A Demokratikus Koalíció alig egy éves történetében kiemelten fontos nap lesz a tegnapi. Annak évfordulóján, amikor az Aranycsapat 6:3-ra legyőzte az angolokat, két DK-tag is megnyerte az időközi polgármesteri választást. Azt nem állítom, hogy Orbán Viktor máris úgy érezheti magát, mint az angol szövetségi kapitány, és hamarosan jön a 7-1 is, de hogy most is fáj neki a választói koki, abban biztos vagyok. Nem elég, hogy vereség, ráadásul éppen Gyurcsánytól...

A pácini és vámosszabadi győzelem azért is értékes, mert mindkét helyszínen magas volt a részvételi arány (59% illetve 50%). A DK izmosodását jelzi, hogy Pácin egy borsod-abaúj-zempléni, Vámosszabadi pedig győr-moson-sopron megyei település. Tehát az ország két végében sikerült olyan jelöltet állítani, aki képes volt elnyerni a polgármesteri posztot. Pácinban Majoros László 52,7 százalékot kapott, 16 százalékkal többet, mint a legerősebb vetélytársa. Ráadásul Pácinban az elmúlt húsz évben MIÉP-es, tehát szélsőjobboldali polgármester irányította a települést, Vámosszabadiban Réti Csaba, a korábban lemondott polgármester újbóli sikere azért is különösen értékes, mert elnyert 45 százaléka 6 százalékkal több, mint ellenfeléé, aki a Fidesz tagjaként a megyei közgyűlésben képviselő. Támogatottsága még az utolsó napok brutális negatív kampányát is kibírta. Majoros László és Réti Csaba  a DK alapító tagjai, mert a kisebb településeken ez a szokás - a fideszes is függetlenként indult, a korábban Tolna megyében győztes MSZP-s is.

Lehet, hogy e két településen nincsenek gyurcsánybajnais óriásplakátok, lehet, hogy mégsem hiszik el a rágalmakat az ország tönkretételéről? Bár ez ügyben nincsenek különösebb illúzióim, remélem, hogy a közvéleménykutatók és az úgynevezett elemzők is átértékelik kicsit a nézeteiket. Az állítólag megosztó, állítólag elutasított, állítólag senkinek nem kellő Gyurcsány Ferenc és pártja hozta ezt a két ellenzéki győzelmet.

Persze, nem kell ezt a sikert túlértékelni sem, de azért az ember ebben a nagy rohanásban megállhat egy pillanatra, és örülhet az üzenetnek: a még érvényben levő szabályok szerint a Fidesz újra legyőzhető volt. Más kérdés, hogy az új szabályokkal is az lesz-e, és ha igen, akkor hogyan. Illetve, mi a teendő, ha minden demokratikus játékszabályt átírtak már.

Kezdődik az uniós csúcstalálkozó, amelynek legfontosabb tétje a tagállamoknak juttatott közös fejlesztési pénz. 2005-ben Gyurcsány Ferenc 8 ezer milliárd forint értékű forrást szerzett Magyarországnak. Ebből egymilliárd eurót, mintegy 270 milliárd forintot az utolsó pillanatban.

Innen indul a licit. Várjuk, mire lesz képes Orbán Viktor. Az Európai Néppárt jelenlegi, de már nem újraválasztandó alelnöke számára adott a feladat. Teljesítményét a 8 ezer milliárdhoz fogjuk hasonlítani.

Csak hogy értsük az álcivil reklámot: ki teszi tönkre az országot, ki használt, és ki ártott a nemzetének.

Gondolom, sokan reménykedtek, hogy nem fog körbe érni a Demokratikus Koalíció élőlánca a Parlament körül. Ők most bizonyára csalódtak. Más pedig a tényt viselhette nehezen, hiszen több résztvevő eskü alatt vallotta, hogy a "közrádió" arról tájékoztatta a hallgatóit, hogy 300-an vesznek részt a regisztráció ellen, a szabad és tisztességes választásokért rendezett tüntetésen. Aki ezt a számot kitalálta, vélhetően abba sem gondolt bele, túl azon, hogy hazudik, hogy ahhoz is több, mint háromszáz ember kellene, hogy a kupolán keresztül fölfelé vegyék "körül" az épületet. Márpedig itt fotókiállításnak álcázott kordon is növelte a gyűrű hosszát, mégis körbeért a lánc. Sőt, ha az emberek nem állnak szorosan, a hidegben egymást is melegítve, kétszer is körbeérték volna az Országházat. Nagyon sokan jöttek az ország különböző pontjairól - köszönet érte. Ennyit a matekról.

Örült a jelenlevő többezer DK-s annak a tíz-húsz embernek is, akik Szolidaritás.jelvénnyel és táblával érkeztek, de eljött Vágó István, Balázsovits Lajos, Mécs Imre, Donáth Ferenc, Galkó Balázs, Szalay Kriszta és Nagy Navarro Balázs, aki akkor még nem tudta, hogy az önkény emberei néhány óra múlva megtámadják a Kunigunda utcai tévészékház előtt sztrájkolókat. Kinézett a térre a DK-rendezvények immár állandó látogatója, Szanyi Tibor is. 

Nem állítom, hogy kifejezetten az élőlánc miatt halasztotta el, vagyis hagyta koherenciazavarosan gyalázatos törvényét Orbán Viktor, de ez sem kizárható. Persze, ha azt gondolja, ezzel ez is megvolt, következmények nélkül jöhet a választási csalásnak megágyazó törvénye, akkor nagyon téved. Újabb akciók készülnek.

Megjegyzem, a sokak által leírni próbált DK az egyetlen olyan demokratikus párt, amely két hónap alatt három komoly tömegrendezvényt tudott megszervezni. (éhségsztrájk és nagygyűlés a örökmécsesnél, október 23. Egyetem tér, és élőlánc) Ebből kétszer nem kellett nemzeti ünnep és arra sem kellett megkérni senkit, hogy aki eljön, hagyja otthon a lelkét is jelző pártszimpátiáját.

Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Vadai Ágnes a helyszínen és telefonon több külföldi lapnak és hírügynökségnek nyilatkozott, hogy a világ lássa és értse, mi folyik itt.

Most már készül a levél Barrosónak, EBESZ-megfigyelőket hívnak, mint egy féldiktatúra áldemokratikus választásának ellenőrzésére. Magyarország oda tart, ahova nem kellene. És az út vége még csak nem is látszik. A végén szükség lesz minden demokrata összefogására. Aki ezt nem érti, azt a választók meg fogják büntetni. Bárki legyen is az.

Itt-olvasom, hogy nem lesz más választás 2014-ben, mint a győztes demokratáknak kiegyezni a Fidesszel. Az érv is készen áll: ez a nemzet érdeke, csak így lehet majd békében kormányozni az országot. Mai tudásom szerint ez a kialkudott nyugalom lehetetlennek látszik, ráadásul politikai és morális problémák tömkelegét zúdítana az új kormányra. A kiegyezés, a paktum attól függetlenül szükségszerű - gondolják-mondják többen -, hogy van-e kétharmada az új hatalomnak.

Tételezzük fel, hogy a demokraták nyernek, Orbán és Fidesze veszít. Ez azt jelenti, hogy nem tudtak annyit csalni a választás előkészítése és a szavazás során, hogy az elegendő lenne, a Jobbik sem állt melléjük koalícióba, és a határom túli magyaroknak is mintegy fele Orbán bukására, a teljesen egységes (Együtt 2014, MSZP, DK, LMP) ellenzékre voksolt. Ezért szorítok, legyen így!

Ekkor jöhetne a kiegyezés, csak éppen kivel, kikkel és miről? El tudjuk képzelni a Fideszt Orbán Viktor nélkül, vagyis Rolling Stones-koncertet Mick Jagger nélkül? Orbán nélkül nincs Fidesz és akkor Simicska Lajos nélkül sincs. Orbán Viktor leül a reményeink szerint győztes Bajnai Gordonnal, hogy békésen megbeszéljék a hatalomátadás körülményeit? Pár nappal azután, hogy minden korábbinál brutálisabb karaktergyilkossági kísérletek zajlottak? És mi lehet az alku tárgya? Az egypárti alaptörvény, a haveroknak kiosztott földek megtartása, a szabad elvonulás? Vagy maradhat Polt Péter, akinek ügyészsége - több perben elhangzott vallomások szerint - nyomást gyakorol a gyanúsítottakra? Netán a sajtószabadságot lábbal tipró Szalai Annamária maradása lesz a feltétel, vagy a közszolgálatinak hazudott hírműsorok "objektivitásán" nem szabad változtatni? Ha így lenne, miféle morális alapon indulna el az ország újjáépítése? Mi lehet az ára Orbán menesztése után a pesti utca békéjének? A 2002-es vereség után még csak újraszámoltattak és hidat zártak le, a 2006-os bukás után megrohamozták a tévészékházat, a csőcseléket pedig rázúdították az 1956-ot ünneplő fővárosiakra. Mi lehet itt 2014-ben, mondjuk, egy "békemenet" jegyében? És ha lesz is megállapodás, Orbán-Simicska betartaná azt? Kötött már szövetséget az SZDSZ-szel, az MDNP-vel, Torgyán Józseffel, Dávid Ibolyával is, és mi lett a vége?

Vagy induljunk ki abból, hogy a Fidesz veszít, és csapata fut szanaszét, a vezért megpuccsolják. Kivel ülnek le a győztesek tárgyalni? Lázár Akiszegénnyannyitisér Jánossal? A demokrácia lepusztítását jogi alapon levezénylő Navracsics Tiborral? Esetleg Kövér László fedezi fel magában huszonöt év után ismét a baloldali gyökereket? A csendesen mindent megszavazó Pokorni Zoltánnal? A baltás gyilkos kiadatásában bűnrészes Martonyi Jánossal?

Persze, az érvet én is hallottam: Churchill is leült Sztálinnal a közös érdek érvényesítésre érdekében. Csak éppen nem egymás ellen háborúztak, hanem közös ellenséget akartak legyőzni.

A kétharmados győzelem az egyetlen igazi esély arra, hogy az Orbán-rendszer felszámolható legyen. A már most agyontorzított választási rendszer ebben akár segíthet is, bár a fiúknak még lesznek ötletei... Én optimista vagyok: a demokraták nyernek. A neheze azonban utána következik majd: Schiffer szerint ki kell egyezni, Majtényi szerint a Fidesz oda sem ülhet az asztalhoz... 

Olvasom a huzakodást, hogy bevegyék-e az Együtt 2014 nevű mozgalomba a Demokratikus Koalíciót. Úgy látom, nekik is Gyurcsány Ferenc a probléma. Éppen mint a Fidesznek, amelyet le akarnak váltani. Az a Gyurcsány, aki a legtöbb gyalázkodást kapta Orbánéktól. A háza előtti tüntetéseket, a büntetőfeljelentést, a mentelmi jog megvonását, a személye és családja elleni brutális és folyamatos támadásokat, frakcióalapításának törvényellenes megakadályozását. Nem mellesleg ő volt az utolsó, aki legyőzte Orbán Viktort. Vele nyert másodszor egymás után választást a magyar baloldal - 2006-ban 2,4 millió szavazóval. Amikor lemondott, az MSZP-nek akkor is 1,5 milliós tábora volt. Hogy mitől lett ez 1 millió egy év múlva a választáson, ma senki nem kutatja.

Ez a Gyurcsány Ferenc lenne a gond? A feljelentője jöhet, mert természetes szövetséges, kormánya ma is MSZP-s tagjaival tárgyalunk. Azonban őt, és mindazokat, akik a szocialista frakcióból hozzá csatlakoztak, kirekesztjük az ellenzéki együttműködésből? A DK tíz országgyűlési képviselőjéből Bajnai Gordon héttel egy kormányban ült Gyurcsány idején. Hatan közülük a Bajnai-kormány minisztereiként és államtitkáraiként fejezték be a ciklust, kilencen pedig képviselőként szavazataikkal támogatták a ciklus utolsó évében dolgozó kabinetet. Csendesen kérdezem: meddig irányítja Orbán Viktor láthatatlan keze az őt leváltani készülő ellenzéket?

Ha már így alakult, mai tudásom szerint el kell menni regisztrálni - mindenki vigyen magával még egy mindenkit - és soha nem tapasztalt választói aktivitással el kell kergetni Orbán Viktort. De úgy, hogy soha többet ne jöhessen vissza.

Mindezt, persze, fájó szívvel írom le - nem Orbán elkergetését. A gondom az, hogy a 2014-es választás már a mostani szabályok szerint sem lesz sem szabad, sem demokratikus. És miközben a demokratikus oldalon némelyek azt mérlegelik, kik a demokraták, a Fidesz a szabályok folyamatos átírásával gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kormányváltást. Ha pedig mégis megtörténik, félő, hogy az új hatalom képtelen lesz majd élni a lehetőséggel. Utcai csetepaték, bebetonozott pártkatonák állják majd útját a változásnak.

Azt latolgatom tehát, meddig hajlandó elmenni az ellenzék abban, hogy elfogadja a rá kiszabott méltatlan feltételeket, tudva, hogy Orbán szemrebbenés nélkül bármikor tovább csorbíthatja jogaikat és lehetőségeiket? Meddig teszünk úgy, mintha úgy is lehetne nyerni, hogy átírták a körzethatárokat, hogy csak fideszes ül az OVB-ben, megszüntették a második fordulós visszaléptetési lehetőségeket, hogy a szavazati jog mellett több lehetőséget adtak a határon túliaknak a regisztrálásra, mint az anyaországi polgároknak, hogy nyíltan közölték: a szerintük primitív ember ne szavazzon, hogy ne legyen boríték az urna mellett, hogy a regisztrálási lehetőség éppen a legizgalmasabb hajrá idején egyszer csak véget ér? Ha két héttel a voksolás előtt már nem lehet regisztrálni, akkor minek a tévévita a jelöltek és a programok között? Nem dönthetünk egy utolsó pillanatban felbukkant jó ötlet, egy szimpatikus gesztus vagy egy előkerült korrupciós botrány hatására? Vagy tévévitára már nem lesz szükség, mert valaki megint leveri Orbánt, mint Gyurcsány 2006-ban? Azt is benyelik a demokraták, hogy nem indulhat egyesület? Azt is, hogy Orbán leveszi a pártok állami támogatását, hogy a kisebbeknek végképp ne jusson egyetlen fillérje sem kampányra?

Ma ott tartunk, hogy a házibulit rendező gyerek meghívta a haverjait a szülinapjára. Leültek társasjátékozni. A házigazda előbb azt találta ki, hogy az ő bábuját nem lehet kiütni. Aztán azzal állt elő, hogy a többieknek két kört kell menni, míg célba érnek. Majd úgy döntött, hogy ha ő hatost dob, akkor dobhat még egyet, a többiek hatosa pedig ötöst ér. Mégis mindenki játszik tovább, hátha így is lehet nyerni, és ha nem muszáj, ne legyen botrány. Csendesen kérdezem: van-e az a pillanat, amikor az egyik vendéggyerek mégis csak fellöki a táblát és közli, hogy na ebből elég?

Amikor B-vel kezdődő és ajnaival folytatódó, valamint Gy-vel kezdődő és urcsánnyal folytatódó nevűek nem indulhatnak, az MSZP-t pedig annak nevében, hogy Kunhalmi Ágnes felelős Farkas Mihály rémtetteiért, betiltják, akkor lesz elég ebből? 

LMP-s akció keretében kék cédulák már hullottak az országgyűlés karzatáról, a DK már szervezi a végszavazás napjára a Kossuth téri élőláncot, de az igazi kérdés még nem dőlt el: meddig szabad és demokratikus egy választás Magyarországon, ha úgy tetszik az Európai Unióban. Ki merjük-e mondani, ha minden kötél szakad, hogy a folyamatos választási csalás miatt - bár elindult az ellenzék - illegitimnek tekintjük a 2014-es Orbán-kormányt? Lehet, hogy ez a pillanat több szempontból veszélyes, de szabadság és demokrácia, valós életesély  nélkül meg nem érdemes élni.

Ha a Fidesz nyer 2014-ben kb. másfél millió egységes szavazattal, az kellő felhatalmazás? Akkor pedig minden megy tovább, hiszen az ellenzék a részvétellel legitimálta a választójogi törvényt? Vagy akkor jön csak az ellenállás? És ha nyer az ellenzék, érdemes-e ma 2006 ősze kapcsán rendőri felelősségről beszélni, amikor az új kormányt lehet, hogy éppen a rendőröknek kell majd megvédeni a "békemenettől"?

És akkor még nem beszéltünk új alkotmányról, egészségügyről, oktatásról, esélyegyenlőségről, nyugdíjrendszerről, a romákról, a gazdaság és az erkölcsi viszonyok rendbetételéről. 

Amíg nincs ellenzéki összefogás, az egymást méricskélők között Orbán sokkal nagyobb eséllyel farigcsálja leendő kihívói jogosítványait. A lehető leggyorsabban meg kellene állítani. Magyarország ugyanis már ezt a másfél évet is alig bírja ki, ami hátra van. Még négy év Orbán pedig végképp tönkre tenné és százezrek exodusával kiürítené az országot.

gréczyzsolt 2012.10.24. 07:17

Október 24.

Előre szólok, hogy akik azt hiszik, hogy mostantól minden megy majd, mint a karikacsapás, és Orbánnak percei vannak hátra, tévedni fognak. Hosszú és rettenetesen nehéz küzdelem lesz a rezsim leváltása. Hát még utána a kormányzás. Most azonban az a legfontosabb, hogy a nevezések lezárultak, a kártyák kiteríttettek: nagyjából láthatjuk, kik kívánnak részt venni az Új Kétharmad és az Új Köztársaság létrehozásában, az állampárt legyőzésében.

Bajnai Gordon visszatért és ez jó hír minden demokratának. Beszéde méltányos és előremutató volt. Az Együtt 2014 nevű esernyő kinyitása a demokratikus ellenzéki összefogás kezdete lehet. Beállt alá a Haza és Haladás, a Milla, a Szolidaritás és a Kuncze Gábor vezette Szabadelvű Polgári Egyesület.

Látható, hogy Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon beszédében több közös elem is felbukkant: mindketten elvetették azt az ostobaságot, hogy az elmúlt húsz év, és benne az elmúlt nyolc év ugyanaz lenne, mint az utóbbi kettő. Hasonló gondolat, hogy nem kormányfőt, hanem rendszert kell váltani és az összefogás igénye is. A DK pozíciója egyértelmű és világos.

Amúgy látni kell, hogy a három parlamenti demokratikus párt közül ma egyedül a Demokratikus Koalíció állt ki Bajnai mögött - az MSZP és az LMP komoly dilemmáknak néz elébe. (Az a DK, amely egyedüli pártként volt képes arra, hogy egy hónap alatt kétszer több ezer embert tudjon utcára hívni tiltakozni...) Persze, lehet mondani, hogy a DK-t és vezetőjét Bajnai Gordonnal összeköti a 2006 utáni kormányzás, az IMF szerint közösen sikeres válságkezelő munkájuk, de most ennél is fontosabb a közös felismerésük: az összefogás szükségessége.

Néhány napja a politológusok még kellően ravasz húzásnak tartották, hogy az MSZP nem szervezett érdemi megmozdulást az ünnepre.Mostanra azonban ez inkább hibának látszik. A párt több ismert arca felbukkant a DK, majd a Szolidaritás, végül a Milla rendezvényén. Botka László például gyakorlatilag Bajnaival együtt vonult be a tüntetés helyszínére. A pártelnök nem ment oda, a választmányi elnök tüntetően igen. A szocialisták magatartása ma még nem egyértelmű: Mesterházy Attila  - saját ambícióira is tekintettel - a legnagyobb támogatottságú ellenzéki párt vezetőjeként még kivárhat. Lehet neki is igaza. Ugyanakkor volt már olyan az MSZP történetében, amikor a tagság szembeszállt az elnökség akaratával. (2004, kormányfő-csere. Az elnökség Kiss Pétert támogatta, a párt népe pedig Gyurcsány Ferencet választotta.)

Az LMP ma ódzkodik Bajnai Gordontól, hiszen ha elfogadnák, akkor a zelmúltnyolcévről eddig vallott nézeteiket kellene a kukába dobniuk. Ezért inkább egy nem létező formációval gyártanak alkotmányozó minimumról papírokat és a novemberi kongresszusukig húzzák az időt, ahol a párt jövője és sorsa lesz a tét.

Ha Juhász Péter elfogadta, hogy Bajnai nem osztozik vele a nyolc év elítélésében, hiszen a beszédeket nyilván egyeztették, akkor ez pozitív elmozdulás lehet a Milla eddigi kommunikációjában. Mostantól az a kérdés, hogy a demokratikus ellenzék valóban el tud-e indulni egymás felé, mi lesz a közös program, feláll-e egyfajta ellenzéki kerekasztal, felkészülendő az Orbán utáni időkre.

Október 24-e van. A munka végre elkezdődhet.

P. S.: Akik ott voltak a tegnapi rendezvényeken, tudják, hogy a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium hazudott a résztvevők létszámáról. A "Békemenethez" hozzátoltak néhány százezret, a Milláéból elvettek több tízezret, a DK-éból pedig több ezret. Ezt még muszáj volt hozzátennem.

Nem áll jól az ellenzéki október 23-a, de a dolog még nem menthetetlen. Ma reggel úgy tűnik, hogy a Milla rendezvénye nem hogy erősítené, inkább szétveri a sokak által remélt ellenzéki együttműködést.

Az MSZP, a DK és az LMP hivatalosan nem vesz részt a programon. Egyrészt azért, mert nem hívták őket, márpedig az ember olyan buliba nem megy, ahol nem szívesen látott vendég. Másrészt azért is maradnak távol, mert mindhárom szervezetet - más-más szempontból - vérig sértette Juhász Péter. Az LMP-t azzal, hogy gyakorlatilag a Schifferék által mondott szövegeket átvéve szervez új politikai erőt, ma még egyesületnek nevezett pártot. Márpedig ez a gesztus a szétesés határára sodorhatja a Lehet Más a Politikát. Akadhatnak olyan, a belső harcoktól megfáradt tagjaik, akik az új erő (?) felé vennék az irányt, mások pedig a Millától való bojkottal próbálhatják egyben tartani a zilált csapatot. Egyelőre az utóbbiak győztek. A zelmúlthúszévhez tartozó Bajnai Gordon befogadása és a zelmúlthúszév egyszerre tagadása így együtt biztosan vállalhatatlan az LMP-nek - ha ragaszkodik az eddigi elveihez. Hosszabb távon is rendkívül bizonytalan az LMP politikai jövője: ha csatlakoznak egy majdani ellenzéki összefogáshoz, akkor azért, ha kimaradnak belőle, akkor azért.

AZ MSZP a két megnyert időközi választás önbizalmat erősítő mondataival tartja a tűzben két serpenyőjét. Mesterházy Attila nem megy el a Milla tüntetésére, de azt üzeni tagjainak, hogy ők csatlakozzanak, ha úgy van kedvük. Ha sokan lesznek, azt mondhatja, persze, mert a legnagyobb ellenzéki párt rászervezett, ha pedig bukta van, nem csoda, hogy kevesen voltak, hiszen ő nem volt ott, ráadásul, kiderült, hogy Bajnai Gordon sem jár a vízen. Azzal, hogy éppen a málló Milla rendezvényén jelenti be Bajnai a visszatérését, jelentősen gyengítette az őt támogatók pozícióit az MSZP-ben. Egy olyan szervezet színpadára állni, amelynek egy Dopeman az alternatív köztársasági elnöke, és amely szerint a zelmúlthúszév, úgy ahogy van, rossz volt, az önmagára miniszterelnök-jelöltként tekintő Mesterházy Attila mögé sorakoztatja a 20 évből 12-n át kormányzó pártot. Nincs az a tehetséges és jól érvelő, az MSZP-t nem egyedül, hanem Bajnaival az élen koalícióban kormányozva elképzelő szocialista, aki ennek ellenkezőjét védeni tudja. 

A DK elvi döntést hozott, ha úgy tetszik, Bajnai figyelmeztetése érdekében. Ha a zelmúlthúszév alig ér többet, és alig vállalhatóbb a Milla szerint, mint Orbán ámokfutása, azzal a 89-es éthoszban hívő, a rendszerváltást összességében pozitívan értékelő, Európa-párti Gyurcsány, Bauer, Debreczeni nem vállalhat közösséget. Volt MSZP-s, SZDSZ-es és MDF-es politikus, a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány által alkotott frakció ehhez nem adhatja a nevét. Furcsa, hogy Bajnai mégis igen. Gyurcsány bojkottra hívó szava azért is kavarta meg az állóvizet, mert egyszerre hívta fel a figyelmet egy politikai és egy morális problémára.

A Szolidaritás pozícióját ma jó szándékúnak látom. Nem kellett volna feladniuk a pártokkal tervezett saját tüntetés lehetőségét, és nem kellett volna hinniük az őket is átverő, immár nekik is politikai konkurenciát jelentő Millának. De Kónya Péter legalább megértette, hogy Juhász Péter őt is semmibe veszi. Gesztusa, hogy Juhász zászlótiltó, pártkirekesztő mondataival feleselve hívja a pártok híveit közös gyülekezésre, alapvetően tisztességes. Megértette, hogy pártok nélkül nincs ellenzéki összefogás, sőt, orbánváltás sincs. Ugyanakkor ezt neki és Juhásznak nem a nyilvánosság előtt, a bejelentések után kellene lejátszania, hanem jóval korábban kellett volna. Ma az látszik, hogy egymással verekednek, mi meg nézzük, hogy melyikük nyomja le a másikat. Tíz nappal az esemény előtt.

Bajnai Gordon helyzete sem könnyű, és azt kell mondjam, rögtön a visszatérése elején hibát vétett. Olyan színpadra áll fel, ahol a szervező az ő kormányzását is alig tartja jobbnak, mint Orbánét. Olyan színpadra, amely elől el akarják kergetni a pártok zászlós híveit. Igen, azon pártot is (MSZP), amelynek szavazataival vitte át az országgyűlésen a javaslatait, törvényeit. És igen, azon pártot (DK), amelynek elnöke a politikába hívta, és amelynek mai frakciójában az ő volt miniszterei és államtitkárai ülnek. Nem mellékesen, vajon mit gondolhatnak az SZDSZ előző ciklusbeli képviselői, hogy az ő négy évüket is károsnak tekintő Milla színpadáról szónokol a csak az ő húsz szavazatukkal kormányképes volt miniszterelnök? Hogy lett volna az IMF által is sikeresnek elismert 2008-2009-es válságkezelés Gyurcsány, az MSZP és az SZDSZ nélkül? Sehogy. Íme a politikai és az erkölcsi probléma, amelyre a DK elnöke felhívta a figyelmet. (Arról már nem is beszélve, hogy egy, a zelmúlthúszévet ablakon kidobó, elvileg pártmentes tüntetésen hogyan beszélhet egy volt SZDSZ-es képviselő, a Zöld Baloldal nevű párt elnöke?)

Bajnai tehát visszatér, és ez jó hír a demokratáknak, csak éppen ma nem tudni, ki áll mögötte? A Milla nemigen, mert szerintük ő csak egy szónok a sok közül. Az MSZP, a DK és az LMP első emberei - kb. 1,5 millió szavazóval a hátuk mögött - ugyancsak hiányozni fognak a beszédéről. A Milla rendezvénye ma nem egyesíti az ellenzéket, hanem megosztja. Juhásznak amúgy éppen ez a politikai érdeke. Új egyesület, majdani új képviselőjelöltek, civil látszat, plusz Bajnai, a nemzeti ünnepen talán több tízezres, orbánváltásért könyörgő tömeg, indulásnak kiváló. Csak éppen hiteltelen.

Mégis azt mondom, hogy a helyzet nem reménytelen, sőt. Sokan már Bajnait is előre temetik, én nem tenném. Bízom benne. Egy jó beszéddel még minden helyrehozható. Igaz, akkor a beszédnek meg kell szólítania - lehetőleg név szerint - a demokratikus pártokat. Ha lesz kezdeményezés, lehetőleg rímeljen a Majtényi László vezette EKINT téziseire, és mihamarabb álljon fel az állampárt elleni Ellenzéki Kerekasztal. (Megjegyzem: Juhász a Népszabadságban a Fidesszel kiegyezésről beszél, Majtényi a Fidesz teljes kizárásáról ír a rendrakás kapcsán,)

Szimbolikus erejű lenne, ha a Milla programja után Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai, Kónya és Jávor együtt elsétálna a Kossuth térre egy szál virágot tenni Nagy Imre-szobra elé, vagy bármilyen, az 1956-os forradalmat megidéző közös gesztust tenne. Oda biztosan százezrek kísérnék őket, és onnantól nincs az a Békemenetnek hazudott akármi, amely ennek erejét képes lenne felülírni. Persze, Juhász is megérthetné, hogy a tömegek nem őt, hanem az összefogást akarják, és tehet még lépéseket a pártok felé. Igaz, ehhez fel kéne rúgnia eddigi álláspontját.

Nagyvonalúságra, kölcsönös tiszteletre és a közös érdek felismerésére lenne szükség. Meglátjuk, sikerül-e. De ha október 23-án biztosan nem, később akkor is muszáj lesz.

Muszáj tiszta vizet önteni a pohárba. Az a civil szervezet, amely szerint az 1990 és 2010 közötti időszak semmivel sem különb annál, mint ami a 2010-es kormányváltás óta történt, a Fidesz malmára hajtja a vizet. Akik nem látják a különbséget a két korszak között, akarva-akaratlanul Orbán hatalmát erősítik. Akik szerint a pártok tagjai, szimpatizánsai menjenek hozzájuk tüntetni, de ne vigyék magukkal pártjaik zászlóit, logóit, jelvényeit, a demokrácia alapját, a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozzák. Ahelyett, hogy örülnének, hogy ilyen félelmes időszakban még vannak magyarok, akik vállalják párttagságukat, szimpátiájukat, a pártokat, mint valamiféle szégyellnivaló képződményeket igyekeznek bemutatni. Pedig pártok nélkül nincs demokrácia, a választáson pedig pártokra szavazunk.

Lehet szeretni, befogott orral elfogadni, szidni, utálni az MSZP-t, a DK-t és az LMP-t, de ők a kínálat. Akinek nem tetszik, csináljon pártot, akár Millának, vagy Szolidaritásnak hívják. Az egy tiszta helyzet, indulhat a verseny a már meglevők és az újak között, annak minden kockázatával: az ellenzék szétaprózásával és az öt százalék alatt maradásának reális esélyével. Csak azt ne csináljuk, hogy akik 1990 és 2010 között politizáltak, azok ugyanúgy fogják be a szájukat, mint azok, akik 2010 óta lerabolták, kiéheztették, lepusztították, tönkretették az országot. Akiknek ugyanaz a bíróság élén Solt Pál, mint Szájerné, akiknek ugyanaz a médiahatóság élén Majtényi László, mint Szalai Annamária, akiknek ugyanaz a vádhatóság élén Györgyi Kálmán és Polt Péter, azok nem értenek semmit. A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság éppen annyit ér, mint ez a fideszesekkel kipótolt mostani, amelyik akkor sem tett semmit a demokráciapusztítás ellen, amikor erre még voltak jogosítványai? Akiknek Bokros Lajos ugyanaz, mint Matolcsy, akiknek Magyar Bálint nem különbözik semmiben Hoffmann Rózsától, azok súlyos károkat okoznak. A Washingtonban, Párizsban, Londonban, Moszkvában, Berlinben elismerten fogadott Antall, Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai ugyanaz, mint a páriának tekintett, baltás gyilkost kiadó Orbán? Amikor még létezett pártdelegáltakkal OVB, az nem más, mint a jelenlegi csak fideszes? Göncz Árpád éppen annyira vállalható, mint Schmitt Pál és Áder János? És még hosszasan sorolhatnám...

Hogy 2010 előtt minden tökéletes volt-e? Egyáltalán nem, akadtak hibák, nyilván bűnök is. De nem volt ilyen ipari méretű a lopás, a cinizmus, az önkény, őrizték a fékek és ellensúlyok rendszerét - nem mellesleg jobban is éltek az emberek. 1990 és 2010 között Magyarországot demokraták irányították, 2010 óta pedig nem. Minimum ez a különbség.

A Milla viszolygása a pártoktól azért is érthetetlen, mert az MSZP, a DK, és az új identitást megúszni úgysem tudó LMP ma alsó hangon is 1,5 millió szavazóval rendelkezik. Ki kell őket dobni a kukába a támogatóikkal együtt? A Milla által lenézett MSZP nyert időközi választást, nem a Milla. Gyurcsány és a DK hívta fel a világ közvéleményének figyelmét éhségsztrájkjával a választási regisztráció veszélyeire, nem egy félévente megrendezett tüntetés. Lehet ekézni Mesterházyt, Gyurcsányt, Schiffert, hogy nem elég jók, de az biztos: két és fél éve küzdenek minden nap jól-rosszul - természetesen egymás vetélytársaiként egymás ellen is -, de iparkodva az Orbán-rezsim ellen. Menjenek oda a Millához, hogy meghallgathassák azoktól, akik néhány havonta jelentkeznek, rosszabb esetben az alt. közt. elnök Dopemantől, hogy mit kéne tenniük, ha jót akarnak? Először is, szégyellni magukat és visszavonulni?

Nem jó ez így. A Milla fontos habarcs lehetne az ellenzék által felépítendő Új Köztársaság felépítése közben, ha nem oktatna ki mindenkit valamiféle rejtélyes erkölcsi magaslatról demokráciából, aki merészelt már politizálni a második Orbán-kormány előtt. A szervezett civilek világára nagy szükség van a kormányváltáshoz. Ehhez azonban a Millának le kell szállni a magas lóról, el kell fogadnia a szövetséget a demokratikus pártokkal, mint ahogy mindenkinek ezt kell tennie, aki csak most kíván ringbe szállni.

Megjegyzem: még mindig nem késő, hogy egy nagy tüntetés legyen a civilek és a demokratikus pártok szónokaival. A Millán múlik, mit tesznek. Elmúlik-e az idei október 23-a is az összefogás képességének felmutatása nélkül - Mesterházy MSZP-s konferencián és a családjával, Gyurcsány a külön DK-s tüntetésen -, vagy elindul valami, amitől aztán Orbán valóban megkezdheti a visszaszámlálást..

P. S.: Lesznek Olvasók, akik e blogot elolvasva is szívükhöz kapnak, hogy jaj, ezek megint veszekednek, ahelyett, hogy összefognának. Nos, összefogásra szükség van, de ehhez kölcsönös tiszteletre, megértésre, nyitottságra, és nem kirekesztésre van szükség. Sajnálnám, ha erre néhányan október 24-én jönnének rá.

A sok rettenetes hír közepette érkezett egy nagyszerű is. Jövőre, az István, a király harmincadik évfordulójára ismét bemutatják ezt a nemzeti kincset. A Boldizsár Miklós, Ezredforduló című drámája alapján írt rockoperát Alföldi Róbert viszi színre. Igen, az az Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója. És Szörényi Levente, a konzervatív gondolkodású művész. Ők együtt.

Az utóbbi napokban nyilván akadt már olyan, aki ezen felháborodott a jobboldalon, hogy a posztjáról folyamatosan kiutálni próbált Alföldivel "miért áll szóba" egy Szörényi Levente. Egy Bródy az hagyján, de egy Szörényi? Pedig a válasz egyszerű: két nagyszerű, a világ dolgairól vélhetően nagyobb részt eltérően gondolkodó művész izgalmas közös munkájáról van szó. Amikor egy nemzeti alapmű, amely immár generációk himnusza határon innen és túl, kaphat újabb művészi értelmezést. Alföldi Róbert kiváló színházat visz a Nemzetinél. Telt házakkal, izgalmas nagyszínpadi és kamarabemutatókkal, nemzetközi elismerésekkel. Egy tehetséges ember áll egy nemzeti kulturális intézmény élén. Szörényi Levente pedig most Bródy Jánossal együtt odaadja a művét ennek az invenciózus, náluk húsz évvel fiatalabb rendezőnek.

A helyzet, amikor az ellentétek vonzzák egymást. Gondoljunk bele, mennyire mást gondol Szörényi és Bródy. Kettejük életműve mégis az elmúlt ötven év megkerülhetetlen kultúrkincse. Ha úgy tetszik, a nemzeti kulturális örökség része.

Nem kétséges számomra, hogy az István, a király előadása az Arénában és a szegedi szabadtéren, rendkívüli érdeklődést fog kiváltani. Az emberek tódulni fognak, hogy lássák: hogyan értelmezi Alföldi Koppány ősi szenvedélyét és István gyilkos, mégis történelmi döntését Európa mellett. Kik játsszák majd a szerepeket, lesznek-e magyar zászlók, vagy létezik-e más típusú, a szívre és lélekre ható nemzeti, és színházi szimbólum.

Az István, a király az enyém is. Ott voltam a premieren a Királydombon, az 1990-es népstadioni bemutatón, sajtófőnöke lehettem a csíksomlyói, ötszázezres csodának, a színpad mellett én kiálthattam világgá és szólíthattam színpadra egy ki-kihagyó mikrofonba az ünneplés közben a szereplőket, a társulatos feldolgozásban a fiaim szereplők lehettek. 

Én már most, ünneplőbe öltöztetett lélekkel várom az István, a király új premierjét.

Szörény, Bródy, Alföldi. Zsenik találkozója.

Végre valami jó dolog is történik.

Hamar rosszkedvűek lettek a demokratikus ellenzéki összefogás hívei. Ami a DK-s éhségsztrájk lezárásaként megrendezett sokezres tüntetés után oly egyszerűnek tűnt, most ismét bonyolulttá vált. Az Orbán-rezsim alatt nyomorodó, szenvedő magyarok tömegei legszívesebben azt szeretnék, ha már holnap összeállna az összes párt és civil szervezet, és néhány hét alatt megtartott százezres tüntetésekkel buktassák meg a nemzetpusztító kormányt. Ez több okból is lehetetlen, de igény lenne rá.

Nem megy ez ilyen egyszerűen, és nem csak azért, mert a pártok órája másképp jár, mint a zembereké. A pártoknak nem csupán Orbán és zsírosodó barátainak menesztése fontos - nyilván ez is eltérő mértékben -, hanem majdani 2014-es pozícióik kialakítása is.

Ma úgy fest, Magyarország fővárosának lakossága október 23-án négy tüntetés közül is választhat. Vélhetően rendez egy, a békemenet hazugságát megismétlő vonulást a Fidesz. Annyira romlik a helyzet az országban, hogy muszáj valamivel előállni a fogyatkozó csapat megmentése érdekében. Nem kétséges, hogy a Jobbik is elindul valahová a Corvin közből, így szokták. A Milla sem hajlandó lemondani a saját, úgynevezett civil megmozdulását. Ezzel nagy szívességet tesznek a Fidesznek, hiszen megosztják az ellenzéket, egyúttal menekülő útvonalat adnak az ellenzéki pártok összefogását folyamatosan akadályozó LMP-nek. A Milla, pártokat negligáló érvelése azért súlyos tévedés, mert nem gondolhatják komolyan, hogy - mint állítják - a Fideszből kiábránduló százezrek majd elsétálnak a Millához, hogy szinte szó szerint ugyanazt meghallgassák a rezsim rémtetteiről néhány civil szónoktól, amit, a pártpolitikusoktól és a civilektől együtt is meghallgathatnának. A Milla ott is hibázik, hogy egybemossa 20 év kormányait. Ők is olyanok, mint a mai kormányfő, aki azt ajánlja, ne azt figyeljük, amit mond, hanem azt, amit tesz. A Milla nyilatkozói interjúkban elismerik, hogy látják, érzik, tudják a különbséget a 2010 előtti és utáni időszak demokráciához való viszonyáról, azonban a múlt teljes megtagadásának plakáton hirdetésével ennek az ellenkezőjét teszik. Ezzel felmentik a Fideszt az elmúlt két év brutális bűnei alól, de legalább is relativizálják a gyalázatot, és ami még ennél is rosszabb: a pártok távol tartásával, ezáltal az ellenzék megosztásával, kifejezetten a Fidesznek dolgoznak.

Ott van még a negyedik demonstráció, amelyet az éhségsztrájk sikerét megértő Szolidaritás szervez. Itt szívesen látnak minden pártot és civil szervezetet. A DK, amely egyedüliként vállalná a teljes összefogást, már elfogadta a meghívást. Az LMP nyilván a környékre sem megy el. Az MSZP még nem nyilatkozott. Dilemmájuk mögött az áll, hogy ha részt vesznek a Szolidaritás tüntetésén, nem az ellenzék vezető erejének tűnnek majd fel, hanem egy pártnak az összefogók sűrűjéből. A regisztráció parlamenti vitájára adott ide-oda-válaszuk is ezt bizonyítja,. Először közlik, hogy egyetértenek Gyurcsány Ferenccel, hogy bojkottálni kell, két nap múlva visszakoznak, holott tudják, érzik, hogy csak a vita teljes megtagadása ad legitimációt a szükségszerű totális tiltakozásra. Ha az MSZP igent mond a Szolidaritásnak, lehet egy rendezvény Kónyával, Gyurcsánnyal, Mesterházyval, amely egyfajta erőközpont lehet. Ha az MSZP külön ünnepel, nem megy el oda még a saját párttagjuk sem. Tehát mindkét lépés fájna, hamarosan dönteni kell.

Az LMP áll a senki földjén, házon belül 8-7-es és 6-6-os szavazataránnyal. Úgy érzik, hogy identitásuk veszne oda, ha együtt tüntetnének az előző, ugyan szerintük is demokratikus kormányok vezetőivel. Marad nekik a Milla környéke, csak éppen ők is párt, akik - elvileg - nemkívánatosak azon a rendezvényen. Így hát keresik a konfliktust - most éppen Gyurcsányt hazugozzák, hogy összehozta őket és a kopogtatócéduláikat a Fidesszel. Pedig mindenki emlékszik, hogy mi történt 2010 őszén. A cédulák leadási határideje előtt három nappal Jávor Benedek még arról beszélt, hogy rettenetes baj van, nem gyűlnek a szelvények, aztán az utolsó pillanatban világgá kürtölte, hogy "csoda történt." Márpedig ilyen csodák nincsenek. Látja bárki maga előtt a választók tízezreit, hogy az utolsó órákban a homlokukra csapnak, hogy tényleg, az LMP?! Az a párt tett csodát 48 óra alatt, amelyik a "nép érdekeit" megfogalmazó népszavazási kérdéseire heteken át sem volt képes összeszedni az aláírásokat? Ki hiszi ezt el?

Mai tudásunk szerint tehát lesz négy tüntetés, talán több is. Kell-e máris temetnünk az ellenzéki összefogást? Ha belegondolunk, hogy az elégedetlen tömegek mit akarnak, van ok a szomorúságra. Ha figyelembe vesszük, hogy még másfél év van a ciklusból, akár hagyni is lehet a pártokat, hogy passzírozzák egymást. Azt biztos, az érdekek ma még távol állnak.

Ám a végén, amikor az lesz a kérdés, Orbánnal, vagy nélküle megy tovább az ország, aki nem áll be a sorba, azt a választók egész biztosan megbüntetik. Kérdés, mekkora árat fizetünk érte.

Olvasom az interneten, hogy a Magyar Nemzet beszámol Oszkó Péter blogjáról. A Bajnai-kormány pénzügyminisztere úgy látja, hogy Gyurcsány Ferenc olyan sérült futballista, aki nem hajlandó lemenni a pályáról, ezzel akadályozza a többieket. Az üzenet egyszerű: a Demokratikus Koalíció elnöke, és az egész párt vonuljon le a pályáról, mert akkor majd lesz ellenzéki együttműködés.

Oszkó véleményével több baj is van. Hiányzik belőle a megalapozottság, a politikai tájékozódás és az empátia. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzet vette észre elsőként észrevételét.

Szerényen azt javasolnám a volt pénzügyminiszternek, hogy ne a pálya széléről kiabálgasson be időnként, hanem álljon be, és tegye oda magát, ha valóban Orbán leváltásában érdekelt. Érdemes lett volna kiszállni a karosszékből, és lenézni a Kossuth térre. Kicsit beszélgetni az ott összegyűlt ezrekkel, és megérteni, milyen problémák foglalkoztatják őket. Megérthette volna, hogy ezeknek az embereknek, és a 2010 óta párt által szervezett legnagyobb tüntetésen - szombaton, a Batthyány-örökmécsesnél -, az a több ezer ember inkább megköszönte az éhségsztrájkot, mint hogy le akarná cserélni a csapatkapitányt.

A focis hasonlatnál maradva, a sportág történelme számos olyan esetet ismer, amikor a sérült játékos erejét megfeszítve küzd, gólt lő és végül őt ünneplik. Olyan is volt már, amikor kiderült, hogy a sérült játékos - ha klasszisról van szó - inkább a pályán maradjon, mert leköti az ellenfél figyelmét, egyetlen csele, mozdulata is helyzetbe hozhat, lehetőséget nyithat másoknak. Nyilván tudja Oszkó Péter, hogy aki a pályán van, azt meg is rúgják. Az ellenfél sztárja pedig különösen sokat kap. Az a baj, ha valaki mindezt - bár maga is pályára léphetne - valamilyen okból ezt nem teszi meg, csak kívülről kritizál. Oszkónak muszáj megérteni, Magyarország jelenlegi helyzetében nem lehet eltartott kisujjal finnyáskodni és beszólogatni. Meló kell ide, terepmunka. Ha úgy tetszik, vízhordás a középpályán.

Oszkó szavai azért is méltatlanok, éppen most különösen, mert az IMF tanulmánya a napokban sikeresnek minősítette a 2008-2009-es válságkezelést. Tehát nem csak azt, amelyet Bajnai Gordon hajtott végre, hanem azt is, amelyet Gyurcsány Ferenc indított el. Oszkónak ez nyilván fáj, de ettől még így van. Azért is mutat tájékozatlanságot Oszkó véleménye, mert éppen Gyurcsány, és a DK-s politikusok éhségsztrájkja hozta némileg közelebb egymáshoz a DK-t, az MSZP-t és a Szolidaritást. A sérült ember múlt héten lőtt gólja, amely óta a Fidesz folyamatosan hátrál a választási regisztráció ügyében. Amúgy, az állítólag sérült játékost a többiek kihagyhatnák az összjátékból: Gyurcsány nélkül is összefoghatna az LMP és az MSZP... Mégsem történik meg...

Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció ügyvezető alelnöke azt nyilatkozta a Mokkában, hogy ha már idejekorán kormányfőt keresünk, a DK elveihez, programjához leginkább Bajnai Gordon személyisége áll közel. Nem lenne szerencsés, ha Oszkó Péter - e sérült véleménnyel - akadályozná a két volt miniszterelnök szükséges, és az orbánváltáshoz nélkülözhetetlen együttműködését.

Nyugodtan lehet hisztizni, de Gyurcsány Ferenc megcsinálta. Egy hét alatt összébb hozta a demokratikus ellenzéket. Ma egy hete, hogy Molnár Csabával, Niedermüller Péterrel és Kolber Istvánnal késő este éhségsztrájkba kezdett a Demokratikus Koalíció elnöke. A bejelentést leginkább a megdöbbenés, a fanyalgás és a gúnyolódás fogadta. Akkor még kevesen értették meg, hogy ez a gesztus új politikai helyzetet teremthet.

A Gyurcsánnyal zsigerből ellenszenvezők nagyjából szerdáig próbálták tönkre tenni a szabad választásokért elindított éhségsztrájkot. A cikiző, amúgy a regisztrációt, annak veszélyeit meg sem említő bloggerek egy-két nap alatt elárasztották a felületeiket, tudomást sem véve arról, hogy eközben egyre többen keresik fel a Kossuth teret. Csak az volt a cél, hogy bizonygassák: ez egy marhaság, Gyurcsánynak vége. Pontosan azt tették, amit a szánalmas Selmeczi Gabriella: tisztítókúrának tartották az egészet, holott valóban ez lett az éhségsztrájk: az Orbántól megtisztító kúra jelentős fázisa. Selmeczi tisztítókúrázása azért is röhejes, mert éppen ő volt az, aki nem bírta ki, hogy ne egye meg azt a kiflit még a Tesco-pénzár előtt. (Persze, Selmeczi bunkósága beleillett a brutális politikai és kommunikációs bukássorozatba, amelyet az IMF-hazugság, a balta-gate, és a nőket megvető fideszes honatya szavai köveztek ki.)

Az éhségsztrájk sikeres akció lett. Hitelesítette a Kossuth téren megjelent, egyre nagyobb számú érdeklődő. Az a sok szegény, félresiklott sorsú, az életét elmesélő, vagy éppen korábbi és mai csekkjeit mutogató ember megértette, hogy az éhségsztrájk nem a vagyonos ember leereszkedése, hanem az együttérzés, a szolidaritás gesztusa. Erősítette a kezdeményezés hitelét a világsajtó kiemelt érdeklődése. A hazai médiumok egy részével ellentétben a Washington Post, a New York Times, a BBC, a Liberation, az ORF, a ZDF, a Die Welt, a Die Presse, a Reuters, az AP, az AFP és mások megértették, hogy ami történik, az a legerősebb figyelemfelkeltő akció, amely Orbán-rendszerét érte. A harmadik hitelesítő mozzanat a hazai közéleti szereplők szolidaritása lett. Fischer Iván, a párizsi emigráns Kende Péter, Czeizel Endre, Konrád György, Jancsó Miklós, Bozóki András, Radnóti Sándor, Vágó István, Bitó László, Horváth Aladár, Iványi Gábor és sokan mások megértették azt, amit néhány "elemző" és a mindent leszóló firkálgatók nem voltak hajlandók. Hogy itt és most cselekedni kell, mert ha nincs szabad választás, Orbán a nyakunkon marad, és akkor minden tönkre megy.

A tüntetés napjának délelőttjére aztán összeállt a kép. Az MSZP elnöke is megértette, hogy olyan pillanathoz érkeztünk, amikor lépnie kell. Az nem lehet, hogy korábbi kihívója, Szanyi Tibor, sőt, elődje, Lendvai Ildikó kétszer is kimegy a Kossuth térre, videóüzenetet is mond, a párt hivatalos vezetése pedig hallgat. Mesterházy Attila fontos lépést tett a tüntetés utolsó pillanatban bejelentett támogatásával, ahogy ugyanezt megtette Kónya Péter, a Szolidaritás vezetője is. Örülök, hogy így döntöttek. (És nem gondolom, hogy ellopták a sót:))

Nem szeretnék belemenni a számháborúba, hogy hányan voltak a Batthyány-örökmécsesnél. A fotók önmagukért beszélnek. A tér zsúfolásig megtelt, még a környező utcákba is beletorkollt a tömeg. Ez lett az elmúlt két év legnagyobb, párt által szervezett Orbán elleni demonstrációja. És ezt a Demokratikus Koalíció szervezte meg. Gyurcsánynak nemhogy nincs vége, most indul el újra, és a demokratikus ellenzék megkerülhetetlen szereplője lesz. Fontos része a reménybeli egésznek.

Az éhségsztrájk következményeként a demokratikus ellenzék közelebb került egymáshoz, mert az országban éhség van az összefogásra is. A párbeszéd elkezdődhet - legalább is a DK, az MSZP és a Szolidaritás között. Azonban óva intenék mindenkit az eufóriától. A majdani miniszterelnök-jelöltről sem kell most dönteni. Másfél év van a választásokig. Addig a pártok még átesnek egy tisztújításon is. Arról nem is beszélve, hogy előbb közösen vállalható nemzetmentő program kellene, és csak ahhoz egy ember, aki azt megvalósítja. Ha odaérünk, olyan személyt kell támogatni, akivel a legnagyobb az esély a győzelemre. Hogy ez ki lesz, ma nem tudható.

Azért sem érdemes rohanni, mert a politikában nemhogy másfél év, de két-három hét is iszonyúan hosszú idő... Három hete nem volt Safarov-ügy, nem volt IMF-blöff, nem volt éhségsztrájk. Máris nem ugyanaz a helyzet, mint három hete volt.

Most halvány remény mutatkozik, a feladat pedig adott. Tovább kell folytatni a harcot a szabad választásért, mert ebben már szorít az idő. Aztán kiderül, lesz-e olyan nagygyűlés október 23-án, ahol Gyurcsány, Mesterházy és Kónya együtt szónokol a civilekkel. Az LMP? Nos, ők eddig némaságba burkolóztak.

Izgalmas politikai ősz következik.

A Milla alternatív köztársasági rapperjelöltje is úgy gondolta, nem árt, ha beszól. Elvégre ő lenne lélekben 15 millió magyar civil rappere, megmondója. A fene tudja, nekem még mindig Göncz Árpád az etalon.

Saját videóblogján az egykori ganxta-társ úgy látja, az éhségsztrájk hiteltelen. Pedig ha beszélt volna bárkivel is a DK-s politikusok sátra előtt, nem ezt mondaná. Észrevenné, hogy egyre többen érzik: ez a furcsának tűnő, de mindenképpen radikális tiltakozás már nem csak a választási regisztrációról - azaz az elcsalt szabad választásról - szól. A sátrak előtt megforduló több ezer ember - civilek és közéleti szereplők - az elmúlt két és fél évet kérik számon. Az elszegényedést, a pestisként terjedő pökhendiséget, az ipari méretekben folytatott lopást, a fiatalok reménytelen jövőjét, a munkanélküliséget, az asszony főzzön és szüljön bunkóságát, a tönkre tett demokráciát.

Nagyon sokan csak azért mennek ki Gyurcsány Ferenchez, Molnár Csabához, Niedermüller Péterhez és Kolber Istvánhoz, hogy végre valaki meghallgassa őket. 

Valóban hiteltelen lenne az éhségsztrájk? Meglátogatta a csapatot Soós Péter, aki 28 napig éhségsztrájkolt az egyházügyi törvény ellen. Amikor azt tette hiteles volt, amikor Gyurcsány Ferenc mellett kiáll, akkor nem az? Amikor Fischer Iván, a Fesztiválzenekar világhírű főigazgatója tiltakozik a Csurka-darab bemutatása ellen, az rendben van, amikor szolidaritást vállal a sátrak előtti jelenlétével, az nincs rendben? Amikor Radnóti Sándor megvédendő áldozata egy undorító filozófuspernek, akkor hiteles, amikor a DK-s éhségsztrájkolókkal beszélget, hirtelen hiteltelen lesz? Vágó István a magyar televíziózás klasszikusa. Amíg műveltsége révén a legnépszerűbb tévés, addig minden rendben, amikor Gyurcsány és a DK mellett érvel, akkor oda a műveltség és a hitelesség? Esetleg az a Bornai Tibor, a KFT együttes tagja, aki néhány hónapja a Milla színpadán állt, akkor még jó fej volt, most, hogy Gyurcsánnyal fog kezet, már rossz arc? Hiteltelen lenne Iványi Gábor vagy Mécs Imre? Vagy meghülyült a Ney York Times, a Washington Post, a Neue Zürcher Zeitung, az ORF, a Die Welt, a Boston.com, a Reuters, az AP, az AFP, a Liberation, a ZDF és a többi orgánum, amely felkiáltójelként értelmezi a demonstrációt?

A Magyar Narancs, amely három hónapja - akkor még nem tudva, hogy a plágiumvád hazugság, Gyurcsány azóta is nyeri a pereket -, azt írta, hogy vissza kéne vonulnia a volt miniszterelnöknek, mai vezércikkében már úgy fogalmaz, hogy ő az egyetlen, aki ma ilyen erővel mer üzenni Orbánnak, és aki őt támadja, a valójában a gyermekei jövőjét köpi le.

Az országot muszáj felrázni, és nem lehet elégszer elmondani: ha regisztráció van, nincs szabad választás. És ha nincs szabad választás, Orbán marad. És ha Orbán marad.... odalesz minden.

Ahogy várható volt, elementáris erővel hatott a nyilvánosságban Gyurcsány Ferenc tegnapi késő esti bejelentése: Molnár Csaba, Niedermüller Péter és Kolber István társaságában éhségsztrájkba kezd a választási regisztráció, és ezáltal az Orbán-rezsim antidemokratikus fennmaradása ellen.

Az első reakció a megdöbbenés és az éhségsztrájkolók elsöprő erejű támogatása volt. Aztán előkerült egy hazugság az ebédlősátorról, hogy hiteltelen legyen az akció, meg egy másik mondat Gyurcsány szájába adva, hogy Orbánt nem lehet elzavarni 2014-ben, holott ennek az ellenkezőjét vallja. Most jönnek majd a viccelődések a nyilvános fogyókúráról, meg az éhező milliárdosról, de mindez teljesen érdektelen.

Két hét múlva a Fidesz átnyomja a Házon a regisztrációt, amit feliratkozásnak hamisítanak. Ha lesz regisztráció, akkor nem lesz szabad választás. Az országnak pedig két hete van arra, hogy ezt az eljárást megakadályozza. Kétségtelen, hogy a Demokratikus Koalíció válaszlépése radikális, de van-e más megoldás arra, hogy felhívják a figyelmet a készülő gyalázatra, hogy felrázzák az országot?

Tarthatna a párt még 4287 sajtótájékoztatót és kiadhatna újabb 57691 közleményt. A kereskedelmi tévékben a háromfejű kutya és a megrázta az áram a villanyszerelőt című anyagok mellé be sem férne. A közszolgálatinak hazudott Fidesz-híradók pedig ugyancsak szóra sem méltatnák, "legjobb" esetben átértelmezve adnának le negyven másodpercet. Muszáj tehát valami mást csinálni.

Magyarország súlyos politikai, gazdasági, szociális és morális válságban van, és a lejtőn csak most kezdünk majd el gyorsulni. A támogatását folyamatosan veszítő Fidesz mindent el fog követni, hogy a helyén maradhasson. Orbánnak ugyanis még egy vereség nem fér bele, ráadásul húsz év hatalomra készült. Attól is okkal félhet, hogy utolsó veresége után olyan mocskos ügyekre derülne fény, amelyeket csak hatalomban maradással lehet megpróbálni egy életre elsikálni. Ezért az alkotmányos jogokat korlátozó regisztráció, amely nyilván csak az első lépés, amelyet újabbak követnek majd, ahogy a bukás rémképe egyre erősebb lesz.

Ki kell mondani, hogy ha regisztráció van, nincs szabad választás. Ha nincs szabad választás, marad az egykulcsos adóval a szegény szegényedése, a gazdag további gazdagodása. Ha nincs szabad választás, és Orbán marad, a gyerekek iskolaköpenyben hallgathatják a rezsim butító diktátumait, lehet továbbra is havi 22 ezer forintért árkot ásni Fidesz-kegyelmeséknél közmunkában. A szegény gyerek továbbra sem jut majd be az egyetemre, választhat a kivándorlás és a bérrabszolgaság között. Ha nincs szabad választás, és Orbán marad, ide többet befektető nem jön. Ezáltal tovább nő az infláció és a munkanélküliség, tovább csökken a nyugdíjak értéke, Magyarország hosszú időre elszigetelődik, a diktatúra intézményrendszere bebetonozódik. Egy kistelepülésen az amúgy az ellenzék mellett kiálló regisztrált a voksolásig zsarolással, fenyegetéssel még eltántorítható a szavazástól. Ha regisztráció van, a határidő lejárta után bármilyen megszorító döntés esetén sem tudják meggondolni százezrek, hogy mégis inkább szavaznának, a nevezés ugyanis lejárt. Ha van regisztráció, nem lesz tévévita, minek az utolsó pillanatok kampánya, minek programot hirdetni, egy alapjogtól megfosztott ország nem fogja elfogadni az eredményt, akármi is legyen az. Annak következményei pedig beláthatatlanok....

Az egyhetes éhségsztrájk nem halálos, de igazi önsanyargatás, és rohadtul fáj annak, aki csinálja. Aki vállalja, valamit kiáltani akar. Ha a négymillió éhező, lecsúszó, egzisztenciális félelemben élő magyarnak csak a negyede megérti, hogy Gyurcsány Ferenc és társai gesztusa velük és értük vállal szolidaritást, már megérte. Ehhez képest a majdan fanyalgó és gúnyolódó megjegyzések nem számítanak. 

Balázsovits Lajos és Galkó Balázs, akik éjszaka a Kossuth téren jártak, már megértették, miről van szó. Tudják, hogy mekkora a tét. Kérdés, hogy a megfélemlített, elkábított az ország megérti-e.

Nem akartam hinni a szememnek, de aztán összeállt a kép. Pedig ma nagyszerű dolog történt. Egy jobbikos nyomulást fél pályás útlezárással és részvételi fölénnyel akadályoztak meg veszprémi pártok - így a DK, az MSZP - és több civil szervezet, például a Szolidaritás.

Az LMP hiányzott.

A fasiszta eszmék elleni személyes tiltakozás helyett veszprémi szervezetük egy közleményt adott ki, amelyben többek között ez olvasható:

"A Jobbik egy jogszerűen bejegyzett párt, parlamenti és helyi önkormányzati képviselettel. Jogállami keretek között, a jogszabályokat betartva joga van nyilvános rendezvényt szervezni, függetlenül attól, hogy a pártról, annak eddigi tevékenységéről ki mit gondol. Amíg nincs arra vonatkozó információ, hogy az adott rendezvény a jogszabályoknak nem felel meg, nehezen magyarázható annak lemondását kérni. Éppen ezért az ellentüntetést szervezők kiállását inkább feleslegesen feszültségkeltőnek tartjuk, mintsem a szélsőséges eszmék terjedését meggátlónak. Az elmúlt évek magyarországi tapasztalatai alapján a szeptember 8-ra Veszprémbe tervezettekhez hasonló demonstrációk és ellendemonstrációk nem a megoldások felé visznek. Azok csak a negatív jelenségek tüneteire reagálnak."

Hát így,..

Az emberben ilyenkor derengeni kezd, hogy ez ugyanaz az a szöveg, amit a Fidesz mond. Mintha valaki koalíciós partnernek jelentkezne. Hogy a Jobbik van, ők pedig úgymond egyenlő távolságot tartanának a "komcsiktól" és a szélsőjobbtól. Igaz, a szélsőjobbtól az egyenlő mindig jóval kisebb.

Beugrik a korábban felvetett lehetséges "technikai koalíció" a Jobbikkal, meg Schiffer András mosolygós kvaterkázása a Jobbik napernyője alatt. Nem is beszélve ugyancsak Schiffer kellemes sétájára Gaudi Nagy Tamással a leláncolt kollégákhoz tavaly decemberben. Volt már közösen benyújtott törvényjavaslatuk is.

A szöveg szerint a fasiszták ellen vonulók felesleges feszültségkeltők. A kurucinfós, zsidózó, vérvádazó, uniós zászlót égető, cigányokat fenyegető, gárdamasírozó csürhe az rendben van. Az vonulhat, hiszen be van jegyezve, meg a jogállami keretek.

Azt hiszem, ez a vég. Az LMP mindenben elhatárolódik az MSZP-től és a DK-tól, de megvédi a Jobbikot, ezzel téve szívességet a Fidesznek.

Nem tudom, hogy az LMP országos vezetői mit szólnak ehhez a szöveghez, gondolom, áldásukat adták rá. Ha így van, és nem jön a helyreigazítás, azt hiszem a kiebrudalt Kukorelly járt a legjobban.

Szégyen, ami történt, de legalább tisztábban látunk. 

Olvasom, hogy a Milla tüntetésén a szervezők rászóltak a felhívásukra a Kossuth térre fáradt emberekre, hogy tüntessék el pártjelvényeiket, zászlóikat. Érti ezt valaki?

Nem érti a Milla, hogy pártok nélkül nincs többpártrendszer? Nem érti a Milla, hogy inkább büszkének kéne lenniük arra, hogy egymással sok mindenben egyet nem értő polgárok az ő hívásukra mégis egy helyen, egy időben, egy ügy mellett kiállva tüntetnek? Nem érti a Milla, hogy manapság, amikor Orbán utolsó esélye az apátia, milyen szerencsétlen gesztus azt üzenni az országnak, hogy a pártok "rosszak"? Nem érti a Milla, hogy 2014-ben - bárhogy is nem tetszik nekik - pártokra szavaznak majd az emberek? Nem érti a Milla, hogy éppen az lehet az ellenzéki együttműködés egyik csírája, ha egy efféle - még ha nem is túl jól sikerült programon - aki körbenéz, felfedezi az MSZP, a DK, az LMP, a Szolidaritás és még ki tudja milyen szervezetek zászlóit és logóit? Nem érti a Milla, hogy milyen kínos lehet úgy vonulni, hogy egy néni, afféle önkéntelen öncenzorként rászól egy bácsira, hogy vegye le az általa kedvelt pártot népszerűsítő jelvényt, mert jönnek a millások és úgy is levetetik?

Nem érti a Milla, hogy itt akkor lesz százezres tömeg, ha végül egy színpadra áll - és most csak a három demokratikus ellenzéki párt vezetőjét nevezem meg - Gyurcsány, Mesterházy, Schiffer - és aki még képes lehet szavazókat bárhogyan mozgósítani? (Tudom, hogy ez ma lehetetlennek tűnik, de az orbánváltás ezt kikényszeríti majd. Aki pedig nem áll be, azt a választók fogják megbüntetni.) Nem érti a Milla, hogy egy ilyen tüntetésen éppen az a szép, hogy még vannak olyanok Magyarországon, akik nem félnek pártokhoz tartozni, pedig sokan közülük az állásukat, családjaik jövőjét veszélyeztetik a kiállásukkal? Elhiheti a Milla, hogy a pártok híveinek sem könnyű olyan szervezet hívására elindulni, amelynél egy Dopeman alternatív köztársasági elnök tud lenni....

Úgy tudom, a Milla október 23-ára is készül. Addig még van idejük gondolkodni.

Valamikor a Videoton VIP-páholyában megejtett tökmagköpködés környékén Orbán Viktor már tudta, hogy megalázta a saját hazáját, odadobta mindannyiunk becsületét. Ha igazak a hírek, hogy Azerbajdzsán akkora értékben venne a csőd szélén egyensúlyozó országtól magyar államkötvényt, mint amekkorát leírtak, akkor fejenként 200 eurót értünk meg a miniszterelnökünknek. 

Orbán Viktor - és az engedélyt kIadó Navracsics Tibor -, Martonyi Jánossal egyetemben, vállalhatatlan bűntettet követett el. Nem csak az a bűnük, hogy egy terroristát adtak át, aki azonnal elnyerte a szabadságát. Nem csak az, hogy ezzel súlyos diplomáciai válságba taszították az országot. Egy magát nemzetinek nevező kormány megszervezte, hogy a világban már van olyan ország, ahol megtapossák, megalázzák a magyar lobogót.

Nem véletlenül terjed a neten, a közösségi oldalakon az öngyilkosságba menekült Teleki Pál 1941-es búcsúlevele.: 

Főméltóságú Úr!

Szószegők lettünk - gyávaságból - a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.

A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.

Nem tartottalak vissza.

Bűnös vagyok. Teleki Pál

Ma pedig ott tartunk, hogy az örmény hadsereget a legmagasabb harci készültségbe helyezték. Még a végén kiderül, hogy azért zárták le Orbán Viktor házának környékét, mert valóban terrortámadástól féltik. Ne adja Isten, hogy erre okuk legyen. Bár egy magányos, dühét és felháborodását tettekkel bizonyítani akaró örmény immár bármit és bárki ellen megtehet. Ki fogja megvédeni az Orbánon kívüli tízmillió magyart?

Azt hittem, hogy azt a szégyent, amit Lázár János művelt Magyarországgal, már nem lehet felülmúlni. Tévedtem. Két napja még ő hazudott egy ordasat - Martonyi is cáfolta az állítását -, miszerint az Egyesült Államok nyomást gyakorolt volna Sukoró kapcsán Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon büntetlenségéért. Az amerikai követség azonnal nekiment Orbán emberének, akinek annyi esze nem volt, hogy rájöjjön: ezzel a mondatával elismerte, hogy Polt Péter a Fidesz és Orbán kézi vezérlése alatt működik. Ha ugyanis nyomásra nem emeltek vádat, akkor azt csak Orbán rendelhette meg Polttól. Ha pedig nem ez történt, akkor Lázár elismerte Gyurcsány ártatlanságát. 

Sebaj, a botrányt sikerült fokozni a becsületünk odadobásával. Kiéleztük két ország konfliktusát, sikerült veszélybe sodornunk egy térség békéjét.

Hogy Orbán Viktor hitvány ember, azt eddig is tudtam. De hogy a hazája, a rábízott Magyarország sem érdekli, az már tényleg több a soknál.

Szokták mondani, hogy nem érdemes városi legendákkal foglalkozni. Az is általános vélemény, hogy a politikában vannak olyan kapcsolódások, amelyek sohasem jöhetnek létre, meg az is, hogy soha ne mondd, hogy soha. 

Magyar Bálint is közölte, hogy Horn Gyulával soha, aztán minisztere lett. Orbán Viktor és Torgyán József is  kijelentette, hogy egymással aztán biztosan nem, mégis visszalépett 82 kisgazda az "üzenetrögzítős párt" javára. (Magyar egyébként szerintem helyesen cselekedett...) 

A legújabb városi legenda nem más, mint hogy Fodor Gábor csatlakozik az MSZP-hez. Ez kétféle módon lehetséges: vagy gründol az MSZP segítségével egy pártot a KDNP mintájára a közös lista érdekében, vagy ő maga, és néhány társa kapna befutó helyet a szocialisták következő országos listáján.

Az a pletyka is létezik, hogy a frigy körül Mesterházy Ernő bábáskodik, úgymond, ő tárgyal az MSZP elnökével. Ha úgy tetszik, Mesterházy Mesterházyval. Mondják, hogy akad másik volt SZDSZ-es támogató, nevezetesen Horn Gábor és a Republikon Intézet, akikről azt hallani, dolgoznak a szocialistáknak. Hogy így van-e, nem tudom,.Ám ha mégis folyik efféle egyeztetés bárkik között, érdemes végig gondolni, mi lehet a cél egy ilyen barátkozással, sikeres lehet-e az együttműködés.

A hivatalos MSZP-álláspont szerint a párt egyedül akar indulni és nyerni 2014-ben. A pártelnök szerint erre képesek is lehetnek. Fodor esetleges leigazolása cáfolná ezt a tézist, de az illetékesek gondolkodhatnak úgy is, hogy a Fideszt esetleg utolérő MSZP-nek csak valamennyi liberális voks kellene még a győzelemhez, márpedig abban bíznának, Fodor ezt képes lenne szállítani. Akármennyi szavazat is ez, szabadelvű voksokat vehetne el a Demokratikus Koalíciótól, az LMP-től, vagy a velük feállítandó (?) új tömörüléstől. Ha Fodor sok szavazatot szállít, a DK, vagy az "új izé" akár ki is eshet a Parlamentből, és ha pár héttel a választás előtt az "elveszhetnek a szavazatok" rémkép valóságos lesz a 8 millió (?) magyar előtt, hátha tömegével átpártolnak az erősebbhez, vagyis a Mesterházy-Fodor listához - az Orbán-bukás reményében. A demokratikus oldalon az ellenfelek kilőve, Máris kész a kétpártrendszer. Vagy MSZP vagy Fidesz. (Örökös Puch-Simicska-tengely). Igaz, ebből így sosem lenne kétharmada az MSZP-nek, hogy új alkotmányt is csináljon, de az sem biztos, hogy ez a cél. Lehet, hogy az egyedüli kormányzás fontosabb lenne. Tán készen állva a nagykoalícióra. Fodort pedig a régi emlékek okán Orbán is fogadná...

Lehet, hogy mindez csak pletyka, mégis van ebben az okfejtésben ráció. Politológusék szoktak olyat kitalálni, hogy végy két, a nép szavát értő populistát, adj hozzá három mérsékelt közgazdászt, egy földhöz értő bajuszost, meg egy européer diplomatát stb. stb.

Most nézzük, hogy milyen hatása lehet egy ilyen frigynek és lehet-e hiteles egy ilyen összeállás. 

Mesterházy Ernő a BKV-ügy előzetesben is ült, ma szabadlábon levő gyanúsítottja. Ott volt az MDF-SZDSZ-Bokros-házasság környékén is. Most nem részletezve az akkor történteket, abból alig lett 2 százalék. Azt sem tudni, a liberális közösség, hitelesnek tekinti-e Fodort, akinek a Fidesz és az SZDSZ után az MSZP lenne a harmadik pártja, akkor is, ha esetleg be sem lépne a szervezetbe. Fodor Gábort a rendszerváltás idején az egyik legtehetségesebb politikusnak tartotta a közvélemény - én magam is -, a Fideszből kiábrándulva és kiszorítva meg sem állt Horn, majd Gyurcsány kormányáig. Ugyanakkor nehezen tudom elképzelni, hogy a szabadelvű magyarok elfelejtették volna, hogy Demszky Gábor mellett ő jelölte SZDSZ-elnöknek Retkes Attilát, aki végleg felgyorsította a párt bukását. Ha ez ügyben még nincs megbocsátás, szerepeltetése inkább visz, mint hoz az MSZP-nek.

Abban sem lehetünk biztosak, hogy a szocialisták egyöntetű örömmel fogadnák Fodor felbukkanását köreikben. Listás helyezése - és nyilván nem egyedül lenne -, érdeksérelmeket okozhat MSZP-s párt- és frakciótagokban. Már így is kisebb a torta, nagy nevek fognak hátra csúszni, más se hiányozna, hogy kívülről jöjjenek újabb szeletekért. Azt is nehéz lenne megmagyarázni az egyszerű, retorikailag máris erősen balra vezényelt szocialista párttagnak, hogy miért fontosabb  Fodor, mint a miatta hátrébb csúszó, mondjuk, Lendvai Ildikó, aki a teljes ellenzéki összefogást támogatja. Arról nem is beszélve, hogy az MSZP-ben maradt párttag ma is jobban szereti Gyurcsányt, mint bármelyik liberálist. (Ne a farok csóválja a kutyát...)

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy most akkor liberális irányt venne az MSZP? Gyurcsányt "vádolták" a Jókai utcában azzal, hogy új liberális pártot gründolt. Őt kilökdösték, helyére meg jöjjön egy tényleg liberális? Esetleg ilyen könnyen összefésülhető lenne Gúr Nándor és Fodor Gábor nézetrendszere? Netán Szili Katalin is visszajöhet, hiszen a közös ellenfél mégis csak Gyurcsány volt? Az államosítástól sem viszolygó MSZP-ből követelné Fodor a szabad piac tiszteletét, vagy a III/akárhányasok ügyében maszatoló MSZP-ből érvelne az ügynöklista teljes nyilvánossága mellett?

Akár igazak a pletykák, akár nem, Fodor Gábort meg tudom érteni. Nagy sikerek és kudarcok után talán most adódhat az utolsó esély a visszatérésre. Egyedül ez reménytelen vállalkozás lenne, az MSZP viszont mentőövet dobhat, és így talán részesévé válhat az orbánváltásnak.

A demokratikus ellenzéki oldal mozgásban van. Ötletek, javaslatok pörögnek, alkalmi asztaltársaságok találkoznak és egyeztetnek. Idő kell, míg kiforrja magát a rezsim bukását előállító szisztéma. Csak remélni lehet, hogy a Nagy Kavarásban a felek az ideális receptet állítják össze.

Tisztelt Miniszter Úr!

Azért írom ezt a levelet, mert időnként szoktam olvasni olyasféle hozzászólásokat egy közösségi oldalon, hogy talán a Fidesz majd bomlani kezd. Nem létezik - ábrándoznak ezek az emberek -, hogy a hazugság, a korrupció, a zsarolás, a hatalom ilyen erősen egyben tartsa ezt a furcsa vallást, amit Orbán Viktor teremtett maga körül. Ilyenkor a kommentelők rendre két nevet írnak le, mint afféle gyenge láncszemeket, hogy náluk szakadhat a rendszer. Márpedig ahol egy láncszem kiesik, előbb-utóbb a többi is leválhat.

Az egyik név Pokorni Zoltáné, a másik az Öné. (Korábban tegeződtünk, de a helyzet tragikusan megváltozott.) Pokorni ma a csendes elégedetlenkedőnek látszhat, hiszen interjúkat, ahol úgy rendesen kérdezni lehetne, nem ad. Úgy beszél ki a rendszerből, hogy az Orbán-Hoffmann oktatási szisztémát ekézi egyre keményebb szavakkal. Ő is szem a láncban, hiszen a demokráciát felszámoló összes döntést megszavazta. Azonban legalább eljutott egy mondatig az alaptantervnek hazudott diktátum kritizálásában: "tovább megyünk egy rossz úton..." 

Én ezt a mondatot egy kicsit többnek is, általánosabbnak is szeretném hinni.

A másik név tehát az Öné. Az nem lehet - mondják egyesek -, hogy Navracsics így megváltozzon. A helyes szimatszatyros tanár, akit kedveltek a tanítványai, mert mérlegelt, okosan érvelt - és megpróbálta megérteni mások szempontjait is. Hogy mikor romlott el Önben valami, azt nem tudom, de a Sors mindig azokkal a legkegyetlenebb, akik eredeti jobb szándékuk ellenére keverednek bűnbe. Orbán, Kövér, Áder, Szájer és Kósa bármit elintéz egy vállrándítással. Koleszos koruk óta csak a politikában működtek. Ott nyírtak ki mindenkit maguk körül, soha nem számított, és nem számít senki és semmi. Mindig úgy fordultak, ahogy pillanatnyi érdekük kívánta, meg is gazdagodtak, hatalmuk és arcuk óriásira nőtt.

Önről azonban mást gondoltak az emberek. Még azt is megértem, hogy 2006 és 2010 között nem lehetett más cél, mint kormányra kerülni, ehhez pedig minden parlamenti hétfőn hazudozni kellett Semjénnel együtt Gyurcsány Ferenc arcába. A politika ilyen (is), állt volna ki az MSZP a saját miniszterelnöke mögött...

Akkor lettem biztos abban, hogy Ön elromlott, amikor magyarázkodásra kényszerülve képes volt azt állítani, hogy hideg volt a sült, amikor Gyurcsányéknál vendégeskedett. Egy normálisan viselkedő ember, ha szembesítik a "bűnnel", miszerint a tábor által meggyűlöltetett embernél vacsorázott, nem így reagált volna. Önt ugyanis senki nem kergette a Szemlőhegy utcába, tán még virágot is vitt Dobrev Klárának. Egy normális országban (a magyar, sajnos nem ilyen), egy normális pártban (a Fidesz, sajnos nem ilyen), elég lett volna annyit mondani: egy közvetítővel együtt jártam Gyurcsányéknál, kiderült, hogy sok mindenben nem értünk egyet. (Amúgy a vacsorán ennek ellenkezője derült ki..., de mindegy...) De utólag, csak azért, hogy mentsem az irhám, hideg sülttel vádolni a vendéglátóimat, igazi hitványság, és azt jelzi, hogy a Fideszben és az Ön lelkében is nagy baj van. Ön félt kimondani, hogy mi történt, mert Orbánnak Gyurcsány-fóbiája van.

Ez az eset kicsiben mutatta meg mindazt, ahol ma Ön tart. Ön is megszavazott mindent: az AB korlátozását, a félnapos éjszakai törvényeket, a visszamenő törvénykezést, a sajtószabadság korlátozását, Szájernét, a bírák nyugdíjazását, az országot romba döntő gazdasági döntéseket. Egy mélyen erkölcstelen világ kiszolgálásában vállalt szerepet. Olyan országot "épített", ahol ma négymillióan a létminimum környékére, vagy az alá kerültek.

A java pedig csak most jön: a demokratikus alapjog, a választáson való részvétel korlátozása.

Tisztességes jogász ember, demokrata igazságügyi miniszter ilyen gyalázatban nem vállal szerepet. Sem alkotmánybírósági normakontroll ígéretével, sem máshogy. Ilyen cselekedetre nincs mentség. Ha ez a törvény átment, majd jön az, hogy a kék szemű hetven év felettiek nem voksolhatnak, mert a Kubatov-lista szerint a Fidesznek ott kevés a szavazója. A kérdés tehát az, van-e határ, amíg Ön követi Orbánt az ámokfutásban? Már annyira beleégett a diktatúra kiépítésébe, hogy onnan nincs menekvés, vagy le lehet lépni az amúgy szemmel láthatóan süllyedő hajóról? Van-e még tisztesség? Mondhatja-e Ön azt a diktatúrák emléknapján, hogy bezzeg Biszku - aki persze, súlyosan bűnös -, amikor ma nem 56-ot ellenforradalomnak nevező komcsik, hanem nyilasok grasszálnak, és kormányoznak együtt települések százain a Fidesszel?

Figyelmébe ajánlom az ötvenes évek egyik miniszterelnökének, Hegedűs Andrásnak a történetét, aki élete alkonyán nem győzött bocsánatot kérni, amiért 56-ban aláírásával behívta az oroszokat, amiért vak volt és ostoba: kiszolgálta Rákosit, mert nem látta, nem akarta, nem tudta látni, mi folyik körülötte. És hiába volt a kiváló szociológusi képesség, a történelem a Rosszak közé tette Hegedűst. Nem lett neki könnyű a föld...

Talán még nem késő meggondolni.

Üdvözlettel:

Gréczy Zsolt

gréczyzsolt 2012.08.20. 09:03

Út Ceglédig

Tegnap szélsőjobb horda szállta meg Ceglédet. A rendőrség körbevette a megtámadott romák házait. A cigányok menekülnek. Apartheid Magyarországon - 2012-ben.

Ide vezetett, hogy...

- Orbán Viktor felkarolta a szélsőjobbot

- hogy polgári körében nevelgette Vona Gábort

- hogy fideszes segítséggel (Für, Bencsik, Wittner) alakulhatott meg a Magyar Gárda

- hogy Sólyom László ehhez némán asszisztált, pedig a botrány a Sándor-palota előtt történt

- az úgynevezett liberális jogvédők úgy gondolták, és talán gondolják is: a többségi társadalom elég lesz a szélsőjobb kiszorításához, hadd legyen joguk a szervezkedés, a véleménynyilvánítás szabadsága

- hogy Orbán a 2006 őszi puccskísérlet sikere érdekében szövetséget kötött a szélsőjobbal, máig nem ismert, kik és miből finanszírozták a Kossuth téri vizelős akciót, a nemzeti ünnepek szétverését, hogy kerültek randalírozók a tévészékház elé

- hogy az LMP a Fidesz és a csőcselék mellé állt 2006 őszének megítélésében (azóta Schiffer a Jobbik sátrában, a láncolós Kossuth téri akción felbukkanása Gaudi-Naggyal, már közös törvényjavaslatot is benyújtottak)

- hogy Balsai Istvánnal az élen meghamisították 2006 igaz történetét, a rendőrség becsületét nem védték meg, a rendbontókat vagy felmentették, vagy nevetséges ítélettel sújtották, utóbb kollektíven rehabilitálták őket

- hogy felmentették Budaházy Györgyöt

- hogy a szélsőjobb szolgálatait (Fradi-tábor) új stadionnal hálálja meg a kormány, eközben ugyanez a banda előbb BKV járműveket tesz tönkre, majd Cegléden provokál

- hogy Pintér Sándor két hét alatt rendet ígért, ehhez képest a bűnözés nő Magyarországon (több a gyilkosság, a gazdasági és a vagyon elleni bűncselekmény, mint Gyurcsány Ferenc kormányzása idején)

... és hol van még a vége. Egyelőre nem halt meg senki. Ám ahogy romlik az életszínvonal, és közeledik a választás, a veszély egyre nagyobb lesz. Éhséglázadás, etnikai konfliktus eszkalálódhat. A Jobbik vérszemet kap, ha betiltják szervezeteit, blokádot szervezhet. A rendőr, aki 2006 után nem kapott védelmet a hatalom mai gyakorlóitól, hogy mer majd kezet emelni a csürhére, ha erre mégis szükség lesz?

Magyarország, 2012. augusztus 20. A "Nemzeti Együttműködés Rendszere" idején...

Orbán Viktor fél. Van is mitől. Tönkretette Magyarországot. Történelmi léptékű és méretű felhatalmazást kapott az általa megtévesztett választóktól 2010 tavaszán, de nem élt, hanem visszaélt a lehetőséggel.

Olvasom a hírt, hogy Orbán Viktor házát, sőt, az egész utcát elkerítik a külvilágtól. Oda halandó be nem mehet, csak ha ott lakik az illető. A rendelkezés két hónapra érvényes egyelőre. Akik meghozták, nyilván nem kalkuláltak azzal, hogy ebben még nincs benne október 23-a. A diktátor egyelőre a szeptembert szeretné túlélni.

Csak azt nem értem, hogy ha Orbán szerint megnyertük a háborút, minket irigyel egész Európa, akkor miért ez az elzárkózás? Szüntelen utcabált kellene rendezni a választásig, nem kordont emelni a ki tudja miből épült és ki tudja, mekkora palota köré. Most megy ki százmilliókért a következő inzultációs levél, hiszen szeretjük a munkánkat. Mire fel akkor ez az aggodalom? Lehet, hogy világosabb napjaiban a miniszterelnök is tudja, hogy amit tett ezzel az országgal, az történelmi bűn? Hogy milliókat nyomorított meg, tízezreket tett gazdaggá, hogy szétverte az ifjú magyar demokráciát, hogy bóvliba vitte az országot, hogy emberi kapcsolatok százezreinek tönkretételéért felelős?

Gyurcsány Ferenc és családja hetekig hallgatta a kórust a házuk előtt, amely a családfőt fel akarta akasztani. Odabent kiskorú gyermekek hallgatták a szidalmakat. Igaz, Gyurcsány nem kreált magának terrorelhárítónak nevezett magánosztagot tízmilliárdért. Demokrata ilyet nem tesz. Pedig Gyurcsány alatt kisebb volt az áfa, jobban éltek az emberek, többen tanultak az egyetemen, nem verték szét a közoktatást, nem legitimálták jövedelemként a hálapénzt, nem vegzálták a rokkantakat, kisebb volt az infláció, tisztelték az idős embereket, fejlesztették az országot, bóvliba sem minősítettek minket, nem neveztek ki pártkatonákat az ÁSZ vagy az ORTT élére, kisebb volt a bűnözés és a lista még hosszan sorolható lenne.

Orbán azonban fél. Hova tűnt a "békemenet"? Ha valamiből egész biztosan tudni lehet, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hazudott önkényuralom recseg-ropog, az a Cinege utca lezárása. Ilyesmivel súlyos bűnökkel terhelt politikusok próbálkoznak. Pedig ha a tömeg egyszer elindul... akár egy védett ház felé is, nemigen lehet őket megállítani. Ahhoz már túl sok az éhező, és kilátástalanságban vergődő magyar. 

A mostani ellenzék nem gyújtatott tévészékházat, nem verte szét a nemzeti ünnepeket, nem hazudta a csőcselék randalírozásának megfékezésére, hogy rendőrterror. Remélem, nem is lesz ilyen. A Cinege utca leghíresebb lakója azonban fogoly. Önmaga bűneinek foglya. Fülsiketítő lesz az utca némasága. Csak fel ne köttesse a lordmajort, ha bosszantja bármi nesz.

Megtelt a szívem, ahogy néztem a magyar olimpiai csapat szereplését. Csodálatos, felejthetetlen élményeket kaptunk.

Nem felejtem, ahogy Fazekas Nándor kivédte az izlandi hétméterest, amely lehetővé tette az idegőrlő, mégis lélekemelő hosszabbítást, Kozák Danuta szerénységét, ahogy Cseh László a kudarc után talpra állt és mégis csak érmet szerzett, Örök emlék marad Gyurta Dániel gigászi hajrája. Belém égett Joó Abigél sérülten is hősies cselgáncsozása, Berki Krisztián ölelkezése brit ellenfelével, Szilágyi Áron magabiztos kaszabolása. Köszönöm, a pólós lányoknak, hogy az utolsó pillanatban, kettős emberhátrányban is legyőzték az oroszokat. Együtt sírok a nagyon elkeseredett Janics Natasával, és a visszavonuló Kásás Tamással, akinek búcsúzásával a mi életünk egy része is lezárul. Tisztelem Kovács Katalint, hogy három olimpiai bajnoki cím után is tud csalódott lenni.

Büszke vagyok, hogy a Dombi-Kökény páros szállította a meglepetésaranyat, birkózóink kitartására, hogy Pars Krisztián elhunyt mestere fényképét mutatta a győzelem után a kamerának.hogy Risztov Éva több éves kihagyás után is képes volt erre a csodára, különös tekintettel az utolsó száz méterre.

Tudom, hogy Bolt és Bryant és Phelps..., de ők most nem érdekelnek.

Nagyszerű napokon vagyunk túl, kiváló teljesítményekkel. Elengedem a fülem mellett, hogy kinek kéne köszönni az aranyakat. A politikus dolga ilyenkor a köszönet, a büszkeség, és semmi más. Bárkiről legyen szó. Az érmeket és helyezéseket nem ők szerzik soha, hanem a versenyzők, az edzők, a gyúrók, és azok a családtagok, akik segítik, támogatják lányainkat és fiainkat, hogy megpróbáljanak a csúcsra kapaszkodni.

Sportolóink néhány napra örömöt okoztak minden magyarnak, egy kicsit egybe forrasztották ezt a végletesen megosztott nemzetet. Az ünnep véget ért, gondjaink itt maradnak, de amit adtak nekünk, arra büszkék lehetünk.

Köszönöm.

Tisztelt volt köztársasági elnök úr!

Mint az Orbán-kormány egyik kommunikációs vezetője, határozottan visszautasítom, hogy bírálta a kormány politikáját, különös tekintettel a választójogi törvény tervezett módosításait. Nem tudok tekintettel lenni arra, hogy két éve még Önt szolgáltam, most pedig Orbán Viktort.

Elnök úr, nem értem, mi a baj?

2010 áprilisa előtt Sólyom Lászlót szolgálni gyakorlatilag annyit jelentett, mint Orbán Viktort szolgálni. Elnök úr olyan szépen beszélt utolsó újévi beszédében, hogy azt a Fidesszel egyeztetni sem kellett: "Magyarország is nagyon megérett már a megújulásra. S mivel 2010 választási év lesz – az új esztendő alkalmat kínál a politikában és a közügyekben is az újrakezdésre. A változás szükségét mindenki érzi – és sok politikus is tudja, hogy mit akarnak az emberek. Ezért aztán a megújulás, az új irány, az új kiegyezés, az újjáépítés és így tovább, gyakran hallott jelszó lett." Ha Ön 2010-ben még a változás szükségessége mellett érvelt, akkor most is megérthetné, hogy amit teszünk, az maga a változás. A kétharmad, és a NER ereje. Ha emiatt csak négymillióan szavaznak majd bő másfél év múlva, akkor annyian. A zország ezt akarja. Akkor is, ha nem.

Elnök úr, szeretném jelezni, hogy nekünk, itt a kormányban nem tetszett aszófői beszéde. Nem értjük, mire ez a váltás. Elégedetten néztük, amíg komcsi bankárral nem fogott kezet, amíg Horn Gyulától megvonta a kitüntetést, amíg a hadsereg főparancsnokaként a lokátorellenességével veszélybe sodorta az országot három csokor virágért. Én magam nyilatkoztam Ön helyett, amikor a Gárda megalakult akkori közös munkahelyünk, a Sándor-palota ablaka előtt. Orbán Viktor, minden magyarok vezére Önnek az adófizetők pénzén örökös lakást, fizetést, autót és sofőrt biztosított. Ezek után végképp nem értjük, mi történt Önnel?

Ön az elmúlt két évben alig szólalt meg. Pedig agyoncsaptuk a parlamentarizmust, a költségvetési tanácsot, az alkotmánybíróságot, az országos választási bizottságot, a médiatestületet. Tönkre vertük az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, a szociális ellátórendszert. Ellenben stagnál a gazdaság, a munkanélküliség, csak az inflációban vagyunk rekordon, meg a bűnözési statisztikában. Ön mégsem beszélt két éven keresztül. Ha mégis megtette, akkor is óvatosan, hogy az ország többsége ne értse.

Elnök úr, Ön 2010 január elsején a változás szükségességét érzékeltette. Netán megint így érzi? Ez hálátlanság lenne az Ön részéről, elvégre mit össze vakondozott Önért a Fidesz - tudja, az Ön utóda, Áder János -, sőt az Ön elnöksége érdekében még a választás titkossága is sérült. Bezzeg, akkor is csendben volt!

Azt sem értem, Elnök úr, hogy legalább nekem jelezhette volna, hogy kifogása van az ellen, hogy a gyermektelenek szavazati jogát is megvonnánk. Elvégre az Ön szolgálata után nem véletlenül kerültem a Századvéghez, majd Orbán Viktor mellé. Most kínos helyzetbe kerültem. Ha a Gyurcsány-kormány akart volna ilyen országot, benne ilyen antidemokratikus választási rendszerrel, mint Orbán Viktor, akkor Ön mellett el kellene ítélnem, amit "azok" terveznek. Így azonban Ön ellen is meg kell védenem a vezért. 

Elnök úr, a kormány csalódott Önben. Ha túl leszünk ezen az egészen, és megbukunk, ahogy az kell, majd megbeszéljük, mi történt valójában. Hogy kerültem én ide a miniszterelnök mellé, miért találtam magam olyan helyzetben, hogy nem mondhattam nemet Orbán felkérésére. Hogy a lelkem mélyén tudom, hogy most Önnek van igaza. Hogy amit teszünk, az gyalázat.

Addig azonban csak annyit tudok tolmácsolni, hogy kommunikációs szempontból most két lehetőségünk van. Agyonhallgatjuk aszófői kirohanását, vagy megvonjuk az apanázst és utána nézünk, hogyan került ki Ön a hetvenes években az NDK-ba, és mit csinált ott azon kívül, ami a hivatalos életrajzában szerepel.

Maradok tisztelettel

http://www.facebook.com/pages/Gr%C3%A9czyblog/209628439060099

Ül az ember a tévé előtt a siófoki éjszakában. Az ablakok nyitva. Mindenhonnan ugyanaz a közvetítés hallatszik. Amikor Gyurta célba csap, boldog ordítozás hallatszik mindenhonnan. A magyarok örülnek. Egy magyar fiú, Gyurta Dániel, világcsúccsal nyerte a 200 méteres mellúszást a londoni olimpián.

Itt szeretném jelezni, hogy soha nem fogok a Fideszre szavazni, de én is sírtam a boldogságtól. Így volt ez 1989 előtt is, és azóta is. Az olimpia az valami más. Gondolom, a környéken hejehujázó honfitársaim sem mind fideszesek. Kurjongatott a szerintük hazaáruló baloldali és liberális, a zsidók, a buzik, a kommunisták - kiket hagytam ki?

Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert a kommentátor mellett ott ült Czene Attila államtitkár, akinek surranópályás olimpiai győzelmét soha nem feledem. Akkor is könny szökött a szemembe. Amit azonban Czene tegnap művelt, az szomorú. Ha már beül egy korábbi bajnok a riporter mellé, muszáj az államtitkárnak? Van bőven úszólegendánk, bárki elvállalta volna a "feladatot." Miért van az, hogy Czene azonnal úgy fényezi a kormányát, amelyik "biztosított mindent ahhoz, hogy lehető legjobb legyen a felkészülés", hogy közben megjegyezte, hogy "ez a dolguk." Ha ez, akkor ezt miért kell elmondani? Ráadásul nem az ő pénzük, hanem a miénk, adófizetőké.

Amikor Münchenben és Montrealban úszóarany nélkül maradtunk - Szegény Gyarmati Andrea és Hargitay András -, akkor a Lázár-kormány nem adott elég pénzt? Amikor Czene olimpiai bajnok lett, a Horn-kormány irányította az országot. Szaladt bárki, hogy legalább ilyen áttételes szöveggel jelezze, hogy a kabinet adta a pénzt? Ki az a hülye, aki azt hiszi, hogy Czene Hornék miatt, és nem saját tehetségének köszönhetően jutott fel a csúcsra? Gyurta sem azt mondta, hogy Orbán Viktorra gondolt az utolsó métereken, hanem az édesanyjára. Négy éve kajak-kenuban nyertünk két aranyat. Ott ült a riporter ölében Ábrahám Attila, korábbi olimpiai bajnok, a Gyurcsány-kormány államtitkára, hogy felolvassa, hányan sporttárs gratulál - ezáltal közvetve megköszönve a kormányzati apanázst? 

Ha pedig ezen múlik, akkor Rákosi Mátyás biztosította a legjobb felkészülést? Helsinkiben 16 aranyunk volt...

Nem tett jót az estének ez a nyomulás, még akkor sem, ha mindez nüansz ahhoz képest, hogy megvan a második aranyunk, Nem aranyotok, aranyunk.

Persze, ha ezen múlna, hogy Cseh László is végre olimpiai bajnok legyen, még egy ilyen önfényezést is kibírnék.

süti beállítások módosítása