson indul, hogy gondolják át valós esélyeiket, tárgyaljanak-egyeztessenek a partnerekkel és igyekezzenek megfontolt, bölcs döntést hozni a Fidesz - Jobbik együttműködés legyőzése érdekében. Mutassuk meg az összefogás erejét! A Köztársaságért! Dunaújvárosért! Demokratikus Koalíció - Dunaújváros"

A pártok nem reagáltak... Se egy telefon, se egy e-mail...

A választást megtartották. Az eredmény a következő volt: 5033 szavazó 998 leadott szavazat 19.82% vett részt. 1. fidesz, 408 db / 40,88% 2. mszp, 275 db / 27.56% 3. lmp, 174 db / 17.43% 4. jobbik, 75 db / 7.52% 5. független 66 db / 6.61%.

Ezután döntött úgy a dunaújvárosi DK, hogy a következő választáskor leadják a kopogtatókat és várnak, hogy mi lesz. A legutóbbi gesztus után megkeresi-e őket legalább az MSZP, vagy sem. Akkor vált bizonyossá, hogy nem lesz közös ellenzéki jelölt, amikor elolvasták Mesterházy Attila nyilatkozatát a Népszabadságban hat nappal a tegnapelőtti szavazás előtt, hogy "győzni egyedül is lehet..." Volt is minden a cél érdekében, étel, ital, játékvár a lakótelepen, fizetett hirdetés a helyi sajtóban. A DK bedobott egy szórólapot és Gyurcsány lement a helyszínre egy órára.

A  július 1-ei eredménye így alakult: 4028 szavazó 835 leadott szavazat 20.73 % vett részt 1. fidesz, 295 db / 35.33% 2. mszp, 283 db / 33.89% 3. független, 110 db / 13.17%, 4. Jobbik, 56 db  5. DK, 41 db / 4.91% 6. független, 36 db / 4.31% 7. lmp, 14 db / 1,67%.

Mit kellett volna még tenni, T. Képviselő Funky? Remélem, ezek után belátod, hogy az összefogás nem a DK-n múlt. Ha a DK szemére veted az ellenzéki győzelem elmaradását, akkor az LMP indulása miért nem baj? Amúgy, mitől lenne automatikus, hogy aki DK-szavazó, az elmegy az MSZP-re szavazni? Miért baj, ha a DK kipróbálta magát, és miért nem az, ha az LMP teszi? Nézd meg a két választás LMP-s eredményét, és megérted, miért írtam, hogy ideje lenne a nagyobb szerénységnek. (17,43% - 1,67%)

Akár tetszik, akár nem, ez a szavazás azt mutatta, hogy a Fidesz kopik - még nem eléggé -, az MSZP iparkodik, a DK a küszöbön, az LMP meg... Viszont a közös jelölt nyerhetett volna. Ahogy a Sándor Pál rendezte  Ripacsokban Garas Dezső és Kern András énekli: Egyedül nem megy...

Vannak tanulságai a tegnapi, dunaújvárosi időközi választásnak. Az egyik, hogy a részvétel egy picit magasabb volt, mint a legutóbbi, ugyanitt tartott voksoláson, ami a "dögmelegben" akár biztató is lehet. Ha a pártok szereplését nézzük, egyértelmű, hogy bár már csak egy szoros győzelemhez, de a Fidesz mozgósító képessége - Kubatov-lista - még érvényesül. Az MSZP jól szerepelt, bár győzelmet vártak a Jókai utcában. A Jobbik lett a harmadik erő, a DK a negyedik, az LMP az ötödik.

A számok egyértelműen mutatják, hogy ha egy közös demokratikus ellenzéki jelölt indult volna, legyőzte volna a Fideszt. Az MSZP-DK jelölt magabiztosan, az MSZP-DK-LMP-jelölt fölényesen, az MSZP-LMP jelölt pedig vékonyan. Az egy másik kérdés, mi lenne, ha a Fidesz és a Jobbik is együtt indulna... Ha a Fidesz igazán bajba kerül, menni fog az ajánlat Vonáéknak, ez nem kérdés.

Az MSZP jobban szerepelt annál, mint amire manapság a közvéleménykutatók taksálják, de látszik, hogy a DK-t is alábecsülik. Az LMP szereplése nagy kudarc, és végképp nem teszi indokolttá azt a felsőbbrendűséget, amivel a többi demokratikus ellenzéki pártot, különösen a Demokratikus Koalíciót kezelik. Indokolt lenne egy kicsivel több szerénység.

A DK- ott állva a parlamenti küszöbön - azt is igazolva láthatja, hogy amit eddig egyedüliként mondott - teljes összefogás kell a demokratikus ellenzéki oldalon - valóban elkerülhetetlennek látszik. Ehhez az MSZP és az LMP részéről nagyobb nyitottságra van szükség. Az MSZP annak örülhet, hogy ugyan egy baloldalinak tartott körzetben sem verte meg a Fideszt, de nagyon közel kerültek hozzájuk. Ez azonban kevés: le kell ülni tárgyalni helyben és országosan. 

Dunaújváros tehát megmutatta, mi a helyes irány a demokratikus ellenzék számára. Igaz, azt is, hogy az ehhez vezető út hosszú lesz és rögös.

Az ATV Nagy Politikus Bajnokságát Gyurcsány Ferenc nyerte. Több, mint 8000-en szavaztak. Hét szavazattal nyert Bajnai Gordon ellen a döntőben. Lehet fitymálni, hogy ez nem igazi szavazás, csupán játék. Ettől még Gyurcsány nyert, pedig lehetett Jávorra, Mesterházyra, Orbánra is szavazni. Nem kell a dolgot túlértékelni, de lebecsülni sem. Egy alig fél éves, frakciójától törvénytelenül megfosztott párt nagyon nyerni akart. A többiek meg azt akarták, hogy ne nyerjenek. Így alakult: a Facebook politika iránt érdeklődő közösségét megmozgatta ez a játék, a DK pedig jól használta ki a közösségi portál előnyeit, egyúttal önmagát is trenírozta. A DK örül, a többiek  bosszankodnak, vagy legyintenek. A kenyér nem lett olcsóbb, sőt, mától azt sem tudni, melyik beteget hol fogják gyógyítani...

Két napja az a sztori, hogy hogyan is van egymással Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon. Mikor és hogyan találkoztak, miért vesz, vagy nem vesz részt egy rendezvényen egymás társaságában Magyarország két volt miniszterelnöke. Kezdődött a Horthy-konferenciával, folytatódott egy gyulai civil szervezet "demokrácia táborával."

A Mozgó Világhoz kötődő Fapados Szalon és a Demokratikus Koalíció Szociáldemokrata Értékműhelyének Horthy-konferenciájára Vitányi Iván hívta meg Bajnai Gordont. Nagy meglepetést nem okozhatott tehát, hogy a parádés szereposztással megszervezett rendezvénynek köze van a DK-hoz. Vitányi a Demokratikus Koalíció örökös és tiszteletbeli elnöke, a párt országgyűlési képviselője. Gyurcsány és Bajnai kezet is fogott a konferencia első perceiben, csak éppen hátul, a széksorok mögött. Bajnai, aki előre jelezte, hogy csak az első két előadást tudja megvárni, ezután előre ment és leült az első sorban, Gyurcsány pedig, aki közölte kormányfői utódjával, hogy neki pillanatokon belül el kell indulnia pártja első választási jelöltjéhez Dunaújvárosba, hátul maradt, hogy a lehető legkisebb feltűnéssel távozhasson. Ennyi a sztori...

Amúgy a konferencia remekül sikerült: konzervatív, liberális és baloldali történészek, társadalomtudósok értékelték Horthy-munkásságát. Előadásaikból kiderült, hogy többféle kép is élhet a kormányzóról. Voltak, akik egyértelműen elítélően beszéltek róla, mások ennél árnyaltabb portrét rajzoltak. Öröm, hogy egy rendezvényen beszél Romsics, Turbucz, Ripp, Vásárhelyi, Gábor György, Debreczeni, Kerék-Bárczy, Vitányi, Karsai, Heller, Radnóti, Niedermüller. Ennél nagyobb hozadéka a rendezvénynek nem is lehetett. 

A másik "ügy" bonyolultabb. A gyulai Kobak Klub által meghirdetett Demokrácia-tábor ott siklott ki, hogy az interneten terjesztett szórólapra felírták a DK nevét. Az az állítás nem felel meg a valóságnak, hogy a Haza és Haladás Alapítvány prominensei nem tudtak arról, hogy a rendezvénynek legalább áttételesen köze van a DK-hoz, hiszen a szervezők egyike - Leel-Össy Gábor, a DK gyulai szervezője. Sok-sok találkozó előzte meg, mire a több, mint biztató program és névsor kialakult, nem szerencsés azt mondani, hogy jaj, de meglepődtünk.... Annyi azonban most már tudható: ha csak a Kobak Klub neve szerepelt volna a szórólapon, ezt a rendezvényt megtartják. Így azonban - a DK nevével is - pártrendezvénynek lehetett minősíteni. Márpedig Bajnaiék egyik elve, hogy pártrendezvényen - bármelyiké is legyen az -, nem vesznek részt. Ebből lett a lemondó nyilatkozat, és egy értékes kezdeményezés kútba esett. 

Tanulság? Ha valóban nem volt arról szó, hogy párt neve is felkerül a szórólapra, akkor a szervezők hibáztak, hiszen tiszteletben kell tartani Bajnaiék elveit és érzékenységét. Ha ez szóba sem került, ők azonban nem szégyellték párthovatartozásukat, akkor a jó szándék egyértelmű, de a hiba is. Kizárni azt sem lehet, hogy más szempontok mondatták vissza Bajnaiékkal a meghívást, erre azonban nincs bizonyíték. Ugyanakkor furcsa, hogy egy volt miniszterelnök és környezete ennyire irtózzék a pártoktól. Főleg úgy értelmetlen ez, hogy egy éves kormányzása idején az MSZP és az SZDSZ voksaival hajthatta végre a haza számára hasznos programját. Nélkülük nem ment volna... Hogy a kormányozhasson, szükség volt a ma a DK-ban politizáló képviselők szavazataira. Amúgy pedig a DK tíz képviselőjének döntő többsége a Bajnai-kormány minisztere, államtitkára volt. Pártok nélkül nincs demokrácia - és nincs orbánváltás sem. Nem érdemes felsőbbrendűséggel kezelni a pártkezdeményezéseket, mert előbb-utóbb úgy is szükség lesz egymásra. Ha valakiknek tervei vannak 2014-ben, ezt már 2012-ben is érdemes megfontolni.

A rendezvény lemondása nyilvánvalóan senkinek nem tett jót. Legfeljebb az azon részt venni sem akaró MSZP és LMP dörzsölheti a tenyerét, no meg a Fidesz, hogy miféle megosztott ellenzéke van.

Annyi azért világos, hogy vigyázni kell egymásra a demokratikus ellenzéki oldalon. Nincsenek olyan sokan azok az erők és személyek, akik megpróbálhatják helyretenni az országot 2014 után. Persze, még csak a ciklus felénél járunk, de azt is látni kell: akiknek elege van a Fideszből, szomjazzák az összefogást.

Az pedig reális remény, hogy egy, az ellenzéki kiutat és Magyarország megmentésére vázlatokat felmutató  Demokrácia-tábor 2013 nyarán még nagyobb szenzáció lehet. A tegnap reggeli névsorral, de akár azt kibővítve is.

A Népszabadság megpróbált valamit állítani tegnapi számában, szánt rá fél oldalt. A végeredmény az lett, hogy nem bizonyított semmit, legfeljebb sugallt, amivel pedig ártott az MSZP-nek és a DK-nak is. De főleg az ellenzéki együttműködésnek.

Az történt, hogy született egy dolgozat, amely elvileg azt lett volna hivatott bizonyítani, hogy a Demokratikus Koalícióba átlépett MSZP-tagok visszalépnek a szocialistákhoz. Háromszor elolvastam a cikket, hátha megfelelem a Nagy Sztorit, de sehol semmi. Annyi derül ki, hogy az MSZP-ben (!) úgy értesültek, hogy Bács-Kiskunban jelezték kilépett MSZP-tagok, hogy visszalépnének, és nekik a Jókai utca megengedné, hogy ezt gyorsan megtegyék. 

A problémák a következők:

Ha az MSZP-ben és a Népszabadságban úgy értesültek, hogy Bács-Kiskunban ez a helyzet, akkor meg kellett volna kérdezni a DK-t, hogy tudnak-e ők is ilyen esetekről Bács-Kiskunban. Ehelyett Varju László, a DK pártigazgatója, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány államtitkára az átlépésekről általában és cáfolva beszél. Ha Bács-Kiskunról kérdezik, nyilván felhívta volna az ottani DK-sokat, csak akkor nem biztos, hogy van cikk. Varju odáig jut, hogy csak idén 1200 új taggal bővült a DK létszáma, a plágiumvád óta pedig ez a belépési hullám még intenzívebb lett. Nem kellett volna megírni a cikkben, hogy Bács-Kiskunban melyik településen kik és hányan? 

Ha van is olyan, aki a DK-ból visszalépne az MSZP-be, az nem lehet tömeges, ha a Népszabadság is csak az MSZP információira és egyetlen megyére hivatkozik.

Gyurcsány Ferenc korábban többször bejelentette:örömmel nyugtázza, hogy a DK 5200 tagjának legfeljebb a negyede érkezett az MSZP-ből, a másik háromnegyed soha semmilyen pártnak nem volt tagja. Sem 1989 előtt, sem azóta.

Az ország több pontján - bár számos helyen éles ellentétek is feszülnek - együttműködik az MSZP és a DK. Vannak olyan önkormányzatok, ahol közös frakciót működtetnek, másutt közös kitelepüléseket, akciókat szerveznek. Múlt héten például Debrecenben és Szigethalmon. Tegnap a százhalombattai MSZP-elnök vett részt Gyurcsány Ferenc látogatásának több programján. Úgy látszik, bölcsebbek ott, mint azok, akik egy ilyen cikket politikailag megrendeltek. Molnár Csaba és Mesterházy Attila levelezése éppen megágyazhat a szakértői szintű egyeztetésnek a két párt között. (Az LMP távol marad, előbb-utóbb azonban dönteniük kell, hogy Orbánt akarják hatalomban tartani és jobbikos képviselőkkel dolgoznak együtt a jövőben is, vagy csatlakoznak az orbánváltó koalícióhoz. Még van idejük.)

Június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének évfordulóján Gyurcsány Ferenc és Hiller István is szónokol a Vértanúk terén. Sokan várnak arra, hogy az MSZP és a DK képes lesz együttműködni. Az ország romokban, egymás nélkül pedig képtelenség lesz elindítani az újjáépítést.

Persze, ha több megyében és Budapesten százak hagynák el a DK-t az MSZP kedvéért, az hír lenne akkor is, ha a két párt éppen egy asztalhoz ülne. Egy újságnak ugyanis a hír fontos, nem a pártpolitika machinálása. Azt oldják meg a politikusok. Ez a cikk azonban ilyen információt nem tartalmazott - nem is lenne igaz, sőt -, csak a Népszabadság szokása szerint Gyurcsányba akart belerúgni. Ráadásul a sok DK-tagban meglevő MSZP-ellenességet is inkább csak szította. Vagy a DK most arról értekezzen, hány MSZP-szervezet szűnt meg, vagy jutott el a vegetálásig az elmúlt egy évben - a Demokratikus Koalíció megalakulása miatt is?

És még csak annyi: az MSZP-frakció csaknem minden tagja miniszter, államtitkár, frakcióvezetőségi tag volt a Gyurcsány-kormány idején.

A Kedves Olvasó alább részleteket olvashat Rákosi Mátyás 1947-es, a pécsi bányászok előtt elmondott beszédéből. A többit Önökre/Rátok bízom...

A HÁROMÉVES TERVÉRT

A PÉCSI BÁNYÁSZOKHOZ

Kedves Elvtársak, pécsvidéki bányászok!

Kedves elvtársak! A Magyar Kommunista Párt immár három esztendeje az egész magyar dolgozó nép ellenőrzésével és támogatásával fejti ki munkálkodását. 1945 tavaszán, most két esztendeje, azt javasoltuk az országnak, hogy idegen segítséget ne várva, saját erejére támaszkodva kezdje meg az újjáépítést. Elsősorban a szétrombolt közlekedési eszközök, a vasútak, a hidak újjáépítését. (...) Azt mondtuk, hogy a magyar nép legnagyobb tőkéje a munkások szaktudása, a parasztok szorgalma, a haladó értelmiség hazaszeretete, ezek azok a tényezők, amelyek nekünk fontosabbak, mint a külföldi segítség és ezek fogják felépíteni az országot. Teljesen igazunk lett. (...)

Tavaly ilyenkor, a pénzromlás kellős közepén, amikor úgy látszott, hogy nincs olyan erő, amely meg tudja akadályozni ezt a szörnyűséget, bejelentettük, hogy augusztus 1-re létre fogjuk hozni az új értékálló pénzt, a forintot. Akkor is kétkedéssel fogadták ezt az állításunkat és akkor is azt mondták, hogy az ilyen feladatokat külföldi segítség nélkül nem lehet megvalósítani. Mi magyar kommunisták újra arra hivatkoztunk, hogy a jó pénznek legbiztosabb alapja, aranyalapja a munkáskéz. És Magyarországon a munkáskéz a haza
szolgálatába állítva többet jelent bármilyen nemzetközi kölcsönnél. Saját tapasztalatukból ellenőrizhetik az elvtársak, hogy amit májusban megigértünk, azt augusztus 1-én meg is tartottuk, létrehoztuk az új pénzt, amelynek értékállandóságában nincs hiba, legfeljebb az a baj, hogy kissé kevés jut belőle a munkások zsebébe.

Most 1947 tavaszán a hároméves terv került előtérbe. (...) A hároméves terv anyagi forrásaira vonatkozólag megint csak az a véleményünk, hogy alapja a magyar munka, az a közmondás, hogy "segíts magadon, az Isten is megsegít".

(...) 

Ami a külföldi kölcsönt illeti, mi boldog örömmel fogadunk el mindenkitől külföldi kölcsönt, különösen, ha nincs olyan politikai feltételekhez kapcsolva, amelyek hazánk önállóságát vagy szabad politikai elhatározását érintik. Ezen a határon belül boldog örömmel fogadunk el bármely oldalról jövő külföldi kölcsönt. De mindjárt hozzátesszük, hogy olyan külföldi kölcsönt, amilyent Görögország kap, nem kérünk. Az utolsó két esztendő alatt Görögország az angoloknak 510 millió dollárjába került és még azt sem tudták elérni, hogy stabilizálják a papírpénzt, ellenben állandósították a polgárháborút és a demokraták legyilkolását. Ilyen kölcsönre nem lesz szüksége a magyar demokráciának.

(...)

Ami az ipart illeti, ott is rendben van a dolog. Hogy az ipar terén nincsenek bajok, azt elsősorban nagyszerű bányászainknak köszönhetjük. Mindenki tudja, hogy a modern iparnak alapja, lelke, motorja a szén és aki ujságot olvas, az tudja, hogy például Angliában, a szénbányászat hazájában óriási bajok vannak, mert nem tudják megszervezni a bányászatot, nincsen szén és a télen az ipar időnként olyan mértékben állott le, hogy hárommillió munkás volt munka nélkül. (...)

Hasonlóképen rendben van a termelés a nehéziparban. Acéltermelésünk már nincs messze a békebelitől. Textiltermelésünk, különösen ami a gyapjút, vászonneműt és hasonlókat illeti, körülbelül ott tart, ahol 1938-ban, úgyhogy ezen a téren szintén nincsen hiba. (...) Ahol bajok vannak elvtársaim, az az életszínvonal. Amikor mi tavaly augusztusban megcsináltuk a jó pénzt, akkor rábeszéltük a munkásokat, tisztviselőket arra, hogy elégedjenek meg a 38-as életszínvonal felével. Az inflációhoz, a pénzromlás milliárdosaihoz képest ez is javulás volt és itt látom magam előtt a bányászasszonyokat, munkásasszonyokat, gazdák feleségeit, akik tudják, milyen megkönnyebbülés volt, amikor jött a jó forint. (...)

A célunk az, elvtársaim, hogy három esztendő alatt a mostani életszínvonal duplájára emeljük fel a dolgozók életszínvonalát, azaz három év alatt kétszer annyi élelmet, ruhát, cipőt, könyvet tudjon vásárolni, mint amennyire most telik. Azt hiszem, hogy ezt a követelést az egész magyar dolgozó nép, a város és falu dolgozói egyaránt helyeslik. Ahhoz azonban elvtársaim, hogy ilyen nagy munkához fogjunk, óriási tőkére van szükségünk. A munkásokkal, dolgozókkal szemben újabb követeléseket nem támaszthatunk. Ők már éppen eleget dolgoztak az utolsó két esztendőben, most rá kell térnünk azokra, akiknek gazdaságilag erősebb a válluk, mint a munkásoké: a gazdagokra. A mi véleményünk az, elvtársaim, hogy a dolgozó nép megtette a maga kötelességét, most a gazdagokon a sor; fizessenek a gazdagok! Ez most a jelszó: fizessenek a gazdagok és fizessenek azok, akik a háborún és a pénzromláson nagy vagyonokat harácsoltak össze. Ezért elvtársaim, mi arra gondoltunk, hogy be kell vezetni a gazdagokkal szemben egy vagyondézsmát. Mi arra gondoltunk, hogy akinek a falun 15 holdnál nagyobb a birtoka, akinek pedig a városban 50 ezer forintnál nagyobb a birtoka vagy a tulajdona, fizessen haladó, progressziv mértékben külön vagyondézsmát, 5%-tól 50%-
ig és ez legyen az alapja az újjáépítésnek. Ehhez még hozzávesszük azt, hogy megnézzük minden jómódú embernél, mennyit nőtt a vagyona 1939-től 1947-ig, a háború és az infláció idején. Az így megállapított háborús és inflációs nyereségnek ugyancsak progresszíven, szükség esetén háromnegyed részét is el fogjuk venni az újjáépítés céljaira. Azt szokták mondani ezeknek a terveknek az ellenzői, hogy nincsen olyan sok gazdag ember és hogy ezt csak a kommunisták találják ki. Hát elvtársaim, aki Pesten jár és végignéz a Váci utcán, azokon a dús luxuskirakatokon és a fényűzést látja, azt hiszi, hogy nem is volt háború. Ez mutatja, hogy Pesten éppen elegen vannak, akiknek jól megy a mostani viszonyok közt is és akiknek a vállára egész nyugodtan lehet még adókat rakni. De azt hallom, hogy vidéken is így van. Például tegnap a pécsi piacra behoztak 5 mázsa korai borsót, 12 forinttal mérték kilóját és úgy elkapkodták, mint a friss zsemlyét. Hát ha itt vannak emberek, akik 12 forintot tudnak adni egy kiló korai borsóért, akkor azoknak a zsebében, ha jól kikutatjuk, akad majd egy kis pénz az újjáépítésre. Azt látjuk például a tőzsdén, hogy mennek felfelé a papírok, ami annyit jelent, hogy vannak spekulánsok, akik tíz meg százezer forintot tudnak tőzsdespekulációba fektetni, hát majd gondoskodunk róla, hogy fektessék be ezt a pénzt a hároméves terv végrehajtásába.

Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a nagybankok megint csak visszatértek a harácsoláshoz, olyan óriási kamatot meg részesedést, haszonrészesedést szednek, hogy a rendes kisiparos, kisgazda, kereskedő nem is mer a bankhoz fordulni, vagy ha mégis rászorul, úgy megnyúzzák, hogy munkájának gyümölcse elsősorban a bankokhoz jut. A hároméves terv végrehajtásához ezért a mi véleményünk szerint szükség van arra, hogy először is a Nemzeti Bankot államosítsuk. Azonkívül elvtársaim, az a tapasztalatunk, hogy az ország iparának és kereskedelmének a zöme három nagybank kezében van összpontosulva és ezért javasolni fogjuk, hogy az újjáépítés meggyorsítása céljából államosítsák ezt a három nagybankot is.

Végül elvtársaim, az utóbbi időben azt vesszük észre, hogy az iparcikkek ára már megint emelkedik, pedig az ipari munkások fizetése és a költségek nem emelkedtek. Ebből látni, hogy ami emelkedett, az a spekuláció és a feketézés. Ezen a téren, meg kell vallanom, nem tartottuk meg igéretünket. Mi nagyon sokszor mondtuk, hogy halál a forintrontókra, halál a feketézőkre. Meg kell vallanom, hogy egyetlen feketézőt, egyetlen forintrontót sem juttattunk még kötélre. Most, amikor a hároméves tervet elkezdjük végrehajtani, erre kell gondolni és gondoskodni arról, hogy vaskézzel nyúljunk végre a spekulációhoz, különben megtörténhet,
hogy a magyar nép munkájának verejtékes gyümölcsét jelentékeny részben megint a spekulánsok és csempészek fogják zsebrevágni. Ezért mi követeljük, hogy a hároméves terv egyik főfeladata az legyen, hogy teljes erővel folytassa, fokozza a harcot a reakció ellen, amely gazdasági téren spekulációval, feketézéssel igyekszik aláásni a demokrácia gazdasági alapjait.(...)

Hát kedves elvtársaim, megvigasztalhatok mindenkit, hogy olyan erő nincs Magyarországon, amely a hétszázezer földhözjuttatottól és újgazdától vissza tudná venni a földet és még hozzátehetem, hogy a kormány gondja legalábbis addig, amíg kommunisták ott vannak a kormányban, többek között az lesz, hogy elsősorban az újgazdáknak nyúljunk a hónuk alá és segítsük őket abban, hogy mély gyökeret eresszenek a földbe, amit a demokrácia adott nekik.

(...)

A hároméves terv sikere még jobban megerősítené a magyar demokráciát. Ezért a magyar demokrácia ellenségei mindent meg fognak tenni, hogy ne sikerüljön a hároméves terv. Az elvtársak, különösen a pécsvidéki bányászok, emlékezzenek vissza, hogy mennyi szabotázst tapasztaltak ők, hány helyen tapasztaltak érthetetlen akadályokat. Én emlékszem, hogy tavaly folyton kaptunk híreket, hogy lekapcsolták a gabonavonatot Mecsekszabolcs előtt tíz kilométerrel és nem kaptak kenyeret. Hallottunk olyant, hogy egymásután kigyulladtak
a bányafaraktárak. Akkor nem tudtuk mire vélni, sejtettük, hogy az ellenség keze van benne. Ma azonban az összeesküvés felfedezése után nagyon jól ismerjük terveiket. A magyar demokrácia, a magyar nép ellenségei gazdaságilag is alá akarják ásni a fiatal magyar demokrácia alapjait és nem fogják tűrni, hogy mi békés munkával végrehajtsuk a hároméves tervet.

Fokozni kell, a harcot a reakció ellen

Ezért a hároméves terv végrehajtása céljából fokozni kell a harcot a reakció, az összeesküvők ellen és ébereknek kell lennünk, mert hiszen a közelmultban láttuk, hogy az összeesküvők, a nép ellenségei ügyesek és be tudtak furakodni a Független Kisgazdapártba. (...)

A nemzetközi helyzetről akarok még egy pár szót befejezésül mondani. Mindenki tudja, hogy a világ lassan két táborra oszlik. Az egyik tábor vezetője a hatalmas Szovjetunió. A Szovjetunió külpolitikája egyszerű és világos. Mindenütt segíti a demokratikus erőket, a munkásokat, a dolgozó parasztokat, a haladó értelmiséget és mindenütt támogatja az ország függetlenségét és önállóságát. Az amerikai imperialisták és angol terjeszkedők megfordított politikát űznek. Mindenütt támogatják a régi reakciós rend embereit, a régi gazdagokat, a földbirtokosokat, grófokat, horthystákat, fasisztákat és nyilasokat és ezeken keresztül akarják a demokráciát gyengíteni és az országok önállóságát olyan módon kezelni, ahogyan mondjuk
Görögországban kezelik. Ez most a világhelyzet. Nekünk magyar demokratáknak és magyar
kommunistáknak résen kell lennünk, hogy Magyarországon a demokrácia és ezzel az ország erős, szabad és független maradjon. Itt ne legyenek olyan harcok, mint amilyenek Görögországban vannak, ahol a munkásnépet lövik, ahol május elsejét nem lehet megünnepelni, ahol a szakszervezeteket elnyomják. A mi helyzetünk ebben világos. (...)

Amit elmondottam, annak megvalósulásához nekünk nyugalom, rend, béke kell. Nekünk másra nincs szükségünk, csak hagyják a dolgozó népet nyugodtan, rendben, békésen dolgozni. Mi majd aztán talpra állítjuk az országot. Ennek másik előfeltétele, hogy vaskézzel fogjuk azokat, akiknek nem a béke, nem a nyugalom és nem a rend kell, hanem a békétlenség, a nyugtalanság, a rendetlenség, az összeesküvés, fegyveres felkelés, mert nekik nem kell a demokratikus Magyarország, a nép boldogulása, ha nem ők az urak. Mi tehát azt kérjük Pécs és környéke dolgozóitól, hogy támogassák pártunkat a béke, rend és nyugalom megteremtésében és segítsenek kíméletlenül visszaverni minden kísérletet, amely ezt a teremtő, építő munkát meg akarja akadályozni. Ehhez kérem a pécsi és Pécs környéki munkások és parasztok segítségét és biztosíthatom őket, hogy egyesült erővel minden akadály ellenére megteremtjük a magyar demokrácia végső célját, az erős, szabad, független és virágzó Magyarországot.

(1947 május 11-én, a pécsi bányászgyűlésen elmondott beszéd.)

in: RÁKOSI MÁTYÁS : A FORDULAT ÉVE

Úgy tűnik, nem csak a választók kezdik leértékelni Orbán Viktort, hanem a könyvkereskedők is. Persze, az is lehet, hogy csak homokszem került a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, vagy valakik még megütik a bokájukat a szabotázsért.

Az történt ugyanis, hogy a bookline honlapján már csak az eredeti ár húsz százalékáért kínálják az Orbán-könyveket. 

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Orban_Viktor_Rengeshullamok&id=88726&type=22

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Burger_Barna_Egy_kampany_kronikaja_Orban_Viktor_2010&id=87811&type=22

A Rengéshullámok című kötet fülszövege pedig valószínűleg egy paródia. A könyvet ugyanis így ajánlották: "Az elmúlt egy évben keletkezett írások és beszédek világos célokat jelölnek ki, s megelőlegezik az új kormányzati politikát, amely vissza akarja szerezni az ország nemzetközi tekintélyét, a gazdaság élénkítésével munkahelyeket kíván teremteni, s polgárainak biztonságot, kiszámítható jövőt ígér. Azt akarja, hogy az apátiába süllyedt nemzet visszanyerje életerejét."

Ne tessenek röhögni! Igen, az ország nemzetközi tekintélye, a gazdaság élénkítése, a munkahelyek, a biztonság és a kiszámítható jövő. No, meg apátia ellen szedjünk életerőt!

20 százalék a könyvesboltban, 20 százalék a közvélemény-kutatásokban. 

És még csak a ciklus felénél járunk.

 A ciklus feléhez érkezve egyre inkább érzékelhető, hogy Orbán hamarabb bukik majd meg, mint ahogy azt akár ő, akár a hívei gondolták volna. A tegnapi tévéinterjú nem csak azt mutatta meg, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök össze-vissza hazudozik, hanem azt is, hogy fogalma sincs, hogy mit csináljon. Egyszerűen kifogyott a szókészletből. Az igék és főnevek önálló életet kezdenek élni.

Arra a kérdésre, hogy minden második magyar fiatal elhagyná az országot, azt bírta kinyögni, hogy nem azért akartunk családot és gyerekeket, hogy a világ minden tájáról képeslapokat küldjenek az unokákról. Kisvártatva megdicsérte önmagát, amiért az EU mégsem vonja meg Magyarországtól a fejlesztési pénzeket, amelyeket még a Gyurcsány-kormány szerzett meg a hazának. Mintha nem az ő személyes kétharmados bóvlikormányzása vezetett volna odáig, hogy a pénz utalásának felfüggesztése - példátlan módon az Unió történetében - egyáltalán lehetséges lett. 

Ma, két évvel a Kánaánt ígérő kormányváltás után, nincs olyan gazdasági mutató, amely jobb lenne, mint 2008 nyarán, a világválság kitörése előtt. Jobban állt a GDP-növekedés, a munkanélküliség, többen dolgoztak, kisebb volt az infláció, kevesebb volt az államadósság - és még a 3000 milliárdos magánnyugdíjvagyon is megvolt.

Nincs ma olyan elemző széles e világon és idehaza, aki 2014-ig bármiféle jelentős javulást jósolna 2014-ig.

Orbán ezt a ciklust el...szúrta. Nem kicsit, nagyon.

A közvéleménykutatások szerint pártja megkezdte a mélyrepülést, pedig még csak most jön a telefonadó és a nyugdíjcsökkentés. Az MSZP, az LMP és a DK együttes támogatottsága már láthatóan nagyobb a Fideszénél, és ha a Jobbikot tartják aranytartaléknak, majdani koalíciós partnernek, attól csak annál rosszabb lesz Orbánnak.

Ezen nem segít sem a szabad választások veszélyeztetése, sem Horthy, sem Kádár, sem a nyilas Nyirő mentegetése, sem a nyolcévezés, sem az egyre vadabb zsidózás. Az elégedetlenség foka lassan eléri a kritikus pontot. Ferge Zsuzsa szerint már négymillió magyar él a létminimum környékén, vagy az alatt, miközben a cimborák bezsebelik a milliárdokat. Ez magyarázhatatlan, menthetetlen.

Orbán elvesztette az iránytűt. Közmunkától remél gazdasági növekedést, új befektetők sehol. Ígéreteit, miszerint nem a fogyasztók, hanem a multik és a bankok fizetik az új adókat, naponta cáfolják a telekomcégek és a pénzintézetek. A sifonér üres, már csak más diktátorok hívják meg az asztalukhoz. Akinek kétharmadja van, ne költsön milliárdokat konzultációnak hazudott levelezésre, hanem döntsön. Ha egy éjszaka alatt át tud nyomni sorsdöntő törvényeket, akkor ne mímeljen társadalmi egyeztetést.

És miközben felvették vele a tegnapi, önfényezésre szánt tévéinterjút, a forint ismét átlépte a háromszázas határt.

A ciklus első felét kitöltötte a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz. (KDNP nevű formáció csak a parlamentben létezik, népszerűsége kimutathatatlan, ezért jelzem csak Orbán Viktor pártját.)

Nézzük, meddig jutottunk. Minden adat, amelyet közlök, nyilvános és hozzáférhető. Igazságtartalmán tehát nem érdemes vitatkozni.

- 2010 és 2012 között érdemben nem javult a munkanélküliségi ráta

- soha annyi cégcsőd nem volt Magyarországon, mint ebben az időszakban

- az államcsőd kockázata is ebben a ciklusban volt a legmagasabb

- egyetlen, a GDP-t jelentősen befolyásoló zöldmezős beruházás sem érkezett Magyarországra

- a Tárki friss felmérése szerint minden ötödik, a 18-29 évesek fele gondolkodik azon, hogy elhagyja az országot és máshol próbáljon boldogulni.

- hanyatlóban van a magyar egészségügy: a 2008-ban mért 14. helyről 2012-re a 28. helyre esett vissza hazánk az európai országok egészségügyi rendszerét összehasonlító listán. Az Európai Egészségügyi Fogyasztási Indexet a svéd székhelyű Health Consumer Powerhouse kutatóintézet készítette.

- csak Németországba negyvenezer magyar vádorolt ki: keresett munkát, új otthont. Ez azt jelenti, hogy egy mohácsnyi magyar távozott. És ez csak Németországgal kapcsolatos adat

- kevesebb fiatal járhat egyetemre, mint 2010 előtt

- az adócsökkentés ígérő Orbán-kormány eddig 28 új adót vezetett be. Nem 28 adónemhez nyúlt hozzá és azokat emelte, hanem 28 új (!) adóról beszélek

- ebben a ciklusban nőtt nominálisan és a GDP-hez mérten is rekordra az államadósság

- a második Orbán-kormány alatt érte el mélypontját a forint árfolyama az euróhoz és a svájci frankhoz képest

- a szakértők szerint a kormány felélte a 3 ezer milliárdos, választási ígéreteikben megvédeni szándékozott magánnyugdíj-vagyont

- nemzetközi szervezetek szerint Magyarországon ma már csak korlátozottan működik a sajtószabadság

- nemzetközi szervezetek szerint Magyarország visszaesett az emberei jogok tiszteletben tartását mérő listákon

- rekordra nőtt a benzinár

- rekordra, 27 százalékra nőtt az áfa

- az egykulcsos adóval a gazdag gazdagabb, a szegény pedig szegényebb lett

- az Orbán-kormány idején került Magyarország a hitelminősítők bóvli kategóriájába

- az Orbán-kormány idején szűkült a munkanélküliek ellátása, munkára alkalmatlan rokkantakat minősítettek munkára álkalmassá, munkahely viszont még az egészségeseknek sincs

- 2010 óta csökkent az oktatás, az egészségügy és a kultúra állami dotációja, ellenben százmilliárdért építenénk stadionokat

- 2011-ben az egész Európai Unióban Magyarországon volt a legnagyobb az infláció

- valamennyi számla nőtt: gáz, víz, kommunális adó, telefon, banki szolgáltatások, élelmiszerek

- az Orbán-kormány nem hajlandó nyilvánossá tenni az ügynökaktákat

- az Orbán-kormány idején szinte csak a kollégiumi szobatársak, a barátok és hozzátartozók üzletfelei jutnak állami megrendelésekhez, földekhez, ezzel súlyos morális válságba sodorták az országot

- megkezdődött a korábbi középosztály egzisztenciális lecsúszása, a tartalékok felélése

- kiüresedett az Alkotmánybíróság, pártkatonák ültek az ÁSZ, az OVB, a médiatestület, az ügyészség és a bíróságok élére

- a magát antiszemitának tartó Horthynak avatnak szobrot és emléktáblát

- először kipaterolják, majd körüludvarolják az IMF-et

- csökkentették a sztrájkjogot

- visszamenőleges törvényeket hoznak, lábbal tiporják az ellenzék jogait

- megkezdődött a 2014-es szabad választás ellehetetlenítése (pártfinanszírozás, választói listaállítás, kékborítékos külföldi szavazás, a körzetek átrajzolása)

- a személyre és cegekre szabott lexekkel szétzúzták a jogbiztonságot

--- és a lista még hosszasan sorolható.

Sokáig gondolkodtam azon, megírjam-e ezt a választ Széky János nyílt levelére (Gyurcsány Ferencnek, saját kezébe, ÉS, 2012/18., máj. 4.) A hezitálás oka az volt, hogy úgy látom, a szerző fejében már összeállt egy kimozdíthatatlan ítélet, amely a balliberális értelmiség egy részére jellemző: Gyurcsány meg­bukott, Gyurcsány vonuljon vissza, de legalábbis lépjen hátra egy időre. Ha mindenben nincs is igazuk a ka­rak­ter­gyil­ko­lók­nak, azon, akit ennyi ütés ért, már nem tud segíteni. Azok után, hogy Széky János pökhendien „drá­gaferencezett” egyet, sok reményem nincs arra, hogy legalább elgon­dol­kodjék az érveimen, de azért hátha.

Már ez a „drágaferenc” is elég durva. Nem emlékszem, hogy a szerző és Gyurcsány Ferenc – ahogy mondani szokták – együtt őriztek volna libát. A felütés stílusa illeszkedik a fideszes lapok hecckommentelőinek világához, de méltatlan Székyhez és az Élet és Irodalomhoz.

A legjobban az a kérlelhetetlenség bánt, ahogyan a szerző magabiztosan állít, és eszébe sem jut, hogy számos szempontot mérlegelnie illene. Létezik, hogy az Élet és Irodalomban egy Hír TV-ben megjelent, azóta sem alátámasztott vád alapján mondatik ki valakiről, hogy vonuljon vissza? Hogy lehet, hogy egy ilyen tekintélyes lapban esélyt sem adnak arra, hogy netán Gyurcsánynak lehet igaza? Vagy ha nem bizonyosodik be, hogy plágium volt a szakdolgozat, Széky majd bocsánatot kér, és megengedi, hogy Magyarország volt miniszterelnöke tovább politizáljon? Netán ez is mindegy? Azt pedig el sem akarom hinni, hogy Széky János szerint is a megvádolt Gyurcsány bizonyítsa az igazát…

Azt gondolom, a nyolc év értékelését még nem végezte el az ország. Az nem válasz, hogy az MSZP 2010-es bukása és a kétharmad meg ami vele járt ezt már elrendezte. Csak csendben jegyzem meg: ha Gyurcsány 2009 tavaszán marad, és végigcsinálja a hajrát, minden bizonnyal nem olyan szégyenlős, elnézést kérő kampányt folytatott volna, mint amilyet nélküle csináltak az utódai. Tény, hogy sokan azért nem szavaztak a szocialistákra, mert elbántak Gyurcsánnyal, és úgy látták, vezetőjét vesztette a baloldal. Ha pedig belegondolunk, hogy nyolcvanezer szavazat hiányzott a kétharmad elkerüléséhez, akkor azért ezt is érdemes lenne mérlegelni.

Széky János azt írja, Gyurcsány rosszul kormányzott. Így. Határozottan, magabiztosan. Biztos ez? Arról a kormányfőről beszélünk, akit Washingtonban, Moszkvában, Párizsban, Londonban, Berlinben is szívesen fogadtak. Akinek reformjait nemzetközi sajtótájékoztatón méltatta Merkel és Sarkozy. Akinek kormányzása idején hat új egyetemi központ épült, megújult háromszáz általános iskola, több kórház, rendelőintézet és művelődési ház. Gyurcsány hozta ide az utolsó fajsúlyos zöldmezős beruházást (Mercedes), valamint az Európai Unió innovációs központját. Méltányos és arányos vizitdíjjal, kórházi napidíjjal és tandíjjal is új érdekeltségi rendszert vezetett be az egészségügyben és a felsőoktatásban – ezt egy alkotmányellenes népszavazás semmisítette meg, deszegregációs törvényt fogadott el, és ösztöndíjprogramot indított rászoruló gyerekeknek. Kormányzása alatt alacsonyabb volt az infláció és a munkanélküliség, mint most, a zérótolerancia bevezetésével csökkent a közúti balesetek száma, igazságosabb volt az adórendszer, és több gyermek született, mint az Orbán-kormány idején. Gyurcsány Ferenc válságkezelő miniszterelnöki tevékenységét – ha már itthon nem ismerik el –, legalább egy Nobel-díjas közgazdász nem szégyelli, és több társukkal együtt közös könyvet írtak. Gyurcsány volt, aki először felkérte Kenedi Jánost, hogy vágjon rendet az ügynökdossziék világában, ő volt, aki először pártfinanszírozási törvényt nyújtott be. Előbbiben saját egykori pártja és a Fidesz sem segített, utóbbiban a Fidesz fúrta meg az előrejutást. Gyurcsány Ferenc nem pártkatonát, hanem Simor Andrást jelölte az MNB élére, és ugyancsak nem pártkatonát, hanem Majtényi Lászlót az ORTT elnöki posztjára.

Ezt kéne szégyellni?

Megközelíthetjük a „Gyurcsány-kérdést” máshonnan is. Olyan jól állunk demokratákban? Annyian vannak azok, akiknek még fontos 1989 és a rendszerváltás, hogy Gyurcsány és a Demokratikus Koalíció felesleges? Széky János szerint le lehet és le kell mondani egy emberről, de bárkiről is, aki az Orbán-rezsim ellen harcol? Vagy tud még olyan volt miniszterelnököt, aki részt vesz az Élet Menetén és szolidaritást vállal a melegek felvonulásán is? El lehet tekinteni attól a ténytől, hogy a Széky szerint bukott Gyurcsány új pártjának a bejegyzése után három hónappal ötezer tagja van, és a választókerületek kilencven százalékában felállt a szervezete? Csak jelezném, hogy a DK-nak csak Budapesten több mint ezer tagja van. Jóval több, mint amennyi az LMP-nek az egész országban. Létszámát tekintve a DK ma a harmadik legnagyobb párt. Mondom, három hónappal a párt hivatalos bejegyzése után. A plágiumvád óta újabb kétszáz ember lépett be a DK-ba, az ötezer tag 70 százaléka korábban sohasem volt párttag. Sem 1989 előtt, sem azóta. A DK volt az első, amelyikhez csatlakoztak. Rájuk már nincs is szükség Orbán leváltásához, vagy valamennyien hülyék és vakok voltak, hogy nem vették észre, kihez adják a nevüket és milyen Magyarországban hisznek? Ma a Gyurcsány által vezetett Demokratikus Koalíciónak 150-200 ezer szavazója van. Ha nincs Gyurcsány, lehet, hogy nagy részük nem szavaz sehova. Széky szerint, ha Gyurcsányt támogatják, maradjanak is otthon, nélkülük is meglesz a demokraták többsége? Széky János tud még egy pártot mutatni Gyurcsányén kívül, amelyik nemcsak országgyűlési képviselőinek, hanem az elnökségi tagjainak a vagyonnyilatkozatát is közzétette?

Lehet, hogy megrónak érte, de szerintem az ÉS-nek inkább szolidaritást kellett volna vállalnia Gyurcsánnyal és a Demokratikus Koalícióval, amelytől törvénytelenül vették el a frakcióalapítás jogát, ezáltal a napirend előtti felszólalás és az interpelláció lehetőségét. Vagy ez sem számít?

Képtelen az a vád is, hogy Gyurcsány akadályozza az ellenzéki együttműködést. Május 1-jén, már a plágiumvád kirobbantása után, a szakszervezetek sátrában együtt tartott fórumot Mesterházy Attila, Jávor Benedek és Molnár Csaba. Az ellenzéki pártok közös jelöltet állítottak önkormányzati választáson, együtt tüntettek a gyömrői Horthy-szobor ellen. Netán Gyurcsány menjen, de maradhat a Demokratikus Koalíció? Kívülről belebeszélnek egy párt belügyébe, hogy kit választ elnöknek? Miért nem kaphat méltányosságot egy párt, amelynek frakciójában ott ül a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány több volt MSZP-s minisztere és államtitkára, amelyben szerepet vállal Bauer Tamás, Debreczeni József, Niedermüller Péter vagy Eörsi Mátyás? A DK második embere az a Molnár Csaba, aki Gyurcsánynál két tárcát vezetett, a Bajnai-kormányban pedig második ember volt. Mindegyik rosszul látja Gyurcsány kormányzati teljesítményét és szerepének fontosságát amai Magyarországon?

Nem hiszek abban sem, hogy a DK vagy Gyurcsány akadályozná, hogy bármelyik másik ellenzéki politikus karizmája felragyogjon. Hol vannak az új politikai tehetségek, akik utat törnek maguknak? Gyurcsány miatt van, hogy alig látszik a Szolidaritás, a Milla és a 4K? Ő akadályozza, hogy bárki más pártot alapítson? Szabad a pálya, tessék jobbat, különbet csinálni, mint Gyurcsány!

A nyílt levél szerzője végül arra a képtelenségre jut, hogy „drágaferenc” borítson, szakítsa szét a zelmúlthúsz év hazugságból szőtt hálóját. Akkor miért nem drágaviktor, drágapéter, drágagordon, drágaattila, drágaelempé, drágapuchsimicska? Mintha Gyurcsány nem azért lépett volna ki az MSZP-ből, hogy mindezt otthagyja és új lapot nyisson…

Sajnos Széky János nem akar esélyt adni, hogy Orbán legyőzésében Gyurcsány Ferenc is szerepet vállalhasson. Az általa is megfogalmazott kérlelhetetlenség és méltányossághiány is szerepet játszott abban, hogy a Fidesz kétharmadot kapott. Nem kell Gyurcsány Ferencet szeretni – ahogy ismerem, ezt nem is igényli. Az azonban elvárható lenne, hogy ne foghegyről, alapinformációk hiányában ítélkezzenek róla, főleg ne egy drogdílernek pénzt fizető tévécsatorna álriportja ürügyén.

Azt gondolom, Gyurcsány nélkül nem lesz kormányváltás. Hány olyan közös ellenzéki jelölt lehet majd 2014-ben, ahol a DK szavazóira, cédulagyűjtőire elengedhetetlenül szükség lesz? Ha van DK, több az ellenzéki voks, nagyobb az esély. Ha nincs DK, kevesebb a voks, kisebb az esély. Ha nincs Gyurcsány és nincs DK, meglehet, Tóth József sem fog nyerni a XIII. kerületben. Akik ott élnek, ezt tudják. Ez ilyen egyszerű. Széky János, persze, „visszavonultathat” bárkit. Jöhet De Gaulle-lal, csakhogy a francia elnököt, amikor vesztett, nem akarták megsemmisíteni, és nem is olyan ellenfele volt, mint Orbán, aki be is jelentette, hogy megölné ellenfelét.

Természetesen tiszteletben tartom Széky János és bárki más véleményét. Ha így látja, hát így látja. Csak szerintem most kárt okoz, és azt éri el, hogy Orbán a térdét csapkodja a röhögéstől a Nándorfehérvári Teremben.

(A szerző újságíró, volt miniszterelnöki főtanácsadó [2007–2010])

- az írás megjelent az Élet és Irodalom 2012. május 18-ai számában -

Sokaknak nehéz lesz beismerni, de Gyurcsány megnyerte ezt a meccset is. Igaz, brutális sebeket kapott, mire összeomlott a plágiumvád. Akik elparentrálták, dühönghetnek, akik bíztak benne, ismét kaptak egy kis reményt, hogy ha ezt is túlélte, akkor a Sukoró kapcsán készülő koncepciós per, talán meg sem kottyan neki.

Érdemes közelebből is megnézni, mit állapított meg a Pécsi Tudományegyetem, már csak azért is, mert jóval többet annál, mint amennyit a sajtó egy része elsőre bemutatott.

1. Nincs meg Gyurcsány Ferenc szakdolgozata. Azt is megállapították - az első jobboldali sajtóértesülésekkel ellentétben -, hogy Gyurcsány írt szakdolgozatot, hiszen "A szóban forgó diplomamunka az 1990-ben készített, az 1971-1989 közötti időszakban a JPTE Tanárképző Karán elfogadott szakdolgozatok bibliográfiája szerint abban az évben a jogelőd intézmény tanszéki állományában ténylegesen megvolt."
 

2. Az állományrevízió kimutatta, hogy a volt miniszterelnök szakdolgozata legkésőbb 2000 körül tűnt el a nyilvántartásból. Azoknak, akik Gyurcsányt vádolták a szakdolgozat eltűntetésével, üzenem: előre tudta volna, 12 évvel az álbotrány kitörése előtt, hogy mi vár rá? 2000-ben Gyurcsány még nem is volt politikus.

3. Nem bizonyítható semmilyen plágiumvád. "A bírálati szövegnek és Rozs Szabolcs szakdolgozat
szövegének egybevetése azonban nem alkalmas eljárás arra, hogy az eljáró bizottság
Gyurcsány Ferenc szakdolgozatával kapcsolatban szerzői jogi természetű megállapításokat
tegyen.”

4. Az sem bizonyít semmit, hogy Gyurcsány Ferenc egykori sógorának és a volt miniszterelnök szakdolgozatának azonos címe volt, mert "A sajtóban taglalt, azonos című szakdolgozatok kapcsán általánosságban elmondható, hogy a felsőoktatási intézményekben bevett gyakorlat volt – és néhány tanszéken a mai napig alkalmazzák -, hogy az oktatók több éven keresztül kiajánlottak azonos témajavaslatokat a hallgatóknak, akik ezt követően gyakran szó szerint ugyanazt a címet adták diplomamunkájuknak, amit az oktató leírt javaslatként. Ez magyarázza az esetlegesen előforduló azonos dolgozatcímeket. Egy azonos témát ugyanakkor számos módon fel lehet dolgozni, meg lehet közelíteni."

5. Megdőlt az a hazugság is, hogy Gyurcsány Ferenc nem tett eleget tanrendben előírt kötelezettségeinek. "Az 1982-es keltezésű - 1984-ben érvényben lévő – JPTE Tanárképző Kar Államvizsga
Szabályzata szerint „Államvizsgára bocsátható az a hallgató, aki abszolutóriumát megszerezte, szakdolgozatát beadta és azt az illetékes tanszék elfogadta, záró tanításait eredményesen teljesítette, és a Tanárképző Karral szemben nincs anyagi tartozása. Amíg a hallgató az előírt szakmai, illetve tanítási gyakorlatokat nem teljesítette, számára
abszolutórium nem állítható ki.” Tehát csak akkor mehetett államvizsgára egy hallgató, ha
valamennyi vizsgáját, szakmai gyakorlatát teljesítette."

6. A Fidesz-közeli médiának az az állítása is elbukott, hogy Gyurcsány jogtalanul nyert felvételt a pécsi egyetem közgazdasági karára. A PTE levéltárában fellelhető a Művelődési Minisztériumnak 1984. február 29-én keltezett, az Egyetem rektorához címzett levele, amelyben a Minisztérium hozzájárul, hogy
Gyurcsány Ferenc várakozás nélküli felvételi kérelmet nyújtson be a Janus Pannonius
Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karára, azzal, hogy a Tanárképző Karon
megszerzett oklevelét legkésőbb 1984. június végéig csatolja az irataihoz. A JPTE
Tanárképző Kar 1984. június 5-én állította ki a diplomát Gyurcsány Ferenc számára. Az
akkori szabályok szerint, ideértve a miniszter általános hatáskörét is, Gyurcsány Ferenc
felvétele nem volt jogellenes, és tanulmányait az akkor hatályos előírásoknak megfelelően
kezdte meg 1984 őszén a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán.

7. A Pécsi Tudományegyetem egyúttal megállapítja, hogy A fenti megállapítások nem változtatnak azokon a tényeken, melyek szerint a szakdolgozatn tanulmányi és jogi jellegét tekintve nem más, mint egy írásbeli záróvizsga. A szakdolgozat nem minősül tudományos munkának, így általában nem képvisel tudományos szintű, maradandó értéket. Ennél fogva a szakdolgozatokra nem vonatkoznak a tudományos doktori fokozat (PhD) megszerzése érdekében írt doktori értekezésekre vonatkozó előírások, így többek között a kötelező nyilvánosságra hozatalra vonatkozó jogszabályi rendelkezések (33/2007 (III. 7.) Korm. Rend. 11.§), sem pedig a megőrzésre vonatkozó előírások. (...) A volt miniszterelnöknek a jogelőd intézményben, évtizedekkel ezelőtt folytatott tanulmányaira vonatkozóan a PTE az ügyet lezártnak tekinti.

Ennyi. És közben volt Rozs néni által őrzött állítólagos szakdolgozat, aztán vád, hogy párttársa vizsgáztatta Gyurcsányt - ez az állítás is megbukott. Rejtett kamerával, az illetőt meg nem kérdezve vegzáltak egy volt iskolaigazgatót, járt-e Gyurcsány próbatanításra. Az úr utóbb azt nyilatkozta, meghamisították a szavait. Volt egy tanár - Majer professzor -, aki szerint lehetetlen volt ugyanazt a dolgozatot beadni, mert a rendszer ezt már akkor sem tette lehetővé. Előkerült egy ember, aki szerint valami állattenyésztési vizsga hiányzik. Ezt már Gyurcsány indexe is cáfolta. És az egész történet onnan indult, hogy nem is írt szakdolgozatot. Megtudta az ország, hogy a pécsi egyetem oktatási igazgatója fideszes önkormányzati képviselő, továbbá, hogy más egyetemeken is születnek azonos című szakdolgozatok. A Hír24 videója szerint rettegés van Pécsen a dolgozat nyomán. Emberek először nyilatkoznak, aztán gyorsan visszavonják.

Nincs kétségem afelől, hogy lesznek, akik ezt a plágiumizét megpróbálják napirenden tartani. De állítani már nem tudják - és most ez a legfontosabb. Politológusék sem fognak bocsánatot kérni, hanem majd homlokráncolva elemzik, hogy a vád már ráégett Gyurcsányra. Azt már nem fogják hozzátenni, hogy a plágium ügyében nem bizonyított vád. A diplomához kötelező tanrend teljesítése, és az egyetemre átiratkozás tekintetében pedig egyértelműen cáfolt vád.

A Nézőpont Intézet pedig megállapította, hogy az emberek 38 százaléka Gyurcsánynak hitt - ez a szám magasabb, mint bármelyik fideszes politikus népszerűségi indexe -, a szocialista szavazók háromnegyede, sőt az LMP-sek fele sem ült fel a vádaknak. Ne tessék röhögni, tényleg ezt írták, Igaz, úgy jött a "hír" az évente a kormány által az adófizetőktól 360 milliót kaszáló cégtől, hogy 62 százalék visszavonultatná a DK elnökét.

Megjegyzem, a mai GDP-csökkenés a a görögökén és a portugálokén kívül a legrosszabb adat az Európai Unióban. Magyarország recesszióban. Csak hogy a lényegről is beszéljünk.

Hír lett a Magyar Nemzet-online-on, hogy kitettem egy archív képet, amely 1990 nyarán készült. Nem tudom, mitől ennyire izgalmas ez a fotográfia, de elsőként az Orbán Viktortól nem távoli Four Four Two című focis magazin írt egy jegyzetet a privát emlékemről, amely aztán a Fidesz-média egyik zászlóshajóján landolt.

A kép akkor készült, amikor az Első Emelet és az Exotic együttes közös bulit szervezett a rajongóikkal az agárdi Popstrandon. Én jó viszonyt ápoltam a két zenekarral, el is hívtak, hogy mivel a programban focizás is lesz, szálljak be közéjük. (Korábban sok ilyen példa volt egy Fehérvári úti kulturális és sportingatlanban.) A program közepén valamikor kora délután bukkantak fel Orbánék, akiknek ugyancsak a Velencei-tó partján volt táboruk, hogy játsszunk-e egy meccset. Mi sem volt természetesebb. Az eredményre nem, de a kellemes hangulatra és a hatalmas, strandlátogató közönségre jól emlékszem. A derbi után készült a fotó. Rajta Turbók János, a helyi koncertek szervezője, Orbán Viktor, (aztán egy számomra ismeretlen), Fürjes Balázs, Tabár István, Berkes Gábor, Vilmányi Gábor, Tabár Zoltán, lent balra jómagam, Kiki, Deutsch Tamás, majd egy számomra szintén ismeretlen fiatalember. Aki nagyon odafigyel, Tabár Pisti és Berkes Gabi között a háttérben Bogdán Csabát is felfedezheti.

Hogy ebből miért lett hír és jegyzet, nem tudom. Nem lehetek biztos benne, de vélhetően facebook-os ismerősöm, Szöllősi György írhatta a jegyzetet a focis magazinnak. Utolsó információm szerint a lapot főszerkeszti, az Orbán-féle Puskás-akadémia sajtófőnöke volt, lehet, hogy ma is az. Facebook-oldalán is Felcsútot jelöli meg, ha valaki tájékozódna róla. Szöllősi Puskás-könyvét nagyon szeretem ma is, anno megvettem a fiaimnak karácsonyra.  (Izé, hozta nekik a Jézuska - nehogy most bukjak le...) Gyuri nagy ritkán rám is ír a facebook-on, (kap majd érte rendesen) nem tudom, most miért kellett belém rúgnia.

Sajnálom, hogy a jegyzet, amelyet az mno.hu is átvett, még ezt a kedves régi emléket is képes volt inszinuálni. Sikerült belekeverni Gyurcsány Ferencet, aki miatt a szerző szerint miszlikbe aprítottam korábban méltó régi hírnevemet. Mintha nem lehetne valaki tisztességes újságíró, aki támogatja Gyurcsány politikáját, vagy szimpatizál vele. Esetleg csak simán nem a Fidesz szekerét tolja. Illetve az lenne a tisztességes újságírás alapja, hogy valaki az Fidesz-média alkalmazottja.

Azt is sikerült odakutyulni a jegyzetbe, hogy ez a fotó nyilván az áderi, amúgy szerintem mélyen hamisan meghirdetett nemzeti összeborulást szimbolizálná, hiszen ha Orbán és én közös fotón, ráadásul én teszem ki, akkor az jelent valamit.

Igen, jelent. Hogy az 1990-es Orbán egy szépreményű politikus volt, aki ma mindenben az ellenkezőjét képviseli annak, mint amit akkor. A Nagy Imre-temetésen elmondott szónoklatát ma is rendkívül nagyra tartom, nem csoda, hogy bízott benne a liberális értelmiség, és odaengedték beszédet mondani. Nem én tehetek róla, hogy a fotón látható szakállas fiatalember három év múlva a pártszékházból bányát vett a papájának, a két egymás utáni választási vereség hatására pedig úgy döntött, tönkre teszi a magyar demokráciát, és a gazdaságot.

Ettől függetlenül ez a fotó nekem szép emlék. Fiatalok voltunk és optimisták, hogy a rendszerváltással egy igazságosabb Magyarországot építünk. Persze, az agárdi éjszakai buli után...

Sajnos, nem így alakult - és ez elsősorban a fotón látható szakállas fiatalember miatt alakult így.

 - Magyarország ma olyan hely, ahol kormányzati politikusok előbb megjelennek az Élet Menetén, aztán hagyják, hogy Horthy-szobrot avassanak.

- Magyarország ma olyan hely, ahol több százmilliárdos megrendeléseket kap a kollégiumi szobatárs és volt fideszes pártigazgató, a többi cég pedig éhen pusztul.

- Magyarország ma olya hely, ahol a miniszterelnök nem szólal meg, amikor leszedik az uniós zászlót, aztán pedig pénzért kuncsorog Európa vezetőinél és antidemokratikus rendszerek urainál.

- Magyarország ma olyan hely, ahol bemutatott bizonyítékok nélkül plágiumváddal illethető egy politikus, aki olyan miniszterelnöke volt Magyarországnak, akivel közös könyvet vállalt a válságkezelésről egy Nobel-díjas közgazdász.

- Magyarország ma olyan hely, ahol lassan hetek óta nem téma a kormányfő házának titkos gyarapodása.

- Magyarország ma olyan hely, ahol az állami földeket is csak fideszes cimborák kaphatják.

- Magyarország ma olyan hely, ahol egyre mélyebb a szakadék a szegényedők és a gazdagodók között.

- Magyarország ma olyan hely, ahol egy ember döntése alapján egy-két nap alatt is olyan törvényeket hoznak, amelyek nem állják ki a jogalkotás szabályainak minimumát sem.

- Magyarország ma olyan hely, ahol a tehetséges fiatal nem jut be az egyetemre, egyre többen hagyják el az országot, és keresik hazájuktól távol a boldogulás lehetőségeit.

- Magyarország ma olyan hely, ahol azokat fogják perbe, akik lebuktatják egy párt magán titkosszolgálatát, és amikor felmentik őket, az már csupán ötperces hír.

- Magyarország ma olyan hely, ahol újabb és újabb trükkökkel sarcolnak, lassan a mérvadót is bevezetik.

- Magyarország ma olyan hely, ahol az öregek nyugodt éveit is elveszik: csökkennek a járandóságaik, a rokkantakat vegzálják.

- Magyarország ma olyan hely, ahol csalódott a vállalkozó, az orvos, a melós, a pedagógus, ahol magas az infláció, stagnál a gazdaság és magas szinten ragadt be a munkanélküliség.

- Magyarország ma olyan hely, ahol kevesek újabb munkateher nélkül is százezrekkel keresnek többet, miközben szerintük 47 ezer forintból is meg lehet élni.

- Magyarország ma olyan hely...

Egészen elképesztő dolgokat írnak le magukat megmondó embereknek tartó úgynevezett elemzők. A Gyurcsány-féle szakdolgozat körül kialakult helyzet eszenciálisan mutatja meg a mai Magyarország súlyos válságát. Nem azért van ez így, mert két esztendőnyi, a hazát súlyos szociális, politikai és gazdasági válságba sodró orbáni kormányzás után még mindig a gyurcsányozás megy. Ha van szakdolgozat-botrány, akkor van. De momentán nincs. Minimum bizonyíték hiányában, de rendes kutatómunkával itt több minden is kiderülhetne...

Az ország pedig nem a hatszázmilliárdos adóemelésról, a titokban kétszeresére nőtt Orbán-villáról, a a noltv videójában szereplő emberekről, akik előre tudták, melyik Orbán körüli cimbora kapja az állami földeket, a Simicska-Közgép-botrányról beszél. A megmondó emberek inkább ítéletet hirdetnek egy történetben, amelynek igazsága nem derült ki.

Nem azt kellett volna tenni, hogy oknyomozó újságírók lepik el Balatonfüredet és Balatonalmádit, majd Pécset, hogy megtudják, mi történt valójában? Nem tanúkat kéne keresni? Nem különös, hogy amióta az anyós és a sógor megmondta a tutit a Fidesz-médiának, gyakorlatilag eltűntek? Ha pedig valaki felhívja őket, hogy feltegyen néhány keresztkérdést, lecsapják a telefont, vagy a ház ablakából ordítoznak? Felkutatta bárki, hogyan él, milyen a múltja a volt sógornak? Nem ér meg legalább egy kisebb mesét, hogy kiderül a pécsi egyetem oktatási igazgatójáról - innen tűnt el a két szakdolgozat -, hogy a város fideszes önkormányzati képviselője? Nem különös, hogy Gyurcsány első felesége, Rozs Beatrix, akivel zajosan váltak el, vezető állásban van a fideszes pécsi önkormányzat igazgatásrendészeti osztályán? A volt feleség a fideszes önkormányzatnál, az oktatási igazgató pedig fideszes önkormányzati képviselő. A Hír Tv pedig nem távoli a Fidesztől. Mindez véletlen lenne? Miért nem szán senki erre egyetlen megveszekedett mondatot sem? A Páva Zsolt irányítása alatt dolgozó volt feleség testvére bizonygatja egy, az egyetem által sosem iktatott papírhalomról, hogy az a szakdolgozata.

Ez lenne a bizonyíték?

Mire várt a pécsi egyetem a lopások (?) ügyében tett tegnapi feljelentéssel és a belső vizsgálattal? Miért akkor lett erre szükség, miután Molnár Csaba DK-alelnök ezt levélben kezdeményezte a rektornál? Miért nem olvasom szinte sehol, hogy a pécsi egyetem professzora szerint Gyurcsány nem adhatott be másolatot, mert az intézmény belső rendszere ezt már akkor sem tette lehetővé? És hihető lesz, hogy majd befúj a szél valahonnan valahová két, úgymond eredeti, végre összehasonlítható szakdolgozatot, miután azokat korábban ellopták? Az lenne majd a hiteles bizonyíték, amely már megjárhatott néhány kezet, számítógépet, photoshopot?

A magát Véleményvezérnek nevező bloggercsoport le meri írni ezt a mondatot? "Ha a végső bizonyítás el is marad, ez ma már semmit nem számít."

Létezik, hogy az LMP-től nem távoli, a szociológia területén amúgy érdemeket szerzett Hammer Ferenc le bírja írni ezt a mondatot? "És most itt van ez a szakdolgozat. A részletek itt már mellékesek. "

Hol élünk? Nem számít, ha nincs bizonyíték? A részletek mellékesek? Mi a különbség Hammer, a Vélenényvezér, meg a többi hullázó, és Selmeczi Gabriella között? Ebben a történetben semmi. Az a vezérvélemény 2012-ben Magyarországon, hogy bizonyítson a megvádolt, amúgy meg édesmindegy, hogy bebizonyosodik-e, amit a hiteles oknyomozásáról híres Hír TV állít? Szerintem aki ilyet leír, szégyellje magát.

A károkozás bizonyítékok nélkül is megtörtént: Gyurcsány Ferenc a középkori boszorkányperek áldozata. Ott is elég volt, hogy valakire ráterelték a gyanút, és már mehetett a máglyára. Ezt úgy hívták: a bűnösség vélelme. Ha tévedtek az ítészek, azt mondták, Isten majd elrendezi... Igaz, ez a középkorban volt, most pedig a XXI. századot írjuk. A módszerek azonban Magyarországon nem változtak.

A DK egy, az elnökére nem bizonyított váddal lesz kénytelen tovább dolgozni, lehet, hogy részben újjáépíteni. Közel százhat választókerületi szervezet, ötezer tag, egy frakciójától jogtalanul megfosztott párt fog újra nekifeszülni. És még csak most jön a sukorói koncepciós per, de ha az sem jön be, lesz majd más.

Felkészülnek Gyurcsány gyermekei, majd leendő unokái...

Tegnap reggel felbukkant egy hír a sajtóban, miszerint a pécsi egyetemről rejtélyes módon elveszett (ellopott (?) két szakdolgozat felügyelője, az intézmény oktatási igazgatója fideszes önkormányzati képviselő. Lengvárszky Attila később rövid közleményben "cáfolta" az állítást, miszerint:

Lengvárszky Attila reakciója

Az oktatási igazgató a vádakra reagálva elmondta: "A szakdolgozatok őrzése abban az időszakban és most is a karok, tanszékek, adott esetben a könyvtár, más esetben a levéltár feladata". Hozzátette: a 2010-es önkormányzati választáson a Fidesz-KDNP-Összefogás Pécsért Egyesület közös jelöltjeként nyert mandátumot Pécs 7. számú körzetében, a testületben nem a Fideszt, hanem az Összefogás Pécsért Egyesületet képviseli. (index)

Sajnos, az az igazság, hogy Lengvárszky úr nem mond igazat. Sem abban, hogy nem hozzá tartozik a szakdolgozatok őrzése, de abban sem, hogy nem fideszes képviselő, hanem a Fidesz és egy civil szervezet közös jelöltjeként nyert mandátumot. Ezen a linken, az egyetem hivatalos honlapján az oktatási igazgató feladatai között az alábbi kitétel szerepel.

http://oig.pte.hu/menu/74

"Kidolgozza és folyamatosan gondozza az Egyetem szaklétesítési, szakindítási stratégiáját, koordinálja a szakindítási, szaklétesítési feladatokat, vezeti a kapcsolódó nyilvántartásokat." A nyilvántartás vezetében elvileg bele kell, hogy férjen a szakdolgozatok őrzési módjának ismerete. Mindenesetre különös, hogy oktatási igagatóként nem nyilvánul meg az egyetemen történt lopás (?) ügyében.

A másik "füllentést" a valasztas.hu honlap leplezi le, ahol az alábbi adat olvasható. Lengvárszky úr, aki egyúttal a Vitézi Rend Baranya Megyei kapitánya is, igenis a Fidesz jelölje volt a 2010-es önkormányzati választáson.

A cáfolat cáfolatából azért sok kérdés adódik: Ki őrzi a szakdolgozatokat rejtő szekrények kulcsát? Adott-e Lengvárszky engedélyt arra, hogy bárki kivegye Gyurcsány Ferenc és Rozs Stabolcs szakdolgozatát, esetleg ő maga tette-e? Hogy lehetséges, hogy az összes többi megvan, ez a kettő pedig hiányzik? Ha nem csak ő fér hozzá a szakdolgozatokhoz, akkor iktatják-e, hogy ki, mikor nyúl be a szekrénybe, hova viszi az iratokat, illetve fel kell-e bárhol tüntetni, hogy a dossziék visszakerültek? Kereste-e a Hír TV Lengvárszkyt a két szakdolgozat ügyében, esetleg kérte-e a riporter, vagy bárki más, netán politikus, hogy szükségük lenne a két szakdolgozatra? Ha ellopták őket, az hogyan lehetséges, különös tekintettel arra, hogy állítólag minden más szakdolgozat megvan? Miért nem reagál Lengvárszky Majer József, ugyancsak pécsi professzor nyilatkozatára, miszerint Gyurcsány nem adhatott be másolatot, a rendszer ezt nem tette lehetővé. Nem az lenne az érdeke, hogy az egyetem egyik vezetőjeként az intézmény szakdolgozati rendszerét megvédje? Ha az oktatási igazgató két, ilyen egyszerűen leleplezhető ügyben félrevezeti a közvéleményt, szerepe felértékelődhet a volt miniszterelnök ellen folytatott újabb kampányban. De ha mégsem őrzi a kulcsokat, és fogalma sincs arról, hogy a két szakdolgozat eltűnése hogyan történhetett meg, oktatási igazgatóként még válaszolhatna fenti sok kérdés némelyikére...

Három napig olvasgattam a bloggerek véleményét, mit szólnak a Hír TV állításához. Elfogadják-e a Fidesz-közeli televízió "bizonyítékait" a Gyurcsány-féle szakdolgozatról? Látom, hogy sokan készen vannak az ítélettel, ezért én csak néhány kérdést vetnék fel.

Egyelőre.

 - Hiteles-e az "bizonyítás", amely nem a két hiteles, az egyetem által elbírált szakdolgozatra épít? A két dolgozat ugyanis, mint corpus delicti, hiányzik.

- Kinek volt érdeke a két szakdolgozat eltűnése, ellopása? Gyurcsánynak, aki így nem tud védekezni a saját dokumentumával, vagy a Hír Tv-nek, amely egy senki által hivatalosan nem hitelesített munkapéldányra hivatkozgat?

- Hiteles-e az a "bizonyítás", amely szakdolgozatnak fogad el egy állítólagos munkapéldányt, amelyet az anyós őrzött meg? Ezt az úgynevezett munkapéldányt nem látta az egyetem. Nem iktatta, nem bírálta el és nem osztályozta.

- Hiteles-e az a bizonyítás, amely utólag szembesíti a Gyurcsány Ferenc szakdolgozatára adott egyetemi bírálat oldalszámait és adatait, egy, az egyetemre be sem adott szöveg oldalszámai alapján? A Hír Tv által hitelesnek elfogadott munkapéldányról azt sem tudjuk, másolata-e a sógor dolgozatának, esetleg abba még beledolgozott, hozzátett, elvett belőle, netán az egész utólag készült némi technikával, hogy stimmeljen néhány adat a Gyurcsány-féle egyetemi bírálat pontjaival?

- Létezik az, hogy a Rozs család sem őrizte meg az igazi dolgozatot? Ők maguk is munkapéldányt emlegetnek, amelyről csak a Hír TV állítja, hogy azonos a beadott szakdolgozattal, de ezt bizonyítani, mivel a Rozs-dolgozat is hiányzik, képtelenség.

- Miért nem áll elő senki Rozs sógor szakdolgozatának hivatalos egyetemi bírálatával? Vagy az sincs meg? Netán nem egyező adatokat tartalmaz a munkapéldánnyal?

- Nem különös, hogy a pécsi egyetem oktatási igazgatója, aki felelős a szakdolgozatok őrzéséért, biztonságáért, momentán fideszes önkormányzati képviselő? Kinek lehetett kulcsa a szekrényhez? Vagy kinek adhatott engedélyt a megnyitásra? Hogyan őrizte a fideszes ember a kulcsot, ha nem adta oda senkinek, és valaki mégis ellopta a két (!!) szakdolgozatot? 

- Ha "befújja a szél" a két dolgozatot utólag és váratlanul, hihető lesz, hogy azok azonosak az eredetiekkel, miután nem az egyetem iktatószekrényéből vették elő őket, hanem az eltűnés bejelntése után hetekkel?

- A hírhamisításban jeleskedő, a Magyar Nemzethez ejtőernyőztetett Élő Gábor, és a korábban drogdílernek 1,5 milliót ajánló Hír TV biztosan hiteles tényfeltáró hírforrás?

- Az nem lehetséges, hogy a munkapéldány nem is a sógoré, aki magabiztosan állítja harminc évre visszamenőleg, hogy mi volt egy ház összes polcán és fiókjaiban?

- Eközben hova tűnik a hírekből Orbán Viktor be nem vallott házátalakítása? Hol van Ángyán József állítása, amelyet Budai Gyula sem cáfol, miszerint az állami földek 77 százalékát fideszes figurák kapják? Hol a Közgép-Simicska-sztori? Hol az adóemelés tételeinek tisztázára, hogy mindez mennyi terhet rak majd a családokra?

Egyelőre ennyi. A többit az olvasóra bízom...

Talán már a kedves Olvasó is észrevette, hogy amint megbukik valamivel a Fidesz, azonnal előjönnek valami gyurcsányozással. Szerencsétlen Orbán még mindig azt hiszi, hogy ha tévévitás lealázójának nevét odakeverik valamihez, akkor visszatér a 2010-es szavazóinak másik fele.

Mivel hogy az egyik felét már elveszítette úgy, hogy csak most jön az igazi adóemelés és megszorítás.

Vegyünk néhány konkrét példát!

Schmitt Pál, aki érinthetetlen, mégis csak megbukik, mert hát, lopott az istenadta. Erre mi történik? Valakik elkezdik keresni Gyurcsány szakdolgozatát, hátha hetekig napirenden tartható egy álsztori, hogy Orbán egyetlen igazi ellenfele talán nem is írt ilyet. Sőt, ha Schmitt igen, akkor ő miért nem. Alig pár nappal a vicces történet után a Tárki már 6 százalékra méri a holnap éppen három hónapja bejegyzett Demokratikus Koalíciót. Ennyire érdekelte ez a mese a magyarokat.

Vagy itt van a pillanat, amikor Orbán vállalja, hogy gyarmattá teszi Magyarországot, lefekszik a kipaterolt IMF-nek és Moszkvának... izé... Brüsszelnek. A hír kapcsán minden ellenzéki párt sajtótájékoztatót tart és válogatott jelzőkkel alázzák szét Orbánt és csomagját. Megszólal az MSZP, az LMP, a Jobbik - és a DK, jelesül: Gyurcsány. Erre megint mi történik? A kifli és magánnyugdíj-tolvaj, aki államtitkárként milliós fürdőszobát épített magának, és akinél kevés szerényebb képességű embert találsz a Házban, közleményében szerénységre inti a DK elnökét. Gyurcsánynak lassan meg kéne köszönnie Selmeczi, azaz Orbán buzgalmát, hiszen minden ilyen esetben a közlő visszaidézi, hogy mire reagált a Demokratikus Koalíció elnöke, így kétszer is megjelenhet az egyszer elmondott véleménye.

Másnap megint megbukott a Fidesz és jött a napi Gyurcsány. Az történt, hogy a bíróság kimondta, hogy Szilvásy György és Dávid Ibolya nemhogy bűncselekményt nem követett el, hanem egyenesen a köztársaságot és az alkotmányt szolgálták, amikor lelepleztek egy magán titkosszolgálatot. A bíró hosszas indoklásban "méltatta" a Polt Péter vezette ügyészség gyalázatos tevékenységét az ügyben, név szerint kiszerkesztve a vád tanúit, akik hiteltelenek voltak, élükön a jelenlegi kormányszóvivővel.

Nem, kedves Olvasó, nem az történt ezután, hogy a koncepciós vádat felügyelő Polt Péter lemondott, Selmeczi, azaz Orbán pedig a kézivezérelt sajtójában megjelent írásokért is bocsánatot kér az ártatlanul perbe fogottaktól. Á, dehogy! A bírósági üléstermet elhagyó Dávid Ibolya - az első Orbán-kormány igazságügyi minisztere - azt kapta, hogy elépattant a Fidesz-közeli riporter és nekiszegezte a kérdést: igaz-e, hogy ő és Herényi Károly Gyurcsány Demokratikus Koalíciójához csatlakoznak?

Nonszensz.

Tetszik ezt érteni? A riporternek elnézést kellett volna kérnie a több éves vegzálásért, hogy sárba tiporták a kérdezett becsületét, csak azért, hogy elfedjék a fideszes megfigyelési botrányt, és a vádlókból vádlottakat csináljanak. Ehelyett jön az álkérdés, mert ha nem is sikerül börtönbe küldeni az ártatlan Dávidot, legalább hozzuk összefüggésbe a nevét Gyurcsánnyal. Hátha erre még ugrik az ostoba fideszes.

Addig sem azzal foglalkozik a tábor, hogyan osztják el egymás között a földeket az Orbán-közeli parasztok Felcsút térségében.

Miközben Orbán Viktor mégis csak gyarmattá tette Magyarországot, és az adócsökkentés kormányából az adóemelés kormánya lett, Gyurcsány Ferenc fontos beszédet mondott az Alkotmánybíróság előtt. Ám mielőtt erre rátérünk, íme egy idézet 2010 márciusából "A kormány mást se tud csak adókat emelni! Mást se csinál nyolc éve csak az emberekkel fizetteti meg a hazugsága árát! Elég volt! Mi megmutatjuk lehet ezt másképp csinálni.Nem kérünk mást csak minél nagyobb felhatalmazást! Ismétlem: minél nagyobb a felhatalmazás amit kapunk annál gyorsabban rendet teszünk és CSÖKKENTJÜK AZ ADÓKAT az emberek terheit. A gazdaságot növekedő pályára állítjuk." 

Orbán Viktor, hazudtál, sőt, ha valaki, akkor Te kúrtad el. 

Mert mielőtt jöttél, jobban éltek az emberek. Gyurcsányék, amennyire lehetett, vigyáztak a szociális védőhálóra, és még a demokratikus rendszert sem verték szét. Őszöd igazsága kísérti Orbánt. Végre ki kéne mondania, hogy elrontotta, hogy elnézést kér a magyaroktól, de még ott a kétharmad, tudok és merek a helyes irányba változtatni. Gyurcsányék idején nem vittek ki milliárdokat a miniszterelnök szobatársai, miközben elvették az cukorbetegek gyógyszerét és az öregek utazási kedvezményét. A hiánycsökkentéshez pedig nem kellett ellopni 3 ezer milliárdot, azaz a zemberek megtakarításait. Gyurcsány megszerezte a hazájának az uniós forrásokat, Orbán pedig most azért köpi le a békemenetnek hazudott autodafé valamennyi, az EU-t gyalázó transzparensét, mert el akarják venni azt, amit Gyurcsány szerzett. Ráadásul az út, amelyet választott - és Barroso nyilván erre figyelmeztette - államcsődbe vezet. Hosszú a bűnök sora, és előbb-utóbb kormányváltás is lesz. Remélhetőleg az uniós bíróságok még azelőtt döntenek a rólunk szóló perekben.

Gyurcsány diktatúráról beszélt tegnap a szakadó esőben az AB épülete előtt. És igaza van. A cimborákkal feltöltött talányos testületnek napirendre kell vennie a hatalom kizárólagos birtoklásáról szóló Bokros-féle beadványt, mint ahogy - elvileg - a DK frakciójáról is heteken belül pozitívan kell dönteniük. Ahogy ezt már Sólyom korában megtették egy ugyanilyen esetben.

Egyenes és világos volt a beszéd azért is, mert egyértelművé tette a frontvonalakat. Aki csak hibázó rendőröket és jámbor, bár arcukat eltakaró járókelőket lát 2006-ban, az bizony hazudik. Aki nem érti, hogy rendőrök is belenyomorodtak Orbán erőszakos puccskísérletébe, az figyelmen kívül hagyja a fideszes politikusok különös október 23-ai telefonbeszélgetéseit, meg azt is, hogy az akkori bizottsági ülésen a rendes fegyverhasználat elmaradását vetette a kormányoldal szemére. Aki ezt nem látja, nem érti, miért ül Gaudi-Nagy Tamás, a csőcselék egyik ügyvédje a Jobbik padsoraiban. Egy másik ügyvédjük apja pedig alkotmánybíró lett.

Az a szocialista politikus, aki nyolcévezik, az muníciót ad a Fidesznek a 2014-es kampányra. Miniszterek, államtitkárok és frakcióbeli tisztségviselők szájából rosszul hangzik a visszamenőleges bírálat, mi több, hiteltelen. Pedig ugyanezzel az erővel - főleg látva az elmúlt két év irdatlan, ezermilliárdos károkozását -, akár büszkék is lehetnének.

Ha nem azok, majd a Demokratikus Koalíció az lesz.

Dönteni kell mindenkinek abban is, hogy lefekszik a Fidesz, a gazdaságtól, az állami földeken és az iskolavezetői posztokon át az utolsó művelődési házi kinevezésig tartó korrupt és erkölcstelen rendszerének. Ahol nemzeti érdeknek nevezik, hogy minden mozdíthatót a maguk anyagi és politikai hasznára fordítsanak.

Gyurcsány Ferenc úgy beszélt, ahogy egy elvi ellenzéki politikusnak kell. Felsejlett 2014 fontos hangja, aki nélkül nem lesz kormányváltás. Ezt el kell fogadnia a másik két demokratikus ellenzéki pártnak is, akár tetszik nekik, akár nem. A többi a szavazók dolga lesz.

Most pedig várjuk az adóemeléseket törvényre emelő parlamenti javaslatokat. 

Megint beszólt Kövér László, akire kis híján azt a feladatot szabta Orbán, hogy testesítse meg a nemzet egységét. Most megint úgy látja, szégyen, hogy az MSZP ott ül az országgyűlésben.

Ezek szerint szégyen lenne 2010-ben közel egymillió ember akarata? Ennyien szavaztak ugyanis az akkor még egységes (?) Magyar Szocialista Pártra.

A házelnök szájából különösen elegánsan hangzik a komcsizás. Kövér László nagybátyja, Kövér József egy 2002-es interjúban a 168 órának elmondta, családjukban a baloldali szellemiség dominál, Kövér László nagyapja Szocialista Hazáért Érdemrendet is kapott. A fideszes politikus nagybátyja azt azonban cáfolta, hogy ennek a ténynek szerepe lett volna Kövér László egyetemi felvételében. - mondta a nagybátyja, a pápai MSZP akkori alelnöke." Kövér édesapja, Kövér László két lánytestvére, és ő maga is is párttagok voltak.

Ugyanez a Kövér József tavaly még elnökségi tag volt a pápai MSZP-ben és vezette a Szegfű Klubot... Sosem került ez elő a családi ebédeken? László ne tudná, József kicsoda? Vagy a saját rokona is persona non grata? Vagy a család úgy működik, hogy minden oldalon legyen rokon, mert sosem lehet tudni?

Különös ez az elhatárolódás amiatt is, mert Kövér László a rendszerváltás előtt az MSZMP Társadalomtudományi Intézeténél dolgozott. Kövért nyilván nem ostorral kergették az MSZMP-hez. Akkoriban szocdemnek érezte magát, aztán az SZDSZ-szel összefogva liberálisnak, majd most éppen nem is tudom, minek.

Kövér tehát beszól az MSZP-nek, de általában a baloldalnak, legutóbb az országgyűlésben a DK-nak is, miközben minisztert és alkotmánybírót csináltak a Hazafias Népfront utolsó alelnökéből, Orbán felolvasóestjein ott hömpölyög az MSZMP-káder Pozsgay, a Moszkvában nagykövet Szűrös. A további, nem hiánytalan MSZMP-s lista nagyjából így fest, csak a nagyobb neveket említve: Pintér Sándor, Matolcsy György, Gógl Árpád, Boros Imre, Martonyi János, Járai Zsigmond, sőt Orbán maga is KISZ-titkár volt a gimnáziumban.

Ezek a tények.

Ilyen holdudvarral az ember még inkább érti, miért nem akarja Kövér László az ügynökakták nyilvánosságát... A komcsi kutyából sosem lesz demokratikus szalonna - ezt ő mondta, nem én...

A sokszoros törvénysértés megtörtént, a Fidesz és az MSZP elnökének közös akarata megvalósul: a Demokratikus Koalíciónak nincs frakciója. Ami történt, az gyalázat, és szégyene lesz a Magyar Szocialista Pártnak is.

Nyilvánvaló, hogy ha Mesterházy Attila nem állítja a Kövér Lászlónak írt fél évvel ezelőtti levelében, hogy ezek tízen "kiléptek", akkor a fideszes hazugságszolgáltatás kitalált volna valami mást, hogy megakadályozzák a DK-frakció megalakítását. Mint tudjuk, bármire képesek... Az MSZP elnöke azonban, bár kilépési nyilatkozatot nem tudott felmutatni, ezzel az egyetlen szóval is megsegítette Orbán Viktort. Volt mire ráfogni a jogászkodást, hogy azt, ami jár, mégis csak elvegyék.

Aztán az elmúlt fél évben idézzen már valaki néhány egyértelmű és határozott MSZP-s kiállást, hogy na de aztán fél év múlva tényleg joga van a távozóknak önálló képviselőcsoportot alakítani. Nem fognak találni. Ott ülnek az MSZP padsoraiban a volt Gyurcsány-kormányok miniszterei, államtitkárai, frakcióbeli tisztségviselői - és sunnyognak.

Még ma is. Inkább nem szavaznak az országgyűlési törvényről, csak hogy biztos meglegyen a kétharmad a Demokratikus Koalíciót sújtó jogszabályhoz. Még a háznagyot és a képviselőket elvonszolásra feljogosító Kövér-pribékeket is átengedik, csak nehogy a DK megszólalhasson napirend előtt, vagy interpellálhasson. Mesterházy Attila, Gyurcsány egykori államtitkára és kormányfősége idején frakcióvezető-helyettese, még tegnap sem szólalt meg, amikor Lezsák Sándor törvénytelenül nem engedett az alkotmányügyi bizottság elé egy képviselői indítványt. Majd akkor is néma maradt, amikor mindezt tetézve Kövér László - ugyancsak törvényt sértve - aláírta a törvényt, csak hogy végre túl legyenek az egészen.

Ez a Magyar Szocialista Párt.

Megtehették volna, hogy reagálnak a Lezsák-levélre. A napi három sajtótájékoztató és közlemény egyikeként nyolatkozhattak volna, hogy Lezsák nem mondhatja ki,  mihez van joga egy képviselőnek, hanem tovább kell küldenie a szakbizottsághoz a javaslatot. De nem tették. Nem tették, mert Mesterházynak fontosabb volt a DK ellehetetlenítése, mint a törvény és az igazság.

Valahol valakik nyirkos tenyérrel kezet fogtak...

Itt maradt a botrány, ahol az sem számít, hogy a Rubovszky-féle alkotmányügyi bizottság fél éve kimondta, hogy mostanra megalakul a DK-frakció, mint ahogy az sem, hogy még a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság is egyértelműen fogalmazott: tíz képviselő frakciót alakíthat és punktum.

Ez sem számít.

Ám még mielőtt Orbán és Mesterházy hátradől, az biztos, hogy Gyurcsány akarata és elszántsága ettől csak nőni fog.