Aki ott volt tegnap a Fáy utcai Vasas-csarnokban láthatta: felszabadult, ünnepi hangulat lengte be a Demokratikus Koalíció első születésnapját. A gyermek lábra állt - és most gyors fejlődésre kényszerül. Nincs ma a parlamentben nyugatos, balközép, a konzervatív, a liberális és a szociáldemokrata értékekre egyaránt nyitott szervezet. Nincs ma olyan közösség az országgyűlésben, amely ki meri mondani, hogy tiszteli a verseny szabadságát, a szociális piacgazdaságot, amely vállalja, hogy a leszakadókra is ügyelő kapitalizmust akar.

Ez a jelenség nem jutott el a bakelitpolitológusokhoz, akik tegnap femondták a szokásos mantrát, hogy ki ma a népszerűbb, mintha a "legnépszerűbb" politikus, azaz Kósa Lajos ne lenne végletesen elutasított, legfeljebb a viszonylag össztartónak látszó, emiatt erősnek tűnő Fidesz-tábor kedveli őt. Ez elég is az elsőséghez. A legkevésbé elutasított ellenzéki politikusok státusza legfeljebb azt bizonyítja, hogy a Fidesz-szavazók számára érdektelenebbek.

Molnár Csaba és Gyurcsány Ferenc beszédének tartalmáról egy szót sem említettek. A Népszabadság online kiadása pedig a létszámról arra jutott, hogy "nagyjából ezren" voltak a csarnokban. Csak át kellett volna sétálni a sportrovathoz, hogy amikor Gódorné és Sterbinszky dobálta itt a gólokat, hány nézőt jelentett a telt ház - kétezret - és itt a küzdőtér is tele volt, amelyen akkor kézilabdáztak...

Ettől még ami történt, történelmi pillanat... A hiányzó politikai mezőt - bár ezt némelyek bosszúsan veszik tudomásul - tegnaptól elfoglalták. Ráadásul Gyurcsány tette.

Abban bízom, hogy az MSZP és a Demokratikus Koalíció - bár előbbi úgy kíván sok sikert, hogy az előre megbeszéltekkel ellentétben mandátumvitába keveredik - képes lesz békében együtt dolgozni országos szinten és a településeken is. Az olyan vicces, amikor valakik árulóznak, és a baloldal nevében felszólítják a magyar szociáldemokrácia atyját, Vitányi Ivánt, vagy az MSZP utolsó választást nyerő politikusát, Gyurcsány Ferencet, hogy adja vissza a mandátumát. És ezt azok teszik, akiknek a nevét sem ismeri senki, nemhogy a teljesítményét...

A Demokratikus Koalíció sokak reménye. Nem egyszemélyes párt lesz, hanem többféle értékrendet képviselő emberek közössége. A Fáy utcában ott voltak egykori MSZP-s, SZDSZ-és MDF-es képviselők, Somló Tamás, aki a mikrofonban is örömét fejezte ki a DK megszületése kapcsán, de felbukkant a lelátón Kovács Kálmán is, a Honvéd egykori válogatott labdarúgója. Ott helyben az a "nagyjából ezer" szinte kivétel nélkül aláírta a belépési szándéknyilatkozatot.

A Demokratikus Koalíciónak ma - még mint platform - 6000 tagja van. Közülük lehet, sőt, nyilván lesz is, aki mégis az MSZP választja, de még többen lehetnek, akik egy MSZP nélküli új szerveződésre kimondják: végre egy párt, amelybe beléphetek, amelyikre szavazhatok.

A frakció is megalakult - tíz fővel. Ha a házszabályt vesszük alapul, vagy a Ház 1996-os döntését, amikor az MDNP képviselőcsoportja létrejött, akkor hétfőn már ott kell lennie az új frakciónak a napirend előtti felszólalásokon. Az MDNP esetében egyhangúlag pozitívan szavazott a Ház, Szájer József beszélt a Fidesz nevében a megalakulás jogosságáról...

Hát, most kiderül majd, a csökkenő népszerűségű Fidesz fél-e még ettől a tízfős frakciótól is, tesz-e lépéseket a megalakulás ellen. Amiből persze megint nemzetközi botrány lehet, az ellenzék elnémításának vádjával...

Tisztelt elnök úr, kedves Attila!

Napok óta gondolkodtam azon, megírjam-e ezt a levelet. Tipródásom oka az volt, hogy úgy érzem, rossz irányba vezeted a Magyar Szocialista Pártot, de nem tudtam eldönteni: ártok-e vagy használok, ha ezt a dolgozatot közzéteszem. Végül úgy döntöttem, hogy kapjon nyilvánosságot a bennem dúló vihar: bár lehet még ennél rosszabb is a helyzet, de talán még meg tudod állítani a tragédiába vezető folyamatokat.

Ha már nagy valószínűséggel odáig fajulnak a dolgok, hogy az MSZP kettészakad, Neked, mint pártelnöknek abban áll a felelősséged, hogy ez békés keretek között történjék meg. Amerre most tereled az ügyeket, abból háború lehet menők és maradók között, márpedig ezt érdemes lenne elkerülni. Végig kell gondolnod ezekben az napokban, hogyan akarsz bevonulni az MSZP történetébe? Az egyik út, hogy olyan elnök leszel az utókor számára, aki a már nem feloldható belső konfliktusokat mindkét fél számára korrekt módon rendezi el, ezáltal békét teremt. A másik - amelyet mintha elvállaltál volna -, hogy a nevedhez fűződik majd minden idők legrosszabb MSZP-s kampánya, az a pillanat, amikor a Jobbik megelőzte a szocialistákat, amikor másfél év alatt nem jött új szavazó és nem született új program, és amikor távozik a pártból az MSZP történetének utolsó, választást nyerő politikusa.

Attila, muszáj megértened, hogy ha ez a válás, amin évek óta dolgozik a pártelit, ultimátumokkal, nyílt hadüzenetekkel, konfrontációval történik, akkor éppen Te leszel az, aki vérben gázoltatja saját pártját. Megpróbálhatod kiszorítani Gyurcsányt és híveit, de az a Te politikai halálod lesz.

Muszáj arra is gondolnom, hogy bizonyosan Te döntesz-e minden kérdésben? Ha magadtól jutsz arra, hogy indok sok-sok párttag kiebrudalására, hogy Heller Ágnes egy új pártról beszélt egy Táncsics-konferencián, akkor nem sok a különbség a Fidesz értelmiségellenes magatartása és a Tied között. Ha háborúval, kiszorítással akarod elrendezni ezt a történetet, az politikai rövidlátásnak tűnik számomra. A Te érdeked - mint jeleztem - a békés válás.

Azok, akik mögötted állnak, nyilván arra törekednek, hogy Gyurcsány Ferencet - ha koncepciós eljárást indítottak is ellene - megpróbálják megsemmisíteni. Már 2004-ben is utálták, 2006-ig azért elfogadták, aztán Őszödön elárulták. Most úgy érzik, eljött az ő idejük. Ám az ő harcuk elvileg nem lehetne a Te harcod. Ebben a helyzetben nem akarnék hinni a Wikileaks-iratnak, miszerint azt mondtad az amerikai nagykövetnek: meg kell akadályozni Gyurcsány visszatérését...

Te vagy ma az MSZP elnöke.

Ha a magad ura vagy, akkor a sarkadra állsz és kimondod: most nyugodt tárgyalásokra van szükség, és Te ehhez a készülő botrányhoz nem asszisztálsz. Értsék meg a "vadak", hogy ebbe a szakításba így belepusztul az MSZP. Gondolj arra a több, mint nyolcezer párttagra, aki a pártszavazáson Gyurcsány szándékai szerint szavazott. Azt pedig a legelszántabb Gyurcsány-utálók sem akarhatják, hogy a párt 5%-ot vigyen minden híve karácsonyfája alá. Arra is gondolj, hálásak lesznek-e Neked a párt örök és megbonthatatlan erős emberei, ha ezt a vállalhatatlan meccset a kívánságaik szerint levezényeled. Már összeülnek mögötted, susmorognak az utódlásról. Ők maradnak, Te mész.

De ha egy darabig még ott is állnak mögötted, előbb-utóbb fel fogják vetni: veled vagy nélküled. Ha így folytatjátok, a párt nagy része el fog menni a pártból - Gyurcsányt követve. És minél jobban ütitek, annál erősebb lesz iránta a lelki kötődés, a szolidaritás.

Gondold meg, nem lenne-e jobb két frakcióban, a helyi képviselőtestületekben is összefogva, máris kinyilvánítva, hogy a két párt együttműködik a 2014-es választáson.

Remélem, e levél mögött a jószándékot fogod felfedezni. Aggódom az MSZP-ért, a kritikus, drámai helyzetbe került magyar baloldalért. A tagság szenved ebben a helyzetben, alig várják, hogy bíztató híreket kapjanak: ha két párt lesz is, nincs harag, sőt Orbán leváltásáért össze is fogunk. Értsd meg: Gyurcsány nélkül ez a párt, ez az oldal halott. Ha mégis mennie kell, és majdan összeadjátok az erőket, több szavazója lehet a két formációnak, mint jelenleg ennek az egynek.

Üljetek le és egyezzetek meg! Ez az egyetlen járható út - a másik... bele sem merek gondolni...

Várható volt, hogy valamilyen módon a Fidesz is kifejti véleményét az MSZP lehetséges szakadásával kapcsolatban. A Nézőpont Intézet egy gyors kutatással igyekszik orientálni - elsősorban az MSZP tagjait és híveit.

Az intézet alapítása kapcsán idézzük a nol-t: "A Nézőpont Intézet a 2006-os megalapításának körülményei miatt, ha akarná, se tudná elhárítani magától a „Fidesz-közeli” jelzőt. Mráz tavaly a Heti Válasznak mondta el, hogy Navracsics Tibor ismertette össze Győri Tiborral. A Fidesz-kötődésű üzletember tőkét biztosított az elinduláshoz, s a társaság többségi tulajdonosa és vezérigazgatója lett. Győri Tibor, a Mahir egykori vezérigazgatója 2005-ben alapította a Nézőpont Intézet jogelődjét, az Europtimus Tanácsadó, Marketing és Szolgáltató Rt.-t. A cég alaptőkéjéből Győri Tibor 10,2 milliónyitjegyzett, Habony Árpád, Orbán Viktor stratégiai főtanácsadója pedig 4,8 milliót. Az Europtimus 2006 őszén változtatta meg a nevét Nézőpont Intézetre, ekkortól kétharmad részben Győri Tibor, egyharmadban Mráz Ágoston Sámuel volt a tulajdonos 2010 júniusáig, amikor is teljes egészében Mrázé lett a cég."

Hát így...

Nos, ez a "független" csoport jutott el arra a következtetésre, hogy a megkérdezettek 17 százaléka tartja elképzelhetőnek, hogy Gyurcsány Ferenccel meg tud erősödni a Magyar Szocialista Párt (61 százalék szerint Gyurcsány nélkül lehet sikeresebb - nyilván a Fidesz szavazói hogy is látnák másképp). A párt szimpatizánsai is megosztottak ebben a kérdésben, de a többségük – szemben az összes megkérdezettel – Gyurcsány-párti: 51 százalékuk szerint vele, 36 százalékuk szerint pedig nélküle lehet sikeresebb az MSZP – áll a kutatásban.

Az MSZP jövőbeli kormányalakítása a Nézőpont Intézet által megkérdezettek 20 százaléka szerint lenne jó az ország szempontjából. Ennél valamivel nagyobb támogatottsága lehetne egy MSZP-LMP koalíciónak, hiszen az 26 százalék szerint lenne jó az országnak. Az összes megkérdezett 34 százaléka szerint az ország szempontjából az lenne jó, ha a következő választások után egy új baloldali párt alakítana kormányt. Az MSZP-szimpatizánsok a leginkább megosztottak ebben a kérdésben: 43 százalékuk szerint inkább jó, 36 százalékuk szerint pedig inkább rossz lenne egy új baloldali formáció 2014-es kormányalakítása.

Mivel most az MSZP átalakítása van napirendben, annyi kihámozható - jelzem még egyszer: egy Fidesz-közeli cég szerint is Gyurcsányt akarja a magyar baloldal többsége. A jelek szerint akkor is, ha az MSZP-ben marad, de akkor is, ha azon kívül, esetleg új pártban politizál tovább.

Ha egy lyen fideszes hátszelű cég ezt az eredményt hozza ki az MSZP-ről, a valóság ennél is egyértelműbb lehet. (Nem megbántani akarom a Nézőpontot, de orientációjuk miatt semmiképpen sem tekinthetem őket függetlennek és elfogulatlannak...)

Hogy egy majdani kormányalakításhoz aztán milyen szövetségkötések szükségesek, az majd eldől - legkésőbb a kampányra. Arról pedig, hogy a Fidesz hogy áll, várjuk meg az új adórendszert, meg a jövő évi recessziót...

P. S.: Minő öröm volt látni a magyar-finn meccs díszpáholyában együtt üldögélni Orbén Viktort és a független Legfőbb Ügyészt.

Miközben Orbán Viktor folytatja nemzetpusztító tevékenységét, vállalva annak ódiumát, hogy lassan minden döntése fájdalmas közröhej tárgya, erőteljes mocorgás tapasztalható az ellenzéki oldalon.

Éppen itt az ideje, hogy megtörténjen. A ciklus első felének kétharmadánál járunk, a jelenlegi négypárti struktúra pedig alkamatlan az Orbán utáni világ felépítésére, az ország rendbetételére. Ha az MSZP vezetői - a kiadott dokumentum aláírói szerint: Vass Lajos, Boldvai László, Kiss Péter, Lendvai Ildikó, Hiller István, Szekeres Imre és Tóbiás József - egy borózóban beszéli meg, mit tennének az MSZP-vel, az sem baj. Ezzel együtt különös a találkozó üzenete: olyan, mintha politikai gyámság alá helyezték volna Mesterházy Attilát, a párt elnökét. Különben aligha fordulhatna elő, hogy összeülnek vagy negyvenen, de ő csak kabinetfőnöke által képviselteti magát, mivel meg sem hívták a megbeszélésre. Majd régi szokás szerint egy magát megnevezni nem kívánó résztvevő - így ment a kibeszélés Gyurcsány idején is - annyit közöl az újságíróval, hogy ha hagyja magát irányítani a pártelnök, akár maradhat is a posztján. Más kérdés, hogy ez a helyzet számára mennyire megnyugtató... Az utólagos kommunikációból annyi összerakható, hogy pártszakadásra készülnek a Jókai utcában.

Márpedig ha szakadni kényszerül az MSZP, az nem ördögtől való. Már napvilágot látott olyan elemzés, amely úgy értékeli: ezáltal az ellenzéki oldal erősödhet, hiszen új szavazókat is megszólíthatnak, végre pezsgés lesz, véget ér az állóháború.

Mégis az a legfontosabb, ha válás lesz, az békés legyen. A Demokratikus Koalíció és az MSZP a jövőben is együttműködésre ítéltetett. A két formáció közös ellenfele Orbán Viktor és a Fidesz. Ha ezt a célt nem veszítik szem elől, nőhetnek a közös esélyeik 2014-re.

Abban pedig csak bízni lehet, hogy Orbán látja, érzékeli a Timosenko-per következményeit. Egy önkényes hatalom, amely koncepciós perrel próbálja riválisait eltüntetni - Gyurcsány már "gyanú" alatt, Bajnai már célkeresztben -, nemzetközi elszigeteltségre van ítélve. Nem véletlen, hogy már rebesgetik: születhet Kijevben még más ítélet is.

Aki egy ilyen történetben azt hiszi, hogy győz, a végén úgy is alul marad.

Ami engem illet, kifejezettem támogatom, hogy drámát írjanak Gyurcsány Ferencről. Már ez az agyament ötlet is bizonyítja, kitől fél ma is a jobboldal, annak minden színe, a narancstól a barnáig.

A Fidesz által támogatott Tarlós István - bárki nyomására is cselekedett, amikor nyílt antiszemitáknak és uszítóknak adott színházat -, egész biztosan átlépett egy határt. Nem arról beszélek, hogy egykor az SZDSZ jelöltjeként lett óbudai polgármester, most meg mihez adja amúgy is lepusztult nevét, hanem arról, hogy ilyen típusú kultúrharcra a múlt század harmincas éveiben volt példa utoljára. Nyilasok akkor hörögtek ki maguknak Horthynál mindenféle pozíciókat, amelyet néha azzal kompenzált a kormányzó, hogy becsukta egy időre Szálasit - végül mégis neki adta át a hatalmat. Legyen ez Orbánnak és a demokratikus ellenzéknek erős figyelmeztetés.

Ami az Új Színházzal történt, az gyalázat. Nem mintha Márta István is nem addig járt volna a Fidesz kútjára a korsójával, amíg most megtanulta, hol lakik az Úristen: szedegetheti is a cserepeket. De legalább a társulatot és a gazdálkodást rendben tartotta, színházát kedvelte a közönség. Ám ahogy nem számított a hatalomtól távolabbi, amúgy közönségkedvenc József Attila Színház, úgy most kiderült, hogy a közelebbi Új Színház is bármikor odadobható. Nem lennék most Eperjes Károly helyében: vagy kiáll a régi csapat mellett, vagy beáll ezek közé. Ha távozik, jelentősen gyengül a társulat, de megmarad a becsület, ha marad, egy vállalhatatlan koncepció kiszolgálójává válik.

Csak jelezném, miféle viszonyok lehetnek a Fideszben, ha ez a váltás meg tudott történni Budapesten, mert nélkülük ez a gyalázat nem eshetett volna meg, ez egészen biztos.

Amúgy meg ha valakinek az élete drámáért kiált, az Csurka István. Aczél György személyes jelentéstevője a kétszeres József Attila-díjjal, az MDF szétverője, aki állítólag az 1956 után kivégzett Angyal István lakásába költözött be. Az író, aki nekimegy a bevásárló központoknak, bár maga is ott költi a pénzét, aki úgy vett fel 28 millió forintot, hogy a munkát el sem végezte. Aki az élettársát nevezte ki a MIÉP gazdasági tótumfaktumának és még hosszan sorolhatnám. A Magyar Fórum cikkeiből még csak nem is idézek, mert nem szennyezem be a blogomat - majd megteszik némely szélsőséges hozzászólók.

Ezt a szégyent, ami 2011 őszén megtörtént Budapest kulturális életében, Orbán Viktor sosem fogja lemosni magáról... Igaz, neki már mindegy. Még arra az aljasságra is képes volt, hogy ugyanoda jelentsen be tüntetést, ahol ellene fognak tiltakozni. Hátha a nép otthon marad, mert megijed...

De nem fog megijedni!

Van az úgy, hogy egy hatalomra került párt nem tudja teljesíteni valamennyi választási ígéretét. Medgyessy megtette, számos haszna mellett lett baj belőle bőven. Gyurcsány kénytelen volt visszavonni az áfacsökkentést, de három fő ígéretét teljesítette: egyensúly, reform, fejlesztés. A világválság tombolása közben is egyensúlyközelbe hozta le a hiányt, példátlan infrastrukturális fejlesztéseket valósított meg, és reformokat indított el a közigazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban és a honvédelemben. Bajnai Gordonnak a további sikeres válságkezelés jutott, egy évre ígérte magát, megtette, amit meg kellett tennie.

Orbán Viktor az egyetlen olyan miniszterelnök a közelmúltból, akinek egyetlen ígérete sem teljesült. Persze, nem csoda, hiszen folyamatosan verte át az embereket, ma is a szemünkbe hazudik. Hol van már a 14. havi nyugdíj, az ingyen autópálya, a nemlétező tandíj. A vizitdíj többszörösét akarják bevasalni egészségügyi hozzájárulásként, adócsökkentés helyett a világ legnagyobb áfáját fizeti a magyar, meg a világ legdrágább benzinjét is. A hét százalékos növekedés helyett jön a recesszió, meg a 300 forintos euró. Ráadásul ez nem úgy jön, mint 2009 tavaszán, amikor minden ország süllyedt. Nem, most csak mi égünk szénné. Az államadósság pedig ma is nő.

Orbán ebben a viharvert helyzetben úgy gondolhatta, legalább egy, a híveinek tett ígéretét teljesítse: Gyurcsány Ferencet el kell ítéltetni. Az nem lehet, hogy az az ember, akitől 1989 óta retteg, és aki volt olyan demokrata, hogy a befektetőkkel folytatott tárgyalásairól emlékeztetőt készített - Orbánnál bezzeg a kormányülésről sincs jegyzőkönyv -, még mindig szabadlábon van. Pechjére, ha a tragikomikus Sukoró mellé előállnak valamilyen új "üggyel", akkor újra ki kell kérni a mentelmi jogot. Márpedig nincs annál viccesebb, mint amikor a Rubovszky-bizottság megtárgyalja negyedszer és ötödször, hogy most éppen miért kéne kiadni Gyurcsányt, aztán negyedszer-ötödször szavaz az országgyűlés, aztán Gyurcsány negyedszer-ötödször felmegy a pulpitusra beszédet mondani, aztán negyedszer-ötödször jönnek a tüntetések és így tovább.

Az életszínvonal meg csak nem emelkedik. Ellenben az adókkal.

Ha már kormányzás címén tönkre teszik az országot, akkor az igazságszolgáltatás álljon haptákban, és tegye, amit a diktátor óhajt. Legyen fideszes főügyész, Orbán kitünteti, aki Gyurcsányt vallatná, más szerepel a meggyanúsításban, mint a mentelmi jog kikérését tartalmazó papírban. Mindegy, majd bírót is választanak a sajátjaik közül. Eközben a jobboldali sajtó úgy tesz, mintha a megvádoltnak kéne bizonyítania az ártatlanságát. A külföldi sajtó döntő része koncepciós perről beszél, ide akkreditált nagykövetek fejezik ki értetlenségüket.

És Gyurcsány Ferenc mégsem fogja be a pörös száját. Még azok is elmentek az ügyészség előtti tüntetésre, akik néhány napja még távozását sürgették az MSZP-ből.

Orbán tudja, amit a magyar politológusok nem látnak, vagy nem mernek bevallani: csak Gyurcsány számít az ellenzéki oldalon. Azt sem akarják látni, hogy a szerveződő Szolidaritásban is fellelhetők a vele való kapcsolat csírái. Velük ellentétben a soha életében semmi mással, mint politikával foglalkozó Orbán érzi a veszélyt: ha ez mind összeáll, neki annyi lehet. Abba pedig végképp belebolondul, ha Gyurcsány - akár csak egyik szereplőként - ott ül majd annál az asztalnál, amely a Fidesz bukása után új rendet vág Magyarországon.

Egy új párt, amelyet Gyurcsány vezet, amelyben szocialisták, liberálisok és mérsékelt konzervatívok is szerepet vállalnak, remélhetőleg szövetségben az MSZP-vel és a szerveződő hiteles szakszervezeti mozgalommal, akár elég is lehet a zuhanó, minden társadalmi csoportnak anyagi romlást és bizonytalanságot okozó Fidesz leváltásához.

Orbán tehát éppen hogy nem érdekelt Gyurcsány zászlóbontásában: neki az a jó, ha nem történik semmi. Ha marad a Fidesz, MSZP, LMP, Jobbik négyesfogat akár hátra is dőlhet. Ám már abból is baja lehet, ha az Árok-Kónya-Székely-féle szimpatikus csapat mozgolódása nyomán meleg lesz a helyzet a Gaskó vezette házi szakszervezeti vezetőknek.

Ma milliók bolyonganak pártot keresve, két új őszi szerveződés vákuumszerűen szívhat fel ezekből százezreket. Pártot alapítani - ha nincs más megoldás - akkor sem könnyű. Orbáni ügyészségi ellenszélben különösen nem az.

De a demokraták nem félnek. Féljen az, aki rendszerváltó létére diktatúrát épít Magyarországon.

Kedves Olvasó! A fotó 1993-ban Miskolcon készült. Jelzi, hogy az álló, éppen beszélő személynek semmi köze nincs ahhoz az emberhez, aki a balján ül világosbarna zakóban. Csak és kizárólag a véletlen műve, hogy ez egy Fidesz-rendezvény, és hogy Polt Péter, mert ő az, aki szól a Fidesz-tagjaihoz, a Fidesz által jelölt miniszterelnök akaratából lett előbb fideszes képviselőjelölt, majd Legfőbb Ügyész 9 évre.

Mint a fotó is bizonyítja: képtelenség, hogy Orbán Viktornak bármiféle befolyása lehetne mindarra, amit saját képviselőjelöltje művel a vádhatóság élén. Rétvári "igazságügyi" államtitkár szintén nem befolyásol semmit, amikor egy minapi rendezvényen kifejezte óhaját, hogy Gyurcsány Ferenc 30 évet kapjon.

Már ez a fotó is elég lenne, hogy tüntessünk október 3-án fél 1-től a Központi Nyomozó Főügyészség Zichy utcai épülete előtt - amúgy párhuzamosan Miskolcon is lesz hasonló rendezvény.

Egy szorult helyzetben levő, bukás előtt álló diktátor által megrendelt koncepciós per előtt nem árt, ha átnézzük az archívumot. Efféle csodákat, bizonyítékokat találhatunk.

Szomorú fordulatot vett az MSZP-n belüli küzdelem. Mesterházy Attila, érzékelve, hogy másfél éves tevékenysége nyomán a párt tapodtat nem lépett előre, döntő lépésre szánta el magát. Immár úgy gondolkodik, mint Orbán Viktor: a Fidesz elnöke bezáratná Gyurcsányt, ő meg kizáratná.

Pedig többféle megoldás is lehetséges lett volna a konfliktus rendezésére. Leülhettek volna a felek - én még mindig ebben bízom a józan ész nevében -, hogy megbeszéljék, hogyan lehet úgy elválni, hogy az erők mégis összeadódjanak. Megállapodhattak volna a programok összefésüléséről, a majdani választási együttműködésről. Elvégre az alapcél talán még közös: el kell távolítani a nemzetpusztító Orbán-rezsimet, és helyre kell állítani a demokráciát, a lét- és jogbiztonságot, az alkotmányos intézményrendszert.

Ehelyett Mesterházy azt az utat választotta, hogy párton belüli szorult helyzetében a szakítással akarja elterelni a figyelmet sikertelen elnökségéről. A Magyar Szocialista Párt ma rosszabb állapotban van, mint 2009 tavaszán, amikor Gyurcsány Ferenc távozott. Akkor, kormányzati felelősség mellett, reformok és világválság idején 1,5 millió stabil szavazója volt a pártnak, ebből a választásra lett közel egymillió - és a szám másfél évi ellenzéki lét mellett sem emelkedett. Alapszervezetek szűntek meg, most pedig a Jobbik utolérte az MSZP-t. Két napja Miskolcon ezren akarták leváltani egy tüntetésen a kormányt, pedig több megyéből buszokkal vitték az embereket - egy helyes cél érdekében. Ugyanakkor a Charta konferenciáján - buszos társasutazás nélkül - ötszázan voltak, pedig a jogállam mibenléte és a gazdaság összefüggései voltak terítéken.

A kétségbeesés nem jó tanácsadó. Egy ilyen helyzetben az ember nem úgy tereli el a figyelmet, hogy kizáratja a pártból azt az embert, akinek az MSZP történetének immár utolsó választási győzelmét köszönheti. Aki már ahhoz is kellett, hogy 2002-ben Orbán megbukjon, ahhoz pedig végképp, hogy négy évvel később ne térhessen vissza. Ha a vita annyira intenzív, hogy azt már nem tudom kezelni, akkor tárgyalok a megoldásról, és nem verem szét a saját pártomat - én ezt tanácsoltam volna az MSZP elnökének. Hiába rántja maga mögé a "galád" DK-s javaslat miatt a frakciót, ettől ő nem lesz erősebb, és a párt sem profitál.

Az MSZP Országos Választmánya által kiadott közlemény minimum két okból tragikus. Egyrészt közlik, hogy a párt vagyona egy és oszthatatlan. (Amúgy, tudnám, mitől az, amikor a DK is része az MSZP-nek, sőt közel kétezer MSZP-tagja van?...) De ezek a hölgyek és urak tényleg nem értik, hogy ez az ügy, a magyar demokrácia jövője, a baloldal megújítása nem bizonytalanul finanszírozott pártirodákon múlik? Tényleg azt hiszik, hogy ha újságíróknak azt hazudják, hogy efféle tárgyalásokat kezdett a Demokratikus Koalíció, attól az máris igaz lesz?

A másik vállalhatatlan mondat arról szól, hogy méltatlan a szolidaritásra az az ember, aki nekik nem tetsző módon alakítaná át az MSZP-t. Hát, ennyit értek a nemleges szavazatok a nemtelmi jogról tartott szavazáson és a "kiállunk Gyurcsány mellett" szövegek? Ennyi az MSZP vezetőinek erkölcse? Ha Gyurcsány csendben van, akkor megvédjük, ha nem, akkor vigye Orbán és a fideszes képviselőjelölt legfőbb ügyész?

Elkeserítő, ugyanakkor tanulságos, hogy a párt mikor és miért szakad. Nem akkor, amikor árulók vannak az őszödi beszéd körül. Nem akkor, amikor a pártelit lemondott saját elnökéről és kormányfőjéről. Nem akkor, amikor a fideszes kétharmad ellenére a párt hónapokon keresztül nem tud lába állni. A hiszti akkor kezdődik, amikor Gyurcsány platformot alapít - övé a hetedik az MSZP-ben. Már azon is küzdenek, hogy bejegyezzék-e a többi közé. Aztán jön a következő árulás. Azt mondja az elnök, hogy rendben, megtartják a pártszavazást, majd kongresszust hívnak össze egy addig titokban tartott javaslattal, hogy mégse legyen pártszavazás. A vokolásra egész szervezeteket nem értesítenek ki, harmincezres tagságról beszélnek, amikor a fele sincs meg. Majd a pártelnök ígéretet tesz arra a sikeres voksolás után, hogy a novemberi kongresszuson bejegyzik a DK hat kérdését - például a vezetők közvetlen választását és a pártgazdálkodás átvilágítását.

Ezekről ma már szó sem esik.

A párt pedig nem azért szakad, mert nem nő a támogatottság, nem azért, mert Orbán szétveri a nemzetet. Ellenben azért, mert Molnár Csaba egy, nem a nyilvánosságnak szánt levélben felvetette, hogy a frakció egy pártszavazáson erősíttesse meg mandátumát a tagsággal. A DK-tag képviselők a maguk részéről ezt máris felajánlják. A pénz, néhány képviselő egzisztenciaféltése verte szét az MSZP-t. A lóvé, a guba, a dohány, a lé. Semmi más. Hogy ne kelljen odaállni a tagok elé és megkérdezni tőlük: szerinted én jól dolgozom?

Egy fenét! Takarodjon, akinek ilyen az eszébe jut! Érdektelen, hogy a DK eközben parlamenti vizsgálóbizottságot hozna létre kormányzati visszaélések felgöngyölítésére, nem számít, hogy a választási törvény kapcsán aktív bojkottot szeretne. Egyik sem téma. Csak az, hogy Gyurcsány - aki nem akar az MSZP elnöke lenni - fel meri vetni, hogy neki lehet-e menni ezzel az összetétellel a ciklus második felének, egy bármikor bekövetkezhető választási kampánynak. Mesterházy Attila nyilván komolyan gondolta azt a Wikileaks-iratot: ő mondta, hogy meg kell akadályozni Gyurcsány visszatérését...

Pedig  csak rá kellett volna néznie a közvéleménykutatásokra. Amikor a pártszavazás kapcsán Gyurcsány beindult, emelkedett az MSZP népszerűsége, a nyári uborkaszezonban pedig stagnált, majd most újra csökkent.

De már mindegy. Én csak attól tartok, hogy a pártelit annyira mélyre vágja a sebet a tagság túlnyomó többségének támogatását élvező Demokratikus Koalíció és önmaga között, hogy az egy választási együttműködést is megnehezít. Ha valami, hát ez Orbán forgatókönyve. Jó lenne, ha megkeresnék az elgurult gyógyszert, amíg nem késő.

Sorsfordító lehet 2011 ősze. Orbán Viktor elérte - az eddigi - mélypontot, de még nem koppant. Ő legalább is nem érzi úgy, vagy ha igen, akkor nem vallja be. Ehelyett beszól kormánya új szóvivőjének. El tudom képzelni, miféle ordibálás zajlik a Nándorfehérvári terem környékén. Már csak a napi szinte hazudni képes Szíjjártó tartja a lépést az emberrel, aki még sohasem hazudott. A Fidesz és Orbán népszerűségvesztését ráadásul az egykulcsos adó bukása és az ezermilliárdos megszorító csomag bejelentése előtt mérték.

Jelentős részben Gyurcsány a hibás Orbán politikusi haláláért. Ez Őszöd öröksége. Az őszinteség, a gyorsan megszerezhető hatalom reménye újabb és újabb hazugságokra ösztönözte Orbánt, aki most már emiatt is képtelen az ország irányítására. Minden helyes szándéka - nem sok ilyen van - azonnal megbukik múltbeli mondatain. Ha pedig azt állítja, hogy olyan dolgokat akar véghezvinni, amelyre az elmúlt húsz évben nem vállalkozott, akkor egyrészt óvatosak vagyunk, mert ő maga mondta: ne figyeljünk arra, mit szövegel össze-vissza. Másrészt mégis csak élhet a remény, hogy hátha a visszavonulását akarja hamarosan bejelenteni.

A nép kétharmada szerint rossz irányba mennek a dolgok, ami annyit tesz: a fideszes szavazók többsége szerint is. Ennek ellenére a pocsékul és kártékonyan "kormányzó" Fidesz vezeti a pártlistát. Van tehát feladata a szétesett képet mutató demokratáknak.

A kérdés tehát immár nem az, hogy a hitelvesztés megtörtént-e, hanem az, hogy mikor ébred már fel végre a kábulatból Magyarország mérsékelt konzervatív része. De egyáltalán: a megfenyített, erőből összetartott Fidesz-KDNP-frakció helyben is posztot viselő többsége hajlandó lesz-e valamikor fellázadni. Nem lehet könnyű ugyanis úgy hazamenni Karcagra vagy Hódmezővásárhelyre, netán Győrbe és Székesfehérvárra, hogy eddig azt mondtuk, a kórházbezárás és az iskolák átszervezése nemzethalál, most meg mi tesszük meg. Hogy a vizitdíj és a tandíj kizsigereli a zembereket, most meg a népszavazásra bocsájtott összeg többszörösét vasalnánk be. A nyomorra felkészülő új csoport a nyugdíjasok, akiknek 14. havi nyugdíjat ígértek.

Egész biztos, hogy 2011 őszétől új politikai képletre van szükség. Évekig hallgattam, hogy a csúnya-MSZP-SZDSZ-kormány hozta fel a Jobbikot. Hát, akkor miért erősebbek most, mint valaha, másfél éves orbánzás után? Pedig Gyurcsány harcolt a Jobbik ellen és nem gesztusokat tett nekik, ahogy Orbán teszi folyamatosan... (Lásd még Gergényi Péter és Kertész Ákos történetét.) A jelenlegi négypárti struktúra odajutott, hogy soha ennyi passzív, választani nem tudó vagy nem akaró ember nem volt, teljes a kiábrándultság. A nyugati, polgári világban hívőknek, 1989 örököseinek, a szociális piacgazdaság barátainak pedig nincs hova szavazni.

Az MSZP megújítására szánt esély, amelyet a Demokratikus Koalíció ajánlott, még él. Muszáj ebben a falig elmenni, mert nagy a tét. Ugyanakkor azt is látni kell: az MSZP ebben a formában soha nem fogja legyőzni a Fideszt. Akkor sem fogja, ha Orbán nem csak az elmúlt 20 év, hanem minden idők legrosszabb miniszterelnöke lesz.

Nem kell nyavalyogni, hogy "az ország dolgaival kéne inkább, meg nem a belső ügyekkel..." Ez álduma. A magyar baloldalnak óriási a felelőssége abban, hogy Orbán rendszere leváltható legyen. Ez megéri a konfliktusokkal járó megtisztulást, az átalakulást. A lakásfelújtás idején sosincs meg az olló, és a telefon is csak akkor, ha megcsörren. Elátkozzuk magunkat, hogy belevágtunk, mert reménytelenül távolinak látszik a rend és a tisztaság. Aztán meg milyen büszkék vagyunk rá, hogy mégis megcsináltuk. Ez a Demokratikus Koalíció javaslata. Az MSZP belső, tisztázó vitáitól Orbán már nem lesz népszerűbb és sikeresebb. Sőt, ha ezeket békében sikerül rendezni, tovább lehet lökni őt a lejtőn.

Márpedig ez Magyarország érdeke.

Nem tudom, meddig mehet ez még így, de ahogy elnézem, fogytán a türelem. A kormány úgy döntött: normává emeli Lázár János hírhedt mondatát. Eszerint aki szegény, az annyit is ér. A szemmel láthatóan mentális problémákkal küzdő Orbán Viktor, végképp elfeledve, honnan jött, elvág minden esélyt magyarok milliói előtt. A szegényt koldussá teszi, a koldust halálra ítéli, az alsó középosztálynak az elszegényedés jut osztályrészül. Csak a felső tízezer jövedelmi és társadalmi viszonyai javulnak és erősödnek tovább. Mindenki más kikerült a demokraták számára vállalhatatlan Orbán-kormány látóköréből.

Kórházak csődben, a pedagógusokat megalázták, tegnap kormányellenes tüntetéssé vált a Zöld Pardon megmentésére szervezett demonstráció. Az önkormányzatokat kivéreztetik, a haveri egyházaknak játsszák át az iskolákat, munaktáborokat létesítenek. A bankokat uzsorásoknak minősítik (nem lennék Csányi Sándor helyében), tovább rontva a hitelezés befagyasztásával a magyar vállalkozások fennmaradási esélyeit.

Szíjjártó Péter - azaz Orbán Viktor - bejelentette, eszükben sincs bármit megfontolni a baloldal javaslataiból, elvégre az már rosszat tett az országnak. Szíjjártó, azaz Orbán, persze megint hazudik. Az egészségügyi hozzájárulás emelése a vizitdíj többszöröse, az új tandíj a korábbi hazugságuk beismerése. Máris itt a program, miszerint csak a jómódú család gyereke járhasson egyetemre, de ott sem oda, ahova szeretne... Gyurcsány, amikor megszorított, igyekezett tekintettel lenni a szegényebbek, az elesettek érdekeire. Amíg lehetett, tartotta a nyugdíjat és a családi pótlékot, a gázártámogatást is úgy oldotta meg, hogy aki többet fogyaszt, többet is fizet. Még volt OÉT, ahol nem bohócügyi államtitkár tárgyalt a munkaadókkal és a munkavállalókkal, hanem maga a kormányfő.

Orbán rendszerében a gazdag még gazdagabb, a szegény még szegényebb lesz. Orbán, aki a politikából lett milliárdos, tovább gyarapíthatja vagyonát, aki pedig 140 ezer forint alatt keres, végleg eltűnik a süllyesztőben.

Szégyellem magam, hogy Magyarországnak ilyen silány és kártékony kormánya van.

Tüntetést betiltani lehet - Piros László is csinált effélét 1956-ban - láttuk, mi lett a vége. Az elégedetlenség azonban tapinthatóan nő, arról már nem is beszélve, hogy ígérte-e mindezt a Fidesz?? A stagnáló munkanélküliséget, a tönkretett költségvetést és gazdaságot, a lezúzott forintot, a nemzetközi kapcsolataink ellehetetlenítését, a jogállam szétverését, hogy kasztrendszert és verbális hadikommunizmust vezet be Magyarországon?

Meddig lehetünk foglyai ennek a beteg rendszernek?

Tragikomikus történetek esnek meg Magyarországgal. A méltán megvetett Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke, levelet írt a főnökének, a Fidesz elnökének, hogy lehessen elvenni Kossuth-díjat, ha valaki nem fogja be a száját, uram bocsá', baromságokat ír.

A miniszterelnök, mit sem törődve egyik tárcája vészjósló szakvéleményével, miszerint törvénytelen a bankok és magánszemélyek szerződésébe felülről belebeszélni, az abban leírtakat önkényesen átírni, mégis bejelent. Ezzel egyébként azonnal százmilliárdokat tol ki a hazánkban veszteglő pénzekből a határon túlra.

A nemzetközi sajtót Sztálin korszakára emlékezteti az itthoni világ, és a nagy rendszerváltó már ott tart, hogy tüntetést tilt be. Azt hiszi, annyira ostoba a magyar, hogy nem emlékszik a Kossuth tér 2006 őszi tönkrehugyozására, hogy addig innen nem megyünk haza, amíg "az az ember", aki engem le mert győzni, nem távozik. Aztán meg ugyanez az ember, akit a bíróság ezért garázdának minősített, elkérte a villáskulcsot Kontúr Páltól, hogy kordont bonthasson, mondván, neki, és a mendemonda szerint napi háromezer forinttal fizetett csőcseléknek joga van ott tüntetni - miután 30 millióért rendbe tették a Rákóczi-szobor környékét. Akkoriban egész nap bömbölt a hazaffyasch rock a hangszórókból, hogy odabent dolgozni nem lehetett. Amikor meg nekik nem tetszó döntést hoztak a képviselők az egészségpénztárak ügyében, akkor tettleg is bántalmaztak az országgyűlésből távozó képviselőket. Ez lett a Nemzeti Inzultáció.

Ha nem szabad a Kossuth téren tüntetni, mert életfogytig tartó fotókiállítást rendeznek, mi lesz, ha a nép Orbán Viktor palotájához indul? Nem kívánom, hogy ez megtörténjen, de ott aztán igazán nincs nagy forgalom. Vagy csak Gyurcsányéknak kell kibírni, hogy Satu bácsi hónapokon át ott posztol az épület előtt? (Aki amúgy időnként bekopogott Gyurcsányékhoz, vagy az Őrezdredhez, hogy nincs-e valami harapvivalójuk. Persze, volt. Illendően megköszönte, majd némán tovább tiltakozott a Gyurcsány-kormány ellen. Amikor a miniszterelnök távozott otthonról, még integetett is.)

A betiltás pedig hiábavaló: az "Orbán, takarodj!" nem megúszható. És minél inkább tömködik be a szelepet, anná nagyobb lesz a durranás. Érik az a százezres tömeg október 23-ára.

Úgy látszik, vannak olyan politikusok, akiknek történelmi szerep jut, akár akarják, akár nem. Gyurcsány Ferenc még csak alig tíz éve politizál az élvonalban, de ebből közel öt évig miniszterelnök volt, két évig irányította az MSZP-t. Kormányfői hivatalban ülve nyert választást - ez rajta kívül senkinek nem sikerült. Indított reformokat, fejlesztette az országot és a világválság szorításában is 4 százalék alá vitte a költségvetési hiányt.

Immár két történelmi beszéd fűződik a nevéhez: az őszödi, amely szakított a politikai elit hazugságával, és a tegnapi parlamenti, amely vádbeszéd volt egy koncepciós per kezdetén. A pulpitusról körülnézve látta maga előtt a Puch-Simicska-tengely tagjait, pártja őszödi kiszivárogtatóit, néhány lesunyt fejű LMP-st, akik tudták, hogy nagy baj van, és amit tesznek, vállalhatatlan. Nyilván megfordult a fejükben, hogy itt és most kiadták egy ellenzéki társukat, és egyre többen fogják gondolni: most hálálják meg az utolsó pillanatban berepült kopogtatócédulákat. Ott voltak sokan, akik annó leszavazták a benyújtott pártfinanszírozási törvényét. Ott vigyorgott Navracsics, a Gyurcsány-család egykori vacsoravendége, a "nekünk mindent lehet" mámorától megittasodott Fidesz-KDNP-frakció. Orbán nem volt ott: tudta, hogy Gyurcsány vádbeszédet mond felette. Igem, Orbán felett, aki őt bevallottan meg akarja ölni és halottnak akarja látni.

Néhány szocialista is úgy gondolta, más dolga van, mint nemmel szavazni: nevüket megjegyzik a demokraták, én le sem írom, mert helyettük pirulok a szégyentől. Szili Katalin, aki Gyurcsány 2006-os győzelmének köszönhetően maradhatott házelnök, aki miatt Sólyom lett a köztársasági elnök, igennel szavazott - lelke rajta.

Ott voltak a bekiabálgató nyilasok is, Orbán politikai gyermekei, akiktől akkor sem kéne támogató szavazat, ha ezen múlna bármi.

Új idők jönnek Magyarországon. Tegnap valami végleg elszakadt. A demokratikus ellenzék összefogásának esélye és módja is átalakul. Gyurcsány Ferenc pedig tudni fogja a dolgát. Megharcolni az igazáért és a magyar demokráciáért. Kiderült tegnap is: ő az ellenzék vezére és senki más. Választhatta volna azt az utat is, hogy nyáron visszavonul - mondják jóakarók. Akkor talán mindezt megúszhatta volna.... A demokrata azonban nem fél, hanem teszi a dolgát, amit kimért rá a történelem.

Hosszú meccs ez még...

Egészen bizonyos, hogy rendkívüli jelentőségű napnak nézünk elébe. Még sosem fordult elő, hogy élőlánccal fogják körbe szakszervezetek a Parlamentet. Még sosem fordult elő a rendszerváltás óta, hogy egy hivatalban levő miniszterelnök euróválságnak hazudja a ma bejelentendő újabb megszorító csomagot, amely a reménytelenül siralmas gazdaságpolitkájának következménye, és amely megrengeti készül a magyar pénzügyi rendszert.

És Nagy Imre perbe fogása óta nem volt példa arra, hogy eljárást indítsanak egy miniszterelnök ellen. 1956 óta Kádár János, Münnich Ferenc, Kállai Gyula, Fock Jenő, Lázár György, Grósz Károly, Németh Miklós, Antall József, Boross Péter, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, majd újra Orbán Viktor volt, illetve lett kormányfő. Ezek szerint ők úgy vannak elismerve mindennyian - akár posztumusz is -, hogy mindig mindenben törvényesen jártak el, egyikük sem élt vissza a hatalmával, alapvetően minden rendben volt, amikor az országot kormányozták. Bíróság elé ugyanis egyik sem került, sőt, ez fel sem merült. Egyedül ez a Gyurcsány Ferenc nevű hibázott, amikor azt tette, amit egy miniszterelnöknek kutya kötelessége megcselekedni. Leült egy befektetővel - egyetlen egyszer -, majd arra kérte a kormányzatot képviselő jelenlevőket, hogy ha a jogszabályok erre lehetőséget adnak, akkor valósítsák meg a beruházást, az adózandó bevétel és a sok munkahely ugyanis Magyarország érdeke. Majd elment a következő megbeszélésére.

Gyurcsány, persze nem követett el semmit, csak azt, hogy Orbán 2002-es vereségében mint kampánytancásadó, 2006-os bukásában pedig mint miniszterelnök szerzett elévülhetetlen érdemeket. Márpedig Orbán már 1989-ben megmondta a Fekete Doboznak, hogy a túloldalon Gyurcsány az egyetlen - meg az a Szilvásy....

Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát ma elveszi a Fidesz-KDNP-Jobbik-LMP-koalíció. Az MSZP - helyesen - nemmel szavaz. Innentől a Schiffer-féle párt - saját MSZP-s unokatestvére szerint a név tulajdonosa nem értett meg semmit családja történetéből - és az MSZP együttműködési lehetősége minimálisra csökken az "orbánváltás" érdekében. Hogy fogódzkodhat az MSZP egy olyan párttal, amelyik koncepciós perhez adja ki a baloldal volt elnökét és miniszterelnökét? Más kérdés, hogy a közösködésből az LMP nem is kér - Orbán érdekében.

Amúgy a séma ugyanaz: Kádár tudta, hogy ha Nagy Imre él, akkor előbb-utóbb a tömegek újra rátalálhatnak. Orbán agya ugyanígy működik: amíg Gyurcsány él... Kádárnak Nagy Imre volt az útjában, Orbánnak Gyurcsány. Még jó, hogy egyelőre nincs halálbüntetés. Majd megnemzetikonzultálják, aztán egyéni képviselő indítványként benyújtja valaki...

De hiába minden: pénteken elindult a Demokratikus Koalíció új honlapja. Amikor e sorokat írom 114 ezerhez közelít a Gyurcsány-videóüzenet megtekintőinek száma. Ez akkor is brutális, ha többen többször is megnézték. Több, mint kétmillió kattintás volt az oldalon... Gyurcsány facebookos oldala pedig átlépte a 10 ezres határt. A demokratikus ellenzéki oldalon ez messze a legnagyobb szám. A honlapon - közös megegyezéssel - szerepel a Bajnai-, a Bokros-, a Majtényi vezette alapítvány, illetve intézet, a volt Milla-csoport egy része és a Demokratikus Charta. Azaz - ha távolabbról is -, de máris jelen vannak baloldaliak, liberálisok és mérsékelt konzervatívok.

Persze, idegen pályáról "amortizálás", "hazai" pályáról "meg kell akadályozni, hogy visszatérjen"... Amiben a Fidesz és némelyek az MSZP-ben egyetértenek... Meg az is mondható, hogy ez a honlap még kevés, sőt, a fanyalgás - miért nem várt Gyurcsány a visszatéréssel - is folytatható. Az sem kizárt, hogy ami körvonalazódni látszik, talán még nem az igazi, de hogy "válámi ván", az egészen biztos....

A mai bejegyzés címe még bagatellizálja is a tegnap nyilvánosságra került Wikileaks-irat különlegességét. Magam nem vagyok annak híve, hogy egy amerikai diplomáciai feljegyzést tökéletes készpénznek vegyek. (Eörsi Mátyás nyilvános jegyzetben írja meg April Foley súlyos tévedését Gyurcsány nemzetközi megítélésével kapcsolatban. Foley nem kedvelte Gyurcsányt - ez az érzés kölcsönös volt. A nagykövet asszony oroszbarátsággal "vádolta" a magyar kormányfőt, mit sem törődve azzal, hogy a 2002-től rendbe tett magyar-orosz viszonynak köszönhetően megnégyszereződött a magyar export - és visszakerültek a sárospataki könyvek is. Az USA számára lehet, hogy ez érdektelen, vagy zavaró, de nekünk, magyaroknak fontos volt.)

Az azonban bizonyos, hogy annak, amit a távirat szerint Orbán mondott, nem csak az amerikai nagykövet, hanem sok más diplomata is szem- és fültanúja volt. A Fidesz elnöke előre bejelentette, hogy hazudik a kampányban, hozzátéve: ehhez képest mást fog majd csinálni, ha kormányra kerül. Ezt Őszöd óta hazugságbeszédnek, választási csalásnak szokás nevezni, pedig Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor szövege között van egy alapvető különbség. Gyurcsány ugyanis azt jelentette be Őszödön, hogy ELÉG VOLT! Hogy nem kíván úgy politizálni, ahogy az addigi összes kormány tette, beleértve első saját kabinetjét is. Mondta ezt egy választási győzelem birtokában - nem tudva, hogy árulók ülnek a frakció padsoraiban.

Orbán a diplomatáknak nem azt mondta, hogy szakítani kíván az ígérgetés gyakorlatával, hanem cinikusan odahazudott. Gyurcsány Őszödön leszámolt egy gyakorlattal, Orbán pedig folytatta a gyakorlatot. És ugyanezt teszi ma is. Majd beledöglik, hogy úgy tegyen, mintha kormányozna, és hazudik reggel, délben és este. Sőt, még reformokat sem csinál - Gyurcsánnyal ellentétben.

Gyurcsányt az őszödi kiragadott mondatok meghurcolták, de egyben meg is harcolt a maga igazságáért. Az MSZP mai állapotának éppen az az egyik oka, hogy nem segítették Őszöd valós értelmezését, sőt Gyurcsány lehetetlenné tétele után a vele való szembefordulással eljátszották a hitelesség helyreállításának esélyét. Az MSZP érdemben nem is szólalt meg Orbán most kiderült szavaira, mert akkor Őszödöt is értelmeznie kellene: milyen alapon támadja most Orbánt - és tart sajtótájékoztatót, nem randalírozást az MTV székháza előtt.

Gyurcsányt az őszödi szembenézés már csak Orbán másfél éves "kormányzása", bukásra álló gazdaságpolitikája okán is hitelesíti. Ő már beszélhet őszintén gazdaságról, baloldalról, pártfinanszírozási anomáliákról, akár Sukoróról, mert tudja, hogy igaza van. Orbánnak pedig szalad a szóvivője, hogy szórakoztatóipari terméknek minősítse mindazt, amit több tucat diplomata hallott, mély mélyebbre süllyesztve főnöke amúgy is gyalázatos nemzetközi megítélését. Aki kimondta az igazat, nyugodtan szemébe nézhet annak, aki azt mondta róla, hogy hazudik, ha az igazmondó tudja, hogy éppen a másik hazudik.

Amúgy ha szórakoztatóipari termék csupán ez a távirat, akkor miért nem számol be a Magyar Nemzet Orbán mondatairól? Hadd kacagjon a fideszes olvasó, aki még most is elhiszi, hogy Orbán sosem hazudott...

Most már teljesen egyértelmű, hogy ott kezdődött minden. Igen, a 2006-os tévévitán, amikor Orbán Viktor kitámolygott a stúdióból és tökéletesen tisztában volt vele: itt ma péppé verte az a nyurga, szemüveges pasas, akiről már 1989-ben megmondta a Fekete Doboznak, hogy az egyetlen a túloldalon, aki számít...

Néhány nap múlva ez a péppé vert ember a "gazdaságpolitikájával" mára tökéletesen szembeforduló Bod Péter Ákost jelölte miniszterelnöknek - miután minden elveszett. A második választás egymás után. És a nyurga szemüveges a rendszerváltás óta először, hivatalban ülve lett újra kormányfő.

Orbán akkor még nem tudta, hogy két hónap múlva néhány szoci korifeus megsegíti egy hangfelvétellel.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy lassan nincs olyan Gyurcsány-bejegyzés a Facebook-on, amelyre ne reagálna Szíjjártó Péter, azaz Orbán Viktor. Lassan azt is kommentálják, ha Gyurcsány metszi a saját kötcsei almafáját, mondván, el a kezekkel a magyar gyümölcstől. E reakciók híján vannak a következetességnek és rendkívül árulkodóak. Hol azt mondja Szíjjártó, azaz Orbán, hogy Gyurcsány a múlt, amelynek vége, lejáratódott, egy bukott ember áll előttünk, aki fondorlatos módon tönkre tette az országot, előre megfontolt szándékkal. De ha Gyurcsány nincs, akkor minek válaszolni? Ennyire ráérnek? Vagy mégsem sikerült az amortizálás?

Máskor meg jön az ideggyengézés.

Pedig ebből minimum az következik, hogy:

1. Aki ideggyenge, tehát beteg, az nem tud gonoszul tárgyalni egy munkahelyeket és sok pénzt ígérő befektetővel, ráadásul erről jegyzőkönyvet is készít, mert ez a tisztességes. (Ma a kormányüléseken elhangzottakat sem rögzítik...) A betegeket nem fenyegetik börtönnel, hanem orvoshoz irányítják.

2. Aki viszont maga a Gonosz, az nem bír ideggyenge lenni. Ez is világos, hiszen a gonoszsághoz kötélidegek kellenek, a sosem hazudó ugyanis figyeli minden mozdulatunkat.

Szerintem a helyzet ennél sokkal egyszerűbb. Diktátoréknál úgy alakult, hogy ül az ember a 180 négyzetméteres, de egyedül bitorolt Nándorfehérvári Teremben és csak azzal törődik, mit csinál a nyurga, szemüveges ember. Nehogy a népnek szép lassan leessen a tantusz: a nyurga szemüveges hozta le a hiányt, indított reformokat, fejlesztette az országot és szerzett az utolsó pillanatban még egymilliárd eurót az Uniótól.

Ezt nem úszhatja meg szárazon. És a korlátlan hatalom egyre szűkülő börtönében ülő ember ezért szétveri a teljes igazságszolgáltatást: zsarolja a mentelmi bizottságot, amely meg sem kapta, amit Polt Pétertől kért, mégis megvonná a mentelmi jogot, a képviselőjelöltjét nevezi ki legfőbb ügyésznek, szétzavarja a bírákat, és személyre szabott paragrafusokkal feldúlja a büntető törvénykönyvet.

És mindezt azért, mert a nyurga szemüveges legyőzte. És ha egyszer ez megtörtént, ő tudja a legjobban, hogy megtörténhet megint. Lehet, hogy nem egyedül, de a másik oldal egyik megkerülhetetlen vezetőjeként. Az ő mondataitól retteg - és minden oka meg is van rá.

Annyira rosszul kormányoz, hogy végképp legendát csinál a nyurga szemüvegesből.

Ezúton szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy még ebben a ciklusban, 2013-ban lesz 50 éves a Nemzet Miniszterelnöke, a mi hőn Szeretett Vezérünk, Orbán Viktor.

Nagyon szeretném, ha az 1952-es, a Rákosi Mátyás 60. születésnapját idéző, de ha lehet, felülmúló ünnepségek tartassanak határon innen és túl. Ez a minimum, amivel megköszönhetjük neki az elmúlt 20 összes hazugságát és párfordulását, az éppen bedőlő hiteleket, a stagnáló munkanélküliséget, a visszeső beruházásokat, a nemzetközi elszigetelődést, az ipari termelés zuhanását, az egykulcsos adót, amellyel gazdagabb lett a gazdag és szegényebb a szegény. A lakosokra áthárított bankadót, a bohócügyi államtitkárt, az uniós fejlesztések leállását, a demokrácia, az oktatás, a kultúra szétverését, az alkotmánybíróság és az egészségügy szétzilálását, a cimborák hivatalba helyezését, a koncepciós pereket előkészítő ügyészséget, és hogy egy mai felmérés szerint tíz magyarból kettő már nem tudja fizetni a számláit. Ezért aztán volt/van/lesz elszámoltatás, permanens megfigyelési ügy, mint amikor Kaya Ibrahimmal bukott le a Fidesz.

Én kifejezetten örülök, hogy lesz az önkormányzatokban asztal a förtelmes, és demokrata számára vállalhatatlan alapizével, bukszusokkal, Kövér-szignóval, testőrrel. Végre tudjuk, mire lesznek jók a reakvitált rendőrök: nehogy valaki összekenje kaszinótojással a tákolmányt. A külön szobát állítólag Kerényi Imre találta ki: ő is régi motoros, már Brezsnyev idején is szervezett április 4-ei műsorokat Moszkvában - az MSZMP felkérésére. Neki a személyi kultusz a zsigereiben van.

Várom 2013-ra a kongresszusi felajánlásokat: a Fidesz-frakció ünnepélyesen megígéri, hogy addigra 112 százalékkal több törvénymódosítást nyújtanak be, a haljéktalanokat nem csak elzavarják, de 153 százalékkal többször meg is verik. Minden más csapat játékosa vállalja, hogy a Videoton százszázalékos bajnokságot fog nyerni. Készüljenek Orbán-festmények és szobrok, simogasson gyerekfejeket, és Csoóri Sándort kérjék fel, hogy írjon ünnepi verset. Ő már Rákosit is megéljenezte, van tehát rutinja. Kisujjból kirázza azt a hexametert.

Az alábbiakban elolvasható a teljes őszödi beszéd. Annak minden mondata. Nem az a kiragadott négy-öt, hanem az egész. Vastagítottam azokat a részeket, amelyeket most akár Orbán Viktor is elmondhatna. A vastagított részbe zárójeles megjegyzéseket is tettem, ahogy szerintem Orbánnak - ha őszinte ember lenne - ábrázolnia kellene a helyzetet.

Azt gondolom, tanulságos olvasmány lesz. Hát, íme:

"Az amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk. Az természetesen nem képes magába foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen.

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni (valóban nem volt igaz: azt hazutuk, az állam majd megoldja, most meg azt, hogy az államnak bizonyos területekről teljesen ki kell vonulnia. Azt hazudtuk, majd adót csökkentünk és nő a fogyasztás. Ma már látjuk, ez zsákutca.), hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót. Ez a helyzet. Közben meg meg kell állapodni még a szabad demokratákkal, mert még miniszteri problémák – ismeritek.

Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib….ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk. (Tényleg nem tudunk, 1000 milliárdos lyuk tátong a büdzsén, és jövőre már az ellopott magánnyugdíjra sem számíthatunk). Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani.

Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire. Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami 5 millió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem 100 milliót, ötöt. És egyébként még odaadjuk még az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, már most az ő bevételük. Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint. Oda jön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. (Gyurikám, normális vagy te? Milyen maszlagot etettél itt meg velünk? Ha egy hónapon belül nem találsz ki valamit, Varga Mihályt küldöm a posztodra.). Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.

Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja? Úgy én is tudok konzisztens lenni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje.

Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. (Eddig ezt hazudtam, az is volt a dolgotok, hogy hirdessétek: a vízen is tudok járni. Most már látom, hogy baj van. Egy ideig rá tudom fogni a görögökre, meg a nem tudom, kikre, de most már cselekednünk kell). Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírná ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni.

Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform, vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.

És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat. (Na jó, nem kurva ország, hanem nyomorult... Imádtam ellenzékben lenni: nyolc év felelőtlen hazudozás, még több focimeccs. Én valóban másik világot akartam csinálni, tudjátok. Most már belátom: nincs új világ. Annyiszor mondtam el már mindennek az ellenkezőjét, hogy tartok tőle: az a történelem, amit én csinálok, nem a dicső lapokra kerül majd.)

Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni. (Nem másfél év volt az, hanem nyolc, és fel sem készültünk a kormányzásra.). Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogyha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök elődöm is, aki állandóan elmondta, hogy ő, hogy én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért. Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén fölülemelkedni és megkötni új ……ket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy á, francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt már elég miniszterelnökünk, hát ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgyis maradni szoktunk. Lehet. És azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem, egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort.

Nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a százkilencven ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem. Először csinálják. Máskor meg azt, ….. engedje el, hogy hadd csinálhassák. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. Ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer, be kell valljam. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van, biztosan nem, csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel. Nálunk, akik nálunk ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, a Kiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig, meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek kell, mindnek el kell hinni. Egyedül, külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizenegynéhányan az asztal körül, és el kell fogadni.

Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak, csak akkor lehet végigcsinálni, hogyha a lényegben, a lényegben hisztek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni, nem szabad. Semmihez nem ragaszkodom. Úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egy valami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni a …. Dehogy. Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom, nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennünk. Nem diktálom. Nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni és nem akarnak megállapodni, hogy gyerünk, a hétszázát neki. Ezt tartom a dolgomnak. És ha megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy Á-tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Egy francot! Van Á-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon. Arra van. Aztán amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztón nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikötök mondta, az mégis csak – talán az Arató Gergő – azért mégis csak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatás, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Mert politikailag lehet neki súlyos következménye. De őszintén szólva ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.

De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. A francba is, mibe is akkor? El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Nem lett mindenkinek jobb? Igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. És mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk, mi. És az ország azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk.

Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. (Esetleg a liberális... izé, a polgári...izé...a nemzeti... izé..., na mindegy, valamiről, amiben majd éppen akkor hiszek.)

Gyerekek!

Mit? Kell még valamit mondanom, Ildikó?"

P. S.: Természetesen elnézést kérek azok sokaságától, akik szerint Gyurcsány Ferenc az elmúlt 20 év legfontosabb beszédét mondta el. Egyre többen fogjuk gondolni, hogy Őszöd kijelölte a helyes utat, egyúttal bukásba kényszerítette Orbán mai politikáját. A nyolc év semmittevés, az elmúlt másfél év trükkjeinek százai megágyaznak Orbán vereségének. Természetesen, Orbán Viktor nem az az ember, aki egy beszédben hasonló mélységben feltárná a valóságot, pedig náluk - egyelőre - az árulóktól sem kell félnie. Lehet, hogy óvatos, lehet, hogy rutinos, de úgy fél az igazságtól és a politikai ellenféltől, mint Kádár Nagy Imrétől.

Ettől mi még tudjuk: ő kúrta el és senki más. Ha hagyta volna Gyurcsányt és az MSZP-SZDSZ-kormányt dolgozni (biztosítási reform, vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj, pártfinanszírozási törvény, önkormányzati törvény stb.), és nem veri szét a ciklust a csürhével és a népszavazással, szinte bizonyos, hogy akkor is megnyerte volna a 2010-es választást. Nyolc év a hatalomban hosszú idő, nem véletlen, hogy egy amerikai elnök is csak két ciklust kaphat. Nyolc év koptat, fáraszt, kényelmesít, mások számára meg a nyúlkálás ideje. Ráadásul minden átalakítás sok embernek okoz veszteséget még akkor is, ha az ország egészének jót tesz. A győzelem tehát meglett volna, esetleg nem kétharmaddal. A rendszerváltás nagy köpönyegforgatója és hazug embere, Orbán, most a saját csapdájában vergődik. Hogy zár majd be kórházat és egyetemet valaki, aki ugyanezt négy éve nemzetpusztításnak nevezte? És ez csak egy probléma a sok közül.

Szűkül a mozgástér és forró ősz jön. Amikor ezt néhány hete leírtam, Fidesz-hívő kommentelők szóltak be, hogy a vágyálmaimről beszélek. Nos, most már Orbán is forró őszt jósol. Nem hinném, hogy tőlem vette át a mondatot. Csak kivételesen ugyanarra gondoltunk.

Bár nem szokásom itt két nap egymás után bejegyzést tenni, a tegnapi Charta-Schiffer levelezés megér egy reakciót. Többen feltették a kérdést, miért írt a Charta nyílt levelet az LMP frakcióvezetőjének, hogy vonja vissza a Gyurcsány elleni sukorói feljelentést, amikor tudni lehetett: ha ezt meg is tenné Schiffer András, a nyomozás akkor is folytatódna.

Nos, a cél egyértelmű volt: a Charta nem a koncepciós per előkészítésének leállítását várta - jogvégzett embernek sem kell lenni ahhoz, hogy tudjuk, ez nem tud megtörténni -, csupán egy politikai gesztus lehetőségét kínálta fel Schiffernek, hátha ráébredt már, mi készül az ő feljelentése alapján. A kezdeményezés sikeres volt: ismét tisztábban látunk. Schiffer pedig megszavazhatja a mentelmi jog elvételét, vállalva annak minden utólagos hazai és nemzetközi politikai következményét.

A válasz, amelyet Schffer megfogalmazott, nem volt váratlan, viszont a vártnak megfelelően önlejáratóra sikeredett. Az a formula, hogy a charta "nincs abban a helyzetben", szó szerint ugyanaz, ahogy Szíjjártó Péter fogalmazott, amikor Thomas Melia, vagy bárki más bírálni meri a magyarországi diktatúra kiépülését. Schiffer és Szíjjártó pökhendisége tehát egy tőről fakad, az okot talán az LMP-hez az utolsó pillanatban bezúduló kopogtatócédulákban kell keresni...

Hogy Schiffer félreérti a politikai térképet, az az ő, és a pártja nevének értelmét már rég sutba dobó politkájának a baja. Lassan már csak ő látja úgy, hogy van a Fidesz és van az MSZP, mint két Gonosz, és vannak ők, a tiszták. Szeretném jelezni, hogy nem ez a helyzet. Lehet neki baja az MSZP-vel, sőt Gyurcsánnyal is, de aki szerint ma létezik egyenlő távolság a demokratikus közép, ha úgy tetszik, a középen állók számára, de egyáltalán: az Orbán-Vona-Magyarország és mindenki más között, az vagy politikai vak, vagy hazudik. Az MSZP 1990-től - a Fidesszel ellentétben - mindig tiszteletben tartotta az alkotmányosságot, a parlamentarizmust, és akkor sem élt vissza a kétharmaddal, amikor ezt megtehette volna. Létezik, hogy Schiffer nem látja a különbséget?

Ráadásul az LMP-re csak Orbánnak van szüksége, hogy a segítségükkel bomlassza a demokratikus ellenzékét, innen nézve pedig az LMP maga a káosz, és az ellenzéki összefogás kerékkötője.

Persze, az is lehet, hogy az LMP belső válságát sikerült a Charta-levéllel ismét artikuláltatni. Karácsony Gergely MSZP-LMP-Jobbik összefogást hirdetett a Fidesz ellen. Schiffer valószínűleg neki is üzent, hogy még ő a főnök, ő diktál. Ugyancsak tegnapi hír volt, hogy az MSZP ismét hiába ajánlotta fel - amúgy helyesen - az LMP-nek a közös indulást a II. kerületben Balsai István elárvult képviselői helyéért. Az LMP tálcán kínálja a Fidesznek azt a helyet, amelyet amúgy is megnyerne, de próbát lehetne tenni a két ellenzéki párt összefogására. A Schiffer-válasz és a közös indulás meghiúsulása a bizonyíték: Karácsony együttműködne, Schiffer nem. Ez ma az LMP politikája.

Abba már belegondolni sem merek, hogy Schiffernek csak az MSZP büdös, a Jobbik majd nem is annyira. Ha ugyanis szerinte a Fidesztől és az MSZP-től is egyenlő lehet a távolság, akkor az Orbán által kitalált Vonától, és a Jobbiktól is az... A Gyurcsány-fóbia nem várt mellékhatásokkal járhat. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1986628343803&set=a.1986627863791.202185.1186110675&type=1&theater

(A fotón Schiffer András látható egy nyári rendezvényen Jobbik-politikusokkal jobbikos napernyők alatt....)

A Chartának adott válaszának azon tételét, miszerint a Fidesz ugyan felszámolta a demokráciát, Orbánt nem érdemes perelni, hiszen ők nemmel szavaztak a Parlamentben - tehát mindent megtettek -, egész egyszerűen szánalmasnak gondolom. Értem: Gyurcsányt büntetőüggyel bepereljük egy meg sem valósult beruházás nyilvánossága okán, a Fideszt meg leszavazzuk a Parlamentben, ha szétveri a sajtószabadságot, az alkotmányt és ellopja a magánnyugdíjakat. (Schiffer Gyurcsány-fóbiája valószínűleg a régi KISZ-es időkből származhat, amikor ott még együtt dolgoztak. Amúgy egy könyvet megérne, ki, miért lépett be anno a KISZ-be: Orbán, Stumpf, Kövér, Gyurcsány, Schiffer stb. stb.)

Arra már ki sem térek részletesebben, milyen hangot ütött meg Schiffer a Kádár elleni Demokratikus Ellenzékben munkálkodó Bauer Tamással, vagy a Rákosi börtönét megjárt Vitányi Ivánnal szemben, Ez a hang Schiffert minősíti.

A tegnapi levélváltás szépen megmutatta, ki, hol áll, ki, kit támogat. Kiderült, hogy az egyre több ember által szomjazott teljes demokratikus ellenzéki összefogásra még várni kell. Én azt sem bánom, ha Schiffer nélkül jön létre.

Mert előbb-utóbb szükség lesz rá, az egészen biztos.

Jön a forró ősz, szakszervezeti és civil tüntetések sorozatával. Tízezrek lesznek az utcán, hogy jelezzék: elegük van Orbán Viktorból és nemzetpusztító kormányából. A Vezér érzi ezt: tudja, hogy ha valaki, akkor ő qrta el: nem kicsit, nagyon! Kétharmaddal, totális hatalommal így elrontani egy országot, igazi diktátori teljesítmény.

Mivel nagy a baj - a devizahitelesek gondja áttolva egy következő ciklusra, bedőlt a költségvetés, a matolcsyzmus megbukott, a rezidensek tojnak a kormány fejére, az egészségügy haldoklik, az oktatás szétverés alatt, csak júliusban 160 milliárddal nőtt az államadósság, soha ennyi cég nem ment tönkre, már Chikán Attila is is beszól - hát, muszáj lépni az "elszámoltatásban." Itt az ideje az összegzésnek, hogy Orbán hányféle módot keresett eddig arra, hogy a demokratikus oldalon egyetlen politikai riválisát eltakarítsa az útból.

Van ugyebár Sukoró, a meg nem valósult beruházás, amely miatt éppen Amerikából perlik Orbánékat. Négy szakértői véleményből egyet, a neki tetszőt választotta az ügyészség, a befektetővel tárgyaló Orbánra nem kíváncsiak. Az országból kirepült több százmillió euró és néhány ezer munkahely.

Gyúrnak az államadósságra is, amely a rendszerváltás után Antall idején volt a csúcson a GDP-hez mérve. Nincs szakértő, és fekete szemüveg nélkül közlekedő magánember sem, aki ne tudná: a Bokros után újranövekvő folyamat Orbán idején indult, Medgyessy járatta csúcsra - MSZP, SZDSZ és Fidesz szavazatokkal -, majd csökkentett ütemben nőtt az első Gyurcsány-kormány idején. A második Gyurcsány-kormány, majd a Bajnai-kabinet olyan eredményesen dolgozott, hogy a világválság idején azok közé tartoztunk az Unióban, akiknek a legkevésbé nőtt az államadóssága. A második Orbán-kormány jóvoltából ismét nőtt az adósság, és ezen a magánnyugdíjak ellopása sem változtat.

Nem is értem, hova tűnt a napirendről a 2006 őszi rendbontás ügye, amikor a csőcselék szétverte a várost és a nemzeti ünnepet. Balsai István alkotmánybíró már arra vetemedett, hogy azt nyilatkozta, az alkotmányosság Gyurcsány idején sem volt veszélyben. Amúgy pontatlan a megfogalmazás: akkor nem volt veszélyben, most van. Végveszélyben.

Aztán nem hallani mostanában a moszkvai külképviseletről, pedig nyilván arra is dolgoznak a volt fideszes képviselőjelölt ügyészségi apparátusában.

És most felbukkant a morálbajnok, a mindenhez értő Kocsis István is, az egyetlen, akit a Fidesz a posztján hagyott - a BKV élén. Minő furcsaság! Őt Gyurcsány menesztette 2008-ban, mert rázott a villamosság, hiába lobbizott a maradásáért az MSZP néhány erős embere, amely nem lehetett ellenére a Fidesznek sem. Eljárás is az előző ciklusban indult Kocsis ellen, aki most tehát beszólt, közölte, hogy Gyurcsány, Szilvásy és Kóka miatt hiúsultak meg az ő nagyszabású tervei. Lehet, hogy ennyi elég, hogy őt felmentsék: csak nem a bűvös név kimondása kell hozzá?

Elnézést kérek az Olvasótól, ha valamilyen ügyet kihagytam volna Gyurcsány kapcsán, de ki tud ennyi mindent megjegyezni a nemzetépítés szakadatlan munkája közepette.

És akkor még kitérnék a romboló úri tatárra: Gyurcsány idején épült és/vagy újult meg - és most hagyjuk az általános számokat az autópályákról, iskolákról: A Richter új beruházása, a Szent Imre- és a Bajcsy-kórház, az ország több lakótelepe, a hajósi Érseki kastély, a hajdúszoboszlói, szegedi és a makói fürdő, a pannonhalmi apátság, a pécsi lézerközpont és őskerestény katakomba, a csányoszrói óvoda, a mezőhegyesi orvosi rendelő, a gyulai belváros,a miskolci ipari park, a Kemény Dénes-uszoda, a cigándi víztározó, az ELTE, a SOTE, a szegedi egyetem, a Corvinus új épülete, a szolnoki főiskola és a Tisza-híd, a győri hulladékfeldolgozó, a debreceni repülőtér, a veszprémi sportcsarnok, a marcali uszoda, a gyöngyösi biomassza erőmű, az esztergomi bazilika, a kisbéri művelődési ház, a salgótarjáni tehermentesítő út, a gödöllői kastély, a szentendrei skanzen, a vépi szélerőmű, a szombathelyi szennyvíztisztító, a zánkai kikötő, az ajkai ipari park,... stb. stb. stb. Több ezer ilyen van.

Időnként majd le is írom, még mielőtt Orbán azt is kitalálja, hogy ezek is az ő kormányzásához fűződnek, netán romosan vették át mindezt lassan másfél esztendeje...

Stadler Mária egyelőre verbális ámokfutásában nem csak az a gyalázatos, amit mond, hanem az is, amit gondol. Ez a „világnézet” a Fidesz, ez az orbáni mentalitás. Tehát rögzítsük: egy Fidesz-taggal van dolgunk, aki lelövetné azt az embert, aki legyőzte Orbán Viktort. Azt az embert, aki az utolsó pillanatban még szerzett egymilliárd eurót Magyarországnak fejlesztésre. Azt az embert, aki 4 százalék alá hozta a költségvetési hiányt, akinek kormányzása idején példátlan fejlesztések valósultak meg országszerte. (Egyet tessenek már említeni, ami Orbánék idején történt.) Aki elindította és megszabta a később sikeres válságkezelést, amelyet aztán Bajnai Gordon újabb elemekkel kiegészítve sikeres elvégzett.

Stadler Mária esete nem csak az ostobaság egyértelmű bizonyítéka, hanem a Fidesz ellenzéki magatartásának terméke. Ahogy a Wikileaks-iratokból, és ezáltal az USA nagykövetétől tudjuk: Orbán azt mondta neki, az MSZP-t meg kell semmisíteni. (Így aztán végképp nem értem a két párt gazdasági összefonódásait - de az egy másik történet...) A megsemmisítés lehet politikai, verbális, pénzügyi és fizikai. Stadler, még ha állítólag egy senki is a Fideszben, ez utóbbit javasolta.

A fideszes Stadler nem csak úgy hőzöngött magában, erősen benyomva, esetleg más hozzá hasonló fideszesek között darvadozva, hanem Budaházy Györggyel üldögélt egy rendezvényen. Mondom még egyszer: Budaházyval, aki a 2006-os csőcselék egyik vezére volt, aki nyíltan meg akarta dönteni saját, demokratikusan választott kormányát, aki jelenleg is börtönben ül.

Mit keres egy fideszes egy Budaházyval egy teremben???

Stadler esete annak újabb fényes bizonyítéka, hogy a Fidesz és a Jobbik egy és ugyanaz. Mi másra gondolhatnánk, amikor Vona Gábor – ma már oldalán a toroczkaikkal, betyárokkal -, Orbán polgári körében kezdhette pályafutását? Schmitt Pál és a többi fideszes potentát a Kossuth téri csürhe előtt szónokolt, Für Lajos részt vett a Gárda alapításában, Wittner Mária egyenesen zászlóanyának állt. A Demokrata című hetilap Fidesz-tag főszerkesztője büszkén hirdette, hogy ő varratja a gárdisták ruháját. Arról nem is beszélve, hogy az országot szétverők semmisségi törvényét benyújtó Balsai István fia volt több „békés tüntető” ügyvédje. Hát nem különös?!

Nem lehet nem észrevenni, hogy a Fidesz az elmúlt egy év alatt számos esetben a Jobbik programját valósította meg, és különösen 2006 óta nem tett mást, mint bátorította a demokrácia ellenségeit - mivel ő maga is az. A Stadler-Budaházy, azaz Fidesz-Jobbik párbeszéd újabb bizonyíték arra, hogy a két szervezet áll a 2006-os zavargás mögött. Jellemző módon a Stadlertől, úgymond elhatárolódó Fidesz azért benyögte, hogy ez a gyilkolászós mondat milyen „jól jött Gyurcsánynak.” Na, persze. Egyenesen ő kérte ezt a nőt, hogy mondjon ilyeneket.

Aztán felébredt az LMP is, amely öt év után eljutott oda, hogy közleményében már csak kicsit gyurcsányozik, amikor a Fideszt felelősnek nevezi a szélsőjobb térnyerésében. Körülnézhetnének a saját berkeikben is: az általuk támogatott Sólyom László korábban szemrebbenés nélkül végignézte, ahogy a Gárda megalakul a Sándor-palota előtt… Felelős a Jobbikért a Sólyom vezette alkotmánybíróság is, amely engedte a gyűlöletbeszédet, és minden, ezt korlátozó javaslatot elutasított, mondván, a gyalázkodás, a zsidózás, a cigányozás a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik. Csak a hülye angolok - akiknek nyilván fogalmuk sincs a demokráciáról -, ítéltek most börtönre két embert, mert zavargásra buzdítottak a Facebook-on. Nem ölésre, zavargásra! Ott egy Stadler Mária már rég a hűvösön lenne. És most ezzel a budaházys bandával kéne összefogni az MSZP-nek és az LMP-nek a Fidesz ellen?

Azt még felvetném, hogy ha az elmúltnyolcév a felelős a Jobbik térnyeréséért, akkor a mostani erősödésükért kicsoda? Mondják, jól kell kormányozni, és akkor a szélsőjobb nem tud lábra kapni.

2006-ig sikerült megakadályozni, hogy bejussanak a Parlamentbe: ezek szerint Medgyessy és Gyurcsány addig jól kormányzott? Nem lehet, hogy például a „jóléti rendszerváltás” jövedelmi pozitívumai akadályozták a kitörésüket? És amikor a makrogazdasági rendrakás megszorítás és reform formájában elindult, akkor az ettől rosszabbul élők – még ha jobban is, mint 2001-ben - egyszerűen rátaláltak a szélsőjobbra, főleg a szegényebb régiókban?

Ha igaz a tétel, miszerint jó kormányzással a szélsőjobb visszaszorítható, akkor most miért erősödnek? Orbán rosszul kormányoz? Osszon pénzt a népnek, és akkor eltűnnek? De akkor mi lesz a költségvetéssel és az államadóssággal?

Lám, a szélsőjobb elleni küzdelem nem is olyan egyszerű. Főleg, ha egy párt, jelesül a Fidesz, ezer szállal kötődik is saját nyilasaihoz, sőt maga találta ki, táplálta, nevelte ezt a szörnyszülöttet. Lesz is még vele gondja elég…

De addig is jó, ha tudjuk: az ország szétveréséért, megosztásáért, az emberek kisemmizéséért nem a Jobbik, hanem Orbán Viktor a felelős. És Stadler Mária mondataiért is.

24 óra sem telt el a két hír között: Polt Péter, a Fidesz volt képviselőjelöltje meg kívánja gyanúsítani a Fidesz elnökének legnagyobb - és egyetlen - politikai ellenfelét. Ehhez átküldött a már nem annyira Tisztelt Ház mentelmi bizottságának egy aktacsomót, intézkedjen Rubovszky György, ha része kíván maradni a csak a Fideszre és a KDNP-re érvényes nemzeti együttműködés rendszerének. Rubovszky, aki amúgy tisztességes ember, bizonyára tudja, mihez adja majd a nevét, és mérlegeli a testület döntésének összes későbbi következményét. Persze, hogy tudja, hiszen saját rokonától értesülhetett arról, milyen az, amikor a Fidesz nem kegyelmez...

A feljelentő, a családja múltjából mit sem tanuló Schiffer András baja az volt, idézem Lánczos Vera kiváló elemzését a galamus.hu honlapról, hogy "a jogalkotásról szóló törvény azon rendelkezésének megsértését, amelyek a jogszabály megalkotása előtti hatáselemzést, illetve általánosságban az állampolgári részvételt írják elő a jogalkotásban, továbbá azt, amely megkívánja, hogy a Kormány elé terjesztendő jogszabálytervezetről az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményt nyilvánítsanak. A másik kifogás az elektronikus információszabadságról szóló törvény megsértésével kapcsolatos. Az érintett rendelkezés értelmében az előkészítő minisztérium honlapján közzé kell tenni a jogalkotási törvény által előírtan véleményezésre bocsátott jogszabálytervezeteket.

Mivel a hírfogyasztók általában nincsenek abban a helyzetben, hogy világos képet rakjanak össze maguknak a részletek alapján, tegyük a feljelentés mellé a Büntetőtörvénykönyv 225. §-át, amely a hivatali visszaélés tényállását meghatározza.

„Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Nos, ha itt bűncselekmény történt, az nem más, mint hogy elmaradt a sukorói beruházás, amelynek gazdáival amúgy Orbán is tárgyalt, de ez az ügyészséget nem érdekli, mint ahogy az sem, hogy mekkora pert akasztottak Amerikában az Orbán-kormány nyakába a befektetők.

Nos, nem kétséges, muszáj volt az Orbán nyaralását is elhazudó fideszes gépezetnek valamivel lefedni a másnapi gyalázatos GDP-adatot. Gyurcsány két és fél éve nem kormányoz, az ő idején a válság is mélyebb volt - és mégis: bedöglött a forradalmi kormány. Matolcsy egy kártékony, ostoba fajankó, aki lezúzta, amit Gyurcsány és Bajnai összerakott, Orbán pedig olyan lett, mint Brezsnyev: nem csak közönséges komcsi, de az ő nevéhez fűződik a pangás időszaka is. Se reform, se fejlesztés, se egyensúly.

Ez Orbán mérlege, és a csak a hatalom megszerzésében tehetséges, minden másban kókler Fidesz számára koncepciós perek biztosítanák a paravánt. Hátha a megalázott, kisemmizett, külföldön megvetés tárgyává vált Magyarország ezzel jól lakik.

Amúgy pedig várjuk a következő megszorító csomag részleteit.

Kerestem a hazai sajtóban az olyan címeket, hogy Rendőrterror Angliában, de sehol sem találtam. Pedig ha valahol, ott aztán elszaladt az államadósság, és ott amúgy sem minden fenékig tejfel - csak nálunk, tavaly április óta. Azt sem értem, hogy senki nem írta le a brit rendőrség tagjairól, hogy szemkilövő Cameron-pribékek, pedig öten már bele is haltak a randalírozásba, és a "békés tüntetők" között súlyos sérültek is akadnak.

Ez annál is inkább érthetetlen, mert kemény rendrakást és büntetést helyezett kilátásba a kormány, és közölte: nem lesz tekintettel semmire. Eddig kétezer embert vettek őrizetbe és további ezer ellen indult eljárás. Ott a civilek sem gondolták úgy - olyan hangosan és ellentmondást nem tűrően biztosan nem -, hogy a rendőrség vízágyúi emberi jogokat sértenek, és a kirakatok bezúzása, az autók felgyújtása természetes emberi reakciónak számít, ha valaki elégedetlen az életszínvonalával, az aktuális kormánnyal, esetleg az egész sorsával. És az sem mentség, ha valaki simán egy primitív bunkó.

Idehaza boldog-boldogtalan sietett bizonygatni, hogy ha egy rendőr visszaütött a tévészékháznál, az rosszabb, mint amikor valaki megtámadja és felgyújtja egy közintézmény épületét.

Várom, hogy mikor bukkan fel egy helyi Balsai, aki olyan törvényt fogadtat el, hogy a manchesteri rendőr szavával szemben a csőcseléknek lehet csak igaza, mert a manchesteri rendőr nyilvánvalóan hazudik, ahogy a magyar is. De legalább is, nem jól látta, ami történt, a videó nem bizonyíték. Semmisségi törvény kell az angol népnek, nem vitás.

Angliában a focisták ( a manchesteri Ferdinand és londoni Terry) nyílt levélben fejezték ki aggodalmukat, és szólítottak fel a rombolás beszűntetésére, nálunk a újpesti és fradista érzelműek vállvetve verték szét a várost, a tévészékháznál Urbán Flórián volt válogatott labdarúgó ujjongott magából kivetkezve.

Az angol politikusok és közéleti szereplők sora nyilatkozta, hogy ami történik, árt a londoni olimpiának, nálunk az ellenzék nem vélte úgy, hogy káros a hazára nézve, ha felszáll a repülő hetven állam- és kormányfővel a forradalom magasztos ünnepén, és mire leszállnak, a magyar belváros már csatatér. Igaz, a magyar ellenzéknek ez volt a célja.

Nerm értem, hogy lehet még a helyén az az angol rendőrkapitány, aki elrendelte, hogy tettleg is bántalmazhatják azokat, akik kárt tettek az angol nép- és magánvagyonban. Nem lehet kétséges, hogy egy esetleges brit kormányváltás után vizsgálóbizottság áll majd fel, amely számon kéri a rendőri túlkapásokat. A határozat előre készen lesz: Cameron, amikor csak tehette, rárontott a nemzetére, és még a brit államadósság is az egekbe emelkedett a válság miatt - sokkal inkább, mint a magyar.

Ez utóbbi tény miatt a büntetés is nagyobb lesz. Ha kell, visszamenőleges törvényalkotással. Aki pedig nevére veszi és benyújtja a gyalázatos törvényjavasatot, jutalomból bekerül a Lordok Házába és lovaggá üti a királynő.

Olvasom, hogy Szájer József és Kovács Zoltán helyreigazítja Szíjjártó Pétert. Pedig ő Orbán Viktor szája, tehát nyilván azt adta tovább, amit a miniszterelnök mondott neki, mint felmondandó ostobaságot a visszamenőleges büntetésről, amellyel Medgyessyt, Gyurcsányt és Bajnait fenyegették. Persze nyilván a névsor közepe a fő célpont, mint az egyetlen veszélyes, ma is aktív politikai tényező.

Aztán megjelenik egy olyan hír, hogy eddig több, mint 120 milliárd forintot buktunk azon, hogy Orbán MOL-t vett. Emlékszünk, 2008-ban 300 forintért lázították az országot. Ez hányszor 300 forint? És mindet mi fizetjük... Úgy fest, az IMF-hitel eltőzsdézésének esetével van dolgunk - Budai Gyula egyelőre nem nyilatkozott, készül-e feljelentést tenni. Nem csodálom a kétes múltú elszámoltató visszafogottságát, hiszen már azt is tudjuk, hogy a vádhatóságnak nincs dolga olyan emberrel szemben, aki azt mondja magáról, hogy rajta keresztül jut el a fejlesztési pénz valahová. Ha ő akarja, lesz pénz, ha nem akarja, nem lesz pénz. A zsarolás, a hivatali hatalommal való visszaélés ezek szerint csak az átlagos jogérzékkel rendelkező emberek számára egyértelmű ebben az esetben.

Az elmúlt egy évben érdemben nem lett több munkahely. Több lett viszont a bűncselekmény, kevesebb gyermek született, családok százezrei küzdenek napi fizetési gondokkal, visszaesett az export. Több az éhező gyermek, a kórházakban nőnek a várólisták, műtétek maradnak el, eddig kevesebb, mint 20 orvos kért a számukra javasolt mentőcsomagból. A költségvetés romokban, 3 millió nyugdíjas reszket, hogy ősztől kevesebb lesz a járandósága, így aztán végképp nem tudnak majd segíteni az egyúttal a munkájáért is aggódó gyereknek, hogy együtt kierőlködjék az akutális frankalapú törlesztőrészletet.

Mégsincs nyoma legalább a szerénységnek, ha már kormányozni nem tudnak.

----

És akkor ahogy ígértem, íme néhány újabb adat "abból" a 8 évből:

Reálkeresetek és nyugdíjak vásárlóértékének alakulása az 1989. évi százalékában: 2001: Reálbér: -18%, nyugdíj: -10,6%. 2009: nyugdíj: +11,5%, reálbér: +12,3%

Vállalkozás alapításához szükséges idő: 2002: 52 nap, 2010: 1 nap

Gyögyszertámogatásra fordított összeg: 2001: 179 milliárd forint 2010: 345 milliárd forint

Az államháztartás konszolidált egészségügyi közkiadásai: 2001: 623 milliárd forint, 2010: 1236 milliárd forint

A felsőoktatás költségvetési támogatása: 2001: 135 milliárd forint 2010: 205 milliárd forint

Garantált illetmények az oktatásban - 20 éve dlgozó egyetemet végzett tanár esetében: 2001: 97 400 forint, 2009: 172.883 forint. Pályakezdő, főiskolát végzett tanár esetében: 2001: 61.100 forint 2009: 129.500 forint

Számítógépek száma a köz- és felsőoktatásban: 2001: 179.753 db 2009: 273.479 db

A felsőoktatás nappali tagozatán tanulók száma: 2000/2001: 184 ezer, 2008/2009: 243 ezer

Közlekedési balesetben elhunytak száma: 2001: 1239, 2009: 817

Rögzített bűnesetek száma: 2001: 465.694 2009: 394.034

Alkalomadtán majd írok még új egyetemi központokról, járóbetegellátókról, felújított művelődési házakról, múzeumokról és templomokról, gáztározóról, főterekről, filmtörvényről, stadionokról, uszodákról, tornatermekről is.

Az önmaga és a világ által generált adósságválságban lassan fulladásos jeleket mutató Orbán-kormány szánalmas kísérleteket tesz arra, hogy befeketítse, a nyomor, a pusztulás időszakának tüntesse fel Magyarország 2002 és 2010 közötti történelmét. Ezért az aláíbbiakban néhány hiavatalos adattal igyekszem szórakoztatni a halálos jóbarátokat és a legkedvesebb ellenségeket.

Külkereskedelmi áruforgalom egyenlege: 2001: - 3552 millió euró, 2009: +2602 milliárd euró.

Infláció: 2001: 9,2%, 2009: 4,5%

Agrár- és vidékfejlesztési támogatások: 2001: 206,8 - 2009 613,3 milliárd forint

Gyorsforgalmi úthálózat: 2001: 538 km, 2010: 1285 km.

Keresetek reálértéke: a 2001-es, 100 %-osnak tekintett bázishoz képest 2010-ben 129,5%

Jóléti kiadások a GDP arányában: nyugdíj 2002 8,2%, 2010 10,4%, egészségügy: 4,2 - 4,7%, oktatás 4,9 -5,5, családi támogatások 1,7 -2,0%.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresete: 2001: 64.913 forint, 2010: 140.868 forint.

A költségvetési szféra nettó átlagkeresete: 2001: 102.833 forint, 2010: 202.835 forint.

Bruttó átlagkereset a nemzetgazdaságban: 2001: 103.533 forint, 2010: 204.800 forint

Családi pótlék forint/gyermek/hó: 2001: 4700 forint 2009 13.300 forint

Átlag GYED: 2001: 39.274 forint 2009: 75 000 forint

Bölcsődei normatíva: 2001: 178 ezer forint/gyermek 2009: 540 ezer forint

Lakások száma: 2001: 4.065.000 2009: 4.310.000

A lakosság járműveinek száma: 2001: 2.244.574 2009: 2.779.955

Gépjárművek átlagéletkora: 2001: 12.48 év 2009: 10.85 év

Internet-előfizetések száma: 2001: 321.674 2009: 2.434.000

Nyugellátásra fordított összeg: 2001: 1318,8 milliárd forint 2009: 2995 milliárd forint

Átlag nyugellátás összege: 2001: 39.647 forint 2010: 85.287 forint

Az államháztartás adóssága a GDP-hez képest 2010-ben: 79,8%. Belgium 100,9, Franciaország 86%, Nagy-Britannia 81,7%, Olaszország 116,1 %, USA, 97,5%, az eurozóna átlaga: 83,6%

Az állami működési költségek alakulása: 2002: 15,9%, 2006: 14,3%, 2010: 12,4%

A dolgozó által fizetett szja és járulék a bruttó kereset százalékában: 2001 38,4% 2010 31,2%

Mentőállomások száma: 2001: 203, 2010: 230

Rendezett tb-viszony: 2001: 3.836.000 fő 2009: 9.752.073 fő

Továb is van, majd mondom még.

A Fidesztől nyilván nem várok semmit, de remélem, az MSZP végre felfogja, hogy nem szégyellnie, hanem vállalnia kell saját - az SZDSZ-szel közös - kormányzását!

Tisztelt Szíjjártó úr, kedves Péter!

Hadd kezdjem mindjárt azzal, hogy némileg gondban voltam a megszólítással, ugyanis a barátaim nem értenék, miért "tisztellek", amikor erre, úgy gondolják, semmi okom sincs. És "kedves" sem vagy senkivel, aki nem fideszes. Mégis úgy gondoltam, olyan emberek között, akiket valaha az a megtiszteletés ért, hogy demokratikus választáson bizalmat kapó miniszterelnökök mellett dolgozhattak, kijár az udvarias megszólítás.

Azért írom ezt a levelet, hogy jó szándékkal figyelmeztesselek: amihez most a neved adtad, már végképp vállalhatatlan. (Szerintem a korábbi dolgok is, de ez most mindegy.) Amit az államadósság, vagy a devizahitelek kapcsán művelsz, abból még komoly bajod lehet a jövőben. (Legalább ne az orosházi polgármestert választottátok volna be a számonkérő bizottság tagjai közé, akinek irányítása alatt a város adóssága megnégyszereződött...)

Először is végig kellene gondolnod a főnököddel együtt, hogy lehet-e három volt miniszterelnököt börtönbe juttatni, meg a négy pénzügyminiszterüket is. Végiggondoltátok-e ennek - ügy híján - belpolitikai, nemzetközi folyományait? Gondolod, hogy nincs elég adat arról, mikor, mit mondtatok és tettetek az államadósság növeléséért, amely amúgy ma is az uniós középmezőnyben helyezkedik el? Vagy előbb a kormányfők, aztán mindenki napirendre kerül, aki 2002 és 2010 között kormánytag volt, végül az MSZP és az SZDSZ összes volt képviselőjét is elvitetitek?

Én ezt meggondolnám.

Képzeld el, mi lesz, ha egyszer megbuktok - szerintem legkésőbb 2014-ben, szerinted nyilván évtizedek múlva -, de te ezt akkor is megéred, mert fiatal vagy. És majd jön egy új kormány, amelynek radikális, elszámoltatást követelő csoportjai megvádolnak téged és Kósa Lajost, hogy tudatosan, előre megfontolt szándékkal tönkre tettétek a forint árfolyamát. Ott leszel mint majdani Biszku Béla, és nem érted az egészet. Majd megindul a licit, hogy ezért neked és a a jelenlegi debreceni polgármesternek hány év jár. Esetleg megnézik, hogy is volt az a MOL-vásárlás, a tranzakció óta ugyanis jelentősen esett az olajcég részvényeinek értéke. Kimeríti-e ez a hűtlen kezelés vagy más bűncselekmény fogalmát.

Esetleg valaki odáig merészkedik, hogy megnézi 1990-től Orbán Viktor vagyonosodását, összeadja a fizetési céduláin szereplő összegeket - máshonnan ugyanis fizetést nem kaphatott, hiszen első munkahelye a köztársaság országgyűlése volt -, a búsásan honorált képes- és családi szakácskönyvek tételeit, és kiszámolja, hogy ebből lehetett-e szántó, rét, legelő, bánya, fociakadémia, rózsadombi villa stb. stb.

Péter, szerintem amit csináltok nem vezet sehova, illetve, ha igen, abból nagy baj lesz. Értem, persze, hogy féltek az ősztől. Szakértők szerint, ha beragad 250 forint körül a svájci frank árfolyama, akkor a devizahiteles nem törleszt, a bank elveszti a bevételt, emiatt nem hitelez, emiatt a vállalkozó nem tud fejleszteni, működni, alkalmazottat fog elbocsájtani - és a láncreakció végén óriási bukás lehet. De abba az ország is tönkre megy, nem csak a 8 éves hazugságban fogant Orbán-kormány. Márpedig a hazámat nagyon sajnálnám.

Tisztában vagyok vele, hogy nem ti tehettek arról, hogy a svájci frank 250 forintot ér, mint ahogy Gyurcsány sem tehetett arról, hogy a forint az euróhoz képest átlépte a 300-as határt. Vagy ha ő tehetett, akkor ti is. Most akkor mit tegyünk? Ragasszunk ki mi is óriásplakátokat, hogy "Orbán a hibás"?

Tudod, az általatok annyiszor hivatkozott embereket nem fogja érdekelni, hogy ti kire mutogattok visszafelé, immár több, mint egy éve. A közvélemény szemében mindig a kormány a hibás, akkor is, ha nem. Ezt ti sulykoltátok az emberekbe, vissza is fog hullani rátok.

Szerintem ahelyett, hogy 15 hónap kormányzás után a Btk-t bújjátok, el kéne mormolnotok egy köszönömöt Gyurcsánynak és Bajnainak, hogy a világválság idején csak ennyivel nőtt az államadósság, más országokban ennél sokkal jobban... És végre át kéne gondolni, hova juttattátok Magyarországot, mert ami itt van az nem forradalom, hanem káosz és tehetségtelen "kormányzás." Friss hír, hogy mínuszban az ipari termelés, a devizahiteteleseken nem segítettetek, a bankokora hiába vártok, őket már magatok ellen fordítottátok. A Munka Törvénykönyve a rabszolgatartó társadalmak szabályai szerint készül. Ma olvastam a 168 órában, hogy az AmCham ügyvezetője szerint romlott az ország versenyképessége. Pintér Sándor szíves közlése, hogy nőtt a bűncselekmények száma. Hol a rend, hol a közbiztonság? A szélsőjobbnak ígért két pofon olyan jól sikerült, hogy éppen most választották az egyik tagjukat polgármesterré. Magyarország nemzetközi megítélése a béka feneke alatt van, Deutsch Tamás szerint mégis jókat kacag Orbán Viktor, amikor a twitter bejegyzéseit olvassa. A demokratikus intézményrendszer tudatos szétveréséről még nem is beszéltem.

Péter, a gazdasági növekedés nem indult be, az adórendszeretek, amellyel állítólag mindenki jól járt, szociális válságot és gigantikus költségvetési lyukat eredményezett. Amióta ti kormányoztok, ezermilliárd forinttal nőtt az államadósság, az általatok irányított városok éppen vagy csődbe mennek, vagy nem akarnak fizetni a hitelezőknek. Emiatt az államcsődkockázat értéke azonnal emelkedni kezdett. Mellesleg, bár 8 évetek volt felkészülni a kormányzásra, éppen azt sem tudjátok, mihez kezdjetek a felsőoktatással, pénzt vontok ki az egészségügyből, Medveczky Ádám személyében jobboldali érzelmű művész írja alá a főnöködnek írt levelet, amelyben az operajátszás szétverésével vádolják a kormányod.

Kaptam egy fényképet a Videoton-pályáról (!), ahol az egyik meccs előtt kitettek a szurkolók egy transzparenst, hogy "bűnözők ne bíráljanak szurkolókat"... Így gondolkodnak a Videoton (!) stadionjában rólatok, akik törvényt hoztatok a hulligánok ellen?! Pedig annyit tettetek a fehérvári csapatért...

Nem kétséges, hogy ennek a levélnek abból a szempontól semmi haszna nem lesz, hogy esetleg abbahagyjátok az ámokfutást. Ezt a levelet így is sokan el fogják olvasni, akkor is, ha egy bohócügyi államtitkárig sem jut el.

Mégis azt javaslom, kezdjetek el végre normálisan kormányozni, hagyjátok békén a politikai ellenfelet, kezdjetek végre őszinték lenni az ország népével, még akkor is, ha politikai veszteség lehet, és akkor is, ha a főnöködnek nagyon fáj az a 2006-os tévévita, ahol Gyurcsány Ferenc felmosta vele a padlót. (Pedig 14. havi nyugdíjat is ígértetek, ami nyilván nem növelte volna az államadósságot...) 

Az nem tisztességes, hogy koncepciós perrel akarjátok eltakarítani Gyurcsányt - és bárki mást - az útból, aki újra veszélyes lehet, aki megdöntheti az épülő diktatúrátokat. (Nem én mondom, olvasom a világsajtó rólunk szóló tudósításait.)

Rákosinak minden hatalom adva volt, mégis hat évet bírt ki, majd soha többé nem jöhetett vissza. Kádár is eltüntette volna Nagy Imrét, aztán megérte az újratemetést. Gyalázat, de neki már a csontjai sincsenek meg, az általa kivégeztetett miniszterelnöknek pedig szobra áll.

Hidd el, nem árt az óvatosság!