gréczyzsolt 2012.06.12. 06:46

Rákosi '47, Orbán '12

A Kedves Olvasó alább részleteket olvashat Rákosi Mátyás 1947-es, a pécsi bányászok előtt elmondott beszédéből. A többit Önökre/Rátok bízom...

A HÁROMÉVES TERVÉRT

A PÉCSI BÁNYÁSZOKHOZ

Kedves Elvtársak, pécsvidéki bányászok!

Kedves elvtársak! A Magyar Kommunista Párt immár három esztendeje az egész magyar dolgozó nép ellenőrzésével és támogatásával fejti ki munkálkodását. 1945 tavaszán, most két esztendeje, azt javasoltuk az országnak, hogy idegen segítséget ne várva, saját erejére támaszkodva kezdje meg az újjáépítést. Elsősorban a szétrombolt közlekedési eszközök, a vasútak, a hidak újjáépítését. (...) Azt mondtuk, hogy a magyar nép legnagyobb tőkéje a munkások szaktudása, a parasztok szorgalma, a haladó értelmiség hazaszeretete, ezek azok a tényezők, amelyek nekünk fontosabbak, mint a külföldi segítség és ezek fogják felépíteni az országot. Teljesen igazunk lett. (...)

Tavaly ilyenkor, a pénzromlás kellős közepén, amikor úgy látszott, hogy nincs olyan erő, amely meg tudja akadályozni ezt a szörnyűséget, bejelentettük, hogy augusztus 1-re létre fogjuk hozni az új értékálló pénzt, a forintot. Akkor is kétkedéssel fogadták ezt az állításunkat és akkor is azt mondták, hogy az ilyen feladatokat külföldi segítség nélkül nem lehet megvalósítani. Mi magyar kommunisták újra arra hivatkoztunk, hogy a jó pénznek legbiztosabb alapja, aranyalapja a munkáskéz. És Magyarországon a munkáskéz a haza
szolgálatába állítva többet jelent bármilyen nemzetközi kölcsönnél. Saját tapasztalatukból ellenőrizhetik az elvtársak, hogy amit májusban megigértünk, azt augusztus 1-én meg is tartottuk, létrehoztuk az új pénzt, amelynek értékállandóságában nincs hiba, legfeljebb az a baj, hogy kissé kevés jut belőle a munkások zsebébe.

Most 1947 tavaszán a hároméves terv került előtérbe. (...) A hároméves terv anyagi forrásaira vonatkozólag megint csak az a véleményünk, hogy alapja a magyar munka, az a közmondás, hogy "segíts magadon, az Isten is megsegít".

(...)

Ami a külföldi kölcsönt illeti, mi boldog örömmel fogadunk el mindenkitől külföldi kölcsönt, különösen, ha nincs olyan politikai feltételekhez kapcsolva, amelyek hazánk önállóságát vagy szabad politikai elhatározását érintik. Ezen a határon belül boldog örömmel fogadunk el bármely oldalról jövő külföldi kölcsönt. De mindjárt hozzátesszük, hogy olyan külföldi kölcsönt, amilyent Görögország kap, nem kérünk. Az utolsó két esztendő alatt Görögország az angoloknak 510 millió dollárjába került és még azt sem tudták elérni, hogy stabilizálják a papírpénzt, ellenben állandósították a polgárháborút és a demokraták legyilkolását. Ilyen kölcsönre nem lesz szüksége a magyar demokráciának.

(...)

Ami az ipart illeti, ott is rendben van a dolog. Hogy az ipar terén nincsenek bajok, azt elsősorban nagyszerű bányászainknak köszönhetjük. Mindenki tudja, hogy a modern iparnak alapja, lelke, motorja a szén és aki ujságot olvas, az tudja, hogy például Angliában, a szénbányászat hazájában óriási bajok vannak, mert nem tudják megszervezni a bányászatot, nincsen szén és a télen az ipar időnként olyan mértékben állott le, hogy hárommillió munkás volt munka nélkül. (...)

Hasonlóképen rendben van a termelés a nehéziparban. Acéltermelésünk már nincs messze a békebelitől. Textiltermelésünk, különösen ami a gyapjút, vászonneműt és hasonlókat illeti, körülbelül ott tart, ahol 1938-ban, úgyhogy ezen a téren szintén nincsen hiba. (...) Ahol bajok vannak elvtársaim, az az életszínvonal. Amikor mi tavaly augusztusban megcsináltuk a jó pénzt, akkor rábeszéltük a munkásokat, tisztviselőket arra, hogy elégedjenek meg a 38-as életszínvonal felével. Az inflációhoz, a pénzromlás milliárdosaihoz képest ez is javulás volt és itt látom magam előtt a bányászasszonyokat, munkásasszonyokat, gazdák feleségeit, akik tudják, milyen megkönnyebbülés volt, amikor jött a jó forint. (...)

A célunk az, elvtársaim, hogy három esztendő alatt a mostani életszínvonal duplájára emeljük fel a dolgozók életszínvonalát, azaz három év alatt kétszer annyi élelmet, ruhát, cipőt, könyvet tudjon vásárolni, mint amennyire most telik. Azt hiszem, hogy ezt a követelést az egész magyar dolgozó nép, a város és falu dolgozói egyaránt helyeslik. Ahhoz azonban elvtársaim, hogy ilyen nagy munkához fogjunk, óriási tőkére van szükségünk. A munkásokkal, dolgozókkal szemben újabb követeléseket nem támaszthatunk. Ők már éppen eleget dolgoztak az utolsó két esztendőben, most rá kell térnünk azokra, akiknek gazdaságilag erősebb a válluk, mint a munkásoké: a gazdagokra. A mi véleményünk az, elvtársaim, hogy a dolgozó nép megtette a maga kötelességét, most a gazdagokon a sor; fizessenek a gazdagok! Ez most a jelszó: fizessenek a gazdagok és fizessenek azok, akik a háborún és a pénzromláson nagy vagyonokat harácsoltak össze. Ezért elvtársaim, mi arra gondoltunk, hogy be kell vezetni a gazdagokkal szemben egy vagyondézsmát. Mi arra gondoltunk, hogy akinek a falun 15 holdnál nagyobb a birtoka, akinek pedig a városban 50 ezer forintnál nagyobb a birtoka vagy a tulajdona, fizessen haladó, progressziv mértékben külön vagyondézsmát, 5%-tól 50%-
ig és ez legyen az alapja az újjáépítésnek. Ehhez még hozzávesszük azt, hogy megnézzük minden jómódú embernél, mennyit nőtt a vagyona 1939-től 1947-ig, a háború és az infláció idején. Az így megállapított háborús és inflációs nyereségnek ugyancsak progresszíven, szükség esetén háromnegyed részét is el fogjuk venni az újjáépítés céljaira. Azt szokták mondani ezeknek a terveknek az ellenzői, hogy nincsen olyan sok gazdag ember és hogy ezt csak a kommunisták találják ki. Hát elvtársaim, aki Pesten jár és végignéz a Váci utcán, azokon a dús luxuskirakatokon és a fényűzést látja, azt hiszi, hogy nem is volt háború. Ez mutatja, hogy Pesten éppen elegen vannak, akiknek jól megy a mostani viszonyok közt is és akiknek a vállára egész nyugodtan lehet még adókat rakni. De azt hallom, hogy vidéken is így van. Például tegnap a pécsi piacra behoztak 5 mázsa korai borsót, 12 forinttal mérték kilóját és úgy elkapkodták, mint a friss zsemlyét. Hát ha itt vannak emberek, akik 12 forintot tudnak adni egy kiló korai borsóért, akkor azoknak a zsebében, ha jól kikutatjuk, akad majd egy kis pénz az újjáépítésre. Azt látjuk például a tőzsdén, hogy mennek felfelé a papírok, ami annyit jelent, hogy vannak spekulánsok, akik tíz meg százezer forintot tudnak tőzsdespekulációba fektetni, hát majd gondoskodunk róla, hogy fektessék be ezt a pénzt a hároméves terv végrehajtásába.

Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a nagybankok megint csak visszatértek a harácsoláshoz, olyan óriási kamatot meg részesedést, haszonrészesedést szednek, hogy a rendes kisiparos, kisgazda, kereskedő nem is mer a bankhoz fordulni, vagy ha mégis rászorul, úgy megnyúzzák, hogy munkájának gyümölcse elsősorban a bankokhoz jut. A hároméves terv végrehajtásához ezért a mi véleményünk szerint szükség van arra, hogy először is a Nemzeti Bankot államosítsuk. Azonkívül elvtársaim, az a tapasztalatunk, hogy az ország iparának és kereskedelmének a zöme három nagybank kezében van összpontosulva és ezért javasolni fogjuk, hogy az újjáépítés meggyorsítása céljából államosítsák ezt a három nagybankot is.

Végül elvtársaim, az utóbbi időben azt vesszük észre, hogy az iparcikkek ára már megint emelkedik, pedig az ipari munkások fizetése és a költségek nem emelkedtek. Ebből látni, hogy ami emelkedett, az a spekuláció és a feketézés. Ezen a téren, meg kell vallanom, nem tartottuk meg igéretünket. Mi nagyon sokszor mondtuk, hogy halál a forintrontókra, halál a feketézőkre. Meg kell vallanom, hogy egyetlen feketézőt, egyetlen forintrontót sem juttattunk még kötélre. Most, amikor a hároméves tervet elkezdjük végrehajtani, erre kell gondolni és gondoskodni arról, hogy vaskézzel nyúljunk végre a spekulációhoz, különben megtörténhet,
hogy a magyar nép munkájának verejtékes gyümölcsét jelentékeny részben megint a spekulánsok és csempészek fogják zsebrevágni. Ezért mi követeljük, hogy a hároméves terv egyik főfeladata az legyen, hogy teljes erővel folytassa, fokozza a harcot a reakció ellen, amely gazdasági téren spekulációval, feketézéssel igyekszik aláásni a demokrácia gazdasági alapjait.(...)

Hát kedves elvtársaim, megvigasztalhatok mindenkit, hogy olyan erő nincs Magyarországon, amely a hétszázezer földhözjuttatottól és újgazdától vissza tudná venni a földet és még hozzátehetem, hogy a kormány gondja legalábbis addig, amíg kommunisták ott vannak a kormányban, többek között az lesz, hogy elsősorban az újgazdáknak nyúljunk a hónuk alá és segítsük őket abban, hogy mély gyökeret eresszenek a földbe, amit a demokrácia adott nekik.

(...)

A hároméves terv sikere még jobban megerősítené a magyar demokráciát. Ezért a magyar demokrácia ellenségei mindent meg fognak tenni, hogy ne sikerüljön a hároméves terv. Az elvtársak, különösen a pécsvidéki bányászok, emlékezzenek vissza, hogy mennyi szabotázst tapasztaltak ők, hány helyen tapasztaltak érthetetlen akadályokat. Én emlékszem, hogy tavaly folyton kaptunk híreket, hogy lekapcsolták a gabonavonatot Mecsekszabolcs előtt tíz kilométerrel és nem kaptak kenyeret. Hallottunk olyant, hogy egymásután kigyulladtak
a bányafaraktárak. Akkor nem tudtuk mire vélni, sejtettük, hogy az ellenség keze van benne. Ma azonban az összeesküvés felfedezése után nagyon jól ismerjük terveiket. A magyar demokrácia, a magyar nép ellenségei gazdaságilag is alá akarják ásni a fiatal magyar demokrácia alapjait és nem fogják tűrni, hogy mi békés munkával végrehajtsuk a hároméves tervet.

Fokozni kell, a harcot a reakció ellen

Ezért a hároméves terv végrehajtása céljából fokozni kell a harcot a reakció, az összeesküvők ellen és ébereknek kell lennünk, mert hiszen a közelmultban láttuk, hogy az összeesküvők, a nép ellenségei ügyesek és be tudtak furakodni a Független Kisgazdapártba. (...)

A nemzetközi helyzetről akarok még egy pár szót befejezésül mondani. Mindenki tudja, hogy a világ lassan két táborra oszlik. Az egyik tábor vezetője a hatalmas Szovjetunió. A Szovjetunió külpolitikája egyszerű és világos. Mindenütt segíti a demokratikus erőket, a munkásokat, a dolgozó parasztokat, a haladó értelmiséget és mindenütt támogatja az ország függetlenségét és önállóságát. Az amerikai imperialisták és angol terjeszkedők megfordított politikát űznek. Mindenütt támogatják a régi reakciós rend embereit, a régi gazdagokat, a földbirtokosokat, grófokat, horthystákat, fasisztákat és nyilasokat és ezeken keresztül akarják a demokráciát gyengíteni és az országok önállóságát olyan módon kezelni, ahogyan mondjuk
Görögországban kezelik. Ez most a világhelyzet. Nekünk magyar demokratáknak és magyar
kommunistáknak résen kell lennünk, hogy Magyarországon a demokrácia és ezzel az ország erős, szabad és független maradjon. Itt ne legyenek olyan harcok, mint amilyenek Görögországban vannak, ahol a munkásnépet lövik, ahol május elsejét nem lehet megünnepelni, ahol a szakszervezeteket elnyomják. A mi helyzetünk ebben világos. (...)

Amit elmondottam, annak megvalósulásához nekünk nyugalom, rend, béke kell. Nekünk másra nincs szükségünk, csak hagyják a dolgozó népet nyugodtan, rendben, békésen dolgozni. Mi majd aztán talpra állítjuk az országot. Ennek másik előfeltétele, hogy vaskézzel fogjuk azokat, akiknek nem a béke, nem a nyugalom és nem a rend kell, hanem a békétlenség, a nyugtalanság, a rendetlenség, az összeesküvés, fegyveres felkelés, mert nekik nem kell a demokratikus Magyarország, a nép boldogulása, ha nem ők az urak. Mi tehát azt kérjük Pécs és környéke dolgozóitól, hogy támogassák pártunkat a béke, rend és nyugalom megteremtésében és segítsenek kíméletlenül visszaverni minden kísérletet, amely ezt a teremtő, építő munkát meg akarja akadályozni. Ehhez kérem a pécsi és Pécs környéki munkások és parasztok segítségét és biztosíthatom őket, hogy egyesült erővel minden akadály ellenére megteremtjük a magyar demokrácia végső célját, az erős, szabad, független és virágzó Magyarországot.

(1947 május 11-én, a pécsi bányászgyűlésen elmondott beszéd.)

in: RÁKOSI MÁTYÁS : A FORDULAT ÉVE

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

60 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://greczy.blog.hu/api/trackback/id/tr934582298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szúrófény 2012.06.12. 07:13:04

Abszurd mese
Nyomtatás
E-mail küldése
Új hozzászólás
Olvasták: 304
Hozzászólások: 0

Hol volt, hol nem volt az állami vagyon. A moszkvai világbirodalmon túl, az átláthatatlan privatizációs üveghegyen innen, a nagy varázslók korában eltűntek a gyárak, üzemek, kastélyok, földek, erdők az állami tulajdonból.
Az elvarázsolt ország, nevesincs királysága (nem király a neve, de a királynál is nagyobb a hatalma) kedvenc, sőt kegyenc miniszterére bízta az állami birtok (f)osztogatását. Kopasztották is az államot, mint Márta asszony a vasárnapi húslevesbe való tyúkot, forró víz nélkül.
Rózsa Sándor és a világ valamennyi, valaha volt útonállója szájtátva bámul ránk, hogy ez lehetséges? Elvenni a vagyont azzal, hogy az Államé, mindnyájunké, kicsit pihentetni, aztán magamévá tenni aprópénzért, mint az olcsó utcalányt. Mindezt a jog, és az állam palástja alatt.
Az útonállás magánvállalkozásban soha nem lenne ennyire „hatékony”. És mindezt a magánvállalkozás elsődlegessége jelszavával! A lényeg: mindent jól összezavarni, akkor lehet igazán sikeresen a zavarosban halászni!
Az ostoba becsületesnek meg: „száraz tónak nedves partján, döglött béka kuruttyol!”

Megjelent a Magyar Fórumban „Nem mese ez gyermek címmel” 1995. 01. 12.

Keresés

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb

gréczyzsolt 2012.06.12. 06:46

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: